Kötet, fezejet

 1     I,  I    |          Nem lódulsz ki mindjárt? Neked is kell pujpunellamártás?~
 2     I,  I    |     órában. Mindjárt jövök, hozok neked valamit.~A nagyasszony a
 3     I,  I    |           most!~– Nesze: ezt most neked adom.~– Hogyan? A könyvet
 4     I,  I    |          úgysincs belőle egyebem, neked pedig ittmarad ő egészen.~
 5     I,  IV   |          csak egy mérték van: „Ma neked, holnap nekem!”~– Hát hiszen,
 6     I,  V    |   kérdezem tőle: mért nem tetszik neked ez az egyik, az a másik?
 7     I,  VI   |            s amit, hogy elmondjak neked – itt és ma – csaknem szökve
 8     I,  VI   |           ottan.~– Hát azt mondom neked, fickó, hogy kapicányon
 9     I,  VII  |      voltál, aki az lehet, aminek neked lenni kell; az nem mondhatja
10     I,  VIII |           a páciens.~– Sőt inkább neked volt ebben a legnagyobb
11     I,  IX   | hadjáratot. Tetszik ez az ajánlat neked?~– Elfogadom.~– A csapatok
12     I,  IX   |        cimborákkal.” – De fogadom neked Istenemre, hogy amíg az
13     I,  XIII |       széken ülni.~– Cinka Panna, neked itt kell engem hagynod.~–
14     I,  XV   |       neki:~– Tudod, mért mondtam neked az imént azt, hogy „hátha
15     I,  XVIII|          Előérzeted súgta ezt meg neked. Azt kacagtam. Te sejtetted
16     I,  XVIII|        másnak is meghallani, mint neked magadnak, s ha te megtudod,
17     I,  XXI  |              No, ihol van, látod. Neked „áll” ez a nagy záros, abban
18     I,  XXI  |           ki! Szántsunk, vessünk, neked is arassunk!”~Egyszer csak
19     I,  XXII |       leszünk te is, ő is, én is. Neked az urad újra belerohan abba
20     I,  XXII |          Nem mondom azt. Bevallom neked hímezetlen: önnön világomat
21     I,  XXII |          a hintó mellé lovagolni, neked nem szabad elárulnod, hogy
22     I,  XXIII|        ezt mondá:~– Bizony mondom neked, én fejedelmem, hogy nincs
23     I,  XXIII|            Áj, báj, kecskemáj; ha neked fáj: ebnek fáj!”~– Olvassa
24     I,  XXV  |      azzal lefekhetel. – Vétettek neked azok a Pálffy grófok? A
25     I,  XXVI |        elárulni Magyarországot. – Neked békóba kellett volna veretned
26    II,  II   |             Mármost én gyónok meg neked.~– Nekem?~– Igen. Énelőttem
27    II,  II   |         Igenis. A püspök azt írja neked, hogy „mindazok az ajánlatok,
28    II,  II   |        elé.~– Isten bocsásson meg neked… – rebegé Ocskay.~– S mily
29    II,  III  |       ember.~– Mehetsz a pokolba. Neked nem nyitom ki az ajtót.~–
30    II,  III  |       hogy „egy dénár, két dénár, neked semmi se jár”, Ocskay nemhogy
31    II,  III  |      itthon. Aztán én nem ígértem neked mást, mint jó vacsorát.
32    II,  III  |         hát itt van. De hát ahhoz neked semmi közöd. Az én menyem
33    II,  III  |         hát megállj: majd mutatok neked még valamit.~– Ugyan mit
34    II,  IV   |         Az rettenetes egy szó. De neked nem szabad azt megtenned,
35    II,  IV   |    nejéhez, mondá érdes hangon:~– Neked az anyád beszélt valamit
36    II,  IV   |  ajándéknak a fejemet küldjék meg neked?~Ilonka borzadva ölelte,
37    II,  IV   |           Ocskay. – Bizony mondom neked, hogy nem szándékozom semmi
38    II,  V    |           a fonásnál elmesélem én neked a budetini szép Katinka
39    II,  V    |       Hiszen majd elmondom én azt neked. Hitetlenség, csalfaság,
40    II,  VI   |       szép Katinkát, s aztán majd neked is onnan kell engem kivágnod,
41    II,  VI   |       hiszen, ha nem akarod, hogy neked adják Lietavát, hát majd
42    II,  IX   |          az orra alá.~– Mondok én neked valamit, kedves kamerádom –
43    II,  IX   |         hát mármost elég lehetett neked is a dicsőségből, kedves
44    II,  XI   |   kedvetlenül Scharodinak –, hogy neked ezt a kárt okoztam. Megfizetek
45    II,  XII  |     rábízza, szétzúzod? Nem, nem! Neked meg kell mentened magadat!~–
46    II,  XVI  |      Előtted ne gyalázzam? Mert ő neked urad? Térdepelsz előtte,
47    II,  XVI  |           magam elvágtattam, hogy neked hírt adjak.~– Mennybéli
48    II,  XVII |          kell; de ki hozza vissza neked a prédára hagyott tenger
49    II,  XVII |     várával együtt.~– Csakhogy az neked jeruzsálemi királyság.~–
50    II,  XVII |      fogod megkapni. Ezt nem adom neked.~– De én elveszem ezt tőled! –
51    II,  XVII |          ez megvigasztal. Ajánlom neked is. Majd megszokod valaha!~
52    II,  XVII |          a hatása.~– Nem jót tesz neked az az ital! – mondá a térdepelőnek.~–
53    II,  XVII |        mindent megtaláltam benne. Neked ő csak egy mindennapi megszokás:
54    II,  XVII |        miatta. Titkon elsirattam; neked nem mutattam; könnyeimet,
55    II,  XVII |        töltsem, vajha megbocsássa neked Isten azt a bűnöd, amit
56    II,  XVIII|        kész elkárhozni velem… Jaj neked, Ocskay László! – Ezért
57    II,  XVIII|          tudtul adja.~– Megígérem neked, te oltáriszentség, hogy
58    II,  XX   |         drágalátos hercegasszony, neked nagy szerencse áll. Generalis
59    II,  XX   |   meggyógyítsa.~– Majd hívatok én neked olyan borbélyt, aki úgy