1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1948
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1501 II, X | Ettől nem lett okosabb.~– S mikor lesz az?~– Azt nem
1502 II, X | Laxenburgban van vadászaton, s csak egy hét múlva jön meg.~
1503 II, X | annak a registrátornak.~– S megérkezése után mely nap
1504 II, X | Ozmonda hozta el a számára, s mégiscsak asszonyi közbenjárás
1505 II, X | vártunk. Gyere fel egyenest!~S vitte karonfogva Ocskayt
1506 II, X | ember kétségbe volt esve: s csak úgy hullottak el az
1507 II, X | borókapálinkával, hogy az utcán eldőlt, s ott maradt heverve. Mikor
1508 II, X | belevetették a többiek halmára, s ott hagyták reggelig. Mikor
1509 II, X | sírból, megkereste a dudáját, s hazament; estére még nagyobb
1510 II, X | az inába áll a táncgörcs.~S jucundus nagy kedvében még
1511 II, X | ivott Federreiter úrral, s pertu pajtások lettek. Estefelé,
1512 II, X | esztendős? Mi a vallása?”, s a többi.~Mikor ez mind megvolt,
1513 II, X | vigye az imádságoskönyvet, s aztán sétáljon be a Szent
1514 II, X | pofon találja felejteni, s kész a veszedelem.~Akkor
1515 II, X | bécsi elegáns világgal, s bámulója akadt elég. Hallhatta
1516 II, X | galériákon gyülekeztek össze, s onnan enyelegtek, udvaroltak,
1517 II, X | a vízbe a hölgyek közé, s nagy mulatság volt, amint
1518 II, X | magának a „schoppen”-jét, s az ablakon keresztül hallgatta
1519 II, X | azt már talyigán felhozni, s két ember fogta a két hóna
1520 II, X | le-lehullott a fejéről, s a feje is csak úgy lógott
1521 II, X | felvillannak a szemei, s tűzben kezdenek égni; a
1522 II, X | tekintet gúnyra vigyorodik, s amint aztán reszkető kezébe
1523 II, X | italt be nem vesz már), s amint annak a tartalmát
1524 II, X | széjjelnéz, köszönget, s mikor aztán még a duda fúvóját
1525 II, X | megtelnek a szemei könnyel, s egyszercsak azt mondja a
1526 II, X | még egy pohár borókaszesz; s az egész jókedv, a pajkos
1527 II, X | dal ritmusára rángatózik, s a tréfás dal felvillanyozza,
1528 II, X | mosolyog, ott a bécsi kacag, s ahol más kacag, ott a bécsinek
1529 II, X | harsogó tele torokkal; s a refrént: „O Jerum, Ui,
1530 II, X | nyakába akasztott gitárral, s egyik lábát a másik után
1531 II, X | Ei, du lieber Augustin,~’S Geld ist hin’s Mensch ist
1532 II, X | Augustin,~’S Geld ist hin’s Mensch ist hin.~Rock ist
1533 II, X | következik.~– Silentium! ’S Maulhalten! – figyelmezteté
1534 II, X | de meg is van érdemelve: s ami a legfőbb dolog: igazságos
1535 II, X | ist hin, Kuruc ist hin. S jön fel most szép szelíden
1536 II, X | nyugalmat akart konstatálni, s még egy kancsó gumpoldskirchenit
1537 II, X | eléje tett boroskancsót, s úgy vágta a kerek asztal
1538 II, X | közülük, az orra bukott tőle, s aztán nem várta, hogy megtámadják,
1539 II, X | támasztott kurta nyelű fokost, s elővette a régi kuruc tempót,
1540 II, XI | magadtul a Registraturára, s tedd le az öt forint bírságot.
1541 II, XI | gyanúját?~Amint így járkál alá s fel, töprengve, meg-megállva,
1542 II, XI | pisztolyát hirtelen övébe dugta, s fokosát kezébe kapva, rohant
1543 II, XI | jöttek haza a korcsmából, s magyarázták egymásnak a
1544 II, XI | fúják mindezeket a nótákat: s akik fúják, szándékosan
1545 II, XI | el-elosonni a futó árnyékokat; s neki-nekiiramodik, hogy
1546 II, XI | deszkabódé az egész utca, s sár van nagy szárazságban
1547 II, XI | valamennyi, mint az éjmadarak, s ismét tovább, távolabbról
1548 II, XI | szétszakadozó sűrű felhők közül, s bevilágította szomorú halott
1549 II, XI | hitte, hogy azok útjelzők, s odament, abban a hitben,
1550 II, XI | meghallotta Jávorkáék esküvését, s most azt küldözi szerteszéjjel
1551 II, XI | két sírkő közös talapjára, s fejét két kezére hajtá.~
1552 II, XI | lovagolni.~Ocskay eléje ment, s megszólítá az őrvezetőt.~–
1553 II, XI | toppanni egy sötét alak, s ezt kiáltaná rá: „Megállj!
1554 II, XII | a szent ostyát kilopták s megfertőztették, hogy húsvéti
1555 II, XII | egy holt kezét az utcán, s a zsidókra fogták róla,
1556 II, XII | hű alattvalói kívánságát, s kiadta a rendeletet, miszerint
