Kötet, fezejet
1 I, I | egymással többet – most eressz engem!~Azzal helyére tolta a fiókot,
2 I, I | mondani: inkább te lőj meg engem, mint én téged.~A nagyasszony
3 I, VI | mellett kettőnket: öcsédet és engem: a mi testünk fog védelmezni
4 I, VII | nem fáj többet. Hagyjatok engem magamra!~– Nem! Bajtárs. –
5 I, VII | excentrikus vagy. Hanem engem a heveskedés nem győz meg.
6 I, XIII | Cinka Panna, neked itt kell engem hagynod.~– Nehéz lesz az.~–
7 I, XIV | Drága nemzetségem. Ismertek engem bizonyára, de ismer az egész
8 I, XVI | megmerevítette magát.~– Tábornok úr, engem őrnagynak címeztek eddig.~–
9 I, XVIII| felejteni? Hogy mindazokon, akik engem ily módon, halálnál keserűbben
10 I, XVIII| fenyegetésre.~– Hahhaha! – Ő engem azzal akar fenyegetni, hogy
11 I, XVIII| megölet! Az én bolondom! Hogy engem főbe lövet. Ocskay László
12 I, XIX | beszéljen velem németül; mert engem ez a kultiválatlan nyelv
13 I, XIX | feleségemért!” Cserébe dob engem, mint egy darab arany-,
14 I, XX | levélben őfelsége kinevez engem brigadérosának; egy ranggal
15 I, XX | gunyhóban, ha sátor alatt; sehol engem el nem hagysz magadtól!~–
16 I, XXI | egeket is! Tüzet a nyelvedre. Engem sem ríkatsz meg. No, vedd
17 I, XXI | micsoda nóta ríkat meg engem! – feleselt Tiszáné nagyasszony.~–
18 I, XXIII| olyan kincse, amiért te engem el tudnál árulni?~Amire
19 I, XXIII| olyan fényes hatalom, ami engem arra vegyen, hogy téged
20 I, XXV | egy darab sár. Hagyj el engem! Nem kívánok semmi ápolást.
21 I, XXV | Álmodjál felőle! Ébren engem nem látsz többet, amíg látni
22 I, XXVI | ütközetet, aki ott sem voltam? Engem öklelt fel a német, aki
23 II, I | kegyelmed se kísérgessen engem, én sem kegyelmedet.~– Valljuk
24 II, III | De mit urambátyámozol te engem?~– Hát nem vagyunk-e atyafiak?
25 II, III | ne háborgassatok itt most engem: üljetek le, faljatok! Majd
26 II, III | szereti a muzsikát, s az engem sem zavar.~Ozmonda előhozta
27 II, IV | Ocskay; vagy halva láss engem előbb.~– Őrült vagy-e? Miről
28 II, IV | fejét, halkan rebegve:~– Engem nagyon eláztattak a fejedelem
29 II, IV | kérjek, hanem más kérjen engem. Bűnöm még nincs; de van
30 II, IV | Hát te? Te nem ítélsz-e el engem?~– Miért? Én nem tudok rád
31 II, VI | majd neked is onnan kell engem kivágnod, ahogy a deli Forgách
32 II, VIII | át nem adom! Tűz és vas engem úgy segéljen!~– Tűz és vas
33 II, VIII | úgy segéljen!~– Tűz és vas engem úgy segéljen!~A négy ifjú,
34 II, X | fogják beereszteni, mint engem.~Kimenet eszébe jutott Diogenesnek
35 II, XIV | gyermek „Óh uram, ne küldj engem oda, hisz ott engem minden
36 II, XIV | küldj engem oda, hisz ott engem minden ember szeret: úgy
37 II, XIV | városát elpusztítani ne küldj engem!?” – Vagy pedig letépje
38 II, XV | ágyba – koporsóba tegyetek engem. Itt van a halalom. – Érzem. – „
39 II, XV | köntösnek.~– Aztán ne tegyetek engem a kriptába. Azt fel fogják
40 II, XV | mögé eldobált koncokkal: „Engem is bántottak –, életemre
41 II, XVII | magadat meg nem sért ez a szó, engem nem sért meg.~– De ő is
42 II, XVII | sért meg.~– De ő is szeret engem.~Ilonka vállat vont, és
43 II, XVII | maradhatunk. Ez a helyzet megöl engem is, téged is; s mi ketten
44 II, XVII | a nevedre, fiaid nevére; engem is gyászba borítottál vele;
45 II, XVII | azt így szokni.~Idehoztál engem annak a házához, ki nekem
46 II, XVIII| öntudatához.~– Megütött engem! – Megütött a felesége miatt! –
47 II, XVIII| bántsátok őt most! Mikor engem keres. Ne jusson énmiattam
|