1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1560
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
501 I, XVIII| nem jó lesz azokat másnak is meghallani, mint neked magadnak,
502 I, XVIII| Kezdjük az apraján. Legelőször is „Blaskovics István”.~– Hogyan?
503 I, XVIII| zászlóaljparancsnokom?~– Nem is olyan nagy az ára. Bárói
504 I, XVIII| aranylánc. Csecsebecsékkel is beéri.~– A második?~– Rakovszky.~–
505 I, XVIII| áttért labanc generális itt is hadvezéri rangot foglal
506 I, XVIII| spanyolcsizmákra? Talán le is ülhetnénk, mert még hosszú
507 I, XVIII| szembe inkább, hogy szemmel is beszélhessünk. Következik
508 I, XVIII| fejbólintással inte, hogy ezt is lehetőnek tartja.~– Van
509 I, XVIII| Éppen azzal, ami nagyon is sok van nála, a bölcsességgel,
510 I, XVIII| a szélvitorla fordul. Ő is, meg a testvére, György
511 I, XVIII| Aha! A kínpadon nevetni is szoktak. Mikor a fájdalom
512 I, XVIII| kínzottam! Nevetni való is az! Hogy még annak is ára
513 I, XVIII| való is az! Hogy még annak is ára legyen, aki megfizethetetlen.
514 I, XVIII| homlokára látják írva? Még ez is?~Büszkén fölegyenesedett.~–
515 I, XVIII| hogy azt még az ivadékaik is sírva emlegessék?~Az a szép
516 I, XVIII| A nővel! A nővel? Ezt el is felejtettem, hogy hiszen
517 I, XVIII| előtt, az arca még akkor is véres volt a mai csatában
518 I, XVIII| a lángszínű selyempalást is segített hozzá.~
519 I, XIX | választását kegyelmedre bízom: azt is kap a görög kereskedőnél
520 I, XIX | hajam igazában szőke – azért is kérem kegyelmedet, hogy
521 I, XIX | fogadta, s mindjárt hozzá is kezdett látnia vizesdézsánál
522 I, XIX | szemébe, ahol annak a lelkét is lehet látni. Csaknem gyermek
523 I, XIX | fogja vinni még a vérpadra is! Igen: ez az angyal. És
524 I, XIX | kocsonya, a jámbor. Nem is volt az bolondság; mértéket
525 I, XIX | lehetetlen. De hisz igyekeznek is rajta. Hat szabólegény kezében
526 I, XIX | Azonban nemsokára ezen is segít Ocskay László. A Veres-hegyre
527 I, XIX | divat szerint, estig el is készül, s Ozmonda grófnő,
528 I, XIX | följutnak a hintóval, már meg is kezdődik a csetepaté. A
529 I, XIX | Hanem aztán futhatott maga is. Az ő lovának sem volt mit
530 I, XIX | volt mit enni. A kurucok is a házak zsúpfödeleivel delektáltatták
531 I, XIX | mondta. Még a fejedelmet is beleártotta! Hogy annak
532 I, XIX | beleártotta! Hogy annak is inkább tetszenék a lengyel
533 I, XIX | felőle semmit.~Hosszú idő is telik abba, amíg a kuruc
534 I, XIX | Egyhangú az élet. Táncolni is nagyon keveset szoktak itt.~–
535 I, XIX | Aztán az a szegény Ocskay is olyan türelmetlenül várja
536 I, XIX | már haza a feleségét: az is örülne már, ha ki volnánk
537 I, XIX | mond a szemembe. Hiszen azt is hallottam már, hogy Beliál
538 I, XIX | hogy még Beliál leányának is tetszik. – De különösen
539 I, XIX | jótett elkövetéseért már lóra is ülhet. Bizonyosan ismeri
540 I, XIX | skorpiócsípéshez a méregcseppet is hozzáejteni. Csajághy nem
541 I, XIX | levelet, s attól vissza is hozta a választ. Ritschán
542 I, XIX | Ozmondán kívül még Csajághynak is írt, tudatva vele, hogy
543 I, XIX | császári lovasok sisaktarajai is a Hévíz felől alákanyarodó
544 I, XIX | két lovascsapat, a kuruc is, labanc is, kívül maradt
545 I, XIX | lovascsapat, a kuruc is, labanc is, kívül maradt a helységen,
546 I, XIX | ezt megtudta.~Most már ő is eléje lovagolt Ritschánnak,
547 I, XIX | Rend és szokás szerint. Te is a grófnőt?~– Ott áll.~–
548 I, XIX | másfél éves: tud beszélni is. „Be-be” azt teszi, hogy „
549 I, XIX | pillanatban aztán már Ilonka is ott van az ölelő karok között.
550 I, XIX | egybetalálkozik?~Ott állt Csajághy is, s még az ő vas arcát is
551 I, XIX | is, s még az ő vas arcát is megaranyozta valami belső
552 I, XIX | ember magát? Lehet a nőt is boldogítani, meg a hazáért
553 I, XIX | boldogítani, meg a hazáért is küzdeni egyszerre.~– Úgy
554 I, XX | Tiszáné nagyasszony azt is híven megosztá vele, még
555 I, XX | vele, még a böjtös eledelt is megette. – Milyen nagyon
556 I, XX | többet el nem válnak. „Nem is volna, hova hagyjalak el? –
557 I, XX | mondá Ilona.~– Hát már ezt is tudod rólam? – kérdé Ocskay
558 I, XX | nevettek mind a hárman. – Nem is hárman, de négyen – sőt
559 I, XX | de négyen – sőt az ötödik is. A vas ember is ott állt,
560 I, XX | az ötödik is. A vas ember is ott állt, mint csendes tanúja
561 I, XX | példányképe a jó barátoknak.~Rá is elragadt a nevetés.~Ocskay
562 I, XX | csinált hozzá. Még akkor is, mikor valamennyien mind