1557 II, XII | kívánt magának biztosíttatni; s egynek sem volt kedve az
1558 II, XII | behajtani a hintójával, s a Schweizer Stiegen át menni
1559 II, XII | délután a bécsi populációt, s megrohanták Oppenheim palotáját,
1560 II, XII | a hősök közül megfogtak, s stante pede oda akasztották
1561 II, XII | hátulról osonva közelítenek, s ha szemközt fordul rájuk
1562 II, XII | az úr azután hajnalig alá s fel a zsidóvárosban egyedül?”~–
1563 II, XII | kerületén belül történik, s különösen az ilyen notatus
1564 II, XII | megrohanták templom után, s keresték a becsületüket. „
1565 II, XII | tudta magát alkalmazni, s improvizált mind a kettő.~
1566 II, XII | arról azután témát kapott, s kiprédikálta, hogy azt csupa
1567 II, XII | igazhívőket fejbe verni, s kiáltozza „rajta, rajta!” (
1568 II, XII | Saul egyszerre selyp lesz, s azt kiáltja helyette „lajda,
1569 II, XII | lajda!” (leider, leider!). S ez így ment az „in aeternum
1570 II, XII | voltak a kuruc had hírvivői, s maga Oppenheim volt az,
1571 II, XII | volt, aki el tudta olvasni, s meg tudta magyarázni a tartalmát.
1572 II, XII | titokban erjedett tovább, s vasárnap délután a legjobb
1573 II, XII | mintegy összebeszélésre, s mire a rendőrség hírt vesz
1574 II, XII | nagy hirtelen ott terem, s egy kis kardlapozás után
1575 II, XII | ismét csoportokba verődtek, s amíg a rendőrség, katonaság
1576 II, XII | okoztál Bécs városának, s most még ide mered tolni
1577 II, XII | tolni a bajuszos pofádat, s itt is complottot csinálsz
1578 II, XII | csinálsz a császár ellen, s itt is hősködöl, és agyba-főbe
1579 II, XII | hányta az egész társaságát, s a hátára kapva, eliramodott
1580 II, XII | a kaput és kocsmaajtót; s azok mind vassal voltak
1581 II, XII | utcacsatornában végighurcoltatni, s eléktelenítve, megcsonkítva
1582 II, XII | egyenruhája volt rajta, s a tollas kalapja a fején.~–
1583 II, XII | üvölté a sokaság meglepetve, s egy percig tréfásra csapott
1584 II, XII | kerítésbálványra felugrik, s ott táncol maga körül.~–
1585 II, XII | Itt van! Egyétek meg! – S odadobta közéjök, amiből
1586 II, XII | robbanthatom fel? Te Pámschábel! – S azzal Scharodi a szájából
1587 II, XII | Összetörte mind a kancsóimat, s nem tudta kifizetni az árát,
1588 II, XII | keverkedett a társaság közé, s most az csak egyszerre megszólal
1589 II, XII | Azt egyszerre megrohanták, s amíg a nyavalyás elmondta
1590 II, XII | háznak egyik ablaka megnyílt, s azon kinézett egy kövér
1591 II, XII | László ott állt az ablakban, s onnan nézett ki az utcára.
1592 II, XII | átrohant hozzá Ozmonda, s átkarolva őt, eltolta erővel
1593 II, XII | másikkal meg magamat.~– S azzal porba ejtesz egy dicső,
1594 II, XII | azt a bálványozott főt, s heves csókjaival halmozva
1595 II, XII | arcát, szemeit, homlokát. S addig-addig csókolgatta,
1596 II, XII | nehéz ütéseket a kapun, s a népdüh növekedő zsivajgását
1597 II, XII | kakastollas. – Betörjük az ajtót, s majd megtaláljuk mi a drága
1598 II, XII | padlást, minden likat-lukat, s meggyőződhetik felőle, hogy
1599 II, XII | megválasztatás előnye fölött, s ez nagyon jó időhaladékot
1600 II, XII | harmadmagammal a házba; s fogadom, megtalálom a kuruc
1601 II, XII | megtalálom a kuruc vezért, s kihozom csimbókjánál fogva
1602 II, XII | kéményseprő, aki belemegyek, s fogadom, hogy eloltom, Szent
1603 II, XII | öltönyeit kérte kölcsön, s azok éppen ráillettek az
1604 II, XII | magáról a kéményseprő álcát, s elvegyült az iramodó sokaság
1605 II, XII | volna el őt Jávorka kurucai, s így vitték volna el Érsekújvárra,
1606 II, XII | Ocskay átrohant a szobájába, s mint a Nessus-inget, tépte
1607 II, XIII | gyertyát tenni az ablakába, s maga rögtön felvenni az
1608 II, XIII | mangalétát, a tölcsérpuskát, s sietni a gyülekezőhelyre:
1609 II, XIII | minden embert megállítottak, s megkérdezték tőle, hogy
1610 II, XIII | éjszakát felöltözve tölté: alá s fel járkált a szobájában,
1611 II, XIII | ezredes feltett sisakkal jött, s katonás tisztelkedés után
1612 II, XIII | egy házat meggyújtottak, s azzal tévútra vezették.
