Kötet, fezejet
1 I, XI | nagy a veszély.~A halavány hölgy összetapsolt a két kezével,
2 I, XI | nyoszolyában, feküdt egy fiatal hölgy; sűrű, szőke selyemhaja
3 I, XI | árulja el.~A halavány arcú hölgy kezével érinti az alvó szobor
4 I, XI | Titánia-szemeit.~A másik hölgy valamit súg a fülébe, amire
5 I, XI | fülébe, amire a felébresztett hölgy álomittasan nagyot nyújtózik,
6 I, XI | súgva: „Igazán?”~A halavány hölgy egyik mutatóujját az ajka
7 I, XI | behallik ide is.~Erre a szőke hölgy kiugrik az ágyából, s mezítláb,
8 I, XI | bámul nagy álmosan.~Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik
9 I, XI | ruháit, s adogatja a halavány hölgy kezébe, hogy öltöztesse
10 I, XI | azt a ruhát – suttogja a hölgy, félrerakva a bársonybugyogócskát,
11 I, XI | bácsi!~Itt jön már.~A szőke hölgy is felöltözve tér vissza. –
12 I, XI | vissza. – De most már nem hölgy. Hanem vándordiák; fácántollas
13 I, XI | adott, arra a fennmaradt hölgy bevonta a kötélhágcsót.~–
14 I, XI | harangszónál már együtt van a két hölgy a kis házikápolnában. Ozmonda
15 I, XI | szörnyalak Ocskay?~A szőke hölgy mosolyogva tette keblére
16 I, XI | nagy a veszély.~A halavány hölgy összetapsolt a két kezével,
17 I, XI | nyoszolyában, feküdt egy fiatal hölgy; sűrű, szőke selyemhaja
18 I, XI | árulja el.~A halavány arcú hölgy kezével érinti az alvó szobor
19 I, XI | Titánia-szemeit.~A másik hölgy valamit súg a fülébe, amire
20 I, XI | fülébe, amire a felébresztett hölgy álomittasan nagyot nyújtózik,
21 I, XI | súgva: „Igazán?”~A halavány hölgy egyik mutatóujját az ajka
22 I, XI | behallik ide is.~Erre a szőke hölgy kiugrik az ágyából, s mezítláb,
23 I, XI | bámul nagy álmosan.~Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik
24 I, XI | ruháit, s adogatja a halavány hölgy kezébe, hogy öltöztesse
25 I, XI | azt a ruhát – suttogja a hölgy, félrerakva a bársonybugyogócskát,
26 I, XI | bácsi!~Itt jön már.~A szőke hölgy is felöltözve tér vissza. –
27 I, XI | vissza. – De most már nem hölgy. Hanem vándordiák; fácántollas
28 I, XI | adott, arra a fennmaradt hölgy bevonta a kötélhágcsót.~–
29 I, XI | harangszónál már együtt van a két hölgy a kis házikápolnában. Ozmonda
30 I, XI | szörnyalak Ocskay?~A szőke hölgy mosolyogva tette keblére
31 I, XVII | ártatlan szívébe!~A két hölgy pedig alig várta, hogy az
32 I, XVII | bűvészetet – mondta a szőke hölgy Eleonóra hercegnőnek –,
33 I, XVIII| ördög leánya is, mégiscsak hölgy, s a lovag lovag marad még
34 I, XVIII| dörmögé Csajághy.~Az a hölgy volt Szunyoghy Ozmonda.~
35 I, XVIII| Hát hiszed-e – szólt a hölgy –, hogy én csendesen pihenni
36 I, XVIII| odatámaszkodott háttal az asztalhoz: a hölgy közelsimult hozzá, s kíváncsi
37 I, XVIII| hörgé fogcsikorgatva a hölgy, s eltaszítva magától a
38 I, XVIII| lovagtempóra szalutált a hölgy előtt, az arca még akkor
39 I, XIX | fog neki ellentmondani.~A hölgy homlokara csapta a két kezét.~–
40 I, XIX | Kicserélem őt a feleségemmel.”~A hölgy a két kezével a szétszórt
41 I, XIX | árulni indulatját, mert a hölgy élveteg kárörömmel tekinte
42 I, XXII | szerint, a már bemutatott hölgy a fejedelemnő jobbjára lépett
43 I, XXII | Arra egyszerre mind a három hölgy komoly mintákba erőltette
44 II, III | szobája lehetett.~A szép hölgy ott is csak folytatta a
45 II, III | mélységek fenekéig.~Megragadá a hölgy kezét.~– Ozmonda! Te egy
46 II, VI | Egyedül magunk a várban.”~A hölgy rögtön nevetni kezde a szava
47 II, VI | kérdésnél már ott volt a hölgy jobb lábának a hegye a kengyelben,
48 II, VI | az a hegyes, görbe kés.~A hölgy az akkori divat szerinti
|