563 I, XX | egy másik csatlós, s az is két paripát vezetett kantárszáron.~
564 I, XX | De ami az útiöltözetnél is jobban meglepte Ilonát,
565 I, XX | mikor azt látta, hogy ez is lóra kap, s a kapun kirobogva,
566 I, XX | és mégsem fordul egyszer is vissza. Oh, milyen nagy
567 I, XX | fel sem néz hozzá egyszer is az ablakba; még csak vissza
568 I, XX | egy búcsútekintetre.~Nem is sejtette, hogy minő szomorú
569 I, XX | feleségemet, fiacskámat: szebb is, jobb is az eddigi birtokomnál;
570 I, XX | fiacskámat: szebb is, jobb is az eddigi birtokomnál; dicsőségesen
571 I, XX | nem hagysz magadtól!~– Nem is hagylak el, édes mennyországom! –
572 I, XX | családi tűzhelyéhez; a vezérek is a maguk váraikba: csak az
573 I, XX | országban, s talán végképp meg is marad. Most már nincsen
574 I, XX | bocsátkozék, s a két nő is odatérdelt mellé (pedig
575 I, XX | kis paripa hátán. – Anyánk is velünk lesz! – S ez így
576 I, XX | még ennek a boldogságnak is?~És ezt a potenciára emelést
577 I, XX | a távolban még az ángya is elnézte az urának.~Erről
578 I, XX | Lászlónak az, mikor ő maga is bámulva látta saját magát
579 I, XX | pihenő lehetett.~Tréfált is efelett Bercsényi eleget;
580 I, XX(1)| esett légynek a kázusával is ezt tették.~
581 I, XXI | Tiszáné nagyasszony. – Nem is hiszem, hogy nem te hoztad
582 I, XXI | megríkatom én még az egeket is.~– Kevély kutya! Még az
583 I, XXI | Kevély kutya! Még az egeket is! Tüzet a nyelvedre. Engem
584 I, XXI | amin egykor (de még most is) annyit keseregtek idebenn
585 I, XXI | elfogott feleségéhez: nem is gondolhatott ki ilyen szépeket
586 I, XXI | kettő.~Cinka Panna énekelt is, muzsikált is. Mikor énekelt (
587 I, XXI | Panna énekelt is, muzsikált is. Mikor énekelt (szép, hullámcsengésű
588 I, XXI | nótát, hogy Ocskay és Ilonka is megtanulhassák. Tiszáné
589 I, XXI | vette észre magát, hogy maga is együtt dúdolja a vége felé
590 I, XXI | nótával aludt el: még a dajka is azzal altatta el a kis Gáborkát.~
591 I, XXI | Még majd az én markomba is nyomnak egy gereblyenyelet,
592 I, XXI | magadnak.~– Hát hiszen nem is kegyelmednek mondom én a
593 I, XXI | zöld fa itt a diadal. Ki is jössz: nem bánt az ellenség.
594 I, XXI | meg ismét, úgy hogy meg is maradj?~– Majd ha egyszer
595 I, XXI | fejedelem foglyul tartott nejét is elhozza Bécsből. Sokszor
596 I, XXI | sikerüljön. Ezt tehát Cinka Panna is tudhatta.~Csak az volt a
597 I, XXI | jó szénagyűjtő idő. Fel is használta az egész háznép
598 I, XXI | felgyűjteni. Ocskay maga is nekivetkőzve dolgozott,
599 I, XXI | Szántsunk, vessünk, neked is arassunk!”~Egyszer csak
600 I, XXI | volt valami kis ijedség is, s azt Csajághy észrevette.~–
601 I, XXI | a többiek közül, mert az is egy ingre volt vetkőzve,
602 I, XXI | kifent bajuszától, még meg is tépázta, ha nem jól fútta
603 I, XXI | volt vele. Utoljára neki is énekelni kellett a csigabigájához
604 I, XXI | azt a csalogató nótát. Azt is szívesen megtette.~Ocskay
605 I, XXI | harangoztak, akkorra őt is meghozta a drága jó pörkölthúsillat
606 I, XXI | jót Bécsben!” (Ami igaz is.)~Azután nagyot ittak; az
607 I, XXI | pedig a csobolyóból.~Nem is beszéltek addig másról,
608 I, XXI | emberről, hogy még tréfálni is tud. S olyan jól illik neki,
609 I, XXI | kelt az árpa; a gyümölcsfák is jól kötöttek; a méhek meg
610 I, XXI | volt a lakomának, a Gáborka is elaludt az anyja ölében;
611 I, XXI | mi tűrés-tagadás, egyéb is hozott ide. Ocskay Lászlónak
612 I, XXI | szebb a szénakaszálásnál is: Pozsony az ország fővárosa;
613 I, XXI | De ha az uram elmegy, én is vele megyek. Nem bánom,
614 I, XXI | Csajághy mogorván. – Kegyelmed is vele fog menni, brigadérosné
615 I, XXI | Pozsony városa kapuján.~– Azt is megteszem! – szólt a nő
616 I, XXI | eléje Pozsonyba. Kegyelmed is vele megy Ocskayval, komámasszony,
617 I, XXI | Egy pillanat múlva már ő is örült az örvendezőkkel.~
618 I, XXII | fejedelem” – és hogy az is akar maradni; a császári
619 I, XXII | azok között sok szép szem is van. De Ocskay senkinek
620 I, XXII | hatlovas hintóban. Ha eddig is bámulta a férjét, minek
621 I, XXII | Bármelyik kurucvezér lett volna is itt most Ocskay helyében,
622 I, XXII | magyar díszruhában. – Ez is az udvariassághoz tartozik.
623 I, XXII | s a férjének majdan el is mond.~Azzal, etikett szerint,
624 I, XXII | látott arc örökre.~Ocskay is csak akkor vette észre Ozmondát:
625 I, XXII | bemutatni, egynek éppen el is felejtette a nevét; úgyhogy
626 I, XXII | pár könnyűvérű fiatalúr el is nevette magát.~A bemutatást
