Kötet, fezejet
1 I, I | Kijönne az különben maga is; hisz a pogány lárma a harmadik
2 I, I | minek ment az a háborúba? Hisz az, ha összetalálkozik az
3 I, I | mért sírsz ezen megint? Hisz én azt akartam, hogy nevess
4 I, III | száját, ne mondjon ilyeneket, hisz úgysem tenné meg.~– Megteszi
5 I, VI | hőst lásson maga előtt. Hisz Léva várának a bevétele
6 I, XIII | Hogyne ismernél rá? Hát hisz az a legszebb asszony a
7 I, XIV | labancok a kelmed vetését? Hisz a kelmed egész domíniuma
8 I, XIV | magával, ami megfoghatatlan: hisz volt neki elég lövege. Tán
9 I, XIV | vinni Belzebubnak!~– Hát hisz azt most legkönnyebben megkaphatod,
10 I, XV | visszavonulás szót ki meri mondani. Hisz ez az ütközet meg van nyerve.~
11 I, XV | Ocskay csak szidta őket, hisz utol nem érik. Egyszer aztán
12 I, XVI | csürhéddel együtt.~– Tábornok úr! Hisz tele van az egész vidék
13 I, XIX | megjelenni lehetetlen. De hisz igyekeznek is rajta. Hat
14 I, XIX | csalatkozott ebben az asszonyban. Hisz ez angyali gondolat! Valóban,
15 I, XIX | szemű szörny egyszerre! Hisz vele volt a nővel az anya!
16 I, XXI | már, boszorkány, hagyd el; hisz az ember egészen bolonddá
17 I, XXI | Tiszáné nagyasszony. – Bolond hisz a babonában. Ha szerencsét
18 I, XXI | jövendőmondásával senki sem törődött, hisz azt könnyű volt kitalálni,
19 I, XXII | másoknak az az arcfesték. Hisz az egy jóltevő álarc, ami
20 I, XXII | mondá a fejedelemnő.~– Hisz én nem kérem semmi titkát,
21 I, XXIII| kérdé Ocskay elbámulva. – Hisz énvelem Pozsonyban ezüstöt
22 I, XXIV | veheti őket így gyanúba: hisz mind gyalog vannak, s a
23 I, XXV | megszökött a fogságából. Hisz a fejedelem maga is csak
24 I, XXV | kálvinista fejére kerüljön; mert hisz a porosz király kálvinista.~–
25 II, I | hogy kicsodák.~– Hahhó! Hisz ez a rongyos gárda! – kiálta
26 II, III | formája és a többi.~– Hát hisz azt bolond nélkül is tudom.
27 II, III | asztalon nem lesz arra szükség, hisz a száját félhomályban is
28 II, IV | illik a babám csókja.”)~Hisz az ilyen találkozásnál örülni
29 II, VI | a tót impériumban.~– De hisz az Lengyel Magdolna asszonyomé.~–
30 II, VI | Beleüljek az ő birtokába? Ejh, hisz ez szégyen, gyalázat volna!”
31 II, VII | mesterségre. Te bolond! Hisz ez a vén varázslónő azt
32 II, VII | csináljunk egy kis computust.~– Hisz az útiköltségedet előre
33 II, VII | leaprították a többit.~– Hisz ezek nem Jávorka csapatjából
34 II, VII | Ocskay le volt forrázva.~– De hisz abba hetek, havak telhetnek,
35 II, IX | alatt ki előzhette őt meg? Hisz ezeket az ő dolgait így
36 II, IX | szerkeszti azt a lapot maga.~Hisz Ozmonda és Scharodi régi
37 II, X | hogy az ötödik napon.~(Hisz azalatt az én ezredem otthon
38 II, X | Ozmonda grófnőnek is kacagni: hisz ő már özvegyasszony.~Ocskay,
39 II, X | ágon?~– Az első ágon.~– Hisz az grófnő.~– A férje után.~–
40 II, XIII | bejelentve.~Ez már valami!~Hisz ez régi ismerős is. Sokszor
41 II, XIII | végzet! Már kikerülhetetlen! Hisz a csatatéri hőstett az el
42 II, XIV | uram, ne küldj engem oda, hisz ott engem minden ember szeret:
43 II, XVI | huszárok tanúi voltak annak: hisz elsősorban őket rémíté agyon
44 II, XVII | rémületes bolondot csináltál! Hisz a feleséged a tied marad,
45 II, XVII | valódi kiegészítő fele: hisz az is egy Ocskay: a jobbik,
46 II, XVIII| láttára, a gyermekei előtt! Hisz akkor megöltök mind a hármunkat! –
47 II, XX | már, Ocskay László! Nem hisz már senki annak, amit te
48 II, XXI | azok őtet is elfognák: hisz ő is ellenség! Heister még
|