Kötet, fezejet
1 I, XVI | az bizonyára az áttérő Scharodi volt. Annálfogva rohant
2 I, XVI | neve.~– Itt biz a. – Pinxit Scharodi. – Hallatlan szemtelenség.
3 I, XVI | azt mondá: ez a név bizony Scharodi.~Heistert pedig annál jobban
4 I, XVI | jelenetre érkezik meg a vidám Scharodi.~Mindétig mosolygó arca
5 I, XVI | Excellenciás uram, én vagyok Scharodi.~A tábornok akkorát ugrott
6 I, XVI | s le vele a kaszamátába.~Scharodi csak elhűlt: „No, ez szép
7 I, XVI | vagyok. Tudod ezt? Áruló!~Scharodi kifeszítette a mellét, s
8 I, XVI | elszökni. Mehet, kapitány uram.~Scharodi megmerevítette magát.~–
9 I, XVI | torzképet: „Szamárevő!”~Scharodi fogcsikorgatva távozott,
10 I, XVIII| XVIII. Beliál leánya~Scharodi szerencsésen eljutott Beckóba
11 I, XVIII| Csajághy portyázóitól, hogy Scharodi csapatja lement a Vág mellé,
12 I, XVIII| volt annyit tudni, hogy Scharodi Beckóban van. Nem mehet
13 I, XVIII| elkészültek; hanem a belvárost Scharodi német muskétásai védték.
14 I, XVIII| kirabolták, föl is égették.~Maga Scharodi; ötvenedmagával, keresztülvágta
15 I, XVIII| aki ezt magával viendli. (Scharodi.)~Ocskayval csak úgy keringett
16 I, XVIII| azokat a titkokat, amiket Scharodi rábízott azért, hogy mondja
17 I, XVIII| kérdezésre. Mindent, amit Scharodi rám bízott: a rejtelmes
18 I, XVIII| Vallomásom szóról szóra az, amit Scharodi velem közölt. Semmit hozzá
19 I, XVIII| van egy, akinek nevét nem Scharodi közölte velem, akit csak
20 I, XIX | biztos helyen érezte magát Scharodi uram, elkezdett a bolondóci
21 I, XIX | Ocskay nem bánta volna, ha Scharodi bombái közül egy oda ütött
22 II, IX | Ez senki sem más, mint Scharodi Vencel. Bajusz és kecskeszakáll
23 II, IX | süvegét a fejére.~Arra aztán Scharodi is felnyomta a nyírott tarkójára
24 II, IX | ármádiát! – monda röhögve Scharodi. – S jól érzem magam mellette.~
25 II, IX | szeget ütöttek a fejébe Scharodi viselt dolgai. Hátha őrá
26 II, IX | nagy dohányfüstbe, amit Scharodi pipált az orra alá.~– Mondok
27 II, IX | kedves kamerádom – szólt Scharodi, levetve magát kényelmesen
28 II, IX | minden bizonnyal elmegyek.~Scharodi uram a szájába dugta az
29 II, IX | úgy döngött bele a ház.~Scharodi magában kacagott, befelé.~–
30 II, IX | veté oda Ocskay szárazon.~Scharodi csak nem ment el; felvette
31 II, IX | Ozmonda volna itten?~Scharodi ezúttal lefelé görbítette
32 II, IX | szót sem tudott szólni.~Scharodi pedig megtalálva a bükkfataplót,
33 II, IX | részleteit.~Talán éppen Scharodi szerkeszti azt a lapot maga.~
34 II, IX | lapot maga.~Hisz Ozmonda és Scharodi régi szövetséges társak.~
35 II, IX | Abban a percben nyitott be Scharodi az ajtón. – Szétugrottak
36 II, X | méhében levő gyermeket sem.~Scharodi már odakinn várt reá, s
37 II, X | magát a Fehér Angyalba.~Scharodi már nyugtalanul várta.~–
38 II, X | mutatá be őket egymásnak Scharodi.~Véghetetlenül örültek,
39 II, X | habi a Geld, oder keins”. Scharodi kísérte a nótát gitárral.~
40 II, X | a társaság előtt, amihez Scharodi danolta Augustin nótáját: „
41 II, X | ismeretlen pofák! – mondá Scharodi Ocskaynak. – Sohasem láttam
42 II, XI | belöl!”~A mulatság után Scharodi valahonnan az asztal alól
43 II, XII | kapva, eliramodott vele: Scharodi pedig bezárta a kaput és
44 II, XII | Ekkor azonban megmutatta Scharodi uram, hogy mire képes egy
45 II, XII | csak egy embernek való. Scharodi kilépett az erkélyre. Nem
46 II, XII | háromszázharminchárom ördög jönne is ide, Scharodi ezredest meg nem ijesztené.
47 II, XII | szónoklatot úgy adta elő Scharodi, hogy azon a kis erkélyen
48 II, XII | Hahaha! – kiálta kacagva Scharodi. – Hiszen két pumpernickel
49 II, XII | Te Pámschábel! – S azzal Scharodi a szájából olyan tüzet fújt
50 II, XII | a nem becsületes ember, Scharodi! – kiálta fel a veres kakastollas
51 II, XII | szavát a néplármán keresztül Scharodi. – Hallgassatok meg csak
52 II, XIII | kopogtatnak az ajtón. – Ki az? – Scharodi!~– No mi baj? (Még meg se
|