1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1948
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1001 I, XXV | Elvette kezéből a levelet, s olvasá halk, döngicsélő
1002 I, XXV | számomra a mennyországot, s alig hagysz valamit kívánnom
1003 I, XXV | nagyítva híreszteljék, s amit úgyis meg kellene tudnod
1004 I, XXV | fekete fátyolt az arcáról, s odafordult egész büszke
1005 I, XXV | hátravetve elszédült fejét, s abban a pillanatban már
1006 I, XXV | lámpa ott égett az asztalon, s mellette ott látta ülni
1007 I, XXV | vizet töltött egy pohárba, s odatartá azt a lázár ajkaihoz.~–
1008 I, XXV | kegyelmed diktálása után írtam. S azért virrasztok itt az
1009 I, XXV | paripákat kerített a számára, s el hagyta őt futni a szász
1010 I, XXV | vele volt a fejedelemnővel, s ezúttal Eleonórának jó szelleme
1011 I, XXV | mondani. Majd ha felgyógyul, s a dolog világosabb lesz.
1012 I, XXV | rablom el tőle ezt a nevet, s nem dobom el magamtól. –
1013 I, XXV | írja a nevét a levél alá, s hogy azt fektében végezhesse,
1014 I, XXV | Azután összehajtogatta azt, s Ocskay pecsétnyomógyűrűjével
1015 I, XXV | Megállít. Visszakerget.~– S ugye, milyen nagy szenvedés
1016 I, XXV | szenteket a templomokból, s az Ave Maria helyett azt
1017 I, XXV | az idvezítő jelvényét, s helyébe tegye a csillagot,
1018 I, XXV | országból hitünk mártírjait, s a vásárpiac közepén komédiát
1019 I, XXV | a másiknak halni kell. S a vétkező hasztalan keres
1020 I, XXV | ád ingyen, ezer kézzel, s minden keze jobb kéz, aranykéz,
1021 I, XXV | keze jobb kéz, aranykéz, s aki mindent megbocsát egy
1022 I, XXV | adósságaiért negyedíziglen, s ledobálja az égből a csillagokat,
1023 I, XXV | hívni fogsz, visszajövök: s akkor majd bebizonyítom,
1024 I, XXV | ostromra kelt templomokat. S az álmok, amiket a hagymáz
1025 I, XXV | alkudozásairól a magyar korona iránt; s egyúttal Péter orosz cár
1026 I, XXV | fel a halálból Ocskayt; s hogy teszi ahelyett halálos
1027 I, XXV | megszereznünk a magyar táborból, s az említett urak közül egyik
1028 I, XXV | kisebbítik. Ha bort iszik s jó kedve van, azt mondják,
1029 I, XXV | nem adnak a katonáinak, s ha ő maga rekvirálásból
1030 I, XXV | kell neki, mért ment oda, s cserbenhagyják; ha kivágja
1031 I, XXV | már veszett nevét költék, s minden mozdulatára árgus
1032 I, XXV | őmiatta az udvari tisztekkel; s ha egyszer a vagdalkozás
1033 I, XXV | emberek igen mocskos szájúak, s kapnak a pletykabeszéden.
1034 I, XXV | Ezt már lehetőnek tartom. S abban az esetben nekünk
1035 I, XXV | meg tudnók őt becsülni, s generálisságnál kisebb állásba
1036 I, XXV | megmutathatja neki ezt a levelet, s megkérdheti, ő írta-e. S
1037 I, XXV | s megkérdheti, ő írta-e. S ha azt fogja mondani: „nem!”,
1038 I, XXV | legistentelenebbül, amikor térden állt s az imakönyvébe nézett, amikor
1039 I, XXVI | angyalarc hívogatta le a földre, s mikor oda közéjük leheveredett,
1040 I, XXVI | megveti; aki hős a kardjával, s áruló a szívében. De Ocskay
1041 I, XXVI | kezében, egy golyó elsodorja, s erre annak a hajdúi rémülten
1042 I, XXVI | hajdúi rémülten megfutnak, s a diadal megfordul, kudarc
1043 I, XXVI | novícius korában főnöke volt, s aki őt nagyon szerette.
1044 I, XXVI | nagy csendben az ezredeit, s hetednapra ott volt Fischamend
1045 I, XXVI | ott volt Fischamend alatt, s az ostrommal bevett város
1046 I, XXVI | Rákóczi elfogatta érte, s Munkács várában fogságba
1047 I, XXVI | Az az én feladatom.” – S ennek az asszonynak van
1048 I, XXVI | belátott az örvény fenekére, s érzé, hogy szédül. Válaszolt
1049 I, XXVI | vezényeltek az ő dandárában, s ennélfogva csak nagy ritkán
1050 I, XXVI | elfoglalta Ocskay Sándor, s ahol Turkoly szokott késsel-villával
1051 I, XXVI | hogy meghódítsa valaki. S ezt a hatalmas várat csak
1052 I, XXVI | az igaz, hogy vasbul van, s ha faltörő kosnak akarod
1053 I, XXVI | küldelek – szólt Ocskay László, s keményen megszorítá mind
1054 I, XXVI | és Krumpach tábornokok, s bevehetetlenekül fogadták
1055 I, XXVI | akinek terhére van az élet, s jó áron akar túladni rajta.~
1056 I, XXVI | pedig két nap alatt megvan, s akkor ismét visszakerülnek
1057 I, XXVI | előre a zászlóval kezében, s úgy kiabált a hajdúira: „
1058 I, XXVI | Szétdarabolták a seregüket, s azokat mindenütt összetörte
1059 I, XXVI | Erdélyben a kuruc hadakkal, s két nagy váruk volt még
1060 I, XXVI | a két várban a prófont, s a lovakat már mind megették,
1061 I, XXVI | az elmaradt subsidiumot.~S ennek a szép, csatakész
1062 I, XXVI | porosz király hadseregével, s aztán egyesült erővel vetni
