Kötet, fezejet

 1     I,  I    |        akkor már mosolygós volt az arca, mint a piros alma.~A menyasszony
 2     I,  I    |       nélkül: gyönge piros hajadon arca még nem tanulta meg, hogy
 3     I,  IV   |         felkötött sarkantyúval; az arca egészen olasz jellegű volt,
 4     I,  V    |        mondd ki azt a szót.~Ilonka arca lángolt, mint az „égő szerelem”,
 5     I,  VI   |        harmincon túl; de alakja és arca annál is idősebbnek mutatta.
 6     I,  VI   |           állt már, de egyiknek az arca sem mutatta még csak a hajnalodását
 7     I,  VI   |         másikat láthatja. Csajághy arca olyan volt, mintha vasból
 8     I,  VII  |         férje kezében.~A vas ember arca semmivel sem volt mosolygásra
 9     I,  VII  |       lábai elé.~A vas embernek az arca még erre sem változott át.
10     I,  VII  |          Dehogy sírt. Ragyogott az arca az örömtől.~– Eredj, eredj! –
11     I,  XI   |         alakja a pokol dandárához. Arca csupa fekete szőr, melyből
12     I,  XI   |         alakja a pokol dandárához. Arca csupa fekete szőr, melyből
13     I,  XIII |           hosszú haja, borostás az arca, szélfúvástól, napsütéstől
14     I,  XIV  |           vissza a harcvonalba. Az arca egész veres volt a dühtől.
15     I,  XV   |        fátumot fordítani. Égett az arca attól a vágytól, hogy amit
16     I,  XV   |          volt: mást mutat annak az arca!~Milyen „rajta, rajta!”
17     I,  XVI  |        Scharodi.~Mindétig mosolygó arca most még jobban tündökölt
18     I,  XVI  |        fogcsikorgatva távozott, az arca sárga volt a szégyentől
19     I,  XVIII|           sem vette: annálfogva az arca véres is volt. Úgy látszott,
20     I,  XVIII|   leereszté két felemelt karját az arca elől, hogy előrehulló haját
21     I,  XVIII|         szent relikviáját.)~Ocskay arca elveresedett ez emlékeztetésre.
22     I,  XVIII|    szorongatott kezet.~A vas ember arca pedig e szóra ellágyult:
23     I,  XVIII|        szalutált a hölgy előtt, az arca még akkor is véres volt
24     I,  XIX  |          László ez alak láttára; s arca egyszerre sápadt lett, ijedtség,
25     I,  XX   |            nevetésre gömbölyült az arca.~– Bohó te! Hiszen magad
26     I,  XXI  |     kevélyen emelkedett ég felé az arca. Pozsonyba betörni, az még
27     I,  XXII |           a szónál, hogy most az ő arca világít ebben a teremben.~
28     I,  XXII |          albuma”. – De nem. Ilonka arca egy sugárral sem lett pirosabb
29     I,  XXII |          Semmire sem derült fel az arca.~Végre egy szekrényt nyittatott
30     I,  XXII |         híják ezt a lovagot?~Ilona arca most már elsápadt; olyan
31     I,  XXII |              Igazán?~Olyan lett az arca, mint egy menyasszonyé.~
32     I,  XXII |          éles színt kapott tőle az arca.~– Brigadéros uram! – mondá
33     I,  XXIII|           után az ajtószárnyat: az arca sápadt volt, az ajkai szederjesek,
34     I,  XXIII|             mint egy vad oroszlán. Arca tűzláng, minden vonása ideges
35     I,  XXIV |             a szemei villogtak, az arca ragyogott: három szál bajusz
36     I,  XXV  |          többinek mind van látható arca, csúf, rettenetes, borzasztó;
37     I,  XXV  |           úgy világít keresztül az arca a fekete fátyolon.~Azután
38     I,  XXVI |           porcikája reszketett, az arca sápadt volt, mint a fából
39     I,  XXVI |          Csajághy szavainál Ocskay arca lett ismét életvidám, a
40    II,  II   |            nevetésre torzult el az arca!~– „Ad ugrandum!” Ugye?
41    II,  III  |           fején a csipkefőkötő, az arca piros a tűztől, mert a tűzhelytől
42    II,  IV   |      elcsendesül: kigömbölyödik az arca, a szemei felragyognak,
43    II,  IV   |      kedves unokája mellől.~Ilonka arca egy pillanatnyi zavart árult
44    II,  IV   |        imára kulcsolni a kezeit az arca előtt. S ingerült volt,
45    II,  IV   |            előbb meghalnak.~Ocskay arca bosszús indulatra torzult.~–
46    II,  IV   |      semmit.~Már elfeledte.~Derült arca, ragyogó szemei, forró csókjai
47    II,  IX   |          egész pulykavörös lett az arca. Csak ne volnánk Bécs városában,
48    II,  IX   |         gyászos özvegyasszony”.~Az arca is éppen olyan fehér volt
49    II,  XII  |        pisztolyt emelt magasra. Az arca világított a sötétben rémséges
50    II,  XIV  |          büszkeségtől ragyogott az arca. Csak az ütötte meg a fülét,
51    II,  XV   | nagyasszonynak tűzlángban égett az arca; kinyújtá a kezét Ocskay
52    II,  XV   |          Majd meg elhallgatott: az arca mutatta, mily kínokkal vívódik;
53    II,  XVI  |      feleség, s még nedves volt az arca könnyeitől; de a hűség szilárdsága
54    II,  XVI  |            lehetett. Elhallgatott, arca elfehérült és mozdulatlan
55    II,  XVI  |            emberfölötti dühében, s arca kikelt alakjából, ellenséges
56    II,  XVII |        volt annak a másik nőnek az arca, mint a hold. Gáspár úr
57    II,  XXI  |     árnyéktól még sötétebb volt az arca, mint egyébkor.~Ilonka odarohant