1613 II, XIII | egy házat meggyújtottak, s azzal tévútra vezették.
1614 II, XIII | Favorita-vonal erődeit, s Obizzi gróf hozta ellene
1615 II, XIII | már igazán elszunnyadt, s rémálmából felriadva, a
1616 II, XIII | gyíklesővel az oldalán, s az is rákezdé:~– Kegyelmes
1617 II, XIII | csettentett a nyelvével, s a keze önkénytelenül a bajusza
1618 II, XIII | Őkegyelmessége már öt órakor felkel, s hétkor fogad.~Ocskay ott
1619 II, XIII | eléje sietett Ocskaynak, s barátságos öleléssel fogadta.~–
1620 II, XIII | ejtve a cseltámadás által, s a toronyőr későn jelezte
1621 II, XIII | kedves vendégét a kancellár, s átvezetteté saját lakosztályába,
1622 II, XIII | egész simára borotválja, s a haját bepúderezze, aztán
1623 II, XIII | egész gálába öltöztették, s mikor készen volt, jelentették
1624 II, XIII | a Gesandschafts-Stiegén, s onnan a gobelinszőnyeges
1625 II, XIII | sasírozott eléje mazurkalépésben, s alig hallható hangon rebegett
1626 II, XIII | tekintenek reá. Ő ezt érzi, s jólesik a lelkének. Hallja
1627 II, XIII | alól sandít fel Ocskayra; s míg ajkai kényszeredett
1628 II, XIII | másikkal a haját borzolgatja, s amellett villogó szemeivel
1629 II, XIII | elfogadótermének ajtaja megnyílt, s a főudvarmester első kamarása
1630 II, XIII | értük az Ocskay László, s elviszi őket a fogságból,
1631 II, XIII | Most itt voltak előtte, s még csak jól meg sem nézte
1632 II, XIII | volna futni, futni innen, s levetni magát valahol a
1633 II, XIII | valahol a mezőn egy árokba; s ott kisírni megbánt álmait.~
1634 II, XIII | átszegező kék szemekkel.~S íme, amidőn Ocskay a trón
1635 II, XIII | fejedelmi fő helyeslően bólint, s a csípőre tett kéz nyájasan
1636 II, XIII | váltak meg a férfidísztől; – s íme, a megtért kuruc hadvezér
1637 II, XIII | hadseregében vezérőrnaggyá, s tulajdonosává tette két
1638 II, XIII | tallért adományozott neki. S hogy külső pompa is jelképezze
1639 II, XIII | kifejezést érzelmeinek, s esküvel fogadta, hogy minden
1640 II, XIII | mely nyakát körülfogta. S tetszett neki az az álom,
1641 II, XIII | magyart a királyi trón mellé, s elfoglalni azt a helyet
1642 II, XIII | tábornoki mellszalagját s vitézségi aranyláncát be
1643 II, XIII | előtt leszállt a lováról, s oda betérve, kiválasztott
1644 II, XIII | négysoros gyöngy nyakfüzért, s azt megvette négyszáz aranyért.
1645 II, XIII | tett kincsekért kapott, s azt hitte, hogy azokat még –
1646 II, XIII | A főúr ismét megölelgeté s összecsókolgatá szívesen
1647 II, XIII | visszatért Ocskay beszédére, s sokat vár tőle a jövőben. –
1648 II, XIII | rendőrségi tudósítások, s mind valamennyiből arra
1649 II, XIII | Kreuz mellett feltűntek, s kik most itt a bécsi tolvaj
1650 II, XIII | keresni, hogy kit üssön agyon. S aztán bekóborolta egyedül
1651 II, XIII | kullognak a háta mögött, s őrizkedjék tőlük.~Mintha
1652 II, XIII | zászlóalj nyeregben ül, s a tábornokra vár.~Ocskay
1653 II, XIII | katonaságnak egy héti lénungot, s azzal mindjárt a lakomaasztaltól
1654 II, XIII | azzal mind neki tartozik.~S még csak azt sem mondta
1655 II, XIII | szóval kezdődött: „Édesem!”, s amiben aztán mindenféle
1656 II, XIII | kísérve hálakifejezésekkel, s bekoszorúzva azzal az ígérettel,
1657 II, XIII | a négy sor igazgyöngyöt, s Ilonkának azt a szót, hogy: „
1658 II, XIV | fejedelmévé nevezett ki, s akivel Bécs városát vívatta,
1659 II, XIV | azután meg a kurucok ellen; s harci virtusaiért magyar
1660 II, XIV | meggyalázó, fenyegető mondást, s pisztolyát rásüté. – Talán
1661 II, XIV | emelé fel a fejét előtte, s amint Ocskaynak bajusztalan
1662 II, XIV | pisztolyát a nyeregkápa mellől, s a nevető alakot egy lövéssel
1663 II, XIV | uram handzsárt rántott, s annak a lapjával ütött az
1664 II, XIV | Ocskay lovának az orrára, s leszidta dühösen a kuruc
1665 II, XIV | Pih! Szégyen gyalázat! S még ennek a nyakába akasztják
1666 II, XIV | mikor összeölelkeztünk, s azzal el lesz ütve az egész
1667 II, XIV | csatamezőn találkozott, s ott nemigen szokott az ember
1668 II, XIV | Ocskay odament Heister elé, s megnevezte magát.~– Én vagyok „
1669 II, XIV | szájszegletét, mintha mosolyogna, s odadörmögé a szakállába (
