Kötet, fezejet

 1     I,  XV  |     Ráismer a kapitányra, Pongrácz Gáspár az, a szabadcsapatvezér;
 2     I,  XXVI|         mikor alezredese, Pongrácz Gáspár e hírrel eléje jött. – Mit
 3     I,  XXVI|            hogy elhagyta?~Pongrácz Gáspár, ugyanaz, aki a nagyszombati
 4     I,  XXVI|           Mit tanácsolsz, Pongrácz Gáspár?” – „Szállok az úrnak, Pongrácz
 5     I,  XXVI|         Szállok az úrnak, Pongrácz Gáspár uram!” – Üres szék van ott
 6    II,  II  |          Budetinben lakó Szunyoghy Gáspár. – De mindenek felett való
 7    II,  III |       tudni belőle, hogy Szunyoghy Gáspár uram háza tájékán bátran
 8    II,  III |        akit ha a balsors Szunyoghy Gáspár urammal összehozott, valami
 9    II,  III |            nem is őrzi senki. Arra Gáspár úr nem tart kenyérpusztítót.
10    II,  III |          beljebb innen az ajtóból.~Gáspár úr feltolta a szemüvegét
11    II,  III |           lábát. Aki miatt szegény Gáspár fiam elölte magát a török
12    II,  III |              Micsoda? – kiálta fel Gáspár úr, feltaszítva homlokáról
13    II,  III |           Akkor már itthon vagyok.~Gáspár úr egyszerre megjuhászodott,
14    II,  III |  bükkfatapló, csiholj ki magadnak.~Gáspár úr átvette a láda kulcsait,
15    II,  III |        árka tele volt halottakkal.~Gáspár úr nem tudta, hogy melyiket
16    II,  III |        hanem még ő fizetett húszat Gáspár uramnak.~– Aranyos ember
17    II,  III |            nevetett, s kituszkolta Gáspár urat.~– Siess, mert éhes
18    II,  III |           jó és drága, hozasd elő!~Gáspár úr szaladvást iramodott
19    II,  III |    elkezdett teríteni az asztalon. Gáspár úr nem szándékozott a vendégét
20    II,  III |         mint te vagy, semmi dolga.~Gáspár úr megint kezdett már goromba
21    II,  III |     szörnyedt fel, nagyot hördülve Gáspár úr; mikor ezt meglátta,
22    II,  III |           lóháton. Kell? Nem kell?~Gáspár úrnak valami jutott eszébe.
23    II,  III |    menyecske: amilyennek Szunyoghy Gáspár uram menyének szokás lenni.~–
24    II,  III |            Apámuram, méltóztassék.~Gáspár úr éppen még egy harmadik
25    II,  III |           észre, felrezzenve, hogy Gáspár úr ott ül már az asztalnál.
26    II,  III |           össze, hogy enni lássék.~Gáspár úr pedig falt, mint egy
27    II,  III |   vihogjatok annyit! – mordult fel Gáspár úr –, mind belekonfundáltok
28    II,  III |            cincogás.~Jó ember ez a Gáspár úr addig, amíg a klenódiumokat
29    II,  III |             hogy még egy Szunyoghy Gáspár is van a világon, aki meglehet,
30    II,  III |      Azután átadta a láda kulcsait Gáspár úrnak.~– A rejtekben levőkért
31    II,  III |            hát, mi ez? – pattogott Gáspár úr. – Korhelylevessel traktálsz
32    II,  III |          sokat suttogott a fülébe.~Gáspár úrnak többszörösen kellett
33    II,  III |            Hogyan mondod? – rebegé Gáspár úr, s Ocskay kezét odavonta
34    II,  III |       visszalépdegéltek, azt mondá Gáspár úr magában:~„A cudar zsivány.”~
35    II,  V   |     leveledet Budetinba, Szunyoghy Gáspár uramnak a házához: ott megkapom.~
36    II,  V   |           leány apjának, Szunyoghy Gáspár uramnak, sehogy sem tetszett
37    II,  V   |           ez volt az az úr, akinek Gáspár úr odaígérte a szép Katinkát.
38    II,  V   |            valamint a mostanit is: Gáspár volt ezeknek valamennyi
39    II,  V   |           vízbe ugrik. – Szunyoghy Gáspár uram pedig kegyetlen, mordális
40    II,  V   |            felesége akart lenni. – Gáspár uram aztán végre kegyetlen
41    II,  V   |            is eljött már, amikorra Gáspár uram azzal fenyegetőzött,
42    II,  V   | megrohanásra; de hiába is biztatta Gáspár úr a csatlósait, hogy álljanak
43    II,  V   |           elfoglalta a várat, maga Gáspár uram csak alig menekülhetett
44    II,  VI  |           a fülkébe, amibe az öreg Gáspár úr bevakoltatta egykor a
45    II,  VI  |           ki! Annyi bizonyos, hogy Gáspár úr ugyan egy malacot se
46    II,  VII |          maga a ház ura, Szunyoghy Gáspár uram lengyelországi útjából.~
47    II,  VII |          házamnál? – vágott vissza Gáspár úr, cinikus gunyorral.~–
48    II,  VII |          ráérsz. Itt van a pénzed.~Gáspár úr leoldotta a dobasz tüszőt
49    II,  VII |            Hát azt húzd le belőle!~Gáspár úr elkapart tíz aranyat
50    II,  VII |        Mióta vagy itt?~– Öt napja.~Gáspár úr kezébe vette a fekete
51    II,  VII |           is kaptál?~– Az is volt.~Gáspár úr azért is rótt fel minden
52    II,  VII |          kérdésre nagyon nevetett. Gáspár úr jegyzé: Ezért a vigasságért,
53    II,  XVI |       Mintha nem törődnék vele.~De Gáspár úr többet is akart megtudni.~–
54    II,  XVI |         szalmája! – igazítá rendre Gáspár úr a menyét.~Ő maga, a házigazda
55    II,  XVI |           fel a fejére a sisakját. Gáspár úr is ott sürgött-forgott
56    II,  XVII|          várkapuban kinn állt maga Gáspár úr, lámpással a kezében,
57    II,  XVII|            kinn járó kutyát!~Ebből Gáspár úr semmivel sem következtetett
58    II,  XVII|         felment, odafordult sebtén Gáspár úr Ocskayhoz.~– Hát a társzekerek?~–
59    II,  XVII|      levonhatod a magad költségét.~Gáspár úr kétfelé törülte a bajuszát:
60    II,  XVII|        nőnek az arca, mint a hold. Gáspár úr konyított hozzá, hogy
61    II,  XVII|        kedves menyemasszonyának, s Gáspár úr olyan jó ember volt,