1063 I, XXVI | seregestül akármelyik vár alatt, s feladják azokat. Rakóczi
1064 I, XXVI | duzzogva húzódott félre, s engedte a fejedelmet menni,
1065 I, XXVI | volt minden élelmiszer, s a várvédők sziklafészkük
1066 I, XXVI | megtámadja, jó siker bíztával. – S most egyszerre szemközt
1067 I, XXVI | hidat veretett a Vágon s dandárjával minden utat
1068 I, XXVI | kacki tót menyecskéket, s dalolták együtt a tót legényekkel
1069 I, XXVI | húzta a kedvenc nótákat, s mikor az elhagyta, Jávorka
1070 I, XXVI | homlokán ránc vonult végig, s hiába húzta Cinka Panna
1071 I, XXVI | járják be a szép világot, s énekszóval fizetnek; Nagyszombatból
1072 I, XXVI | nagyon erőt vett a szíveken, s mikor a két diák elvégezte
1073 I, XXVI | szebbek a tieiteknél!” S azzal ő meg rázendíté a
1074 I, XXVI | virginálás, felpattan az ajtó, s betoppan a társaság elé
1075 I, XXVI | arcán is végigcsúszott, s hosszú sebet ejtett rajta,
1076 I, XXVI | asztalfőn ülő Ocskayhoz, s megragadva baljával annak
1077 I, XXVI | elbámulva kel föl helyéről, s rémedezve hebegi:~– Bercsényi!~–
1078 I, XXVI | nevemet. Minket öldökölnek, s ti itt tivornyáztok! Turnától
1079 I, XXVI | tudom, hány sebet kaptam. S ti itt isztok, devernyáztok
1080 I, XXVI | asztalt nagy haragjában, s odadobbant egész arcközelbe
1081 I, XXVI | egész fejedelmi armádiát, s a fejedelem és a fővezér
1082 I, XXVI | állt helyt; az harcolt. S mindezekben Ocskay a leghibásabb,
1083 I, XXVI | dühösködő vezér közé furakodni, s őket valahogy elcsillapodásra
1084 I, XXVI | a bosszút hozta magával, s belebotlott a szemrehányásba.
1085 I, XXVI | keresztülvágta magát az ellenségen, s nem tudta, hol kapott sebet:
1086 I, XXVI | tudta, hol kapott sebet: s most íme, egy másik ellenségre
1087 I, XXVI | hatalmasan visszavagdal neki, s a nyelvharcban kapott sebek
1088 I, XXVI | arcát a vértől és portól, s nyugodt hangon kezde szólni.~–
1089 I, XXVI | szökve átment a bánhoz, s hírül vivé neki, hogy a
1090 I, XXVI | rákergeti a rendes hadakra, s oly csúfot követ el rajtunk,
1091 I, XXVI | hogy az kideríttessék, s akinek a fejére ez kisül,
1092 I, XXVI | ismét haragba készül jönni, s most már határozottan Ocskay
1093 I, XXVI | már elpihentette haragját, s míg Csajághy szavainál Ocskay
1094 I, XXVI | vitéznél még vitézebb hadakat, s visszaverni a tromfot.~Csajághy
1095 I, XXVI | egy fatális ütközetből, s méltó oka van rá, hogy bánatában
1096 I, XXVI | fővel ültették fel egy lóra, s így vezették el kétoldalt
1097 I, XXVI | utakon a poggyászszekerekkel, s most ott vannak valahol
1098 I, XXVI | feltrombitáltassuk az ezredeinket, s még az éjjel Ugrócba szálljunk,
1099 I, XXVI | erőltetett billikomot a fővezér, s gúnyos, fűrészreszelő hangon
1100 I, XXVI | Heister tábornagy uraim.~S azzal fenékig ürítve a bokályt,
1101 I, XXVI | páncélingeiket felölteni, s aztán ki-ki a maga csapatjához.
1102 I, XXVI | táncoló, dőzsölő kuruchoz, s azt mondom neki, hogy „Lóra,
1103 I, XXVI | megindulva az ajtó felé, s amint nagyon pengett a sarkantyúja,
1104 I, XXVI | hosszú asztal díszhelyén, s bámult az előtte álló faggyúgyertyába,
1105 I, XXVI | földről! Egy szélfúvás, s avar puszta van körös-körül.
1106 I, XXVI | karszékbe az asztalfőnél, s végignyújtá a karját az
1107 I, XXVI | Felvette két kézzel a faedényt, s az akonából ivott. Nagyot
1108 I, XXVI | ivott az édes tüzes borból; s keserű zimankós kedve támadt
1109 I, XXVI | szemei keresztbe álltak már, s csak úgy szikráztak a delejes
1110 I, XXVI | babot dobok a hátam mögé, s elmondom, hogy „ifriszkum,
1111 I, XXVI | Panna kapta a hegedűjét, s addig is, míg kiment a teremből,
1112 I, XXVI | tárogató: „lóra, magyar!”, s szétrebbentette volna mennybéli
1113 I, XXVI | Panna kezében nem szokott, s az a hang, amely énekel,
1114 I, XXVI | vérlángban lobogó gyertyához, s az arcába látni. Minden
1115 I, XXVI | azt össze kellene tartani, s a rendetlen tincsek a homlokát
1116 I, XXVI | meghasad a piros ajkpár, s kivillan a két gyöngyfogsor:
1117 I, XXVI | álla alá vette a hegedűjét, s elkezdett hegedülni, énekelni:~
1118 I, XXVI | borzas haját feje búbján, s meg új nótát kezdett erre
1119 I, XXVI | cigányleány ránézett Ocskayra, s szőkére fordította a dalát.)~
1120 I, XXVI | Fizetek melléje.~S azzal egész dévaj pajkossággal
1121 I, XXVI | ujjáról az ezüstgyűrűjét, s felerőltette az Ocskay kisujjára,
1122 I, XXVI | felerőltette az Ocskay kisujjára, s hirtelen lerántotta annak
1123 I, XXVI | ujjáról a karikagyűrűjét, s azt meg a maga hüvelykujjára
