Kötet, fezejet

 1     I,  I    |            hemzseg a konyhában, hogy alig lehet tőlük mozdulni; pedig
 2     I,  I    |          bajuszos embernek, akit még alig ismer. Lesütött pillájú,
 3     I,  I    |             kivont kardnak lenni. De alig is lehet az arcára ráismerni
 4     I,  I    |            portul meg az indulattul: alig tud felelni.~– A legnagyobb
 5     I,  I    |              az, öcsém: a vőlegényét alig látta háromszor az életben:
 6     I,  I    |       félrebeszél. Aztán futni akar, alig bírják az ágyban tartani.
 7     I,  II   |           félszigetnek a földszorosa alig szélesebb a mocsárok miatt
 8     I,  II   |              olyan gyorsan elrohant. Alig hullott nehány csepp eső.
 9     I,  III  |       mostani felkeveredett világban alig ismeri ki az ember, hogy
10     I,  III  |            fekszik: akkor még állt), alig távolabb egy ágyúlövésnél
11     I,  III  |            tele volna most dologgal; alig ér rá, hogy az izzadságot
12     I,  III  |         Ocskayra az első poharak még alig hatottak. Nagy győző volt –
13     I,  IV   |           mely az egész hahota alatt alig vonul el egy mosolyra. Ocskaynak
14     I,  VI   |          ajkait úgy beszorítja, hogy alig látszanak.~A két férfi szemközt
15     I,  VII  |         Tiszáné nagyasszonynak tehát alig tudott volna Ilonka valami
16     I,  VII  |             amit levélben is megírt.~Alig egy hét múlva Ocskay Lászlótól
17     I,  VIII |             a pokrócból ki ne dugja.~Alig várta Ocskay, hogy megszabaduljon
18     I,  IX   |            nyargalt lefelé: kísérete alig bírt nyomában maradni. Be
19     I,  IX   |             bevágtatott az udvarára, alig ismerte fel, merre van előre,
20     I,  XIV  |              kardok csörömpölésétől; alig bírt ez a vihar lassankint
21     I,  XVII |           szívébe!~A két hölgy pedig alig várta, hogy az éjféli misének,
22     I,  XX   |           aminőre ezt a kemény arcot alig hihette valaki képesnek,
23     I,  XXII |           városatyák: a vár ágyúitól alig lehet hallani, hogy mit
24     I,  XXII |        körülárnyékozott oroszlán fő. Alig fog ráismerni. – Még a hangja
25     I,  XXII |     komfirmálva is van.~Rákóczi csak alig tarthatta féken a nyelvét,
26     I,  XXII |          bíró kulcsos kérdései előtt alig tudja tovább rejtegetni
27     I,  XXII |           gyermekké lett az örömtől, alig bírt magával. Ilonka szavait
28     I,  XXII |         mellett lovagló Ocskay pedig alig bírta az odafurakodó bámulókat
29     I,  XXIII|             bécsi udvar megbízottai.~Alig fértek el valamennyien a
30     I,  XXIV |             hátralékban, a fejedelem alig képes a háborút folytatni.
31     I,  XXIV |           volt már az úton; kísérete alig állt ötven emberből, azoknak
32     I,  XXV  |            venni a várat, abban most alig van néhány száz főnyi helyőrség,
33     I,  XXV  |          számomra a mennyországot, s alig hagysz valamit kívánnom
34     I,  XXVI |           kánikulai este volt: az ég alig akart besötétedni; mintha
35     I,  XXVI |             el a csatamezőről. Magam alig ötvenedmagammal kecmelegtem
36    II,  I    | Ocskay-ezredből lóra tudott ültetni, alig tesz két századot. Azokkal
37    II,  I    |            csapatot, ami utoljára is alig lesz egyéb egy kémszemlésző
38    II,  IV   |            ott voltak az étteremben.~Alig ültek le az asztalhoz, amidőn
39    II,  V    |              a szellőtől is megóvja: alig eresztette ki a szobából,
40    II,  V    |         várat, maga Gáspár uram csak alig menekülhetett fel a toronyba;
41    II,  VI   |           igen várta be a feleletet; alig biccentett az a fejével,
42    II,  VIII |           szótalanná tett mindenkit. Alig bírták elhinni, ami történt,
43    II,  X    |         ágyat.~Az első felébredésnél alig tudta kitalálni, hogy hol
44    II,  XII  |           nem aludt: kábult is volt; alig várta az esteli harangszót,
45    II,  XII  |              a bevert ablakain kívül alig történt egyéb kára.~A zsivajgás
46    II,  XIII |         pamlagra, a feje lehúzta. De alig vett rajta erőt a zsibbasztó
47    II,  XIII |           Alászolgája.~Ez is elment.~Alig verte el az István torony
48    II,  XIII |             vagyok kötelezve.~De még alig pitymallott, amidőn újra
49    II,  XIII |             eléje mazurkalépésben, s alig hallható hangon rebegett
50    II,  XIII |           suttogást: „Ez az Ocskay!” Alig jut egy kis figyelme a vele
51    II,  XIV  |            ivás közben; hírmondót is alig eresztett el belőle. A kegyelmed
52    II,  XIV  |        belőle. A kegyelmed ezredének alig maradt meg a fele.~Ocskay
53    II,  XVI  |     Ebergényi zászlói alatt, a három alig tett egyet. A többi megfagyott. –
54    II,  XVI  |           míveltek a vár körül, hogy alig tudott tőlük aludni az ember.~
55    II,  XVI  |             kívánta, meg is történt.~Alig trombitáltak nyergelőre
56    II,  XVI  |           hagyd! Az átkozott rablók!~Alig gyűlt még össze ötven lovas;
57    II,  XVII |            egymással valamit…~Ilonka alig fektette le a nagyobbik
58    II,  XVIII|           folyosón szobája ajtajáig. Alig öt perc múlva ugyanazon
59    II,  XX   |           hajtást tett, hogy Jávorka alig bírt a nyomában maradni.
60    II,  XXI  |         atyja gyermekeimnek”.~      ~Alig hagyta el Ocskay Sándor