627 I, XXII | szerint öltözve. Ilonkának is fel kellett ölteni az e
628 I, XXII | neki vágva lenni. A haját is be kellett púdereztetni,
629 I, XXII | aztán meg „aout”, s az is „ó”, ki találja ki, melyik
630 I, XXII | erősebbet. Nagyhamar rátalál, ez is őt keresi; a bájos Ozmonda,
631 I, XXII | a fejedelemnő körül. Az is elmondta, hogy milyen jól
632 I, XXII | megszólítani e cím nélkül.~Ez is Ozmondánál akadt fenn.~–
633 I, XXII | hasard.~– Talán annak a neve is ott van a kegyelmed albumában?
634 I, XXII | s akkor aztán a férfiak is igyekeznek a büfébe, s mind
635 I, XXII | kérdés volt.~Ozmonda annak is meg tudott felelni.~– Hát,
636 I, XXII | háborúba belefáradtak innen is, túl is. Pénze sincs senkinek
637 I, XXII | belefáradtak innen is, túl is. Pénze sincs senkinek hozzá.
638 I, XXII | magyarokhoz. Azok között is vannak igen sokan, akik
639 I, XXII | készség megvan rá innen is, túl is. Csak egy nehéz
640 I, XXII | megvan rá innen is, túl is. Csak egy nehéz akadály
641 I, XXII | a büszkesége. Talán nem is büszkeség az, csak a honfitársaktól
642 I, XXII | mindnyájan boldogok leszünk: te is, ő is, én is. – De ha a
643 I, XXII | boldogok leszünk: te is, ő is, én is. – De ha a fejedelemnő
644 I, XXII | leszünk: te is, ő is, én is. – De ha a fejedelemnő könyörgése
645 I, XXII | szerencsétlenek leszünk te is, ő is, én is. Neked az urad
646 I, XXII | szerencsétlenek leszünk te is, ő is, én is. Neked az urad újra
647 I, XXII | leszünk te is, ő is, én is. Neked az urad újra belerohan
648 I, XXII | el; de ha még könnyezni is látod, akkor azt a tizediket
649 I, XXII | adta ez alkalommal, maga is korán kelt, hogy az úti
650 I, XXII | vendégeket már a reggelizésen is túl találta, midőn négylovas
651 I, XXII | mindegyik lakott volt, ha nem is emberektől, de megőrzésre
652 I, XXII | darab kőből faragva; azt is vasajtó zárta, csalóka zárral
653 I, XXII | kulcshordó várnagy ezt az ajtót is felnyitá a bán parancsára.~
654 I, XXII | bán parancsára.~A fülke is üres volt. Három szakaszra
655 I, XXII | mutatott az üres odúra, Ocskay is odameredt tekintetével ebbe
656 I, XXII | választá az épületet; jobbra is, balra is nehéz vasajtók
657 I, XXII | épületet; jobbra is, balra is nehéz vasajtók nyíltak.~–
658 I, XXII | Marci úgy tett, mintha nem is látná meg Ilonkát.~– Mi
659 I, XXII | a börtönből. Biz az nem is női idegeknek való légkör
660 I, XXII | testét egyszerre a hideg is, a meleg is végigjárta.~–
661 I, XXII | egyszerre a hideg is, a meleg is végigjárta.~– Hát mégis
662 I, XXII | nem hozza.~A másik vasajtó is kitárult, a bán karját nyújtá
663 I, XXII | volt – s talán még egyébre is gondolt. Azt mondá, egyszerre
664 I, XXII | leghatalmasabb ura előtt állt volna is. Hogy az így kitalálta szíve
665 I, XXII | legnehezebb kívánságát.~A bán maga is meg volt hatva.~Megszorítá
666 I, XXII | meg eddig. Most már nem is kérdem. Magukkal vihetik.~
667 I, XXII | még a testvér koporsója is elsüllyed. Ilonka őt még
668 I, XXII | elsüllyed. Ilonka őt még akkor is szeretné, ha megtudná valaha,
669 I, XXII | napja van benne; pedig nem is mondtad meg, kinek hínak.
670 I, XXII | bocsátlak. Elmehetsz, a láncodat is elviheted emlékül, és aztán,
671 I, XXII | felelt az rá.~Pedig hátha más is volt abban, mint palóc golyhóság!
672 I, XXII | beszél; sőt mikor beszél is, akkor is mondogat magában
673 I, XXII | sőt mikor beszél is, akkor is mondogat magában valamit;
674 I, XXII | kenyeret, mundért adsz; meg is becsülsz, magad mellett
675 I, XXII | őrizlek, oltalmazlak, vért is ontok érted; hanem mégiscsak
676 I, XXII | járó az út legjobb idővel is. Az első éjszakát a fejedelemnőnek
677 I, XXII | várban kellett tölteni. Az is Rákóczi vára volt: nemrég
678 I, XXII | kívánta, hogy Ocskay Lászlóné is az ő hintajában foglaljon
679 I, XXII | elválás pillanatában, s azóta is mindennap, ha mikor az arcképe
680 I, XXII | elmélázva megállt; ha álmodott is róla, csak ilyennek álmodhatá.
681 I, XXII | egynehányszor, beszéltél is vele. Ő a legszebb magyar
682 I, XXII | gyönyörű fejet; még nem is álmodhatott róla. A megnyúlt,
683 I, XXII | ráismerni. – Még a hangja is más lett. Tudod: a francia
684 I, XXII | célra és hivatalból – de az is nehéz. Vajon kiállja-e?~–
685 I, XXII | azután a fejedelemnő válaszát is viszont ő tolmácsolá magyarul
686 I, XXII | szobáim otthon, Bécsben is mindig tele vannak virágokkal.~–
687 I, XXII | A fejedelemnő nagyon rá is nézett érte.~– Hogyan? Ezt
688 I, XXII | nézett érte.~– Hogyan? Ezt is a fejedelem megbízásából
