Kötet, fezejet

 1     I,  I    |           már a válság magaslatát érte. A rézkondért mind a két
 2     I,  I    |          jámbor leány! Milyen kár érte!”~Egyszer-egyszer a nagyasszony
 3     I,  II   |     halomba. Úgysem jönnek vissza érte.~Vagy hatot, vagy vakot!~
 4     I,  III  |   szerette a kardot, s haragudott érte, ha éltes nők csókolgatták,
 5     I,  III  |          csakhogy visszatérhessen érte – hanem azért akkor sem
 6     I,  III  |    számadótisztem.~– Nem kívánunk érte semmit.~– Mi pedig nem élünk
 7     I,  VI   |              Büntetést szenvedtél érte, az egész ezred színe előtt. –
 8     I,  VI   |       megőrizzük, nagy árt kérünk érte. Kemény, lealkudhatatlan
 9     I,  X    |          az éj homályában utol is érte a kurucok utóhadát, míg
10     I,  XIII |      utunkat állja, magára vessen érte, amit kap; de fel nem tartóztat.
11     I,  XIV  |          a széles kard a lapjával érte a fejét; mert így csak egy
12     I,  XVI  |      valami jutalmat akarsz kapni érte, hát csak ennek az úrnak
13     I,  XVII |        egy szót sem.~– Imádkozzék érte kegyelmességed minden reggel
14     I,  XVII | zsolozsmákat énekelve, s beszedik érte a „litániagarast”. Néhol
15     I,  XIX  |            s én önt át fogom adni érte cserébe.~– És én gratulálni
16     I,  XIX  |           Igen. Ritschán ment föl érte a múlt napokban – mondá
17     I,  XX   |         mímelve.~– Féltékeny vagy érte?~– Hát hogyne!~– De hát
18     I,  XX   |       Lászlónak, s hogy duzzogott érte, hogy az még csak fel sem
19     I,  XX   |  eltávozott, hogy visszatérhessen érte. S aki most, mikor mind
20     I,  XXII |   visszaad, hű ragaszkodással fog érte megfizetni, s fenyegető
21     I,  XXII |   fejedelemnő nagyon rá is nézett érte.~– Hogyan? Ezt is a fejedelem
22     I,  XXIII|         ajtaján.~Hiába haragudott érte, mert kinevették. Nem tehetett
23     I,  XXIII|           fejedelem nem haragszik érte, hogy az ő pénzét így kicsúfolják?~–
24     I,  XXV  |           meg soha, és nem kaptam érte absolutiót.~– Hát hisznek
25     I,  XXVI |       hadvezér. Rákóczi elfogatta érte, s Munkács várában fogságba
26     I,  XXVI |           belőle elég. Le se kell érte hajolni, úgy lehet szedni
27     I,  XXVI |      tündért. Vagy te lakolsz meg érte! Én ma ki akarok rúgni!
28    II,  II   |         hadseregét Trencsén alatt érte, a kálvinista porosz királyt
29    II,  II   |     gyalázatot, ami fegyvereinket érte. Ez mondta el bizonnyal
30    II,  III  |          vettem. Egy sáncot adtam érte, aminek az árka tele volt
31    II,  III  |           elrabolnák, felvernének érte. Jó lesz, ha foglalóba adok
32    II,  III  |     idehaza, mert rajtam rontanak érte. Tudod, hogy ami ilyenféle
33    II,  III  |        szeptember. Húsz nap múlva érte jöhetsz.~– Itt leszek minden
34    II,  IV   | asztalfőről.~Egy kicsit neheztelt érte. Ez mégis túlságig vivése
35    II,  IV   |        tudom. – Ne haragudjál meg érte, édes jó uram, ha én teneked
36    II,  V    |  találkozóra, csak izenni kellett érte. Fogta magát, kiszökött
37    II,  VII  |        mert a pénzt készen tartom érte. Ha eszed van, rajta légy,
38    II,  VII  |           előbb a bán acélvértjét érte, s arról lepattanva, Ocskay
39    II,  VIII |        lelke nem hagyja nyugodni. Érte megy és gyermekeiért, hogy
40    II,  IX   |    haditörvényszék elé állítottak érte. Én hivatkoztam az amnesztialevelemre,
41    II,  XI   |          kárt okoztam. Megfizetek érte.~– Dehogy fizetsz! Dehogy
42    II,  XIII |          Federreiter urat még ott érte Ocskaynál egy új látogató.
43    II,  XV   |       általadja, ötven tallér üti érte a markát.” A görög kezébe
44    II,  XV   |       hegyével csaknem a homlokát érte, mintha valamit írna fel
45    II,  XVI  |       tréfát, s se nem haragudott érte, se bele nem vegyült a mulatság
46    II,  XVI  |        amit mi teszünk. S nem fáj érte a szívük. Te se légy olyan
47    II,  XVI  |      szégyent vallott, pironkodom érte – de osztozom benne.~– Hát
48    II,  XVI  |           A stureci mély völgyben érte utol Beleznayékat.~Beleznay
49    II,  XVII |          Mesebeli hős lett, mikor érte küzdött! Mikor a feleségét
50    II,  XVII |         vállait.~– Áldjon meg hát érte az Isten, hogyha megvigasztaltad
51    II,  XVII |          oly sokszor. Fáj a szíve érte, hogy téged elrabolt tőle;
52    II,  XVIII|      kérdezé Ocskay.~– Én!~– Légy érte örökre átkozott! – ordítá
53    II,  XVIII|    fizethetek meg; de megjutalmaz érte a jó Isten. Vegyetek fel
54    II,  XVIII|       hitét megtartotta, becsülöm érte. Ott kegyelmedet igen jól
55    II,  XVIII|         minden lakosai imádkoznak érte, meg nem kegyelmezek neki,
56    II,  XVIII|      alázatossággal elhálálkodott érte.~– Csókolom a lábaujja kis
57    II,  XX   |         kard helye mégis az arcát érte, s vérrel borítá el; egy
58    II,  XXI  |           szeretőjének könyörögni érte, akkor nekem elébb szabad:
59    II,  XXII |    okmányt.~I. József már azt nem érte meg: ifjan halt el a hadjárat