Kötet, fezejet
1 I, I | Letörülte hevenyén. „Nem! Te rossz szem! Ma nem szabad sírnod.
2 I, I | venni.~– Anyám! Tán valami rossz hírt hallottál a bátyámról?~
3 I, I | lesz.” De a belső házból rossz híreket hoznak. A szegény,
4 I, I | tüzünk el nem emészti ezt a rossz világot, a pokol tüze ugyan
5 I, III | leventék – csakhogy nagyon rossz időben. A nagyasszony kifizeti
6 I, III | annyi emberségtudása, hogy a rossz híreket olyan alant hangon
7 I, V | tanulhatom meg. Hát mi az? Valami rossz?~– Óh nem.~– Hát akkor mondja,
8 I, VII | egy ölelés.~(No, ez nem rossz metódusa az interpunkciók
9 I, VII | életben. Ne hívjatok vissza! Rossz katona leszek. Nem szeretem
10 I, VII | az ajtón. Lehetett-e azt rossz néven venni neki?~Nem sírt.
11 I, VII | csóvált erre. De hát lehet-e rossz néven venni egy kálvinista
12 I, VIII | hanem még hozzátette azt a rossz tréfát is: „Vajon ellátta-e
13 I, XVI | csak azt bizonyítja, hogy rossz piktor vagyok; de nem vádolhatnak
14 I, XVII | véle szenvedek; se jó, se rossz dolgában soha el nem hagyom”?
15 I, XVIII| erről az alakról! – Milyen rossz álmok voltak!… Milyen mámorittas
16 I, XIX | ijedtség, harag, lélekháborító rossz indulatok torzították el
17 I, XXIII| kellene nyilvánítanunk. Ennek rossz befolyása lesz az alkudozásokra.~–
18 I, XXIV | körültűzködve, előtte egy pár rossz gebe, a szekér echója alól
19 I, XXV | Kísértetlátás már csak gyermekek rossz szokása. Takarja be kegyelmed
20 I, XXV | ki legyen jó, ki legyen rossz. Ki ragyogjon fényben, ki
21 I, XXV | Ocskay László uram felől rossz szél fú!” – Az öccse, Sándor
22 I, XXVI | csengett folyvást a fülébe a rossz jóslat: „egy indulat, egy
23 I, XXVI | mind csak álom, csalóka, rossz álom.~A haza, a jobb jövendő
24 I, XXVI | Ennek a diadalának nagyon rossz jutalmát vette a híres hadvezér.
25 I, XXVI | pátenst, a donatiót mind ez a rossz lélek hozta el a számára
26 I, XXVI | derékhadra vetette, a tér rossz volt, tele mély árkokkal.
27 II, II | Ocskay László uram felől rossz szél fú! Azért is elő sem
28 II, II | is.~Mondtuk, hogy milyen rossz érzés az undor, mely a mámorra
29 II, III | vendég előtt, hogy olyan rossz a vacsora. Méltán tette,
30 II, III | Méltán tette, mert biz az rossz volt. – De hát a szépasszonynak
31 II, III | Szégyenlem a ragyogást. Rossz szívem lett. Olyan rossz,
32 II, III | Rossz szívem lett. Olyan rossz, mint a tied. Összeillünk.~–
33 II, III | vendégét. – Nekem ugyan rossz éjszakát csináltál. Egész
34 II, IV | dajkának. A kisember nagyon rossz volt ma, egyre sírt, s olyankor
35 II, IV | érzé magát, mint mikor a rossz, vásott kölyket az édesapai
36 II, IV | megölelte, megcsókolta a hűtelen rossz urát.~Ocskay elérzékenyült.
37 II, V | ezt a nevet kimondod!~– Rossz lelkek laknak talán ottan?~–
38 II, V | ottan?~– Annyival inkább rossz lelkek, mert szép testben
39 II, VI | lennem, hát legyek egészen rossz. Két asszonyt megcsalni
40 II, VII | csontja.~Pálffy észrevette a rossz hatást, s rajta volt, hogy
41 II, VIII | mint az árnyék, mint a rossz lelkiismeret. Kinek volna
42 II, VIII | az ne tudja, mi jó, mi rossz, az ne ismerjen emberi érzést,
43 II, VIII | rá. No, most szerteszét a rossz hírrel, halálmadarak! Visítsd
44 II, VIII | szívni a föld méhébül a rossz ködöket, s pestisül küldeni
45 II, IX | pedig már akkor megvolt az a rossz szokása, hogy a vámsorompónál
46 II, X | Az a fokos pedig átkozott rossz szerszám. Egy hajrá alatt
47 II, XIV | tehetetlen volt, mint akit egy rossz álomlátás lidérce nyomott
48 II, XVI | gyönge gyermekével együtt! Ez rossz gondolat volt! (Aztán meg
49 II, XVII | változtatta meg: mint a mesebeli rossz tündér. Elébb mint saskesely
|