1124 I, XXVI | a fél karjára kapta fel, s táncolni kezdett, csak úgy
1125 I, XXVI | közbe ne énekelje a versét, s össze ne verje a bokáját.
1126 I, XXVI | De válogatós a szájad! – S rákezdé a nótát hegedűszó
1127 I, XXVI | nesze ez a kutyaharap-csók.~S dévaj kedvében megharapta
1128 I, XXVI | lesz-e, mint a hattyú”. S akkor a neve is majd eszébe
1129 I, XXVI | nyitotta fel előtte az ajtót.~S akkor aztán ott látta maga
1130 I, XXVI | végigesett az iszamlós padlón, s ott maradt eszméletlenül
1131 I, XXVI | föld maga is izzó volt, s le lehetett a repedésein
1132 I, XXVI | repedésein a mélyébe látni, s ebben a pokolégésben össze
1133 I, XXVI | cigányleány elviszi magával, s elviszi a lelkedet is, s
1134 I, XXVI | s elviszi a lelkedet is, s nem adja vissza sem a gyűrűt,
1135 I, XXVI | álomkáprázatok. A feje nehéz volt, s a szívét egy világ súlya
1136 II, I | odatódult Ocskayhoz a kastélyba, s kenyeret, húst, bort követelt.~
1137 II, I | Vágtatva jöttek Ugróc felől, s amilyen tágan kifért a szájukon,
1138 II, I | ökröt, kemence kenyeret, s futott szerteszéjjel, szaporítva
1139 II, I | volt nekik ellenségnek, s ma elég a rácok veres köpenyege,
1140 II, I | alattuk levő lovasságot, s verjék vissza az ugróci
1141 II, I | része még most is kótyagos, s nincs semmi kedvük a verekedéshez.~–
1142 II, I | búsmagyarokkal!~Azzal lóra kapott, s a felvonulók elé tartott.~„
1143 II, I | nekirugaszkodott a szemközt jövőnek, s egy gondolat alatt szerteszét
1144 II, I | nagy haderőt kiszakítani, s azért rohamot fúvatott ellenük, „
1145 II, I | keresztbe a maga lovával, s elkezdett higgadt bölcsességgel
1146 II, I | támadunk, hegynek fel rohanunk, s az nem egészséges.~Ocskay
1147 II, I | egész nap, kuruc és labanc, s nézett farkasszemet egymással,
1148 II, I | kinyargaltak a tér közepére, s kihítták egymást személyes
1149 II, I | felállított rongyos gárda előtt, s megszólítá a töröksíp-fúvó
1150 II, I | egymagában a szép tarló mezőre, s annak a közepére érve, ahonnan
1151 II, I | körültáncoltatva a paripáját, s magasra emelve a kardját:~–
1152 II, I | kivált egy vezéri alak, s az is egyedül, minden kíséret
1153 II, I | hőse.~Egymásra nyargaltak, s aztán öt-hat kardvágást
1154 II, I | kaphatja a trencsini héroszt, s még felcsúfolja a diadala
1155 II, I | vágtak egymásnak a kardjára, s aztán megfordultak, széjjelmentek.~
1156 II, I | hamarább odaért a vérteseihez, s rögtön a megérkezése után
1157 II, I | felállított katonaság megfordult, s visszahúzódott a sűrűbe.~
1158 II, I | visszavonuló ellenségnek; s nagy volt a zúgolódás, mikor
1159 II, I | vezényszónak, hogy „Uprel, púpos!”, s aki azontúl hozzá szólt,
1160 II, I | belebukott a mélységbe, s nyakát szegte: maga a fejedelem
1161 II, I | estében félrevetette magát, s így kerülte el az agyonzúzatást,
1162 II, I | most már ismét talpon van, s rendeleteket oszt. Személyét
1163 II, II | hadtestével Ausztriába tört be, s egész Bécsig nyomult.~Ocskay
1164 II, II | ezredese a tiszteivel együtt, s jelenté, hogy beérkezett
1165 II, II | protestáns hitre áttérés, s ha egy franciskánus, akinek
1166 II, II | Mikor készen volt vele, s megkapta az absolutiót,
1167 II, II | Hajtsd hozzám a füledet, s hallgasd meg, amit én fogok
1168 II, II | akarja a magyar trónra hozni, s evégett szövetséget kínál
1169 II, II | felnyitottam a pecsétet, s kitanultam a levél tartalmát.
1170 II, II | kegylevélben teneked téve voltak, s amiket oly gorombán elutasítottál,
1171 II, II | útba ejtem Pálffy bánt, s elmondom neki, hogy állnak
1172 II, II | neked… – rebegé Ocskay.~– S mily penitenciát szabsz
1173 II, II | jajkiáltását, a századok átkait, s a láncok csörgését a legnagyobb
1174 II, II | legnagyobb csendesség közepett, s ne találd hazádat sehol
1175 II, II | fogja árulni a fejedelmet, s átszökik a királypárthoz.
1176 II, II | átszökik a királypárthoz. S még íme itt van. – Hát mégsem
1177 II, II | Balogh Ádám, Vak Bottyán, s keservesen megverték a császári
1178 II, II | ágyút, zászlót vettek el, s akkora sírdombot emeltek
1179 II, II | Érsekújváron járt a táborunkban, s aki nemrégiben ismét megjelent
1180 II, II | magyar táborban kóricált, s mindenféle praktikákkal
1181 II, II | csak eltűnt a táborból, s mint mondják, Pálffy bán
1182 II, II | valami megtudni való.~„P. s. Éppen most veszem a hírt
1183 II, II | eleve megtudta az árulást, s mielőtt végrehajthatták
1184 II, II | egymáshoz a kardjaikat, s amellett igen nyájas diskurzust
1185 II, II | tenni már lehetetlen. – S aztán jön a többi.~Amint
1186 II, II | önmagad ellenkezőjévé tesz”. S most itt volt, nem egyesével,