689 I, XXII | és jó tanuló; már latinul is olvas és komfirmálva is
690 I, XXII | is olvas és komfirmálva is van.~Rákóczi csak alig tarthatta
691 I, XXII | furcsa ember az a kapitány. Ő is olyan mohón tudakozódik
692 I, XXII | fejedelemhez?~Rákócziné még többet is mondott.~– Mondja el kegyelmed
693 I, XXII | el kegyelmed neki még azt is, hogy fiai minden reggel,
694 I, XXII | ezt a lovagot?~– Láttam is, ismerem is – mondá Ilonka,
695 I, XXII | lovagot?~– Láttam is, ismerem is – mondá Ilonka, s ezzel
696 I, XXII | vétett volna.~– Akkor a nevét is tudja kegyelmed?~– Tudom:
697 I, XXII | Ideálja a férfinak.~– Magam is azt hiszem.~– Még Ocskaynál
698 I, XXII | hiszem.~– Még Ocskaynál is szebb embernek találja kegyelmed?~–
699 I, XXII | kegyelmed?~– Még nálánál is. Ő a legszebb férfi Magyarországon.~–
700 I, XXII | lovagnak a nevét. Azt felséged is követelheti tőle.~– Az igaz,
701 I, XXII | Olyan jólesett még a porát is látni, amit a lova fölvert
702 I, XXII | Még Ocskay Lászlónál is szebb férfi? – Igazán?~Olyan
703 I, XXII | Ozmonda nevetett. „Pedig nem is igaz. Nekem Ocskay szebb.”~
704 I, XXII | észre a hatást, s csak azért is növelte azt: „Bizony mondom:
705 I, XXII | tűzve a margaranthusvirág is.~Mikor a fejedelemnő hintaja
706 I, XXIII| volt akkor, ami most.~Most is elég nevezetes város. A
707 I, XXIII| elhitetni, hogy Érsekújvár is rezidencia.~Pedig az volt.
708 I, XXIII| harcedzett vitézek. S vezéreik is megannyi csatában kipróbált
709 I, XXIII| börtönből megszabadításában is része volt neki, a magyarokat
710 I, XXIII| osztrák főurak által. Meg is volt Ocskay magával elégedve.~
711 I, XXIII| tréfa, amiben a nőszerepeket is mind a múzsafiak játszották.
712 I, XXIII| játszója, aki négyféle alakban is megjelen, majd mint öreg
713 I, XXIII| alakokat beszédmódjukban is híven utánozá.~Ocskay ráismert
714 I, XXIII| kártyázóasztalokhoz ültek. Ocskayt is hítták, mégpedig Bercsényi
715 I, XXIII| kaphatnak; ha veszt, az is jó, ha nyer, nyerni hagyják
716 I, XXIII| kongóval fizetünk. Zúgolódik is az atyafiság a sok „szabadság”-
717 I, XXIII| dictionáriumban. Hiszen a német ellen is azért támadtunk fel, hogy
718 I, XXIII| a becsületérzésnek. Ott is fáj nekik, ahol senki sem
719 I, XXIII| nevezetes szó volt az; régi is nagyon. Pár év múlva egy
720 I, XXIII| lett, de az értelmét ma is nehéz megmagyarázni. Olyankor
721 I, XXIII| a szárnyajtó másik felét is; s mikor a tornácba kiér,
722 I, XXIII| tévedésből. Odafutott a felesége is, aki különben mindig tudott
723 I, XXIII| még a kecskeszőr fölött is.)~– De hát a tábori jelszó? –
724 I, XXIII| egy kicsit a harmadikkal is.~– A fejedelemmel?~– Nem
725 I, XXIII| A fejedelemmel?~– Nem is mással. Amint a fejedelem
726 I, XXIII| mécsescserép”, Bercsényi is el-kirohant, s most a vitustáncot
727 I, XXIII| ebben a komédiában.~Ocskay is Ozmondára gondolt. Az ilyen
728 I, XXIII| megpuhítsák.~Maga a helyszűke is segített növelni a bajt.
729 I, XXIII| jégre eltenni. A különben is kicsiny és ostromoktul elrombolt
730 I, XXIII| úgy vágtat, mintha ő maga is a vitustáncot járná, de
731 I, XXIII| segítene valamit, hanem még ő is convulsio ridenst kapott
732 I, XXIII| állapotban meglátta; azt is le kellett fektetni, most
733 I, XXIII| vele, s Bercsényiné maga is elájult. Goromba kancsérolókra
734 I, XXIII| illette, azokat ő mind el is panaszolta Ilonának bizalmas
735 I, XXIII| és magához ölelé.~Jávorka is értette a dolgot. Neki is
736 I, XXIII| is értette a dolgot. Neki is sokszor volt alkalma Bercsényi
737 I, XXIII| osztana kegyelmed énnekem is bűnbocsánatot az eddig elkövetett
738 I, XXIII| én kegyelmednek receptet is, orvosságot is, amiben igazán
739 I, XXIII| receptet is, orvosságot is, amiben igazán benne lesz
740 I, XXIII| van a „nostoc Paracelsi” is az utóiratban mondá Jávorka: „
741 I, XXIII| mellett álló nőre. Neki is villámlott át az agyán valami
742 I, XXIII| íme utolérte a nemezis őt is a nyelv sebesítette meg,
743 I, XXIII| Kegyelmedet szívgörcs bántja. S az is nagyon fájdalmas.~– Ugye?
744 I, XXIII| orvos rendelt? A látásától is görcsöket kapok. Ha jót
745 I, XXIII| uram. Lássa, a doktornak is van büszkesége. Ha azt megsértenők,
746 I, XXIII| még olyan érzékenyen, ő is dühbe jöhetne, s ugyan szép
747 I, XXIII| volna, ha doktor Wolffius is elkezdene rugdalni, kapálózni
748 I, XXIII| amelyik egy ország terhét is elbírja.~– Nyomorúság! Egy
749 I, XXIII| Nyomorúság! Egy szó alatt is összetörik. Egy diótörő
