Kötet, fezejet
1 I, II | tudja, hogy nem szokás a vezér parancsára feleleteket adni:
2 I, III | hajnalban itt voltak a kuruc vezér komisszáriusai, felszólítani
3 I, III | ezt azért találta ki a vezér, hogy a mostani felkeveredett
4 I, III | rögtön sírnia kell.~Mikor a vezér kíséretével a Tisza-kastély
5 I, III | onnantól kezdődött, ahol a vezér hős bevágtat a hídon át
6 I, IV | oda engemet nevezett ki a vezér jövendő várparancsnoknak.~–
7 I, IV | harmadiknál is azt feleli rá a vezér, hogy Istennél a kegyelem,
8 I, VIII | hadtudományokban jártas vezér; a második, kit a népajk
9 I, IX | ember keni másra, egyik vezér a másikra, azok meg az alvezérekre,
10 I, IX | ital vizet nem kap; maga a vezér sem, habár olyan közel tanyáznánk
11 I, XIII | kedvence, akit a másik két vezér mindenféle praktikával el
12 I, XIII | Ocskaynak, s húzta addig, míg a vezér leborult a fekhelyére zokogni,
13 I, XIV | vivátszó vala már, amivel a vezér szónoklatára feleltek, hanem
14 I, XIV | végétől majd a másikig ért, a vezér uraknak általános nagy nevetése
15 I, XV | lenézett, kicsúfolt portyázó vezér újra kivívhassa! Csak egy
16 I, XV | László.~– Siessünk innen, vezér uram – szorgolá Pongrácz –,
17 I, XVI | nyitni a győzelmes császári vezér előtt a kapukat, s vendégszeretettel
18 I, XVI | katonatiszt közül, holott a vezér nem szokta magát külső pompával
19 I, XVIII| lassú hangjával dörmögé:~– Vezér! Itt semmi hamis érzékenykedésnek
20 I, XVIII| Most összeverekednek! A két vezér! A két hírhedett hős. Az
21 I, XIX | cserére ajánl fel az elfogó vezér a saját, foglyul tartott
22 I, XXIII| éjfél után kakaskukorításig vezér uraimék. Bercsényi roppant
23 I, XXIII| Pál az oláhokkal. Ahány vezér, az mind majd felfalja egymást.
24 I, XXV | mondá neki a sebesült vezér.~– Sürgetős leveleket hoztam
25 I, XXVI | felolvasni. De hát melyik kuruc vezér nem volt ugyanazokban tudós?
26 I, XXVI | menekült a két császári vezér a Vág felé. Nem fölmenteni
27 I, XXVI | Nagyszombatból: engedné meg a vezér, hadd énekelnének előtte
28 I, XXVI | sikerült a két dühösködő vezér közé furakodni, s őket valahogy
29 I, XXVI | egy ércszobor.~– Uraim! Vezér urak! Beszéljünk nyugodtan,
30 I, XXVI | szólt dölyfösen a haragos vezér. – De fennmarad mindenesetre
31 I, XXVI | földdübörögtető pariparobaj a vezér sátora körül; most ugyan
32 I, XXVI | jutott, hogy hiszen ő még vezér volna: kurucok vezére. Kereste
33 II, I | elfütyöltek erre-arra. A két vezér visszament a maga csapatjához.~
34 II, II | ugyanakkor Eszterházy kuruc vezér egész hadtestével Ausztriába
35 II, VII | arról volt szó, hogy egy vezér megszökjék egyedül: azt
36 II, VII | Az sem volt elég, hogy a vezér a maga seregét olyan kelepcébe
37 II, VII | Mikor indulót fúvatott a vezér, jó kedvvel ült mindenki
38 II, XII | Ocskay László!”~Vakmerő kuruc vezér, aki annyiszor végipusztítottad
39 II, XII | hozzád vissza Ocskay, a kuruc vezér. Én láttam!~– Ne, bolond,
40 II, XIV | Szenicnél történt. Vajda kuruc vezér lepte meg ivás közben; hírmondót
41 II, XV | ősi kastélyomat, labanc vezér parancsolatjára! Álom ez,
42 II, XVI | vidéket Czelder Orbán, kuruc vezér tartotta megszállva, maga
43 II, XVI | Itt maga Beleznay volt a vezér.~Világos a veszedelem! Ha
44 II, XVII | szót, hogyan vitézkedett a vezér a felesége hintaja mellett.
45 II, XIX | csapatok előtt a két ellenséges vezér, egymást keresve a lovagi
46 II, XIX | ismerhetlenné vált.~Mikor a két vezér összetalálkozott, egyszerre
47 II, XIX | a parírozgatás. A kuruc vezér kardja nagyot csattant Ocskay
48 II, XXI | érdekében.~– Igenis – dörmögé a vezér. – Én nem vagyok a sok beszéd
49 II, XXI | Lászlót, nekem meg három kuruc vezér esett a kezembe: Fodor László
50 II, XXII | Erre aztán megint a kuruc vezér ítéltette halálra a hét
|