1187 II, II | áruló vagyona elkoboztatik; s az köztudomású, hogy Ocskay
1188 II, II | Összecsikorgatta a fogait, s a közben nevetésre torzult
1189 II, II | a bosszúálló kevélység. S talán még valami más is.~
1190 II, II | újra visszatér a szomj, s még erősebb bort kér, még
1191 II, II | alázatos hűségét bizonyítva, s felajánlva egész tehetségét
1192 II, II | Fehér-hegyek mögé vonul, s az ottani várakat megrakja
1193 II, II | annyiszor hozott már rettegésbe, s ezáltal kényszeríteni fogja
1194 II, II | seregek újjászervezésére, s azokról a várakról csakugyan
1195 II, II | azt be alunni a dutyijába, s egész jó hitében utánaküldte
1196 II, III | Hegyek, őserdők körös-körül, s a hegyek oldalait mossa
1197 II, III | rendszerével, amik egymást védik, s a betörőt siralmasan kelepcébe
1198 II, III | felvonóhidakon lehet beléjük járni, s földalatti rejtekutak vezetnek
1199 II, III | sanyargatták, áldott földjük volt, s azt jól mívelték, adósságot
1200 II, III | felültették a bandériumaikat, s ha az ellenség továbbment,
1201 II, III | továbbment, ők is hazamentek, s folytatták a dolgukat meg
1202 II, III | képek bontakoznak elénk, s amint a szulyói völgybe
1203 II, III | Zsigmond király idejében épült, s a mögötte elterülő ős fenyőerdő
1204 II, III | lakosztályokból nyíltak, s valamennyi fölé emelkedik
1205 II, III | esztendővel ezelőtt elvált, s azóta megmaradt a férfigyűlöletben;
1206 II, III | hűségében megerősíteni, s mindezeket a várakat élelemmel
1207 II, III | átszökött, a kurucok elfogták, s rövid processzust csináltak
1208 II, III | összeverbuvált „talpast”, s ment Lietavát biztosítani.~
1209 II, III | legkegyelmesebb asszonyom és rokonom”, s úgy írva alá magát, hogy „
1210 II, III | világtól rég visszavonult, s szíveikben megkeseredett
1211 II, III | felkapta a nevét a hír, s azóta mindig fényesebb lett:
1212 II, III | állt a legelső szobájában, s annak a nagy aranyos rámája
1213 II, III | asszonyok pulverizálják, s ki-ki a maga férjének egy
1214 II, III | víg cimborák Ocskaynak, s annálfogva ő nagyon hamar
1215 II, III | ment fel Lietava várába, s ott a vár asszonyának való
1216 II, III | napra leveté a gyászruháját, s egész pompába öltözött fel,
1217 II, III | öltözött fel, ami ritka eset, s csak igen kedves vendég
1218 II, III | előtt az ajtót megnyitni, s azontúl ahány ajtó elé érkezett,
1219 II, III | kezével a lovag szőke fejét, s azt suttogá: „Csodálatos,
1220 II, III | Csodálatos, nagyon csodálatos.”~S aztán, hogy magyarázatát
1221 II, III | elfogadja a magasztalást, s nagy dolgot csináljon belőle.~–
1222 II, III | kincstárnokát, a kulcsárját, s strázsaállóit, őriztesse
1223 II, III | lietavai özvegyasszonyt, s az nekem elég jutalom lesz.
1224 II, III | asszonyembert két gyermekkel, s különösen egynehány kincsterhelt
1225 II, III | járásra-kelésre bocsássák, s a dobogón általeresszék.
1226 II, III | lehetett juttatni a várba, s az elég volt arra, hogy
1227 II, III | éppen tizenhárman vannak, s annálfogva tizennegyediknek
1228 II, III | olyan embernek, aki szökik, s nem gondol a nyaka törésével.
1229 II, III | Vaskapuhoz, körüljárni a várakat, s úgy térni fel a vár mellett
1230 II, III | az a keze ügyébe kerül; s még eddig nem találkozott
1231 II, III | vendégbejelentés tisztét, s az uraság maga a belső kastélyában
1232 II, III | kidülledő vasrostélyok, s a feljáró lépcsője olyanformán
1233 II, III | belülről szemügyre lehet venni, s ha kell, puskatűzzel is
1234 II, III | odabenn halk suttogás támadna, s nehány perc múlva csörömpöltek
1235 II, III | zárban, tolóretesz karistolt, s a vasajtó felnyílt.~Ott
1236 II, III | éjszakára – szólt Ocskay, s aztán a katonákhoz fordult. –
1237 II, III | sokat vesztett a kártyán, s te nem küldtél neki pénzt,
1238 II, III | átvette a láda kulcsait, s felnyitogatá a závárokat;
1239 II, III | nehezebb megadni valaha napján, s könnyebben ott vész a zálog.~–
1240 II, III | magamnak kell odamennem, s az sokba kerül.~– Viselem
1241 II, III | sajátját.~Ocskay nevetett, s kituszkolta Gáspár urat.~–
1242 II, III | zálogba tett holmikról, s azon ki legyen téve minden
1243 II, III | kopott ruhás csatlós bejött, s elkezdett teríteni az asztalon.
1244 II, III | asztalnál ülni a vendéggel. S te magad mondtad, hogy van.~–
1245 II, III | szegfejet félretolt Ocskay, s arra a belső lemez felemelkedett,
1246 II, III | beszakad alatta a föld, s összecsukódik a feje fölött,
1247 II, III | visszakerült, kezeit dörzsölve, s a nyakát még mélyebben húzva