750 I, XXIII| összetörik. Egy diótörő is elég neki.~– Az itteni ködös
751 I, XXIII| elhagyni.~– Ha magamtól is elszökhetném valahová. Jól
752 I, XXIII| Bercsényiné asszonyom szobájába is; s ott is rendet hozott
753 I, XXIII| asszonyom szobájába is; s ott is rendet hozott a betegápolás
754 I, XXIV | lehozatták Bécsből Aspremontnét is, a fejedelem testvérnénjét,
755 I, XXIV | elfogadni. Fele annak már eddig is hamis pénz: most új, mesterségesebb
756 I, XXIV | miatt. A vezérek között is nagy az egyenetlenség. Sokan
757 I, XXIV | azt, akit szeretünk: ez is nehéz csapás; de visszanyerni,
758 I, XXIV | lenni, s aztán másodszor is elveszteni: azt hallani,
759 I, XXIV | temető itt a környék!~Ocskay is megkapta a parancsot, hogy
760 I, XXIV | marad.~Már akkor számára is hozták a felnyergelt paripát.~
761 I, XXIV | eszméért, amit talán nem is lehet megmagyarázni.~Senki
762 I, XXIV | ércszobor-alak még akkor is úgy állt ott a sánctetőn,
763 I, XXIV | szerint, mikor senki sem állt is előtte, nagyokat vágott
764 I, XXIV | tárogató dala még odáig is elhangzott. Mérföldekig
765 I, XXIV | légátussal szólva: „Mit is tetszett csak az elébb kérdezni
766 I, XXIV | vagyok, s azt kérdezem: „Mit is tetszett csak az elébb mondani?”~–
767 I, XXIV | Csak alattomban.~– Hát más is alattomban.~– Meg van nehezítve
768 I, XXIV | emberi módon számítok. Mi is kézre kerítünk valakit,
769 I, XXIV | akkoriban Bécs városának is voltak országos vásárai,
770 I, XXIV | még távol Magyarországból is; megszokott alakok voltak
771 I, XXIV | természetesen az egész koldushad is összecsődül ilyenkor az
772 I, XXIV | nem volna Bécsnek magának is elég koldus és azzal rokon
773 I, XXIV | népe, még a szomszédból is, de messze földről is összecsődül
774 I, XXIV | szomszédból is, de messze földről is összecsődül a János-fővételi
775 I, XXIV | vadásztörvény még a medvékre nézve is kímélési évadot tartott
776 I, XXIV | látható még egy rakáson (az is valami boldog feltámadásra
777 I, XXIV | várostól elzárja a még most is látható külső bástyaárok,
778 I, XXIV | tartsák. Jávorka népe különben is összetartott, elég nagy
779 I, XXIV | engedé. Pedig a többieknek is voltak beghárdjaik; de azokat
780 I, XXIV | strázsának állított alabárdosok is szájtátva hallgatták. Leírta
781 I, XXIV | Glacht had e!”~A császár maga is látható volt már az úton;
782 I, XXIV | ötven emberből, azoknak is egy része fegyvertelen solymár,
783 I, XXIV | Szent Jánosnak a fejét is levágatta a gonosz Heródiás,
784 I, XXIV | Jávorkának erre az esetre is volt előre kifundált stratagémája.~
785 I, XXIV | üldözéssel.~De meg arra is kellett gondolni, hogy most
786 I, XXV | Még a személyes sérelem is fokozta a gyilkoló haragot.
787 I, XXV | száz főnyi helyőrség, az is magyar, ellenben Stahremberg
788 I, XXV | visszavergődve Ocskayhoz, ott is maradt, s nem tért a fejedelmi
789 I, XXV | kutyabőrre. Bizonyosan ki is kapott volna Rákóczitól,
790 I, XXV | kalandot kereste, annak legjobb is volt Ocskay táborában. Ott
791 I, XXV | készült összekuszálni.~Ehhez is különös politikát gondolt
792 I, XXV | háborút. Vöröskő várát most is a Pálffy grófok lakják.
793 I, XXV | van fenntartva. Még most is megvan a pompás színház
794 I, XXV | pedig a várnak még mai nap is azt a benyomást költi, mintha
795 I, XXV | mintha ezek a sáncárkok most is ellenséget feltartóztatni
796 I, XXV | pinceüregekből torkollanak elő, most is zúgnának a bennrejtett „
797 I, XXV | a bástyatornyok még most is fenyegetnék szakállas ágyúikkal
798 I, XXV | dámáknak még csak az álmukat is elrontaná vele. S akkor
799 I, XXV | Csakhogy ezt a vár védői is nagyon jól tudják.~S annálfogva
800 I, XXV | fekete alakok az éj dacára is könnyen célbavehetők.~Ocskay
801 I, XXV | az égő gránátokat innen is, túl is kézzel hajigálták
802 I, XXV | gránátokat innen is, túl is kézzel hajigálták egymásra.
803 I, XXV | ismert rá, pedig talán látta is valamikor.~– A fejedelemtől
804 I, XXV | fütyöltek a füle körül.~El is olvasta már a levelet; nem
805 I, XXV | olvasta már a levelet; nem is egyszer, de kétszer is,
806 I, XXV | nem is egyszer, de kétszer is, és mégsem mondta a szekerésznek,
807 I, XXV | A megszálló csapatoknak is meghagyá, hogy szedjék fel
808 I, XXV | játszottunk.~Azután maga is visszatért Modor városába
809 I, XXV | háborgatni? És most azokat is megbántottad, meg a fejedelmet
810 I, XXV | megbántottad, meg a fejedelmet is. A nagyon nagy buzgóságnak
811 I, XXV | Azután az otthon maradottak is eszébe jutottak: feleségét
812 I, XXV | Azonközben két tábori felcser is vesződött a sebesült lába
