Kötet, fezejet
1 I, I | ártatlanságát.~Rátekintve, csupa gyermek volt még a menyasszonyka,
2 I, I | félig nyitva feledt ajkai csupa kérdés, felelet nélkül:
3 I, I | ellenállásra készülve: pisztolyaink csupa vaktöltésre korpával leverve;
4 I, I | égett, mint a csillag, orcái csupa tűzláng voltak; szép hajfonadéka
5 I, III | ez az arc, ez a tekintet! Csupa sugárzat az egész; fény,
6 I, III | lábai által felvert por csupa tűzláng volna, ami feljebb
7 I, III | hoztak: a délceg dalia, akit csupa fény vesz körül; de ami
8 I, IV | legelőről. Úgy cifrázta, hogy az csupa nevetni való volt.~A kapitány
9 I, VI | vállai voltak, az egész alak csupa csont és izom, egy-egy keze
10 I, VI | Léva várának a bevétele csupa mesterfogás volt. Labancnak
11 I, VI | is, hitem szerint, mind csupa kicsinált praktika volt,
12 I, X | ellen vét, golyóba fut!”~Csupa tréfa volt az első átkelés
13 I, X | sarcba. Abban a városban csupa posztógyárosok voltak. Annyi
14 I, XI | a pokol dandárához. Arca csupa fekete szőr, melyből két
15 I, XI | a pokol dandárához. Arca csupa fekete szőr, melyből két
16 I, XIV | engedelmeskedés: eddigi útja csupa gyors diadalból állt; hanem
17 I, XIV | ahogy itten láttok, a gúnyám csupa rongy, testemen annyi seb,
18 I, XIV | használják. Gyalogságuk csupa muskétás, új szerkezetű
19 I, XVI | tudósításokat a harcmezőről, s azok csupa diadalhírek voltak.~Soha
20 I, XX | annál az első berohanásnál (csupa hitvesi szeretetből) az
21 I, XXII | XXII. Csupa fény~Ocskay álmai megvalósulását
22 I, XXII | a végtelen távol, mintha csupa kert volna, teleszórva városokkal:
23 I, XXII | megnézésre méltó arcokat találni. Csupa alsórendű pofák.~– Csak
24 I, XXII | fel a bán, mely tele volt csupa merő arany nyakláncokkal,
25 I, XXII | Eddig tartott a csupa fény: – most jön az árnyék.~
26 I, XXIII| a többi előtte-utána – csupa kócrágás, kiskutya-fésülés,
27 I, XXIII| és énhozzám. Rákóczi.”~– Csupa aranyból van a szíve – dörmögé
28 I, XXV | kiszabadul az ember. Hanem azután csupa gyönyör és paradicsom minden. –
29 I, XXV | világosabb lesz. Még most csupa zűrzavar az. – Nem egyébért
30 I, XXVI | ejtett rajta, amitől az csupa vér lett. Az öklében szorított
31 I, XXVI | szívünkben, ha mindenütt csupa fehér ártatlanságot találunk
32 I, XXVI | virágokkal. Járása-kelése csupa párducmozgás, olyan ideges,
33 II, I | hol ők hátul.” Egyszerre csupa lárma, kiabálás lett az
34 II, III | rámát keresztben ölelte, az csupa hervadhatatlan immortell
35 II, III | ősanyaképeknek. A fejét csupa hamis hajhurkák díszítették.
36 II, III | kiállhatatlan hízelkedéssé; csupa nádméz lett – ami természetesen
37 II, III | aki meglehet, hogy maga is csupa karbunkulussá vált a sok
38 II, X | Gyalog oda nem mehetsz, mert csupa sár lesz a sárga csizmád
39 II, X | kivéve a kerek asztalt, csupa merő békeszerető, jámbor
40 II, XI | Kumpf, Koth, Kater utcák (csupa sár, rongy, piszok), a legalsóbb
41 II, XI | békamocsár, aminek a környékét csupa cigány meg koldus lakta
42 II, XI | sétányon és utcán. Ruhája csupa sár volt, haja csupa veríték,
43 II, XI | Ruhája csupa sár volt, haja csupa veríték, izzadság, mikor
44 II, XII | s kiprédikálta, hogy azt csupa gyönyörűség volt hallgatni.~
45 II, XII | gauklert! Hasból tud beszélni: csupa boszorkányság, amit csinál! –
46 II, XIV | arcokon azt vélte látni, hogy csupa merő irigység sandalog felé.~–
47 II, XVI | akarok maradni mindig.”~Csupa határozott szavak; semmi „
48 II, XVII | az igaz istenek helyébe csupa bálványokat fogadott be?
49 II, XVII | átöltözni: a rajta levője csupa rongyban csüggött le róla,
50 II, XVII | együtt: kettőjükön kívül csupa férfiak. Trencséni nemes
|