1248 II, III | zsoldját kell fizetnem, s másunnan nem kapok.~– Eresztené
1249 II, III | visszafutott a ládához, s ott rágta tovább, egyet-egyet
1250 II, III | magával vitt kenyérből, s próbálgatta az acélráspollyal,
1251 II, III | Hozd elő a hegedűdet, s muzsikálj neki, nem bánom.
1252 II, III | Ő is szereti a muzsikát, s az engem sem zavar.~Ozmonda
1253 II, III | oly csábosan, negédesen, s rákezdte a nótát:~„Ne szomorkodj,
1254 II, III | Ozmonda keze után nyúlt, s azt suttogá neki:~– Mikor
1255 II, III | ott ült a kincsek között, s azt onnan meg nem mozdítja
1256 II, III | el! Szóljunk csendesen!~S beszéltek csendesen.~Nagyon
1257 II, III | kíséré azt ki a tornácig, s odáig is sokat suttogott
1258 II, III | visszafordult az öreghez, s azt mondá neki:~– Kedves
1259 II, III | mondod? – rebegé Gáspár úr, s Ocskay kezét odavonta a
1260 II, III | kezét odavonta a keblére, s bedugta a bekecse alá, úgy
1261 II, III | szekerébe vetette magát, s egyedül visszahajtatott
1262 II, IV | összeszedte a megmaradt kurucait, s elindult velük együtt –
1263 II, IV | gyeplőt, mikor megvadultak, s mármost azok aztán viszik!~
1264 II, IV | észrevették magukat mind a ketten, s mosolyra fordíták a tekintetüket,
1265 II, IV | fordíták a tekintetüket, s megcsókolták egymást.~(Csengett
1266 II, IV | rossz volt ma, egyre sírt, s olyankor minden gyerek rút.
1267 II, IV | vette a karjára a kisbabát, s tudott vele mindenféle bűbájt
1268 II, IV | kisebbiknek a baja ragályos lehet, s azt már ölelte. Félő volt,
1269 II, IV | egyszer Ocskay, széttekintve, s bámulva, hogy a nagyasszony
1270 II, IV | esett! – gondolá Ocskay, s aztán töprengett annak az
1271 II, IV | az evőeszközt letenni, s aztán imára kulcsolni a
1272 II, IV | a kezeit az arca előtt. S ingerült volt, ha valaki
1273 II, IV | utánament a belső szobájába.~S amint a nyitva feledett
1274 II, IV | Boldogasszony-kép előtt, s még hallhatá az Ave Mária
1275 II, IV | amint az Áment kimondá, s felölelé térdepeltéből.~–
1276 II, IV | odaborult férje keblére, s nagyot fohászkodott.~– Nem
1277 II, IV | ne én tanítsam a vallást, s áttértem a te hitedre.~Ocskay
1278 II, IV | inkább a mennyei hazáját, s megakadályoz abban, amit
1279 II, IV | Kitagadott, elátkozott.~– S te eltűrted az ő haragját,
1280 II, IV | érdemtelen dicséret.~Odahajolt, s lecsókolta a könnyeket a
1281 II, IV | ami fölindulást csinál, s megolvasztja a gyémántot
1282 II, IV | nem lesz belőle kanyaró.~S ezzel az örvendetes fordulattal
1283 II, IV | valaki! Kiugrott az ágyából, s úgy futott mezítláb, egy
1284 II, IV | még jobban odabújt mellé, s kis kezével az arcát cirógatá.~
1285 II, IV | fejedelemhez és Bercsényihez, s meghozták, hogy mi hír van
1286 II, IV | lassan ölő méregnek nevez, s mindenkit elrémít tőle.~
1287 II, IV | Pestvármegyei leveleit, s újra elolvasá. – A lőporos
1288 II, IV | is földönfutókká lesznek, s ha nagyobb veszedelem éri
1289 II, IV | kastélyt.~Ilonka elsápadt, s hűlt ajkkal rebegé:~– Futnunk
1290 II, IV | visszarohant a férjéhez, s térdre veté magát előtte.~–
1291 II, IV | bölcsőjébe fekteté a kisebbet, s a nagyobbikra ráparancsolt,
1292 II, IV | valamit felőlem?~– Igen.~– S te ezért vesztél vele össze?~–
1293 II, IV | soha senki. – Mostan verik, s egyik ijedségből a másikba
1294 II, IV | Odanyúlt Ilonka keze után, s egy vezeklő bágyadtságával
1295 II, IV | számláltad, hányan vannak, s nem mérted singgel, milyen
1296 II, IV | tusakodtam én efölött magamban, s nem volt senkim, akivel
1297 II, IV | bírát, kérj törvényszéket, s állj meg előtte felemelt
1298 II, IV | az arcát férje keblére; s ismét azon az ismerős, szelíd
1299 II, IV | karikagyűrűm ellen vétettem: s az nem más dolga, csak az
1300 II, IV | dolga, csak az asszonyomé.”~S ez a bíró már meg is hozta
1301 II, IV | elérzékenyült. Ölébe vonta a nejét, s gyöngéden beszélgetett hozzá:~–
1302 II, IV | fejem csak appetitorium, s a gyermekeimé csak poszpász.
1303 II, IV | hallhatja, te is meghallhatod, s szégyent nem hozok a fejemre.
1304 II, IV | kell keresni a kenyerünket, s szalmás gunyhó alatt húzzuk
1305 II, IV | távozni akaró asszonyt, s arcába nézett, oly közelről,
1306 II, V | fenekén a ködös árnyékot, s csak ahol a hegyek nyugat
1307 II, V | talpaikkal a fa háncsát, s úgy ereszkednek le, hogy
1308 II, V | cselédveszekedésben békebíráskodni, s mindent meglátni és mindenütt
1309 II, V | misét, hogy mi a teendőjük, s hiába is parancsolna nekik
1310 II, V | asszonya. Későn kell fölkelni, s aztán éjfélen túl fönn lenni,
1311 II, V | imádkoztatja az egész háznépét, s megtartja a pénteket és