813 I, XXV | orvos disputájából az ajtón is ki lehet venni annyit, hogy
814 I, XXV | hogy a kellő ápolásban is részesüljön kegyelmed, ami
815 I, XXV | kínszenvedéseket. Őtőle magától nem is kérdezik, hogy mi fog jobban
816 I, XXV | mérgekkel torkig lakatják? Hiába is kérdeznék, mert aligha tudna
817 I, XXV | Utoljára elhagyja az eszmélet is: meghal – vagy elalszik.~
818 I, XXV | eltűntek, a félelem rémnyomása is elmúlt a kebelről. Egyetlen
819 I, XXV | élek még? – kérdezé, s maga is elbámult rajta, hogy a saját
820 I, XXV | mindenik ellen.~– Még az ellen is, mikor valaki megunta az
821 I, XXV | napvilágból?~– Az ellen is.~– Nem hiszem én azt. Lám,
822 I, XXV | Ki hozza vissza? Azt is a holló?~– Nem. A Noé galambja.~–
823 I, XXV | Talán még annál közelebb is. Amíg szunnyadt kegyelmed,
824 I, XXV | hallania, az ujjai hegyével is végig kellett azon mennie,
825 I, XXV | olvasni.~Káprázó szemei észre is vették, hogy még van a levélben
826 I, XXV | ima még azt a betegséget is meggyógyítja, amidőn nem
827 I, XXV | Evangéliomi jó hír! – Az apáca azt is csak leírta.~„Te még az
828 I, XXV | lett a toll. – Talán nem is írta még le azt a szót soha?~
829 I, XXV | hogy miért látja álmában is, ébren is ezt a szokatlan
830 I, XXV | látja álmában is, ébren is ezt a szokatlan öltözetű
831 I, XXV | fogságából. Hisz a fejedelem maga is csak ez idő tájon tudta
832 I, XXV | így került-e maga Ozmonda is Ocskay kórágya mellé!~–
833 I, XXV | nem mondtam igazat. Miért is hoztam ezt most elő. Ahelyett,
834 I, XXV | visszavonuljon, és vele együtt én is. Asszonyszív nem bír meg
835 I, XXV | mindent leírtam híven. Még azt is, hogy angyalok vagyunk mind
836 I, XXV | hiszen miért ne lehetnék én is angyal, ha egyszer el lettem
837 I, XXV | élek, élek; ha meghalok, az is jó. Azt teszi velem Isten,
838 I, XXV | akinek csak egy keze van, az is vaskéz, aki megfizetteti
839 I, XXV | mellett látta ülni akkor is az apácát, lefátyolozott
840 I, XXV | László, akit én távolról is, közelről is eléggé kiismertem.
841 I, XXV | én távolról is, közelről is eléggé kiismertem. Ő nekünk
842 I, XXVI | fátum még az isteneknek is törvényt szab? – No, hát
843 I, XXVI | magával még e lánccal a lelkén is előretörni és fölfelé.~Még
844 I, XXVI | halálveszélybe, öklével harcolni az is képes, aki az ügyet, amelyért
845 I, XXVI | kudarc lesz belőle. Ocskaynak is menekülni kell az elfoglalt
846 I, XXVI | fővezért, Stahremberget magát is elfogták a hadseregei háta
847 I, XXVI | elpusztított, a lakosokkal is kegyetlenül bánt; még a
848 I, XXVI | mint a fejedelmét!~– Azt is mondogatta többek előtt,
849 I, XXVI | Aztán buzgó katolikus is volt Turkoly. Nem bírta
850 I, XXVI | indulatosan Ocskay. (Őnála is éppen itt volt a páncélingnek
851 I, XXVI | Első volt Forgách (mert ezt is árulással vádolják, hogy
852 I, XXVI | ennek az asszonynak van esze is, szíve is – van szépsége,
853 I, XXVI | asszonynak van esze is, szíve is – van szépsége, és gonosz
854 I, XXVI | hogy későn tudtam meg. Azt is tudom, hogy az amnesztiát,
855 I, XXVI | ki a sokaság!~– Te nagyon is jól tudsz gyűlölni.~– Nemcsak
856 I, XXVI | Ocskay tanúságát is adta annak, hogy elfogadható
857 I, XXVI | terv még magát Csajághyt is megdöbbenté: oly merész
858 I, XXVI | életét.~Egyéb szándékot nem is lehet róla föltenni.~Hogy
859 I, XXVI | láncot, a nehéz golyót most is érezte a lelkén. Kétségei
860 I, XXVI | színhelyén, annak még a fejét is vették.~Ocskay azt mondta
861 I, XXVI | veressé. De nagyobb dolog is történt ott annál. – A szövetséges
862 I, XXVI | pattantyúsokkal. A vezérlet is oly kitűnő, amilyennel rendes
863 I, XXVI | a dandárok élén. Zsoldja is rendesen kijárt a seregnek:
864 I, XXVI | lehetett készen. Maga Rákóczi is arra számított, hogy milyen
865 I, XXVI | fajultak. Néha a tábor kétfelé is szakadt. Bercsényi a maga
866 I, XXVI | annyi jó titulus bibendi is van, mint volt ezekben a
867 I, XXVI | tud elébe”.~Künn a faluban is folyt a dínomdánom. A szérűsudvarokon
868 I, XXVI | hajdúság.~Odafenn a kastélyban is nagy volt a vigasság. Minden
869 I, XXVI | magyart minden nemzet! Miért is nem adott neki a sors több
870 I, XXVI | azokat a halállal magával is táncra kerekedő szilaj bordalokat:
871 I, XXVI | mosolygó külszín sem? Ő is ivott a többiekkel; de a
872 I, XXVI | felkiáltott: „Megellenzem! Nekünk is vannak zsoltáraink, szebbek
873 I, XXVI | páncéling, sisakja kétoldalt is erős vágásoktól behorpasztva;
874 I, XXVI | az egyik vágás az arcán is végigcsúszott, s hosszú
