Kötet, fezejet
1 I, I | érkezzenek, s azért késnek oly soká.~Azonban már a dél
2 I, IV | kerek szemöldökkel; szemei oly sűrű ráncok közé szorítva,
3 I, IV | nem volt sehol.~A kapitány oly kedélyesen kacagott e tréfák
4 I, IV | sarkaiból. Azok az eddigelé oly komoly, érzékenységre hajlandó,
5 I, VI | akit feleségeddé tettél, oly boldoggá tedd, ahogy az
6 I, VII | Nem fogadtad volna meg?~– Oly kevéssé, mint ahogy nem
7 I, VIII | testébe, de az ütés mégis oly erőszakos volt, hogy rögtön
8 I, VIII | míg viszont a labancokét oly rémületbe hoztad, hogy könnyű
9 I, X | hanem ezek az első támadásra oly gyilkos tüzeléssel fogadták
10 I, X | üldözőbe venni, de a sűrűben oly nyílzáporral fogadtatott
11 I, XI | lefüggő rendcsillag díszíti; oly hódító, rokonszenvköltő
12 I, XI | Ozmondától:~– Te, csakugyan oly szörnyalak Ocskay?~A szőke
13 I, XI | lefüggő rendcsillag díszíti; oly hódító, rokonszenvköltő
14 I, XI | Ozmondától:~– Te, csakugyan oly szörnyalak Ocskay?~A szőke
15 I, XIII | húrjaiból azok az ő sovány kezei oly csodaszép dalokat tudtak
16 I, XIV | egyik csapat sem tudott oly pontossággal, mint az övé.
17 I, XV | közt egyformán: a tárogató oly messze elhallik!~Mikor Ocskay
18 I, XVIII| elé. Ozmonda felfedezései oly közel jártak a valóhoz,
19 I, XVIII| titkokat kivallja. S ezúttal oly titkokról van szó, amik
20 I, XIX | azt a termet, ahová reggel oly gênant helyzetben került
21 I, XX | nem hívod őt ide?~Csajághy oly gyöngéd, fájdalmas szemrehányással
22 I, XX | előtt. Anyósa és felesége oly szívdobogva hallgatják ezt
23 I, XXII | arcában annyi nehéz vád, oly terhelő ítélet volt, hogy
24 I, XXII | arcán, mint a felébredés, oly gyors volt egyszerre az
25 I, XXIII| gúnymosoly fintorgott.~– Hová oly sietve, fiam? – kérdezé
26 I, XXV | várat körülzárni. A bán oly messze járt a Dunántúl hadseregével,
27 I, XXVI | Csajághyt is megdöbbenté: oly merész volt.~Ocskay a morvaországi
28 I, XXVI | pattantyúsokkal. A vezérlet is oly kitűnő, amilyennel rendes
29 I, XXVI | rákergeti a rendes hadakra, s oly csúfot követ el rajtunk,
30 I, XXVI | párducmozgás, olyan ideges, oly izgékony. – Hát még amint
31 II, II | teneked téve voltak, s amiket oly gorombán elutasítottál,
32 II, II | íme itt van. – Hát mégsem oly pontosan teljesül annak
33 II, II | kaphatott vérszemet a bán, hogy oly csekély erővel meg merje
34 II, III | Vágon túl. A város és a vár oly közel esik egymáshoz, hogy
35 II, III | félrehajtotta rá a fejét, oly csábosan, negédesen, s rákezdte
36 II, IV | apai csók nem volt ezúttal oly hosszan odatapadó, mint
37 II, IV | ijedségből a másikba ejtik.~– Oly hírt mondott rólad – folytatá
38 II, IV | történhetik meg!~– Hallgass meg! Oly ártatlan vagyok minden árulási
39 II, IV | asszonyt, s arcába nézett, oly közelről, hogy szemeikben
40 II, IX | egész árulási történetet, oly részletesen előadva a legkisebb
41 II, XIII | a nótát, ami kegyelmedet oly dühbe hozta, hogy kirohant
42 II, XIV | kegyetlenül. Ez a nevetés oly vérig bosszantó, oly őrülésre
43 II, XIV | nevetés oly vérig bosszantó, oly őrülésre kergető, oly gyilkos
44 II, XIV | bosszantó, oly őrülésre kergető, oly gyilkos méregkeverő volt,
45 II, XIV | arcok álomhalottá tették: oly tehetetlen volt, mint akit
46 II, XV | két szerető szív érette oly buzgón!~Onnan nézte végig,
47 II, XVI | zsinórra vették volna,2 oly pontosan hajtotta végre
48 II, XVI | minden kiáltása. S ő maga oly sérthetetlen: kard, dárda
49 II, XVI | A nagyobbiknak a szemei oly szilajul forogtak.~– Ugye
50 II, XVII | beszélte el előttem ezt oly sokszor. Fáj a szíve érte,
51 II, XVII | lesben álló Ozmonda sem: oly nesztelen tudta intézni
52 II, XX | Ilonka szeme láttára egykor oly hősleg harcolt), Vajda levágta
53 II, XX | visszakapta a kastélyt – ha nem is oly ősi pompával ellátva, mint
54 II, XX | a gyakorlott tengerész, oly biztosan vezette át a ködülte
55 II, XX | szépségükről – a verbói kastélyban oly orgiák folynak, amik kétségbeejtik
56 II, XX | éjnek idején Érsekújvárra. Oly sebesen futottak, hogy másnap
57 II, XXI | Az alkonyég sápadásában oly rémletes volt ez az égre
|