Kötet, fezejet

 1     I,  V    |       amelyik legszebben hangzik. A német úgy mondja: „Ich liebe dich!…”~
 2     I,  VI   |       kószáltad be Németországot. A német elfogott, fejeden halál
 3     I,  VIII |          Ocskayt, ami annyi, mint a német szimándli, asszonyhős, hanem
 4     I,  VIII |              az osztrák tábornok, a német csapatjaival valahol Besztercén
 5     I,  VIII |       Ocskay is hozott vagy negyven német fogolyt: ő tudja, hol vette.
 6     I,  IX   |              Van a táborban magyar, német, tót, orosz, lengyel, svéd,
 7     I,  IX   |    paprikával szereti az ürühúst, a német káposztával, a lengyel lencsével,
 8     I,  XIV  |            seregében Sárody ezredes német zászlóalja. Dobszóra lépni,
 9     I,  XIV  |      renegátot. Volt ott több ilyen német tiszt is. Átaljában az a
10     I,  XIV  | felgyújtatta Heister.~– Bomolj meg, német! Sötét volt akkor! – Hadd
11     I,  XIV  |             hadsereg zöménél Sárody német zászlóalja képezte az ágyúfedezetet,
12     I,  XIV  |             még hátrább jövő Sárody német zászlóaljának, hogy egy
13     I,  XV   |          gazdátlan paripák, a magas német nyergekkel a hátukon, száguldoztak
14     I,  XV   |            hogy kicsodák. A második német zászlóalj maradványa az,
15     I,  XVI  |        közéjük, s elhozok egynehány német parókát.”~Nem telt aztán
16     I,  XVI  |           cukorvitézt, aki páncélos német lovagot ábrázol: s az egész
17     I,  XVI  |         Czobor Márk –, azt mondja a német: „Frauendienst vor Gottesdienst”, „
18     I,  XVIII|       elfújta odáig a szél; hanem a német gyalogság együtt maradt.
19     I,  XVIII|          hanem a belvárost Scharodi német muskétásai védték. Itt nagy
20     I,  XVIII|              Az egyiknek a felesége német grófkisasszony. Ez a szívéhez
21     I,  XIX  |          atyamestere becsületes, jó német ember volt, aki sokkal jobb
22     I,  XIX  |       kíséri a hintót, s magyarázza német nyelven az úrhölgynek, hogy
23     I,  XXII |        keresztül énekelték:~„Lám, a német mily kövér:~Bőribe se fér.~
24     I,  XXII |          orrából beszél, hadarva, a német nyitott szájjal és csácsogva,
25     I,  XXIII|             ott áldomásokat magyar, német, francia, svéd, angol, hollandi,
26     I,  XXIII|           dictionáriumban. Hiszen a német ellen is azért támadtunk
27     I,  XXVI |          voltam? Engem öklelt fel a német, aki hátul álltam? Én mulasztottam
28    II,  I    |      híresztelték, hogy harmincezer német jön a sarkukban, aztán mágneses
29    II,  I    |            emelve a kardját:~– Héj, német: nem vesz apád csibét? Hallod-e?
30    II,  I    |         illett volna tenni! Hátha a német parókáját elhozhattuk volna!
31    II,  II   |           nyitott. Labancból áttért német őrség volt benne; azok az
32    II,  VII  |             és a többi nagyhatalmas német urak által. Most megint
33    II,  VII  |           rám bízandó még egy ezred német lovassal megrohanom Garamszentgyörgy
34    II,  VIII |            Rácz Miska, visszamégy a német táborba, s ott ólálkodod
35    II,  IX   |           süvegét. Megérdemli azt a német azért, ha nem nemesember
36    II,  X    |          fontot.” Erre masíroznak a német katonák. A vége az, hogy: „
37    II,  X    |              Feküdj, feküdj, lompos német!”~– Most vágd, kuruc!~Maga
38    II,  X    |          hogy Bécs városában van: a német katonáknak verik a gyülekezőt,
39    II,  X    |    politzeihivatalban pontosan. – A német csak egy helyen rettenetes,
40    II,  X    |            volt a főregistratura.~A német, aki odaparancsolta maga
41    II,  X    |             kezében tartva – mert a német, mikor a gyaloghintót építette,
42    II,  XIII |            a ketten fekete bársony, német divatú ruhába vannak öltözve,
43    II,  XIV  |     Ritschán mondhatta ezt – mert ő német, idegen! De te nem mondhatod!
44    II,  XVI  |       megszállva, maga is leghívebb német vezére Rákóczinak, a csapatjai
45    II,  XVI  |          csapatjai is a legderekabb német és tót gyalogok. Ez ellen
46    II,  XIX  |     bátyjára. Azt gondolta: ki ez a német, bajusztalan?~Csak akkor
47    II,  XX   |            a „Néró” nevet, amivel a német krónikaírók felruházták.~