Kötet, fezejet
1 I, I | pogány lárma ez itten! – kiálta felreccsenő szóval. – Azt
2 I, I | volt.~– Meghalt a fiam? – kiálta fel Tiszáné, s hirtelen
3 I, IV | Scharada Nepomuk.~– Micsoda? – kiálta fel, billikomát lecsapva
4 I, IV | Diabolus te baptiset! – kiálta a barát, hozzávágva a neofitához
5 I, IV | Ördöngösség! Boszorkányság! – kiálta valaki odahátul. – Az bizonyosan
6 I, IV | No, te gézengúz! – kiálta Ocskay a delikvensre. –
7 I, VII | nem fogom ezt elolvasni! – kiálta indulatosan Ocskay, s kétfelé
8 I, VIII | kölyök innen mindjárt! – kiálta eléje a vén, harcedzette
9 I, IX | lázragyogással.~– Nézd! Nézz oda! – kiálta, megragadva Csajághy kezét.~–
10 I, XIII | nyakába borult.~– Cimborám! – kiálta, indulattól reszkető szóval –
11 I, XIV | közkatonaság pedig háromszor kiálta rá harsány vivátokat.~Csak
12 I, XIV | kilőtték az ágyúkat: „Bukj le!” kiálta Balahó uram, s már akkor
13 I, XV | tetszik a keresztelő? – kiálta át Sárody a hajdú ezredesre
14 I, XV | Ocskay László!~– Hahhó! – kiálta fel erre a kapitány, Bagocsay
15 I, XVIII| sem volt.~– Mit szólsz! – kiálta haraggal Ocskay. – Te láttad?~–
16 I, XVIII| ez már istentelenség! – kiálta indulatosan Ocskay, s sarkantyúba
17 I, XVIII| rágalom! Ez őrült beszéd! – kiálta felugorva üléséből Ocskay. –
18 I, XVIII| fejedelemséget.~– Ez cudar rágalom! – kiálta fel, indulatba hozva, Ocskay.~–
19 I, XXII | németül.~– Excellenc! – kiálta fel elszörnyedve Ozmonda,
20 I, XXII | Hahaha!~– Aber Excellenc!!! – kiálta fel, legyezőjét a beszélő
21 I, XXII | örömbe.~– Ez Rákóczi volt? – kiálta, megragadva Ilonka kezét.
22 I, XXIII| Te! Te akarsz odamenni? – kiálta fel Ocskay. Eszébe jutott
23 I, XXIV | du verfluchte Heródiás! – kiálta elkeseredéssel, s megcsóválva
24 I, XXV | Sztropkóról.~– Sztropkóról! – kiálta föl a sebesült, hirtelen
25 I, XXVI | áruló!~– A pártütő pribék! – kiálta fel Ocskay haraggal, mikor
26 I, XXVI | dogmatikus skrupulusokkal! – kiálta fel indulatosan Ocskay. (
27 II, I | Hisz ez a rongyos gárda! – kiálta Ocskay. Valami ötlött az
28 II, I | karikalábú szent öcsém, Balázs! – kiálta rá Ocskay messziről. – Honnan
29 II, III | fizet teneked.~– Micsoda? – kiálta fel Gáspár úr, feltaszítva
30 II, III | lesz a szépasszony főzte – kiálta visszatéret még az ajtóból.~–
31 II, VIII | Bécsbe.~– Te! Bécsbe? – kiálta egyszerre mind a három elszörnyedve.~–
32 II, IX | Ármányadta Scharodija! – kiálta, a vállára ütve a gazdának –,
33 II, IX | Hát az nekem mindegy! – kiálta Ocskay mérgesen, s olyant
34 II, X | fráter, öt forintot! – kiálta oda Ocskay László, s még
35 II, XII | Pisztolyokat! Hahaha! – kiálta kacagva Scharodi. – Hiszen
36 II, XII | becsületes ember, Scharodi! – kiálta fel a veres kakastollas
37 II, XII | annyit a geográfiából – kiálta föl a kakastollas –, hanem
38 II, XII | parlamentálunk ezzel? – kiálta a kakastollas. – Betörjük
39 II, XIV | felugrott helyéről, s hevesen kiálta rá:~– Én olyan emberrel
40 II, XIV | végrehajtom.”~– Ocskay! – kiálta rá Ritschán, s az emberi
41 II, XV | érzelemtagadó hangon.~– Te írtad? – kiálta fel Tiszáné nagyasszony. –
42 II, XVI | szaggatta el.~– Gyere csak! – kiálta a bámulatában elzsibbadt
43 II, XVI | ezzel a tüzes vassal! – kiálta Magdolna asszony, kirántva
44 II, XVI | szúrt vele, annyi szitkot kiálta rá: „Nesze a tapolcsányi
45 II, XVII | cigányleány!~– Nem igaz! – kiálta közbe őrült önfeledéssel
46 II, XVII | mienk.~– De az sem a tied! – kiálta dühtől reszkető ajakkal
47 II, XVIII| Vigyázzatok, fiúk! – kiálta Jávorka az előrehaladt lovasokra. –
48 II, XVIII| Halljátok, cigányok! – kiálta Ocskay, elfulladó szóval.
49 II, XIX | Ocskay Lászlót? Rácz Miska! – kiálta az elbukottra a győztes
50 II, XXI | selyem, s azzal indulatosan kiálta fel:~– Ha szabad a szeretőjének
51 II, XXI | volt.~– Vissza! vissza! – kiálta a lovag, amint Ilonkát felismerte;
|