1670 II, XIV | annak megfogta a támláját, s előrehúzta azzal a szándékkal,
1671 II, XIV | Ritschán felugrott helyéről, s hevesen kiálta rá:~– Én
1672 II, XIV | nagy veszélyt hárított el, s egy gonosz titkot némított
1673 II, XIV | titkot némított el örökre, s ezt katonai parolájára erősíti,
1674 II, XIV | vádlottakat kisegítse a hínárból; s Ocskaynak még eddig nagyon
1675 II, XIV | ragadtatni kevélységétől, s kérkedő pátosszal esküdözék: „
1676 II, XIV | Ocskay! – kiálta rá Ritschán, s az emberi jószívűség visszatarthatatlan
1677 II, XIV | Ocskay kirántotta a kezét, s magasra emelte azért is.~–
1678 II, XIV | Ocskay László tábornok úr, s vegyen részt a haditanácsban,
1679 II, XIV | számára a támlásszéket, s jó nagy helyet adott neki,
1680 II, XIV | császári seregeket kiverni, s Érsekújvárt az ostrom alól
1681 II, XIV | valaki ellenállt volna, s onnan gyors futásban kellett
1682 II, XIV | és azoknak a környékén, s evégből szét vannak küldözve
1683 II, XIV | amelyről éppen beszéltem, s amelyet Ritschán tábornok
1684 II, XIV | asztalra ütött az öklével, s valami nagy szóra nyitotta
1685 II, XIV | kegyelmed a körülírt vidék felé, s mindazon városokat, amik
1686 II, XIV | e munkát Léva városánál, s aztán föl egész Sárospatakig…~…
1687 II, XIV | Leégetni Lévát és vidékét s valamennyi magyar várost
1688 II, XIV | Ott van az anyám háza, s benne lakik az a jó teremtés,
1689 II, XIV | szalagot és az aranyláncot, s odadobja kardjával együtt
1690 II, XIV | kardjával együtt az asztalra, s aztán odatartsa a két kezét,
1691 II, XIV | kezét, hogy verjék békóba, s tartsanak fölötte haditörvényszéket? –
1692 II, XIV | hahotája fog rá felhangzani, s ez a hahota lesz halálítélete,
1693 II, XIV | temetése! Felállt a székéről, s száraz, kemény hangon mondá
1694 II, XIV | Rettenetes részleteket. S mikor mindazzal készen volt,
1695 II, XIV | kellene annak a ravaszára, s mindjárt meg volna oldva
1696 II, XIV | vasszájú jó baráttal. Belefújt, s az süvöltő hangot adott
1697 II, XIV | Leereszté a pisztoly sárkányát, s visszatette azt a nyeregkápájába.~–
1698 II, XV | gyermekes érzékenykedésen, s hadvezéri magas álláspontról
1699 II, XV | házi szereit, bútorait, s lábasjószágaival együtt
1700 II, XV | Nyírségre, ahol szép birtoka s ősi lakóháza is van. Ami
1701 II, XV | császáriak motozzák meg, s ha megértik Ocskaynak a
1702 II, XV | eldugta azt a csizmaszárába, s nagyon viszketett a tenyere
1703 II, XV | jámbort az udvar közepén, s jó sort veretett rá.~– Mert
1704 II, XV | bevádolni a haditanácsnál, s azt nyerte vele, hogy annak
1705 II, XV | mint hogy őutána kémkedjék, s minden intézkedését rovásra
1706 II, XV | halálom. Elég volt az élet.~S nem mozdult a házból Tiszáné
1707 II, XV | míg a munka bevégződik, s utoljára hagyni a kastélyt.~
1708 II, XV | futvást, mert te idejössz, s felgyújtogatod az én házamat
1709 II, XV | A magyar nép bálványa? S te meg tudod azt tenni,
1710 II, XV | teszed saját honfitársaidat? S te meg tudod ezt tenni?
1711 II, XV | mintha valamit írna fel arra, s halkan suttogá:~– Akkor
1712 II, XV | hallja meg, amit mondani fog, s akkor fájdalomtól felmagasztalt
1713 II, XV | hogy ne hallja ezt a szót, s aztán, mint a halálra sebzett
1714 II, XV | nyeregbe vetette magát, s úgy elrohant, hogy vissza
1715 II, XV | kinyújtasz még a sírodból is, s lesújtod vele azt, aki a
1716 II, XV | azt megkapta a forgószél, s körülcsavargatva, beszórta
1717 II, XV | kezével a szívéhez kapott, s aztán visszaesett, arcát
1718 II, XV | láng a vár minden ormán, s egymásba vegyül a középen.
1719 II, XV | hiszem, a ház asszonya – s az én rácaim babonásak:
1720 II, XV | prikulics lesz, csuma lesz, s az hozza rájuk a pestist. –
1721 II, XV | visszalovagolt a dombra, s nézte hátat fordítva a kastélynak,
1722 II, XV | Nagyon – rebegé a káplár, s még az álla is reszketett
1723 II, XV | lováról, kirántotta kardját, s maga csörtetett fel elöl
1724 II, XV | mellette Tormássy László s a kálvinista pap. Végezték
1725 II, XV | két keze összetéve keblén, s azok alatt egy hímzett bársonymellény.~