875 I, XXVI | zászlóinkat? Hát a fejedelem is sebben esett el? Hát hol
876 I, XXVI | elmondta Ocskay, Bercsényi is közbekiabálta a magáét:
877 I, XXVI | maradt a hátában tovább is; miért töltötte itt a napot
878 I, XXVI | Ekkor aztán Ocskay Sándor is közbelépett, egyik kezével
879 I, XXVI | tehette volna.~Most már Ocskay is csendesnek tetteté magát,
880 I, XXVI | okozta a kudarcot. Kívánom is, hogy az kideríttessék,
881 I, XXVI | fehér ártatlanságot találunk is, hogy a bán nem mert volna
882 I, XXVI | a fővezérnek még az ajka is elsárgult. Félretette későbbre
883 I, XXVI | szavakkal a vezérek! Anélkül is ez volt mindig a legnagyobb
884 I, XXVI | szégyen és haragköltögető szó is. – Ha pedig éppen össze
885 I, XXVI | azt nem tudom; magamnak is elég táncom volt. Eddig,
886 I, XXVI | a nagyfejű, a fejedelem is elesett!”, hát legelőbb
887 I, XXVI | elesett!”, hát legelőbb is azt fogja mondani, hogy „
888 I, XXVI | próbáltam még. – Talán jól is esik? – Lódulj, hozz bort;
889 I, XXVI | belőlem, hogy még az éjszakát is fényesebbnek látod tőle,
890 I, XXVI | kapta a hegedűjét, s addig is, míg kiment a teremből,
891 I, XXVI | Hej, aki megszomorít,~Meg is vigasztal még…~Ocskaynak
892 I, XXVI | nyakába: fél válláról az is le volt csúszva, domború
893 I, XXVI | fersing kilátszott alóla. Az is ki volt szakadva, hogy a
894 I, XXVI | szeretőd, szép Deliancsa?~Arra is volt megfelelő nóta:~Kinek
895 I, XXVI | fordította a dalát.)~Nekem is van kettő,~ Cseréljünk
896 I, XXVI | van most becsületi.~Nekem is van becsületem:~Mert az
897 I, XXVI | kisebbik uramat, hajahaj!~Arra is, ha megharagszom,~Itt a
898 I, XXVI | Most már aztán Ocskay maga is belejött a danolásba, rákezdé
899 I, XXVI | folytatta a nótát:~Söröm is van, borom is van,~Héj,
900 I, XXVI | nótát:~Söröm is van, borom is van,~Héj, kökényszemű lyányom
901 I, XXVI | Héj, kökényszemű lyányom is van,~Héj, kökényszemű lyányom
902 I, XXVI | Héj, kökényszemű lyányom is van.~Ocskay nem bírt dühös
903 I, XXVI | ura a fakó!~Mert hát innen is, túl is, fölfelé is, lefelé
904 I, XXVI | Mert hát innen is, túl is, fölfelé is, lefelé is mindig „
905 I, XXVI | innen is, túl is, fölfelé is, lefelé is mindig „eb ura
906 I, XXVI | túl is, fölfelé is, lefelé is mindig „eb ura a fakó”!~
907 I, XXVI | legkedvesebb volt. – Nem is állhatja azt meg a magyar
908 I, XXVI | ne verje a bokáját. Össze is való az a három: a tánc,
909 I, XXVI | végigborzongott Ocskay hátán.~Bánta is már.~Ha a homlokának nincs
910 I, XXVI | lenni?~Az utolsó gyertya is csonkig égett már, az olvadt
911 I, XXVI | sátoros ünnepen a cigányleány is megmosdik. A kedvedért megteszem
912 I, XXVI | mint a tündér. A számnak is olyan illata lesz, mint
913 I, XXVI | Hol? Mikor? Talán érezte is ugyanazt a ruganyos termetet,
914 I, XXVI | volt az eszének a világa is. Kinek híják „azt”? Ha valaki
915 I, XXVI | hattyú”. S akkor a neve is majd eszébe jut. – Vagy
916 I, XXVI | Lemoshattál már azóta hat bőrt is magadról, a hetedikben olyan
917 I, XXVI | cincogni, hozzá hangzott a nóta is. Jön már vissza.~Cigányasszony
918 I, XXVI | parancsolaton. Bálványimádó is leszek! Nekem aztán mindegy:
919 I, XXVI | mind égtek, a föld maga is izzó volt, s le lehetett
920 I, XXVI | tündelevény. A te véred is az enyim lesz. Enyim az
921 I, XXVI | magával, s elviszi a lelkedet is, s nem adja vissza sem a
922 I, XXVI | világé. – Érzé, hogy már maga is ott fekszik e romokon –
923 I, XXVI | szimbolikus végtelen karikája most is a „nevetlen” ujján. – Talán
924 I, XXVI | csókjai, egész jelenése nem is volt más, mint az indulat
925 II, I | lovasok. Volt ott ezer ember is egy rakáson, de abból tíz
926 II, I | arról szó sem volt. Nem is lett volna kivel. Akiket
927 II, I | kellett félni; nehogy azokat is magával ragadja. A nagy
928 II, I | vészlármájukkal a futók már eddig is demoralizáltak mindenkit,
929 II, I | harapást nem ettek. A prófont is mind ottveszett Trencsén
930 II, I | elvesztünk, a rókalyukba is be akarnak férni.~No, az
931 II, I | ellenséges csapatot, ami utoljára is alig lesz egyéb egy kémszemlésző
932 II, I | katonák nagyobb része még most is kótyagos, s nincs semmi
933 II, I | megérem azt, hogy magamnak is el kell szaladnom a rácok
934 II, I | magadnak, édes vezérem, mert mi is veled futunk.~– Ezer sáncárok
935 II, I | éppen a tüzes ördög ellen is mentek volna, ha Ocskay
936 II, I | kurucok savanyú pofáitól ezek is elbúsulták volna magukat.
937 II, I | vágta a futamodókat: nem is mentette meg az egész csapatot
