Kötet, fezejet
1 I, I | teszem föl a pártádat.~– Óh, kedves, édes, jó anyám. Ez a párta
2 I, IV | beszélhetett ki többé semmit.~– Kedves druszám! – súgá oda Tormássy
3 I, VI | a kezét.~– Ne mondd ezt, kedves vezérem. Nekem fáj az jobban,
4 I, VII | egészen szívhez szóló.~„Kedves édes szeretett fiamuram!~
5 I, VII | fiamuram!~Örömmel értesülök kedves leányom sűrű leveleiből
6 I, X | menekültek ide előle. Sok kedves emléket elvitt tőlük.~A
7 I, XVI | nagyon sürgetett testi-lelki kedves barátjának; de az ordinánc
8 I, XIX | Nincsen széna, nincsen abrak, Kedves lovam, agyoncsaplak!” Talán
9 I, XIX | a jobb kezéről.~– Tehát kedves emlék! Ha én ennek egy levelet
10 I, XIX | superlativusa mindennek, ami kedves.~A másik pillanatban aztán
11 I, XXI | észrevette.~– De megijedt tőlem, kedves komámasszony!~(Ilonka Csajághyt
12 I, XXI | bakator hozzá.~– Az az én kedves eledelem. Hát a kis aranyos
13 I, XXII| látott életében. Lehetett az kedves, lehetett kedvetlen találkozás:
14 I, XXII| baronesse Ocskay milyen kedves. – Ez Wratislaw prágai kancellár
15 I, XXII| mondta erre Ilonkának:~– Kedves jószágom! Csak te azt tartsd
16 I, XXII| Vajon kiállja-e?~– No, hát kedves jószágom, mármost tudod,
17 I, XXV | brigadéros uramnak, az én kedves fiamuramnak adassék, anyai
18 I, XXV | döngicsélő szóval: „Szeretett kedves fiamuram.~Meg ne ijedjen
19 I, XXVI| nak nevezte, tegnap még „kedves öreg cimborám” volt neki.
20 I, XXVI| ligetedben~ Hogyha lehetnék,~Kedves, édes rózsám,~ De boldog
21 II, I | Megállj csak előbb egy szóra, kedves vezérem; nem kell az embernek
22 II, I | tarlót.~– Hogy van odahaza a kedves famíliája kegyelmednek? –
23 II, I | egészségesek.~– Vigye meg kedves asszonyának az én feleségem
24 II, II | Ocskay László egy régi kedves iskolatársát ismeré fel
25 II, II | Blaskovich írása volt.~„Kedves barátom, brigadéros uram!~
26 II, III | ritka eset, s csak igen kedves vendég kedvéért szokott
27 II, III | csináljon belőle.~– Bizony, kedves asszonynéném (bocsásson
28 II, III | Szólítson úgy!~– Tehát, kedves asszonynéném, éppen az volt
29 II, III | pápaszem.~Ocskay megölelte a kedves házigazdát.~– Hát rám sem
30 II, III | Hát rám sem akart ismerni, kedves urambátyám?~– Az ókulárémtól.~–
31 II, III | okos pápaszemre tett szert, kedves urambátyám.~– De mit urambátyámozol
32 II, III | Nem úgy kereslek, mint kedves atyámfiát.~– Úgy nem is
33 II, III | már akkor foglalj helyet, kedves babám. Van pipád? Rágyújthatsz.
34 II, III | főztét? Mondd csak, mi a kedves eledeled! Megkészíttetem,
35 II, III | lakomához valókat. Maga kedves háziasszonyi pongyolában
36 II, III | öreghez, s azt mondá neki:~– Kedves cimborám. Mondanék még egyet. –
37 II, III | kegyelmed is, menyemasszony, a kedves uramöcsémet. Legyen szerencsénk
38 II, IV | a nagyasszony hiányzik a kedves unokája mellől.~Ilonka arca
39 II, IV | az apa!” suttogott neki: „Kedves Ferikém!” Egyszer meg sírva
40 II, V | fogadása tartotta, hogy kedves vendégét még a szellőtől
41 II, V | Vág völgyén. – Forgách egy kedves jó barátja lakott itt a
42 II, VI | vagy csütörtökön délután, kedves katonám!” Hahaha! De nagyon
43 II, IX | nem is gondolna rá.~– Hej, kedves kamerádom, tudom, hogy te
44 II, IX | Mondok én neked valamit, kedves kamerádom – szólt Scharodi,
45 II, IX | neked is a dicsőségből, kedves kamerád uram, hogy tökéletesen
46 II, X | feltalálja az ember a régi kedves szeretőjét még sokáig álmában,
47 II, X | nyugtalanul várta.~– Már itt a mi kedves barátunk. Asztalon a leves.
48 II, X | mit felejthetett nála az ő kedves jó cimborája, hogy olyan
49 II, XII | hajcécúért, azt mondá neki az ő kedves barátja és patrónusa: „Hiszen
50 II, XII | drága szép fő! Ez az én kedves, imádott fejem! – hörgé
51 II, XIII| viszik.~Pedig csak az ő kedves barátja jött, a rendőrségi
52 II, XIII| fogadta.~– Hozta Isten, kedves barátom uram! Ejh milyen
53 II, XIII| végeztével ismét megölelgeté kedves vendégét a kancellár, s
54 II, XV | kegyetlenül bánik! Alszol, kedves fiam? Mindjárt jön az anyád,
55 II, XVI | azok között valami levél a kedves urától.~Nagyon különös munkában
56 II, XVI | nagyon rövid volt az. „Kedves uram. Én Lietava várában
57 II, XVII| nyújtotta maga a kezét a kedves vendégnek, s lesegítve azt
58 II, XVII| Hozta Isten! Hozta Isten, kedves húgomasszony! Csak tessék
59 II, XVII| dicsekedés rosszul eshetik az ő kedves menyemasszonyának, s Gáspár
60 II, XVII| mondásokat tudjon írni.~„Kedves uram: jó Ocskay László!~
|