Kötet, fezejet
1 I, X | sánckarózaton túl következett a császár kedvenc vadászóhelye.~Ocskaynak
2 I, XVIII| táborban, akik hajlandók a császár hűségére áttérni?~– A vallatott
3 I, XXI | szájukat a lakomától, hogy: „A császár sem eszik ilyen jót Bécsben!” (
4 I, XXII | érdemesnek följegyezni, hogy a császár egészségére Ocskay László
5 I, XXII | kenyérforradalomhoz. Az öreg császár meghalt, az ifjú békeszerető,
6 I, XXII | fejedelmének, választás szerint; a császár pedig ezt az egyet nem akarja
7 I, XXIII| foglalta el azt a római császár a török császártól, most
8 I, XXIII| elérhetlen hideg magasba.~Az új császár, József, személyes ifjúkori
9 I, XXIII| hajlandóbb volna elfogadni a császár békeföltételeit! Hallgatna
10 I, XXIV | Kreuz környékét, mikor már a császár közeledtét sejték; azokat
11 I, XXIV | s csak azután, mikor a császár ájtatoskodását elvégezte,
12 I, XXIV | hogy mennyire közeledik a császár kísérete? Mikor adjon jelt
13 I, XXIV | wánt! – Glacht had e!”~A császár maga is látható volt már
14 I, XXIV | sírt. „Glacht had e!”~A császár egészen közel ért már a
15 I, XXIV | hangosan kiabálni.~– Felséges császár, ne jöjj tovább! Gyilkosok
16 I, XXIV | fokosfejet vett elő a kebléből, a császár elé tartva.~A fokos nagyon
17 I, XXIV | marhákat az országútnak.~A császár és kísérete fennakadt a
18 I, XXIV | fogoly háromért cserébe! – A császár maga a kurucok kezében.
19 I, XXV | felesége elfogatását, József császár a vadaskerti megűzetést
20 II, III | fejedelmed nem parancsol.~– A császár nevében.~Erre úgy tetszett,
21 II, VI | odakönyökölve Ocskay térdére. – A császár azt mondta, hogy azzá lehetsz,
22 II, VII | embert rögtön feleskették a császár hűségére. Aznap kétszer
23 II, VII | kinevezése volt írva, a császár neve és pecsétje rajta.~–
24 II, VII | formalitások vannak, amik alól a császár sem menthet föl senkit.
25 II, VII | Ocskaynak az ő álmai.)~– A császár várja kegyelmedet, és óhajtja
26 II, IX | mondja mindjárt, hogy a kínai császár? Sok gauklert láttam én
27 II, IX | ütni rája. Kezemben volt a császár kinevezése őrnaggyá: rá
28 II, IX | elutasítottak, nincs itthon a császár! Ha tél volt, azt mondták,
29 II, IX | utalványnak. Pénz dolgában a császár generosus. Azt kifizetteti
30 II, XII | zsidók eddig fizettek. Lipót császár kegyelmesen meghallgatá
31 II, XII | Néhány év múlva aztán a császár is meg Bécs városa is visszahívta
32 II, XII | a Burgban tudakozódik a császár megérkezése felől; – nem
33 II, XII | is complottot csinálsz a császár ellen, s itt is hősködöl,
34 II, XII | polgárokat; ide veled! Ha a császár megbocsátott, nem bocsát
35 II, XIII | XIII. Rákóczi villáma a császár előtt~Ez az éj nem volt
36 II, XIII | dolog lett ebből! Őfelsége a császár vágtatva jött haza Laxenburgból
37 II, XIII | mennyire várták az udvarnál. A császár meghagyta, hogy tudósítsák,
38 II, XIII | hercegi porontyok lehetnek?”~A császár elfogadótermének ajtaja
39 II, XIII | Eleonórának, bérmáló szülőik, a császár és császárné után.~Tehát
40 II, XIII | hátul a páncélos testőrök.~A császár maga a trónon ülve, aranyszövetű
41 II, XIII | beszéd latin nyelven folyt a császár és Ocskay között. Ez volt
42 II, XIII | is örökségül szálland. A császár kinevezte őt hadseregében
43 II, XIII | nehéz aranyláncot is, a császár arcképét viselő medaillonnal,
44 II, XIII | saját kezűleg függeszté a császár Ocskay nyakába, ami csak
45 II, XIII | arra fogja áldozni, hogy a császár zászlóinak diadalt szerezzen.~
46 II, XIII | donatióba fogja neki adni a császár Lietavát, a hozzá tartozó
47 II, XIV | Arzén beköltözőivel, itt a császár szolgálatába állt, vitézül
48 II, XIV | császárnak, azt meg is tartja. A császár iránti hűségből lőtte agyon
49 II, XIV | Azonkívül akiket még a császár meghatalmazásából második
50 II, XV | bőségesen Ocskay László! Állja a császár pénztára!~Ezt mind megmagyarázta
51 II, XVI | melyik harcol vitézebbül: a császár magyarjai vagy a Rákóczi
52 II, XVII | vinni. Tudhatod öreg, hogy a császár nekem adományozta Lietava
53 II, XVII | mikor Bécsben megkapta a császár ajándékát – s aztán afölötti
54 II, XVII | Ez a ház már az osztrák császár birodalmában van; s te itt
55 II, XVIII| jó lelkek. Hogy a bán a császár híve, nem hibájuk, neki
|