1726 II, XV | betaszítá maga előtt az ajtót, s betoppant a terembe, öklébe
1727 II, XV | mégis megverte az elevent. S az ő szellemkardja kiüté
1728 II, XV | áraszták el az éjszakát. S e fénykitörésnél úgy tetszett,
1729 II, XV | Ocskay, kárhozatos dühvel, s felkapva földre ejtett kardját,
1730 II, XV | rohant a szembeálló rémnek, s kardjával összevissza kaszabolta –
1731 II, XV | akarta rebegni, hogy „ámen”, s nem jött ki az ajkán.~És
1732 II, XV | egész felgyújtott világot, s hallgatni a távolból felmorajló
1733 II, XVI | kérni a fertelmes árulásért; s aztán visszatérett elhistórizálták
1734 II, XVI | lakosság elmenekülhetett, s magával vihette, ami a szekerére
1735 II, XVI | Ocskay tűrte a tréfát, s se nem haragudott érte,
1736 II, XVI | lelkifurdalásul magyarázták, s Tököli uram most már úgy
1737 II, XVI | teszik, amit mi teszünk. S nem fáj érte a szívük. Te
1738 II, XVI | hurcolta őket Vajda elé, s azt kiabálta: „Zabi panye!
1739 II, XVI | précsoszom zosztál!” 1, s Vajda levágatta őket sorba.
1740 II, XVI | ujja hegyével a mappán alá s fel sétálni, de aki valaha
1741 II, XVI | zápor hóesésbe ment át, s estére fehér volt a tájék:
1742 II, XVI | lövöldözés, kardcsattogás nélkül, s mégis több halottat, sebesültet
1743 II, XVI | minden folyam be volt fagyva; s szekeret, ágyút nem hordott
1744 II, XVI | Czelder Orbán háta mögött.~S erre, amint Ocskay őrtüzei
1745 II, XVI | hirdetett párnicai sáncot, s futvást menekülni Rózsahegyre,
1746 II, XVI | futvást menekülni Rózsahegyre, s onnan Liptószentmiklósra;
1747 II, XVI | mind ott maradt az útfélen, s a vitéz rácságból csak Tököli
1748 II, XVI | a ház ereszéig ért a hó, s a lakosok folyosókat vágtak
1749 II, XVI | kandalló mellett töltötték, s a két asszony csak úgy a
1750 II, XVI | új medret ásott magának, s oda rakta a partot, ahová
1751 II, XVI | mennydörgéssel járó zivatarok voltak, s az erdőkben megszólalt a
1752 II, XVI | tutajjal lehetett járni, s így eshetett meg, hogy mikor
1753 II, XVI | Ilonka hátrakapta a kezeit, s mélyen elpirulva mondá:~–
1754 II, XVI | arccal a földre borulva, s kezeit feje fölé kulcsolva,
1755 II, XVI | emelkedék fektéből a feleség, s még nedves volt az arca
1756 II, XVI | veled, immortellakoszorú!~S azzal megkapva két kézzel
1757 II, XVI | koszorút, letépte azt onnan, s utánahajítá a többinek.~
1758 II, XVI | emelkedék fel görnyedtéből, s fejét alázatosan meghajtva,
1759 II, XVI | és én mégis szeretem őt.~S ezt az utolsó szót aztán
1760 II, XVI | hörgé az öregasszony, s nekirohant a saját keze
1761 II, XVI | arcképnek, a bálványnak, s az izzó vasvilla hegyeit
1762 II, XVI | érni Besztercepodhrágyot, s intézkedni, hogy harmadnap
1763 II, XVI | átkelhessenek a kiáradt Vág révén, s onnan aztán fel Budetinnak.
1764 II, XVI | Ocskayné. – Ne lepjük meg őket!~S aztán levelet írt az urához:
1765 II, XVI | te vagy, fiaimmal együtt, s veled akarok maradni mindig.”~
1766 II, XVI | meg nem eszik a farkasok), s ha jó szerencséje lesz,
1767 II, XVI | közel van a feleségéhez, s mégsem igyekezik vele találkozni;
1768 II, XVI | kincses társzekerekkel alá- s fel kószálni a hegyek között;
1769 II, XVI | hevenyében fölkerekedni s otthagyni Lengyel Magdolna
1770 II, XVI | másikkal a Tisza-kastélyban: s Ilonka azontúl ott nem marad
1771 II, XVI | rögtön felkelt az asztaltól, s rendeleteket osztott a hadnagyainak,
1772 II, XVI | társzekér ezüstöt hoz magával; s aztán itt is marad – nem
1773 II, XVI | rajtuk ütnének a kurucok, s elragadnák mind a kettőt.~
1774 II, XVI | kiabálásra a tornác elé, s nagy mérgesen rivallt a
1775 II, XVI | része leugrált a lováról, s futott a sűrű erdőnek: magam
1776 II, XVI | Lászlóra a páncélingét, s ő kapcsolta fel a fejére
1777 II, XVI | előkecmelegtek Ocskay láttára, s azoktól megérté Ocskay,
1778 II, XVI | megfordították a szekereket; s azután kétfelé válva, a
1779 II, XVI | a hidast odaát tartják, s a jeges árvízen lóval nem
1780 II, XVI | Hajtsunk Beleznayékra!~S azzal letérve az országútról,
1781 II, XVI | fogja osztani a csapatját, s egy részét a kincsei visszafoglalására
