Kötet, fezejet

 1     I,  I    |       holnap beszélünk egymással többet – most eressz engem!~Azzal
 2     I,  I    |         ottveszett, sohase látom többet – s akkor ugyanazok, akik
 3     I,  III  |    elszaladt, és nem is jött elő többet.~– No, hát kegyelmed nem
 4     I,  V    |         már ebbe bele nem szólok többet. Egyszer tettem, megbántam.
 5     I,  V    |        sem! Egy szót sem tanulok többet kegyelmedtől.~Késő volt
 6     I,  VI   |      halmozza. Szerezz hozzá még többet: úgy mutogassanak rád, mint
 7     I,  VI   |        nem átkozódom. És sohasem többet. Legyen áldott az Úr, aki
 8     I,  VI   |        Soha sem költelek fel már többet álmodból. – Pihenj, fiam,
 9     I,  VII  | megcsókolja a helyét – s nem fáj többet. Hagyjatok engem magamra!~–
10     I,  VII  |        soha semmit el nem árulok többet ebben az életben. Ne hívjatok
11     I,  VIII |         le nem bukott a lováról.~Többet aztán Ocskay sem látott:
12     I,  VIII |         veres, és izzadjék minél többet, kezeit, lábait a pokrócból
13     I,  VIII |       tábor. Senki se parancsolt többet. Te nyerted meg ezt a diadalt.
14     I,  XVII |    gyönyörűségeset az ember soha többet e világi életében nem lát.
15     I,  XVIII|   tortúrát kiállani? Mondjak még többet?~– Mi volna még több? –
16     I,  XIX  |       szenvedtem-e én százszorta többet? Az egyik tudott felejteni:
17     I,  XX   |          egymáséi lehetnek! Soha többet el nem válnak. „Nem is volna,
18     I,  XXI  |    háborúba, de én el nem hagyom többet.~– Igenis – folytatá Csajághy
19     I,  XXII |       Ilonka nem tud még őfelőle többet, mint azt, hogy ők egymásért
20     I,  XXII |      fejedelemhez?~Rákócziné még többet is mondott.~– Mondja el
21     I,  XXIII|         viaskodó; úgyhogy sokkal többet forgatta a kezében a csákányt,
22     I,  XXV  |        férje.~– Nem vágyik hozzá többet.~– Ki hihetné azt el?~–
23     I,  XXV  |          tudok kegyelmednek most többet mondani. Majd ha felgyógyul,
24     I,  XXV  |    felőle! Ébren engem nem látsz többet, amíg látni nem kívánsz.
25     I,  XXVI |          Nem kötötte össze magát többet senkivel, magára harcolt.
26     I,  XXVI |         kettőnek a hada nem tett többet ötezernél. Egyesülten sem
27     I,  XXVI |      Cseréljünk meg véle~Amelyik többet ér,~      Fizetek melléje.~
28     I,  XXVI |       naptól fogva sohasem látta többet. Sem ő, sem más. Az úgy
29     I,  XXVI |        hogy senki rá ne ismerjen többet.~Csak a nótái maradtak fenn.~
30    II,  I    |           Tudsz franciául?~– Nem többet annál, hogy „ü le, koma,
31    II,  I    |  taszította a kardját, nem szólt többet, csak annyit mondott vezényszónak,
32    II,  III  |          zárják, hogy ki sem tud többet jönni.~Van is benne valami.~
33    II,  III  |  Különben is barátnak nem hiszek többet.~– És így apácának sem?
34    II,  IV   |        neki, hogy soha ne lássuk többet egymást!~Ocskay hüledezett.
35    II,  IV   |  édesanyámat is, és nem nézek rá többet soha.~Ocskay most látta,
36    II,  IV   |      hadvezért, akinek a kisujja többet ért, mint az egész Ocskay
37    II,  V    |         be.” S sohasem ment felé többet. Szegény megboldogult anyámtól
38    II,  VI   |       meg neki, hogy ne nevessen többet úgy!…~Ilonka magához ölelte
39    II,  VI   |         Maga nem tudott elaludni többet.~… Hát hogyan nevethetett?…~
40    II,  VII  |          Sohase hitethetsz el te többet semmit a feleségeddel, mert
41    II,  VII  |    ezüstödet sohasem fogod látni többet, az mind ólommá válik.~–
42    II,  VII  |        rajta, s hátra sem nézett többet.~Az üldöző császári csapat
43    II,  VIII |    gondoljon se apára, se anyára többet, csak arra az egyre, hogy
44    II,  IX   |     biztatták, csak nem kelt föl többet.~A keserves szakkermentírozás
45    II,  IX   |         fidélis cimborahangon. – Többet ér a gölődény a haubicnál. –
46    II,  XIII |          hibás. Nem történik meg többet. Háromszor hallottam már.~–
47    II,  XV   |      soha egymást meg nem látják többet.~Képzelte, hogy szidja,
48    II,  XV   |      jutnak egymáshoz ez életben többet, hogy szavaikkal egymás
49    II,  XV   |    elváltozás is sokat tett, még többet a lélek belső tükre.~Nem
50    II,  XV   |    gyenyerális.~Ocskay nem szólt többet a harámbasához, hanem odalovagolt
51    II,  XVI  |         Arccal se fordult vissza többet!~            ~Úgy volt biz
52    II,  XVI  |      törődnék vele.~De Gáspár úr többet is akart megtudni.~– Elhozza
53    II,  XVI  |        aztán nem beszélnek velük többet, mert azok a hidast odaát
54    II,  XVII |       szem, kárász, nem vakarlak többet!” Beviszik azt, mire te
55    II,  XVII |    meglássalak, azt ne mérje rám többet az Isten, aki legyen Hozzád
56    II,  XVIII|  elhagyja az urát örökre, s soha többet őt látni nem akarja, akkor
57    II,  XVIII|         Dehogy vagyok én Jávorka többet. Mert én Ocskay László árnyéka
58    II,  XVIII|         kívánjon.~– Hát én talán többet tudok. Nem jó lesz-e, ha
59    II,  XVIII|       még az éjjel. Nem beszélek többet.~A hosszú út megint hegynek