Kötet, fezejet
1 I, I | Mindegyikhez halkan motyogott valamit. Legfeljül tette azt a hímzett
2 I, I | Mindjárt jövök, hozok neked valamit.~A nagyasszony a kincstartó-szobába
3 I, I | se, leányom.~– Te tudsz valamit? Előlem titkolod.~– Legyen
4 I, I | után, hogy nem lát-e még valamit.~Végre, amit olyan nagyon
5 I, III | látszott, mintha mondani akarna valamit, s aztán mikor elment, mindig
6 I, III | elment, mindig ittfeledett valamit, csakhogy visszatérhessen
7 I, IV | is megmutatta, hogy tud valamit. A töltelékeket csak úgy
8 I, VI | Jöjjetek: most mutatok tinektek valamit, amit eddig csak titokban,
9 I, VI | nyelvedet, hogy ki ne beszéljen valamit abból, amit tudsz. Mert
10 I, IX | támolygott, szédült.~– Mondtam valamit? Nem… Tenni akarok valamit…
11 I, IX | valamit? Nem… Tenni akarok valamit… Nem akartam Istent káromolni…
12 I, IX | szavamat senki. De teszek valamit.~S azzal még egyszer fellökte
13 I, XI | Titánia-szemeit.~A másik hölgy valamit súg a fülébe, amire a felébresztett
14 I, XI | nagy álmosan.~Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik fiú fülébe,
15 I, XI | öccse fejét, s ő súg annak valamit a fülébe. Erre a kicsikének
16 I, XI | Titánia-szemeit.~A másik hölgy valamit súg a fülébe, amire a felébresztett
17 I, XI | nagy álmosan.~Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik fiú fülébe,
18 I, XI | öccse fejét, s ő súg annak valamit a fülébe. Erre a kicsikének
19 I, XVII | lesz?” „Tavaly is hozott valamit a Krisztuska, vajon mit
20 I, XIX | írhat? Ő talán tudhatna valamit a leánya felől. „Ingadozik,
21 I, XX | s odahajolva Ocskayhoz, valamit súgott a fülébe, amire Ocskay
22 I, XX | Aki mindig ott felejtett valamit, mikor eltávozott, hogy
23 I, XXII | elmondott-e neki a férje őfelőle valamit?~– Halljam a magyarázatot!~–
24 I, XXII | Ha ennek elmondott Ocskay valamit abból, amit Ozmonda felől
25 I, XXII | gondolatját? Mondott-e neki valamit ez a mélán elmerengő arculat,
26 I, XXII | akkor is mondogat magában valamit; de mást. „Te vagy az a
27 I, XXII | hogy ennek így kell lenni. Valamit súgott Ozmondának, mire
28 I, XXII | volna a feladat: mondani valamit, ami az igazságot – megkerüli!~
29 I, XXIII| szembeszáll; amikor törni akar valamit, ami nem hajol. – Hanem
30 I, XXIII| ott van. Nemhogy segítene valamit, hanem még ő is convulsio
31 I, XXIII| orcáját –, engedj meg nekem valamit – a fejedelemnő már beleegyezett.~–
32 I, XXIII| A fejedelem? Hát tud valamit a fejedelem arról, hogy
33 I, XXV | mikor az egyik bekötött valamit, a másik felbontotta. Aztán
34 I, XXV | az ember, s hallani vél valamit az egyedüllétben, aminek
35 I, XXV | mennyországot, s alig hagysz valamit kívánnom a paradicsomból.”~
36 I, XXVI | Csajághy ezt dörmögé:~– Én valamit gondoltam.~– Ki ne mondd! –
37 I, XXVI | hadd énekelnének előtte valamit.~Beeresztette őket. Vándorló
38 II, II | A cigányleányról tudnak valamit! – Azt hiszik, hogy az Ozmonda
39 II, III | könnyűszerrel lehetne nyerni valamit. Ahhoz azután megint egyszerre
40 II, III | hogy Ocskay kilop belőle valamit. Úgy tekintette már azt,
41 II, III | majd mutatok neked még valamit.~– Ugyan mit mutatsz még
42 II, III | Összeillünk.~– Hm. Tudnék én valamit mondani.~– Mondd el!~– Mikor
43 II, III | ész! Ugyan hoztok-e még valamit?~Ez a hajdúnak szólt, aki
44 II, IV | Neked az anyád beszélt valamit felőlem?~– Igen.~– S te
45 II, V | az ember meggondolatlanul valamit, amit nem ismer. Tudod-e
46 II, VI | parancsára: vétettek teneked valamit azoknak a váraknak a lakói,
47 II, IX | orra alá.~– Mondok én neked valamit, kedves kamerádom – szólt
48 II, X | figyelmeztetnék, hogy no, most hallasz valamit, amit még nem hallottál,
49 II, XI | nekiindult a sétánynak. Valamit érzett, amit gyermekkora
50 II, XV | a homlokát érte, mintha valamit írna fel arra, s halkan
51 II, XVI | a dandárja. Ha találtak valamit enni, jó volt; ha nem, koplaltak. –
52 II, XVII | még beszéljünk egymással valamit…~Ilonka alig fektette le
|