1782 II, XVI | menni valamennyi kincsét, s egész erejével Beleznay
1783 II, XVI | kacagva osztotta a csapásokat, s vigyázott magára. Most mutatta
1784 II, XVI | ordított emberfölötti dühében, s arca kikelt alakjából, ellenséges
1785 II, XVI | együtt legázolta maga alá, s egyik ellenfelét a másikra
1786 II, XVI | felugrott a patak hídjára, s útját állta az egész kuruc
1787 II, XVI | kihangzott az egész csatazajból; s azt halálordítás kísérte.~
1788 II, XVI | átkozás minden kiáltása. S ő maga oly sérthetetlen:
1789 II, XVI | körüle; acélvárban lakik, s az egész acélvár egy kardnak
1790 II, XVI | szalad meg szerte az erdőnek, s futtában is jajgat a sajgó
1791 II, XVI | odajött nejéhez, fiaihoz, s behajolva hozzájuk a hintóba,
1792 II, XVI | lelke minden keserűségét, s nem jutott eszébe, hogy
1793 II, XVII | megvagytok! – dörmögé Ocskay, s aztán parancsot adott, hogy
1794 II, XVII | társa a számkivetésben, s régóta apácafátyollal zárta
1795 II, XVII | ahol a kincseit várják, s ő azok helyett a feleségét
1796 II, XVII | öregember! Aki kincseket várt, s kenyérpusztítókat kap helyettük.~
1797 II, XVII | úr, lámpással a kezében, s az előrevágtató huszárokat
1798 II, XVII | kezét a kedves vendégnek, s lesegítve azt a hintógrádicson,
1799 II, XVII | csapatommal utánuk megyek, s visszafoglalom.~– Dejsz
1800 II, XVII | odaérsz, Lietava várába, s oda juss be még egyszer,
1801 II, XVII | gazdag lakomára számított, s kénytelen kenyérrel, szalonnával
1802 II, XVII | a kapitányaihoz fordult, s kiadta nekik a holnapra
1803 II, XVII | kard, lándzsa összetépte, s bekeverve vérrel, sárral.
1804 II, XVII | lesz közöttük: bizonyos; s ez a harc életre-halálra
1805 II, XVII | szemközt, mint egy kerub!~S ez érezte, az első szembetűzésnél,
1806 II, XVII | szabadult meg az elfogott nő. S miről beszélt Ilonka? Arról,
1807 II, XVII | ellen rohant a kardok közé, s azok diadalhoz szokott kardok
1808 II, XVII | voltak: hősök ellen harcolt, s azokat is szétverte lángoló
1809 II, XVII | megkapta a császár ajándékát – s aztán afölötti örömében
1810 II, XVII | érzett ez asszony ellen!~S Ilonka tudta azt! Kéjelgett
1811 II, XVII | holdvilágsápadtra ezt a deli arcot! – S egyszer-egyszer félretekintett
1812 II, XVII | látta őt harcolni senki. – S aztán mikor megcsókolta
1813 II, XVII | kedves menyemasszonyának, s Gáspár úr olyan jó ember
1814 II, XVII | zsebéből a bársonyos étuit, s felnyitva azt, odanyújtá
1815 II, XVII | aki mindekkorig fenn volt, s az asztalnál hallgatta a
1816 II, XVII | sebekre. – Azt hitte, kiállja. S végül mégiscsak ő marad
1817 II, XVII | vetélytársnéja odadobbant eléje, s megragadta a kezét.~– Tudod-e,
1818 II, XVII | voltam minden és mindenütt!~S e vakmerő vallomásra az
1819 II, XVII | Hadd tűzze: virágszál!~S még hogy megtetézze a sértő
1820 II, XVII | reszkető ajakkal Ozmonda. S odarohant az asztalához,
1821 II, XVII | odarohant az asztalához, s azon egy kis ébenfa szekrénykét
1822 II, XVII | kikapott belőle egy levelet, s odatartotta azt Ilonka elé. „
1823 II, XVII | császár birodalmában van; s te itt nem vagy Ocskay László
1824 II, XVII | hogy katolikussá lettem, s itt ebben a házban is, Bécs
1825 II, XVII | saskesely csapkodott áldozatára, s hogy az visszaverte, megkísérté
1826 II, XVII | a levelét száz darabra, s elszórta a földre. Aztán
1827 II, XVII | arcát kezeibe temetve, s úgy tett, mintha sírna.~–
1828 II, XVII | zsebkendőjével a szemeit Ozmonda, s úgy tett, mint aki duzzogva
1829 II, XVII | legédesebb andalgás pillanatában: s aminek az okát nem akarta
1830 II, XVII | megöl engem is, téged is; s mi ketten együtt megöljük
1831 II, XVII | aranyszín nedv villogott, s abból nagyot húzott.~Ilonka
1832 II, XVII | valaha!~Aztán nehányszor alá s fel lépdelt a szobában,
1833 II, XVII | fel lépdelt a szobában, s egyszerre csak térdre ereszkedék
1834 II, XVII | ereszkedék Ilonka előtt, s átkarolva annak a térdeit,
1835 II, XVII | Visszatérhetsz a „magyar vallásra”, s egyszerre elszakadsz tőle!~
1836 II, XVII | észrevette azt az arcán, s gyöngéd erőszakkal odavonta
1837 II, XVII | bizonyosság? Tudsz mindent felőle, s mindent megbocsátasz. –
