Kötet, fezejet
1 I, II | nádasban előre-hátra az ellenség ütegével szemben; de úgy
2 I, II | öklében, a harmadik alatt az ellenség oldalában!~„Rajta! Rajta!”~
3 I, III | otthon maradnak, amíg a vár ellenség kezében van; de az asszonynép
4 I, III | megtudhassa minden ember, ki az ellenség, ki a jó barát, mivelhogy
5 I, III | félelmes szívek imádsága. Az ellenség csak kitűzte a fehér zászlót
6 I, III | megadja magát, akkor nem ellenség többé, hanem vendégünk.
7 I, VII | árulást ordítanak, ha jön az ellenség, s a hátaikat mutogatják
8 I, VII | várát visszafoglalta az ellenség, éppen azzal a csellel,
9 I, VII | Ura. Lévát elfoglalta az ellenség: házamban idegen katonák
10 I, IX | a kőomladék mögött. Itt ellenség járt. Olyan ellenség, akinek
11 I, IX | Itt ellenség járt. Olyan ellenség, akinek célja a pusztítás.
12 I, X | csapattal, s mikor az üldöző ellenség az én hátamat verve, vakon
13 I, X | ők lenyergelnek, amíg az ellenség odabenn összecihelődik.
14 I, XIII| mikor tüzes dereglyékkel az ellenség hajóhídját kellett elrontani.
15 I, XIV | lármát a maga ágyúival az ellenség!~Gyalogsága igen szép és
16 I, XIV | szeretett lenni; hanem ha az ellenség el nem eresztette, beállt
17 I, XIV | ezred egy sorban. Szembe az ellenség ágyúütegével haladt éppen
18 I, XIV | t parancsolt, nehogy az ellenség hirtelen körülfogja: időt
19 I, XV | még a tartalékon is, s az ellenség hátából kerültek elő a Parna
20 I, XV | halomban; lovasai csak futó ellenség visszafordított ijedt képével
21 I, XV | Nem kellett már senkinek ellenség. Kuruc igyekezett a kuruchoz,
22 I, XV | közepén maradt magára, ahol az ellenség az úr, meg kell adnia magát
23 I, XVI | még akkor is, amidőn az ellenség táborában kényszerítve szolgáltam,
24 I, XVI | aki maga legelöl rohant az ellenség sorai közé.~– Semmi hízelkedés!
25 I, XIX | Azt mondták neki: az ellenség kéme vagyok. – S ő azt elhiszi
26 I, XXI | Ki is jössz: nem bánt az ellenség. Hol van messze a farkas?
27 I, XXI | van messze a farkas? Ez az ellenség. Ez a gyászos asszony a
28 I, XXII| találkozás: jó barátné vagy ellenség. Ozmonda volt.~Első ízben
29 I, XXII| senkit, csak a fejedelemnőt.~Ellenség ez, vagy barátné?~Ozmonda
30 I, XXV | manu propriákat iktatni az ellenség bőrére, mint a mások bölcsességét
31 I, XXV | lehetett félbenhagyni. Az ellenség égő szurokkoszorúkat hajigált
32 I, XXVI| menekülő utat elzárjon az ellenség előtt, hidat veretett a
33 I, XXVI| esett! De hát ki volt az ellenség, aki ezt meggyőzte tenni?~–
34 I, XXVI| derék ütközetre! Egy futó ellenség, akinek én csak a hátára
35 I, XXVI| fejedelem lovastól: nem ellenség sebesítette meg. A kurucság
36 I, XXVI| mindenütt farkasszemet néznek az ellenség előcsapataival; a szorosutakat
37 I, XXVI| formálva álltak az üldöző ellenség útjába. Meddig tarthatták
38 I, XXVI| Ugrócba szálljunk, az üldöző ellenség útjába.~– Tegyetek úgy –
39 II, I | Ott volt előttetek az ellenség, mért nem ettétek meg? –
40 II, I | utánatörtetni.~Hanem itt azután új ellenség bukkant ki az erdőből a
41 II, II | vezére legyen, amely az ellenség trombitaszavára az erdőnek
42 II, III | tehát nem is perlekedtek. Ha ellenség közeledett, az ellen felültették
43 II, III | bandériumaikat, s ha az ellenség továbbment, ők is hazamentek,
44 II, III | nincs megvédve elég jól az ellenség betörésétől.~Ezzel aztán
45 II, IV | semmitől! Nem szököm veletek ellenség földére. Itt van az én kis
46 II, VII | fel a hatalmas várba, az ellenség fő fészkébe, s ott fényesen
47 II, XIV | Vezetni egy egész dandárt, ellenség földére; rontani, pusztítani,
48 II, XV | az a szív olyan hatalmas ellenség, hogy a legnagyobb hőst
49 II, XVI | lakik benne. – Hajh, ha ellenség ellen, ha nem saját honfiai
50 II, XXI | őtet is elfognák: hisz ő is ellenség! Heister még segíthet.~Elég
|