1312 II, V | nincs, tele van babonával, s azt akarja, hogy azt más
1313 II, V | jóságával öli meg az embert, s nem veszi észre, hogy ezzel
1314 II, V | levegőt szíjon, nála nélkül, s minthogy fogadása tartotta,
1315 II, V | völgyében terem a legszebb len, s azt már fél század óta fonja
1316 II, V | elénekelt regét Ilonka, s azt hitte, hogy azok költött
1317 II, V | arcképe elé Ocskay Lászlónak, s elmondá felőle: hogy íme,
1318 II, V | oltárt emeljen a képe előtt, s tömjént füstöljön rajta.~
1319 II, V | felmehetett a nyugati bástyafokra, s aztán onnan nagy merengve
1320 II, V | hitvesének kebelbarátnéja; s azonkívül is, mint Ilonka
1321 II, V | se fordulj feléje soha. S oda ne ereszd a drága jó
1322 II, V | láncolva, azt bokában levágta, s így aztán Jakusich megszabadulhatott. –
1323 II, V | sohasem is láttam másképp, s amint megharagudott, mindjárt
1324 II, V | remetét onnan kidobatja, s a Katinkát falaztatja be
1325 II, V | hűséget esküdtek egymásnak, s hogy soha mást hitvestársul
1326 II, V | kedvesével volt találkozáson, s amilyen kegyetlen, dühös
1327 II, V | lehessen beadogatni neki; s ismét megesküdött, hogyha
1328 II, V | otthagyott ám törököt, németet, s vágtatott haza lóhalálában.
1329 II, V | a fegyveres jobbágyait, s amint Forgách betoppant
1330 II, V | résbe: csak egy óra még, s a halálra szentenciázott
1331 II, V | háta mögé a szép Katinkát, s vágtattak világgá a drága
1332 II, V | szárnyán a fonáleresztőt, s magabíztában azt mondá:~–
1333 II, V | még tovább a történetet, s ne nézegess olyan sokat
1334 II, V | menyasszonya veszedelmét, s az is jött egész erőhatalommal,
1335 II, V | ahová az apja befalaztatta, s ne engedje ott nyomorultul
1336 II, V | mögött a nyeregben ülve, s rákurjant haraggal: „Nem
1337 II, V | oroszlánkői háta mögé a nyeregbe, s haza hagyta magát vitetni
1338 II, V | a len a guzsalyszárról, s új babát kötni péntek estén
1339 II, V | bábjába dugtam volt be.” S sohasem ment felé többet.
1340 II, V | budetini vár felé soha, s oda ne ereszd az uradat
1341 II, VI | tekintett fel elméláztából, s hamar észrevette, hogy mitől
1342 II, VI | némber. Odalépett hozzá, s megszólítá:~– Te vagy itt,
1343 II, VI | egykor a szép Katinkát, s aztán majd neked is onnan
1344 II, VI | lábának a hegye a kengyelben, s amint a lovag kezét kezei
1345 II, VI | meglátna? Van ebben valami?~S átölelte a lovag derekát
1346 II, VI | Ocskay.~Ozmonda felkacagott, s az ismeretes útféli népdallal
1347 II, VI | Ozmonda bezárta az ajtókat, s aztán abba a legbelső szobájába
1348 II, VI | ablaka is a kertre nyílik, s azon is vastábla van.~–
1349 II, VI | végighasogatta a vállfűző varrásait; s mikor azt lefejtette a testéről,
1350 II, VI | katonáid hátralevő zsoldját, s aztán küldje őket hozzád.
1351 II, VI | fehér cipót, tele bográcsot; s muzsikaszó mellett úgy átáll
1352 II, VI | diadalra fogja őket vezetni, s az első győzelem után amilyen
1353 II, VI | olyan oltalma lesz aztán, s a Rákóczi mennykövéből lesz
1354 II, VI | lángpallosa. Egy döntő ütközet, s te foglalod el a vén Heister
1355 II, VI | el a vén Heister helyét: s dicsőségedet visszhangozni
1356 II, VI | leolvassa róla.~Elnevette magát, s Ocskay arcát két tenyere
1357 II, VI | ezután nyugaton kel a nap, s keletnek áldozik le. Az
1358 II, VI | megcsípi a két orcáját, s aztán úgy csókolja meg a
1359 II, VI | összecsikorgatva. – Te nevetsz rajtam, s nem mondod meg, miért! Kivallod
1360 II, VI | miért! Kivallod mindjárt?~S hogy Ocskay válasz helyett
1361 II, VI | kezével a hajcsimbókjaiba, s azoknál fogva rázta dühösen
1362 II, VI | dühösen a nevető fejét, s aztán leteperte maga elé,
1363 II, VI | aztán leteperte maga elé, s rátérdelt a mellére: „Kivallod,
1364 II, VI | egyszer – mondá Ocskay, s nem nevetett többé; hagyott
1365 II, VI | paradicsomi vendégséget, s kifizettetni az ördöggel
1366 II, VI | az ágyban felsikoltott, s futni akart.~– Jaj, jaj,
1367 II, VII | hópénzét.~Ocskay elsápadt, s azok a nagy szemei úgy villogtak
1368 II, VII | impériumból mind itt lesz nálad, s mennek veled oda, ahol pénzt
1369 II, VII | kit lóra, kit szekérre, s oda mennek veled, ahová
1370 II, VII | dobasz tüszőt az oldaláról, s kirázta a tartalmát az asztalra.
1371 II, VII | huszonkilenc napig voltam oda, s a te tíz embered azalatt
1372 II, VII | észrevette a „rochade”-ot, s ő is tett egy hasonló sakkhúzást
1373 II, VII | kengyelben tartja a lábát, s úgy lavíroz, hogy ha a kapca
1374 II, VII | ne tudjanak róla semmit, s fegyverestől, zászlóstól
