Kötet, fezejet
1 I, I | szakácskönyvem. Pujpunellamártás. Magam írtam ki Pálffy herceg archívumából!” – „
2 I, I | jöttél, mi?~– Csak egy szál magam biz een: mert a lovam odaragadt
3 I, I | engemet az anyám.~– Megtanulok magam bánni vele.~– Majd jólesnék
4 I, I | összevagdalták a kegyetlenek; magam is kaptam egyet a homlokomra;
5 I, I | után, én most ittmaradok magam.~Aztán elkezdett a gyermekének
6 I, III | a szíves meghívást, mind magam, mind barátaim részére.
7 I, III | fogolynép, azután jön a magam hada: utoljára ül le az
8 I, III | asztalhoz a tisztikar, ott is magam vagyok az utolsó, akihez
9 I, IV | keresztanya, aztán a paszitában magam is részt vehessek.~– Meglesz
10 I, IV | figyelmezteté Ocskayt, hogy mi az.~– Magam is azt hallgatom – szólt
11 I, V | Lefordították.~– Kicsoda?~– Én magam, egyszer unalomból.~– Hát
12 I, VII | nem adhatja más meg, mint magam; a zászló diadalához vagytok
13 I, XIII | éjfél után két órakor, ha a magam ladikjával mehetek.~– Kegyelmed
14 I, XIV | De mit panaszkodom én a magam bajáról? Ezt mind elviselném.
15 I, XIV | ki birkózik meg vele.~– Magam leszek az a legény! – monda
16 I, XV | XV. Az alterego (másik magam)~Heistert ez a vakmerőség
17 I, XV | gondolkoztam, hogy élve nem hagyom magam labanc kézre kerülni: egy
18 I, XVI | asztaltól, hogy: „De már magam is kimegyek közéjük, s elhozok
19 I, XX | hajt. Én csak jótállok a magam leányáról, de hát kegyelmedről
20 I, XXII | nyugalmáért teszem: nevezhetném magam szentnek, mártírnak, aki
21 I, XXII | Ideálja a férfinak.~– Magam is azt hiszem.~– Még Ocskaynál
22 I, XXIII| Mérget! Hadd ölöm meg magam! – Kutya! Rabszolga! Én
23 I, XXV | mindent szórul szóra.~„Bizony magam oda sietnék most tehozzád –
24 I, XXV | békülve az egész világgal. A magam szenvedéseit nem érzem többé,
25 I, XXVI | vitték el a csatamezőről. Magam alig ötvenedmagammal kecmelegtem
26 I, XXVI | Egy Pálffy bán, akit én magam egyedül Komáromtól vertem
27 I, XXVI | szívtam ki a vérüket. Én magam, a tündelevény. A te véred
28 II, II | csak le is írni azokat a magam kezével. Itt küldöm azonban
29 II, II | árnyéka is valóság, akkor én a magam bőrét ugyan szeretném fölcserélni
30 II, III | Szereted-e a muzsikát?~– Magam nem értek hozzá.~– No, hát
31 II, III | faljatok! Majd én utoljára magam elé veszem a tálat.~Ozmonda
32 II, IV | kerget bennünket?~– Még magam sem tudom. De sejtem, hogy
33 II, IV | asszony –, amiért elkergetem magam elől a saját édesanyámat
34 II, V | róla: a szép Katinkáról. Magam is ismertem: igaz, hogy
35 II, VII | esküdnének a király hűségére. Én magam pedig a saját ezredemmel
36 II, VII | Bottyánt elfogni, majd én magam megyek a császári ezredekkel.~
37 II, VIII | hogy vele összejöjjön! – Én magam pedig – én megyek fel Bécsbe.~–
38 II, IX | Scharodi. – S jól érzem magam mellette.~Egy kis kidomborodó
39 II, IX | történt, mind rám kenték; s ha magam követtem azt el, azt felfújták
40 II, IX | uniformisomat a pokolnak, s beálltam magam „Fehér Angyal”-nak; mondhatom,
41 II, IX | Ocskay mogorván. – Én tudom a magam útját. Nem szorultam senki
42 II, IX | Megbocsát kegyelmed, ha én magam jövök kegyelmedhez.~Még
43 II, IX | hoztam magammal, amivel magam előtt utat akarok nyitni.
44 II, XII | aztán kinyitom az ajtót magam jószántából.~– No, hát halljuk!
45 II, XII | társat majd kiválasztom én magam. Mikor tűz van, senki se
46 II, XII | annyiszor elégette városainkat. Magam vagyok az a kéményseprő,
47 II, XIV | járóföldre. Legközelebb én magam szereztem ilyen tapasztalatot
48 II, XIV | szereztem ilyen tapasztalatot a magam kárával: egész Veszprémig
49 II, XV | mert a várost leégeti. Magam szemeivel láttam, olvastam
50 II, XVI | Hová?~– Talán Budetinba. Magam sem tudom azt. Ahol az uramat
51 II, XVI | maradjatok itten! Elmegyek én magam a fehércselédjeimmel. Két
52 II, XVI | s futott a sűrű erdőnek: magam elvágtattam, hogy neked
53 II, XX | szavának: odamentem, hogy a magam szemével lássak.~Amit láttam,
|