1838 II, XVII | varázsolható többé: a hitet. S hogy ennek még a töredékei
1839 II, XVII | bosszút meggyalázóinak, s nagyobb hitelesség kedvéért
1840 II, XVII | két ártatlan gyermekem, s nem akarom hagyni, hogy
1841 II, XVII | fel: ölembe veszem őket, s elviszem magammal, felkeresem
1842 II, XVII | jóltevő idegenek házát, s hűséges szolgálattal fogom
1843 II, XVII | a gyöngy könnyet jelent, s nekem volt belőle elég,
1844 II, XVII | nekem volt belőle elég, s marad holtig való elég.~
1845 II, XVIII| Benyitotta félig az ajtót, s halkan mormogva köszönte:~–
1846 II, XVIII| gyertyatartót az asztaláról, s átment a szobába.~A nagy
1847 II, XVIII| megtalálta a levelet is, s az megmondta neki, hogy
1848 II, XVIII| hol van annak a szobája, s szabad bejárata volt neki
1849 II, XVIII| éji köntösét vette magára. S ott hallgatózott az ajtón,
1850 II, XVIII| egy bűnbánó állt előtte, s kétkedve tekinte fel e kétségbeesett
1851 II, XVIII| elhagyja az urát örökre, s soha többet őt látni nem
1852 II, XVIII| átkozott! – ordítá a férfi, s úgy üté öklével homlokon
1853 II, XVIII| tegnap térden állt előttem, s azt esküdte, hogy kész elkárhozni
1854 II, XVIII| kertajtón át ki a szabad mezőre, s aztán futvást neki az avarnak!~
1855 II, XVIII| nehogy valaki meglássa, s hírt mondjon a keresőinek. –
1856 II, XVIII| cigány odahajolt az úrnőhöz, s mereven nézett annak az
1857 II, XVIII| dombról, amelyre lepihent, s tova akart futni. – Hanem
1858 II, XVIII| egyszerre odaborult le eléje, s átkarolva két izmos karjával
1859 II, XVIII| tegye félre most a haragját, s szabadítsa meg annak a feleségét,
1860 II, XVIII| ágyat csináltak a számukra, s aztán megindultak szép csendesen
1861 II, XVIII| meredekre vitt fel az út, s fogta a lőcsöt, tartotta
1862 II, XVIII| leányai szeretik kegyelmedet, s igaz, jó lelkek. Hogy a
1863 II, XVIII| kérdik, hogy mi hozta oda. S ez az egy hely az a világon,
1864 II, XVIII| soha keresni Ocskay László; s ahonnan soha ki nem adják,
1865 II, XVIII| leteszem kegyelmedet a kapuba, s aztán visszatérek.~– Visszatér?
1866 II, XVIII| Elpusztította a hazámat, s elpusztította a mennyországomat.
1867 II, XVIII| Ilonka meghallotta e szót, s a szekérekhó hátulsó ponyvahasadékán
1868 II, XVIII| vágtat fölfelé az úton, s méghozzá fegyvertelenül.
1869 II, XVIII| ponyvát a kocsi oldaláról, s kinyújtá a kezét, hogy a
1870 II, XVIII| meg nem kegyelmezek neki, s ha irgalmat tennék vele,
1871 II, XVIII| ami az ő fejére hullt! – S most te rábírsz, hogy megtörjem
1872 II, XVIII| László! Ha ugyan Isten volt, s nem a demiurgus, aki így
1873 II, XVIII| köszönöm! – rebegé az asszony, s aztán betakargatá a két
1874 II, XVIII| amit az röptében elkapott, s cigány alázatossággal elhálálkodott
1875 II, XVIII| bosszúsan (hat szekér ezüstöt!), s megfordítá a lovát.~– Apád-anyád
1876 II, XVIII| ráfújva a tallérra babonásan; s aztán benyújtá azt a ponyva
1877 II, XVIII| kezdett a nagyobbik fiú, s a bunda alól egyre nyafogta: „
1878 II, XVIII| gyanút foghatott volna. – S akkor az az ő veszedelme
1879 II, XVIII| Itt leszállt Ocskayné, s gyalog ment fel a várba
1880 II, XIX | dáridóban fejébe ment a bor; s a harcban hullott fejéről
1881 II, XIX | babér.~Katonái szöktek tőle, s akik vele maradtak, azoknál
1882 II, XIX | sáncból a maguk lovasságával, s összecsetepatéznak, mire
1883 II, XIX | akkor ezrednek nevezett, s komoly harcba keveredik
1884 II, XIX | elfogadta Ocskay László tervét, s ahhoz mérten tette meg az
1885 II, XIX | amiben ezt megéneklik, s azt Ocskaynak is meghozták
1886 II, XIX | vezért csendes nyugalommal, s mikor az közel ért hozzá,
1887 II, XIX | elbukottra a győztes ellenfél, s azzal kirántva a kardját,
1888 II, XIX | csikóshordával van ezúttal dolga, s futott visszafelé.~Nagy
1889 II, XIX | ezrede is a fűzfaerdő mögül, s ekkor aztán ő vette át maga
1890 II, XIX | pedig csak bámult elmeredve, s rémülten tekinte testvére
1891 II, XIX | fordított hátat ellenfelének, s lovát sarkantyúba kapva,
1892 II, XIX | vélve hallani a háta mögött, s mikor egyszer a háta mögé