938 II, I | Hát már a rongyos gárda is számlálja az ellenséget?
939 II, I | Hát már Borbély Balázs is a jobbik eszét veszi elő,
940 II, I | megértettem.~A kurucság is felállt hadirendben, az
941 II, I | hogy a másik támadjon.~Az is eszébe jutott, hogy a zólyomi
942 II, I | Szokás volt az akkoriban. Ő is megpróbálta.~Végiglovagolt
943 II, I | kivált egy vezéri alak, s az is egyedül, minden kíséret
944 II, I | Úgysem tudja egyikünk is megvágni a másikat. – Sok
945 II, I | fényes uniformisát még ennél is rongyosabbra tépni.~– Próbálná
946 II, I | pokolnak kell – ajándékképpen is.~– De annak a háta mögött
947 II, I | igazat, bánus uram, kegyelmed is gondol olyanformát: hátha
948 II, I | hát Isten megáldja. Alá is út, fel is út! Én jobbra,
949 II, I | megáldja. Alá is út, fel is út! Én jobbra, kegyelmed
950 II, I | meghallották a parancsszót, hogy ők is visszavonulnak Isztricére.~
951 II, I | nótát.~De még Borbély Balázs is ungorkodni kezdett. Hogy
952 II, I | tökéletesen. A fejedelem is nehéz sebbe esett. Az ő
953 II, I | visszacsapással.~Borbély Balázsnak is lekonyult erre az orra,
954 II, I | a veres köpenyegeket fel is vették magukra, úgy parádéztak
955 II, I | aztán Ocskay lovasságának is egyszerre dühös kedve támadt
956 II, I | verekedéshez; most már ők is mennek.~– Mentek, fiaim,
957 II, I | üldözést megkísérteni. „Ezért” is, meg „amazért” is.~Odafenn
958 II, I | Ezért” is, meg „amazért” is.~Odafenn a kastélyban vártak
959 II, II | fővezér egyik levelében az is meg volt hagyva Ocskaynak,
960 II, II | Csáky ezredeivel. Azoknak is csak a tisztei maradtak
961 II, II | Hallgatom.~– Legelőször is – confiteor –, hogy én nem
962 II, II | azon nagy istencsapása után is, amely hadseregét Trencsén
963 II, II | fejedelem.~– De énhozzám nem is jutott el ez a levél.~–
964 II, II | állnak a dolgok, és azt is, hogy tenálad voltam, és
965 II, II | történnek. Félek még csak le is írni azokat a magam kezével.
966 II, II | következendő levelet. Amelyet is hogy kegyelmed elolvasson,
967 II, II | vádnak csak egy árnyéka is valóság, akkor én a magam
968 II, II | plánumát, talán még azt is, hogy előbb Trencsén vára
969 II, II | mezei hadai képezik: ő maga is kétbalkezű ember, aki amit
970 II, II | hírnek a valóságáról. Azt is beszélik, hogy az a cigányleány
971 II, II | brigadérosunk hadiszállásán is látták megjelenni, és a
972 II, II | csak egy makulányi igaz van is: félek, hogy brigadéros
973 II, II | Vaytól hallottam; de mások is beszélik, hogy Ocskay László
974 II, II | felől rossz szél fú! Azért is elő sem merem most hozni
975 II, II | cigányleányt látták őnála is. Igaz, hogy a vesztett ütközet „
976 II, II | tudott, minthogy az ő dandára is teljes szétbomlásban van:
977 II, II | azonban alul még ez a szó is volt írva „vertatur” (fordíts). –
978 II, II | fordíts). – Még a túlsó lapon is lesz valami megtudni való.~„
979 II, II | gyermekeinek örökbe hagyandó nevet is. – Földönfutókká is teszik
980 II, II | nevet is. – Földönfutókká is teszik őket; mert hiszen
981 II, II | Így tesznek a méhekkel is, mikor a kas megtelt mézzel.~„
982 II, II | mézzel.~„De hátha még nekem is lesz egy szavam hozzá: kegyelmes
983 II, II | azt hiszik, hogy Ocskayt is olyan könnyű lesz megfogni,
984 II, II | S talán még valami más is.~Mondtuk, hogy milyen rossz
985 II, II | Félő volt, nehogy a többiek is úgy tegyenek.~Bercsényi
986 II, III | sem tud többet jönni.~Van is benne valami.~Vágbeszterce,
987 II, III | völgyben fekvő úri kastélyok is mind bástyákkal, vízárkokkal
988 II, III | nem csináltak, tehát nem is perlekedtek. Ha ellenség
989 II, III | ellenség továbbment, ők is hazamentek, s folytatták
990 II, III | fekvő erdőség még mai nap is olyan idilli hely, hogy
991 II, III | hogy egy vadász két medvét is meglő; ahogy az a vetést
992 II, III | egy úri kastélyban most is azt az óriási mackót, aki
993 II, III | még a mostani romjaiban is tiszteletet parancsoló tömkelege
994 II, III | szélétől még ágyúlövésnél is nagyobb távolban egy kopár
995 II, III | várhegyet, körülzárva azt is a túlsó oldalon rengeteg
996 II, III | a völgyben nyár közepén is csak hat óra hosszat süt
997 II, III | volt. – Egyszer majd rajta is vesztett: amidőn Lucskó
998 II, III | a Pongráczok fészkéből is azt a tudósítást írta Bercsényihez,
999 II, III | Bercsényihez, hogy azokat is sikerült a fejedelem iránti
1000 II, III | kisajtóra került.~Előbb is levelet írt a nagyasszonynak,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1560 |