Kötet, fezejet

 1     I,  I   |                soha kimenni, ráfogta a szegény kakasra, hogy az a fejére
 2     I,  I   |              kard!”-ra került a sor: s szegény Kovách István uramat összevagdalták
 3     I,  I   |                rossz híreket hoznak. A szegény, menyasszonyfővel maradt
 4     I,  I   |               egyszerre meggyógyul. – „Szegény jámbor leány! Milyen kár
 5     I,  III |           nagyasszonynak eszébe jutott szegény Gábor fia, azért törülgette
 6     I,  III |             magában Ilonka –, ha az én szegény Gábor bátyámra egyetlenegy
 7     I,  III |               s talán éppen azok, akik szegény Kovách Istvánt (Isten nyugasztalja!),
 8     I,  IV  |                 aki a Morvába fulladt, szegény, tavaly.~– Ne mondj ilyet!~–
 9     I,  IV  |              hozzá:~– Pardon, grácia a szegény delikvensnek, vitéz ezredeskapitány
10     I,  IV  |            dobja, akkor már „lőttek” a szegény elítéltnek.~De mielőtt kettőbe
11     I,  IV  |             puskaropogást, mikor azt a szegény kurucot agyonlövik.~– Nézd!
12     I,  V   |             Szóból ért az ember; aztán szegény megboldogult uram azt szokta
13     I,  V   |             meg a fogát”. – Én, amióta szegény vőmet, Kovách Istvánt olyan
14     I,  V   |            azok között szeretne járni. Szegény boldogult apja is ilyen
15     I,  VI  |            mint a nagyasszony mondá, a szegény megboldogult Tisza Gábornak
16     I,  VI  |               előttük Csajághy Márton. Szegény jó Gábornak ő volt a legkedvesebb
17     I,  VII |           afelől, hogy kegyelmed az én szegény leánykámnak olyan hűségesen
18     I,  VII |                a pártjukra áttérjen: a szegény bátyám fejét bizony spirituszba
19     I,  VII |          kegyelmednek anyai gráciájába szegény, magára hagyott feleségemet. –
20     I,  XI  |            durva kelméjű öltönyöket.~– Szegény fiúknak öltözünk ma – suttogja
21     I,  XI  |            durva kelméjű öltönyöket.~– Szegény fiúknak öltözünk ma – suttogja
22     I,  XIV |             mondogatta egyre magában: „Szegény feleségemet két fához köttetted,
23     I,  XIV |       másodszor is lecsaphatott volna.~Szegény jó Balahó! Nem mondta hiába:
24     I,  XIX |           pusztítsák kölcsönösen ezt a szegény országot: nyújtsák üdvös
25     I,  XIX |                valószínű.~– Aztán az a szegény Ocskay is olyan türelmetlenül
26     I,  XIX |                hagyta magát szedetni a szegény jámbor kálvinista kuruc.
27     I,  XXI |          felséges fejedelem szerzett a szegény fogoly feleségéhez; én meg
28     I,  XXI |            felé a „repülj, fecskémet”!~Szegény fejedelem!~A nagyasszony
29     I,  XXII|       férfiaknak nagy hiúságai vannak.~Szegény nőknek mennyiszer a szemükre
30     I,  XXII|                 Mégis mindig enni kér:~Szegény magyar vér!”~– Ez itt börtön? –
31     I,  XXII|                jótékonysági szellem. A szegény raboknak szokás aprópénzt
32     I,  XXII|        férjének: – Ez a fogoly odabenn szegény megboldogult bátyám inasa.
33     I,  XXIV|         kiülnek, azok a „zikiss”-ek: a szegény vakok, akik nem látják,
34     I,  XXV |             már levelet: ha most tudná szegény, hogy férje itt fekszik
35     I,  XXV |              megszabadított engemet és szegény leányaimat az ostromlás
36     I,  XXV |               Marcinak híják. Valaha a szegény Tisza Gábornak volt az inasa,
37     I,  XXVI|           asztalhoz vágta: mintha az a szegény kard volna a hibás.~Erre
38    II,  III |               meglátogatja kegyelmed a szegény lietavai özvegyasszonyt,
39    II,  III |       tiszttartó, az udvarbíró, egypár szegény szegődi atyafi, egy vándor
40    II,  III |               teszi a lábát. Aki miatt szegény Gáspár fiam elölte magát
41    II,  V   |              sohasem ment felé többet. Szegény megboldogult anyámtól hallám
42    II,  V   | végighallgattatá vele.~Mennyit kellett szegény asszonynak álmodni e regék
43    II,  X   |             maradt rá az apjáról, mint szegény árva gyerekre, akinek az
44    II,  XI  |       Bercsényi!” Majd meg azt, hogy: „Szegény magyar vér!” – Úgy látszott,
45    II,  XI  |          meghalának. Isten irgalmazzon szegény lelkeiknek.”~Ocskaynak úgy
46    II,  XIV |         gyilkolni! A rácoktól elfogott szegény kuruc vitézt! Pih! Szégyen
47    II,  XV  |                írtak, azt mondja, hogy szegény lelkem fiamnak, Gábornak,
48    II,  XVI |              bekergette a faluba, a te szegény huszárjaid bújtak volna
49    II,  XVI |                levágatta őket sorba. A szegény Vas András hadnagyodat,
50    II,  XVI |           rémhírre csak összeroskadt a szegény asszony, arccal a földre
51    II,  XVI |                 felderülő tekintettel.~Szegény asszony! E pillanatban elfeledé
52    II,  XVII|          igazgyöngyömet sajnálom, amit szegény anyámtól kaptam menyasszonyi
53    II,  XVII|            ajándékul.~Ennél a szónál, „szegény anyám”, mégiscsak könny
54    II,  XVII|                szökött a két szemébe. „Szegény”-nek a megholt kedveseinket
55    II,  XVII|              hozzátevé Ilonka:~– Mink, szegény otthon ülő asszonyok, megelégszünk
56    II,  XVII|             Leégetted ősi hajlékunkat: szegény anyám szíve megszakadt miatta.
57    II,  XVII|                Te voltál az, aki az én szegény jó bátyámat, az én szeretett
58    II,  XXI |             bírája, el arról, hogy ő a szegény letiprott magyar, ez meg
59    II,  XXI |          végrendeletemmel együtt. Én e szegény nőnek a szívét darabokra
60    II,  XXI |               a pallosát emeli föléje.~Szegény nő, hogy néz ki folyvást