1893 II, XX | Ocskay a testvérétől kapott, s mikor már egészen begyógyult
1894 II, XX | történetíró múzeumából, s nincs kedvünk az emlékekre
1895 II, XX | rá-rácsaptak az ezredére, s kudarcot vallattak vele. –
1896 II, XX | egész századát Ocskaynak, s az akkor éppen ott volt
1897 II, XX | részen, mint a labancoknál; s Rákóczi a visszatért ezrednek
1898 II, XX | megkapta a kért szabadságot, s azzal ötven huszárját, két
1899 II, XX | száraz kenyéren böjtölni, s éjszaka a faluk alatt, a
1900 II, XX | előre haladt áldozatot, s lesni az alkalmat, mikor
1901 II, XX | hívatlan ott termettek, s folyt a dínom-dánom, mintha
1902 II, XX | Vágújhely táján leskődött rá, s hogy azután egy hétig sem
1903 II, XX | soha szem elől ne veszítse. S ha azután egy helyen megtelepedni
1904 II, XX | kellett a járt országutat, s különösen vigyázniok, hogy
1905 II, XX | elfelejté. Rögtön nyergeltetett; s karácsony délelőtt átrobogott
1906 II, XX | délelőtt átrobogott Verbóra, s nagy üdvlövöldözéssel jelenté
1907 II, XX | után nyúlt Deliancsának, s belenézett.~– Jaj, te drágalátos
1908 II, XX | hízelkedő jövendőmondásért, s aztán átkarolta Deliancsa
1909 II, XX | elkotródott a kastélyból, s aztán sietett vissza az
1910 II, XX | belefáradtak a hosszú tivornyába, s újesztendő délutánján felkerekedtek
1911 II, XX | Deliancsa tiszteletére.~S azzal mind kilövöldözték
1912 II, XX | ordítá a megrémült had, s szétrobbant Ocskay mellől,
1913 II, XX | amerre nyitva a világ; s se a maga, se a vezére védelmére
1914 II, XX | Ocskay a mordályához kapott, s ráfogta azt Jávorkára. Már
1915 II, XX | Jávorka már ott volt mellette, s a kardjával a fejéhez sújtott.~
1916 II, XX | helye mégis az arcát érte, s vérrel borítá el; egy második
1917 II, XX | sebei be voltak kötözve, s ő maga egy ló hátára szíjjal
1918 II, XX | teremtést, akire nem vagy méltó, s aztán imádkozd le magad
1919 II, XX | aztán imádkozd le magad s bűneidet, ne lopd meg egy
1920 II, XX | szívemben. – De van ördög is, s ez meg azt súgta Ocskay
1921 II, XX | városba, a nép reá lázadt, s szét akarta tépni a foglyot;
1922 II, XX | hívat, aki sebeim bekötözze s meggyógyítsa.~– Majd hívatok
1923 II, XX | gyertyákat raktak fel rá, s Ocskay Lászlóra rögtön törvényt
1924 II, XX | ily nyomorulttá tettek, s ízekre vagdaltatni magamat,
1925 II, XX | hóhérod.” – Eredj börtönödbe, s készülj halálodra.~*~Hajh,
1926 II, XXI | felől, azonnal kocsira ült, s éjnek éjszakáján útra indult
1927 II, XXI | Ekkor ismét nyílik az ajtó, s Ilonka egy selyemtől suhogó
1928 II, XXI | tudott érkezni Verbóról, s átalakulni Deliancsából
1929 II, XXI | hadsegéde kilépett az ajtón, s azt mondá:~– Melyik az az
1930 II, XXI | Ozmonda ruháján a bouffant-t, s olyat rántott rajta vissza,
1931 II, XXI | csak úgy ropogott a selyem, s azzal indulatosan kiálta
1932 II, XXI | elébb szabad: a feleségének!~S azzal félretaszítva erős
1933 II, XXI | ott maradt térden állva, s összetett kezeit ajkaihoz
1934 II, XXI | ragadta meg az ő kezét, s ezt suttogá a fülébe:~„Özvegy
1935 II, XXI | népség lázongva gyülekezett, s ordítva követelte rettentő
1936 II, XXI | odaborult Csajághy lábaihoz, s könnyeivel áztatva annak
1937 II, XXI | vétkei, hűtlensége mellé: s megkegyelmezé Ocskay Lászlót
1938 II, XXI | Csajághy átvette a levelet, s felbontá azt a törvényszék
1939 II, XXI | Csajághy Márton a küldöncöt.~S ezt határozva, kettétöré
1940 II, XXI | kettétöré a fekete pálcát, s odadobá Ocskay László lábaihoz.~
1941 II, XXI | aki sorsával leszámolt, s hazamegy nyugalomra.~Öccse,
1942 II, XXI | gyermekeit, légy nekik atyjuk, s fordítsd el róluk az átkot.
1943 II, XXI | meredt föl egy magas árbocfa. S ennek a hegyén volt valami
1944 II, XXI | amint Ilonkát felismerte; s feltartóztatta erőszakosan
1945 II, XXI | Ilonka kiszökött a hintóból, s odafutott Ocskay Sándorhoz.~–
1946 II, XXII | hogy képes volt megölni, s úgy egyesülni vele a halálban?
1947 II, XXII | Átvitte e titkot a másvilágra, s bizonyára kegyelmes bírára
1948 II, XXII | be van kerítve sánccal, s ma már sűrű erdő, bozót
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1948 |