Kötet, fezejet
1 I, III | csak szopós kisbaba volt: a Sándor. Azt már Ilonka is ismerheti,
2 I, III | császári generális Károlyi Sándor, sógorával, Andrássy Györggyel
3 I, VI | meghívólevelekre. Ocskay Sándor kimentette magát, hogy nem
4 I, VI | fejeden halál volt; az öcséd, Sándor futott érted könyörögni
5 I, VI | mint saját édes öcséd, Sándor…~– Nem tudtam ezt – rebegé
6 I, VII | Igaz, hogy mind ez ideig a Sándor öccse kezelte.) Olyan tehenek
7 I, XV | Ez a te öcséd, Ocskay Sándor.~Olyan nagyon hasonlítottak
8 I, XV | korkülönbség volt közöttük. Ocskay Sándor nem volt ugyan olyan szép
9 I, XVIII| Következik a sorban Károlyi Sándor.~– Ah, ez rágalom! Ez őrült
10 I, XVIII| diktálta Scharodinak. Károlyi Sándor tábornok a fejedelem jobb
11 I, XX | Hát ki az ott?~– Az öcsém, Sándor.~– Hát mért nem jött fel
12 I, XX | No hát, mi jót hozott a Sándor nekünk? – kérdé a nagyasszony.~–
13 I, XX | testvér hozta meg!~Az a Sándor, aki valaha olyan szívesen
14 I, XX | halálveszélyből a testvére, Sándor, hogyan vitézkedett ott.
15 I, XXV | rossz szél fú!” – Az öccse, Sándor és valami Csajághy nevű
16 I, XXVI | alvezére: Csajághy és az öccse, Sándor. Azok két külön ezredet
17 I, XXVI | helyét elfoglalta Ocskay Sándor, s ahol Turkoly szokott
18 I, XXVI | félni látszik – mondá Ocskay Sándor, mikor Csajághyval egyedül
19 I, XXVI | ahova küldesz – monda Ocskay Sándor, kezét nyújtva a bátyjának.~–
20 I, XXVI | Mikor Csajághy és Ocskay Sándor elhagyták a vezért, Csajághy
21 I, XXVI | sietett eléje vágni Ocskay Sándor. – Mert én nem hiszem!…~–
22 I, XXVI | élek.~Most aztán Ocskay Sándor kezdte sejteni, hogy mi
23 I, XXVI | egy pillanatra.”~Ocskay Sándor pedig azt mondá a bátyjának,
24 I, XXVI | fejére, a másodikat Károlyi Sándor; Okolicsányi nem halt meg
25 I, XXVI | Bercsényi.~Ekkor aztán Ocskay Sándor is közbelépett, egyik kezével
26 I, XXVI | beváltjuk.~– Úgy van! – sietett Sándor szavait gyámolítani Csajághy
27 I, XXVI | felelek mind én, mind Ocskay Sándor.~Bercsényi most már elpihentette
28 II, I | De ott vannak az öcsém, Sándor és Csajághy Márton pihent
29 II, I | elhatároztatott, miszerint Ocskay Sándor és Csajághy Márton a maguk
30 II, XI | tudják?~Hárman: Csajághy, Sándor öccse meg Marci.~De négyen:
31 II, XI | meghalsz! Én vagyok Ocskay Sándor!”, mivel védelmezné magát?
32 II, XIV | ide vonták össze. Károlyi Sándor, ez operációval egyetértésben,
33 II, XVII | szebbik, az ifjabbik, a Sándor!~Ilonka indulatosan ugrott
34 II, XIX | A testvére volt, Ocskay Sándor.~Két ilyen nehéz ütésre,
35 II, XIX | lovát az ellenfelére.~Ocskay Sándor, észrevéve, hogy ellenfele
36 II, XIX | döfését elhárítsa vele.~Ocskay Sándor pedig nem ismert rá a bátyjára.
37 II, XX | ebédnél ült, ott volt Ocskay Sándor is közöttük, amidőn Jávorka
38 II, XX | kiáltá Csajághy.~Csak Ocskay Sándor fordult félre, a bátyját
39 II, XXI | húzatást.~Ekkor a testvére, Sándor, odaborult Csajághy lábaihoz,
40 II, XXI | hazamegy nyugalomra.~Öccse, Sándor egy pillanatra sem hagyta
41 II, XXI | fogod.~Bátyád: László.”~Sándor meg volt zavarodva, hogy
42 II, XXI | Alig hagyta el Ocskay Sándor bátyja börtönét, midőn egy
43 II, XXI | jött vágtatva eléje. Ocskay Sándor volt.~– Vissza! vissza! –
44 II, XXI | felett; megragadva kezeivel Sándor karját.~– Óh, ne kérdezd!
45 II, XXI | vissza! – rebegé Ocskay Sándor, keservesen zokogva.~A testben,
46 II, XXII | János, a bán, és Károlyi Sándor, Rákóczi vezére megalkudtak
47 II, XXII | A békekötés után Ocskay Sándor hazatért birtokaira, mikor
48 II, XXII | Ocskay családnak Ocskay Sándor a törzse.~ ~Ez
|