1375 II, VII | hadait Nagytapolcsányra, s maga csak másnap hajnalban
1376 II, VII | nemesi bandériumok serege, s azoknak a közepén Pyber,
1377 II, VII | közéelegyedtek a huszárlovasságnak, s nagy örvendezéssel híresztelték,
1378 II, VII | mezőn tábori misét tartott, s megáldotta a csapatokat.~
1379 II, VII | tömeg átkelt a Nyitrán, s délre az elefánti zárdához
1380 II, VII | fejedelemfiúkkal együtt, s azoknak az átvételére van
1381 II, VII | az ellenség fő fészkébe, s ott fényesen fogadtatott
1382 II, VII | elmaradoznak mind a két szárnyon, s azok helyett a császári
1383 II, VII | Ocskay László előrevágtat, s a túlsó félről szemközt
1384 II, VII | nyargal felé Pálffy János bán, s amint összetalálkoznak,
1385 II, VII | a trombiták az erdőben, s minden oldalról nyomul előre
1386 II, VII | egy közhuszár a gyepre, s odakiált Ocskayra:~– Megállj,
1387 II, VII | kiszabadított a börtönből.~S nem volt elég, hogy ezt
1388 II, VII | kirántotta a pisztolyát, s rásütötte az ölelkező párra.
1389 II, VII | a bán acélvértjét érte, s arról lepattanva, Ocskay
1390 II, VII | megfordult a palóc legény, s odakiálta a társainak: „
1391 II, VII | hadnagy, kirántva a kardját, s tüzet adatott a századával
1392 II, VII | útját elálló dragonyosokra, s aztán közéjük vágott, s
1393 II, VII | s aztán közéjük vágott, s keresztültörte magát rajtuk,
1394 II, VII | a meggyalázó kiáltástól, s a rákövetkezett kudarctól:
1395 II, VII | útjain félretért az útból, s hagyta maga mellett elszaladni
1396 II, VII | Nyitrához, átúsztatott rajta, s hátra sem nézett többet.~
1397 II, VII | leghűségesebb három századomat, s el hagytátok futni az árulókat.~(
1398 II, VII | hogy engemet elfogjon, s én fogom el őtet. Ezzel
1399 II, VII | hatalmas egy stratagéma, s igen jól van kifundálva.
1400 II, VII | pedig órákra van kiszámítva, s azt vagy végre kell hajtani
1401 II, VII | észrevette a rossz hatást, s rajta volt, hogy enyhítőt
1402 II, VII | őfelsége által elfogadva, s az országnagyok és az összes
1403 II, VII | felséges képmása van verve; s ez aranylánccal együtt jár
1404 II, VII | von”-t írhat a neve elé, s megkövetelheti, hogy „méltóságos”-
1405 II, VIII | pénztárát hozta magával, s a sok libertas keveset ért,
1406 II, VIII | világ minden része felé, s ordítsátok végig az utcákon,
1407 II, VIII | vár ajtaján bezörgessetek, s tudtul adjátok, hogy Ocskay
1408 II, VIII | lóhalálában Szentgyörgyre, s beordítasz az ablakon Vak
1409 II, VIII | ágyból, akármilyen beteg, s fusson, amerre lát; mert
1410 II, VIII | mert itt jön a pribék, s bizony elfogja a vezért,
1411 II, VIII | kell, németül kalatyoljon: s amikor meg az kell, hogy
1412 II, VIII | égnek, aki meglopod a napot, s felszívod a tengert, aki
1413 II, VIII | az eszét a beléd nézőnek, s torokgyíkot bocsátasz az
1414 II, VIII | méhébül a rossz ködöket, s pestisül küldeni vissza
1415 II, VIII | vissza az emberfajzatra: s ahányszor szarvaid megújulnak,
1416 II, VIII | megújuljon átkozódásunk, s onnan olvassuk le, amit
1417 II, VIII | ősvezérei, megszúrta a karját, s egy közös tülökbe csurgatva
1418 II, VIII | visszamégy a német táborba, s ott ólálkodod körül az elátkozottat (
1419 II, IX | Ocskay restellte a kíséretet, s borravalókkal serkentette
1420 II, IX | gebéikkel el-elmaradoztak, s csak úgy egyesével szállingóztak
1421 II, IX | kocsija előtt lovagoljon, s amint nagy társzekerek jönnek
1422 II, IX | nyerges, kidőlt a hámból, s hiába biztatták, csak nem
1423 II, IX | hogy a postaszekér jön, s jó igyekezettel kitérjenek
1424 II, IX | felkötött sarkantyúval, s nagy sárga bokrétás bőrkalapja.~
1425 II, IX | lovát a postai fullajtár, s otthagyva a postát, delizsáncot,
1426 II, IX | ráhasalt a lova nyakára, s a két nagy csizmával oldalba
1427 II, IX | hogy „Nix mautbares?”, s zárt hordót, felvágatlan
1428 II, IX | kell állni előttük szépen, s tűrni, hogy a vámos őrmester
1429 II, IX | a fejét a hintóablakon, s megnézi a bennülőt keményen,
1430 II, IX | megnézi a bennülőt keményen, s megtapogatja a tenyerével
1431 II, IX | dohánnyal vagy csipkével, s azalatt veszedelmes szándékkal
1432 II, IX | aki a vámházból előjött, s az őrmestert félretolva,
1433 II, IX | katonásan szalutálta Ocskayt, s aztán megexcellenciásurazta.~–
1434 II, IX | Tehát valami ismerősöm? S akinek a szava olyan sokat
1435 II, IX | szállni, ha Bécsbe jönnek, s itt egészen otthon érzik
1436 II, IX | uraság közeledik Bécs felé, s kimegy eléje a vámig; ott
1437 II, IX | teljesíti a korcsmáros úr, s beszámol a bollétával.~–
1438 II, IX | városi erősségeken keresztül, s megtalálta szerencsésen
