Kötet, fezejet
1 I, III | mulattak reggelig; mind a ketten elmulasztották azon az éjszakán,
2 I, III | helyrepótolták most mind a ketten.~Egyszer csak megdördültek
3 I, VI | fedezheti azt fel soha. – Csak ketten tudjuk azt: testvéred –
4 I, VI | éjjel-nappal nyeregben ülve. – Mi ketten tudjuk rettentő titkodat;
5 I, VI | egyet követeljük tőled mi ketten: semmi mást. Férje vagy
6 I, VI | kötelesség”: mi leszünk ketten, akik meg fogunk ölni: én –
7 I, VII | szoktak horgászni azokban ők ketten.~Azután a kerten túl van
8 I, VII | szelíd dámvadakat etetni ők „ketten”.~Mindig csak „kettecskén”,
9 I, VII | kettecskén”, mindenütt „mi ketten”.~Nem jár az egyik vadászni,
10 I, VII | többen: elegek ők maguknak ketten.~Még csak dohányozni sem
11 I, VII | együtt Versailles-ba – ők ketten. Igen jól halad a tanulás.
12 I, VII | mindig együtt vannak – ők ketten.)~Látogatásokat még eddig
13 I, VIII | sem talált.~Arra mind a ketten a másik pisztolyt vették
14 I, X | Csajághy között, ami fölött ők ketten gyakran elábrándoztak hosszú
15 I, XIII | utánozni, s az erős férfiak ketten sem bírták a hüvelykujját
16 I, XVII | hozni és vinni; holott csak ketten tudtuk azt, s Ocskay vakmerő
17 I, XVIII| összerezzent. Hát már nemcsak ketten vannak, akik ezt az ő homlokára
18 I, XIX | Rendben minden.~Azzal mind a ketten leszálltak lovaikról, s
19 I, XX | S aki most, mikor mind a ketten embernyi emberekké lettek,
20 I, XX | mégiscsak jobban jártunk mi ketten”!~ ~Másnap utaztak
21 I, XXII | halottak térünk vissza mind a ketten, s csak a sírokban válogatunk
22 I, XXIV | édes, biztos földet mind a ketten elveszítettük.~Ilonka kétségbeesetten
23 I, XXV | angyalok karából. Mind a ketten, hála a magasságos Istennek,
24 I, XXV | angyalok vagyunk mind a ketten: egymáshoz hasonlók. Hát
25 I, XXV | inasa, akit mi öltünk meg ketten.~Rettenetes közösség! Egy
26 I, XXVI | őt csábítgassa, mert mi ketten bizonnyal ráismerünk. –
27 I, XXVI | oda fogtok menni mind a ketten, ahová küldelek – szólt
28 I, XXVI | Terhére vagyunk neki mi ketten!” – gondolák magukban. Így
29 I, XXVI | gyanúját. Hiszen még mind a ketten visszatérnek Wsetin alá,
30 I, XXVI | annak ágyúi alatt. Mind a ketten Vágújhelynél egyesültek,
31 I, XXVI | kiabáltak egymásra mind a ketten; de Ocskay dörgő szava legyőzte
32 I, XXVI | össze a Pálffy.~Ekkor aztán ketten nevettek.~A Pálffy bán hatalmas
33 I, XXVI | szeretem.~– Hahaha!~Mind a ketten nevettek rajt.~Ez ám a becsület.~
34 II, I | ez jó lesz.~Aztán mind a ketten kilőtték egymásra a pisztolyaikat.
35 II, III | Sokáig hallgattak mind a ketten.~Az óra tizenegyet vert
36 II, IV | észrevették magukat mind a ketten, s mosolyra fordíták a tekintetüket,
37 II, V | kandalló mellett. Mind a ketten fontak a kerekes guzsalyon.
38 II, VI | vacsorát – pedig csak ők ketten voltak hozzá. Olyan dáridó
39 II, VI | malacot se ád hozzá.~Csak ők ketten ültek a dúsan megrakott
40 II, VI | belőle, de még édesebb, ha ketten esznek belőle; de ha hárman
41 II, VI | bort, megittasul; de ha ketten isznak egy pohárból, még
42 II, IX | Gazdag emberek leszünk mind a ketten, a többit ütheti már a mennykő.~
43 II, IX | ajtón. – Szétugrottak mind a ketten. – Ozmonda visszafutott
44 II, XI | vitéz, mint ő? Hát akkor ketten fognak lefekünni. Két halott
45 II, XI | ölék egymást, míg mind a ketten nyomorultul meghalának.
46 II, XIII | diskuráltak egymással ők ketten (fegyverrel tudniillik),
47 II, XIII | a kisebbik tíz. Mind a ketten fekete bársony, német divatú
48 II, XVII | engem is, téged is; s mi ketten együtt megöljük Ocskayt.
49 II, XVIII| én is. Meghalunk mind a ketten!…~ ~Hová, merre
|