1439 II, IX | abban a „Fehér Angyalt”-t, s ott kényelmesen elszállásolta
1440 II, IX | megtudni, mennyivel tartozik, s melegében kifizetni. Nemsokára
1441 II, IX | maga nyissa fel az ajtót, s legalább a vállára ütögessen,
1442 II, IX | legalább a vállára ütögessen, s megemelje előtte a süvegét.
1443 II, IX | mintha mindig nevetnének, s szekundál nekik hozzá a
1444 II, IX | hogy lettél kocsmárossá?~S azzal felcsapta a süvegét
1445 II, IX | monda röhögve Scharodi. – S jól érzem magam mellette.~
1446 II, IX | pocakra is tett már szert, s önelégülten ütögetett rá
1447 II, IX | tisztességes embernek potroha van.~S nem is nagyon respektálta
1448 II, IX | Elővette a porcelánpipáját, s rágyújtott előtte, nem is
1449 II, IX | történt, mind rám kenték; s ha magam követtem azt el,
1450 II, IX | amit a császártól kaptam, s akkor aztán felküldtek Bécsbe,
1451 II, IX | Legkegyelmesebben végighallgatá, s akkor azt válaszolta: „Wir
1452 II, IX | uniformisomat a pokolnak, s beálltam magam „Fehér Angyal”-
1453 II, IX | mintha hallgatná is, nem is, s a málháit rakosgatá; de
1454 II, IX | Nem kerül a cenzúra alá, s frissiben adja az egész
1455 II, IX | hazáját Ocskay László!”, s ott már puskalövésekkel
1456 II, IX | el is akartak már fogni, s akkor bizony megkurtítanak
1457 II, IX | te meg csak uraskodol, s nem lesz más dolgod, mint
1458 II, IX | hogy vegye elő a krétáját, s csinálja meg a számadást
1459 II, IX | infámisabbul vigyorgott hozzá, s a kiégett pipájának a hamvát
1460 II, IX | szájába dugta az üres pipát, s gyakorlott dohányzók szokása
1461 II, IX | éppen nem szép muzsika; s csak úgy fél szájszegletéből
1462 II, IX | kiálta Ocskay mérgesen, s olyant vágott a kosbőr dohányzacskójával
1463 II, IX | kitekergette a sallangjaiból, s aztán abból tömte meg a
1464 II, IX | mezítláb vitték kegyelmed elé, s kegyelmed aztán szépen felruházta.
1465 II, IX | kifejezést adott az arcának, s azalatt kedélyesen tömögette
1466 II, IX | volt fordulva Ocskaynak, s csak az egyik félrehúzott
1467 II, IX | Ocskay tűzszerszámával, s aztán belenyomtatva az égő
1468 II, IX | kalitkába zárt tigris, alá s fel járkálni a szobában.~
1469 II, IX | hogy Ocskay Bécsbe jön, s miért hozta őt ide, röptében
1470 II, IX | sem látják, karöltve ülni, s édes szavakat váltani a
1471 II, IX | Csak egy kis botrány kell, s ennél a szigorú udvarnál
1472 II, IX | karikagyűrűje.”~Ocskay megállt, s mint az illó mérget szívta
1473 II, IX | szomszéd szobában van valaki, s folytatta a csendes lépegetést
1474 II, IX | felnyílt a közbenső ajtó, s belépett a szomszédnő.~–
1475 II, IX | titkos rendőrség közegei, s kellemetlen kérdezősködés
1476 II, IX | kegyelmed valaha megfordult, s itt vitézség, bátorság nem
1477 II, IX | csak a nagy kapukat látja, s azok a labirintba vezetnek.
1478 II, IX | Ezekkel megyek a trón elé. S van elég önbizalmam, hogy
1479 II, IX | felajánlva jött fel Bécsbe. S én hiszem, hogy ott, ahol
1480 II, IX | aztán Ocskay megsajnálta, s szelídebb hangon szólt hozzá:
1481 II, IX | Alser Strasse Nr. 615, s ott felkeresni a Fremdenregistrierungscommissiont,
1482 II, IX | lépcső XIII. ajtó balra, s ott legitimálni magát élőszóval
1483 II, X | rád. Rád-e vicsorítja még?~S aztán előre, mint a szélvész!~
1484 II, X | nekivágott jó Ocskay László, s kézzel-lábbal majd szétrúgta
1485 II, X | aztán kiugrott az ágyából, s kitekintett az ablakon,
1486 II, X | Scharodi már odakinn várt reá, s személyesen kísérte el a
1487 II, X | a rácsozott asztal elé, s felelni a hozzá intézett
1488 II, X | hány éves, hol született, s a többi.~Mi a mestersége?~
1489 II, X | elszakadt a türelem madzaga, s összeszidta jó magyarul
1490 II, X | egyet a strafbolletákból, s írjon fel két forint bírságot
1491 II, X | kiálta oda Ocskay László, s még három forint árát lekáromkodott
1492 II, X | át, azt újra bejelentse, s az egy hét leteltével új
1493 II, X | burnóttal is a szelencéjéből, s azt mondta neki, hogy: „
1494 II, X | Különös gondunk lesz az úrra!” S pártfogói ábrázattal veregetett
1495 II, X | mikor kiért a folyosóra: s mérgesen verte le a válláról
1496 II, X | grófnőt is meginvitáltam, s aztán még egy közös jó barátunk
1497 II, X | kettőjüknek közös jó barátjuk, s amellett igazi bécsi vér
1498 II, X | idejövetele sikerét biztosították, s így vitette fel magát a
1499 II, X | oroszlánlábú asztalnál, s azt kérdezé tőle, hogy kinek
1500 II, X | hivatalnok bólintott a fejével, s kihúzta a kilenc könyv közül
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1948 |