Kötet, fezejet
1 I, III | alatt, lopva mindig az ő arcát vizsgálta. – A természet
2 I, VI | aztán megcsókolták egymás arcát.~– Amit ez órában hallottál
3 I, VI | szemügyre vette a hajdú arcát, s megdöbbent a láttára.~–
4 I, IX | fellökte az öklét a magasba, s arcát az ég felé fordítá, tele
5 I, XI | hercegnő. A fekete fátyol, mely arcát körülfogja, olyanná teszi,
6 I, XI | odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát csókolgatá meg.~–
7 I, XI | hercegnő. A fekete fátyol, mely arcát körülfogja, olyanná teszi,
8 I, XI | odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát csókolgatá meg.~–
9 I, XIII | az ápolónőd a feleségem, arcát (magaddal vitt szerekkel)
10 I, XVIII| rejtve profanált szépségét. Arcát nem lehetett látni, mert
11 I, XIX | Csajághy is, s még az ő vas arcát is megaranyozta valami belső
12 I, XX | lopózott alak, s megcsókolja az arcát.~Ilona nagyot sikoltva fordul
13 I, XXI | egyszerre elkomorította az arcát, s szigorúra fogva a hangja
14 I, XXII | fekete öltönyt visel, mely arcát még halaványabbnak tünteti
15 I, XXII | Eleonóra megcsókolta Ilonka arcát, s azt rebegé neki:~– Kegyelmed
16 I, XXII | Ilonkának, s megcsókolta az arcát.~Meglehet, hogy valami felhő
17 I, XXII | kellett púdereztetni, de az arcát nem engedte kifesteni, elég,
18 I, XXII | grófné.~Ozmonda Ilonka arcát vizsgálta. Vajon elmondott-e
19 I, XXII | figyelemmel kémlelte Ilonka arcát.~Ha ennek elmondott Ocskay
20 I, XXII | érzékenység, eltakarta az arcát a kézbeli kendőjével, mintha
21 I, XXII | mindig elfordította az arcát. Ha sohasem látta volna,
22 I, XXII | keggyel megcsókolá Ilonka arcát, s aztán feddő szóval fordult
23 I, XXII | komoly mintákba erőltette az arcát, hogy Ocskay észre ne vegye,
24 I, XXIII| változtatni az alakját, arcát, hangját, s a különböző
25 I, XXV | Takarja be kegyelmed az arcát és aludjék! Nem jönnek vissza
26 I, XXVI | csillapulni haragját, megtörlé arcát a vértől és portól, s nyugodt
27 I, XXVI | szemrehányásokat mondjon. Akinek az arcát piros vére festé, annak
28 II, I | az agyonzúzatást, de az arcát megütötte és elájult; most
29 II, II | percben látta volna Ocskay arcát, a sápadt rémülettől halott
30 II, IV | Az apja megcsókolta az arcát a kisfiúnak, amitől az még
31 II, IV | Ocskay félrefordítá az arcát. Ez a szó arculverés volt
32 II, IV | Ocskay megcsókolgatta az arcát; arra aztán megszűnt sírni,
33 II, IV | mellé, s kis kezével az arcát cirógatá.~Nem hangzott többé
34 II, IV | terjedt el. Odafekteté az arcát férje keblére; s ismét azon
35 II, IV | szemeikben megláthatták egymás arcát.~– Hát te? Te nem ítélsz-e
36 II, VI | Elnevette magát, s Ocskay arcát két tenyere közé fogva,
37 II, IX | Ozmonda félrefordítá az arcát, fejét lesütve, megaláztatását
38 II, XII | heves csókjaival halmozva el arcát, szemeit, homlokát. S addig-addig
39 II, XII | Ozmonda a kendőzőszereit; az arcát Ocskaynak kifestette veresre,
40 II, XIII | hercegi borbély, hogy az arcát egész simára borotválja,
41 II, XIV | amint Ocskaynak bajusztalan arcát meglátta, elnevette magát
42 II, XIV | közöttük: Ritschán. Annak az arcát is csak úgy futólag vette
43 II, XIV | szétvethesse a lábait. Ő maga az arcát az öklére támasztva, úgy
44 II, XV | fájdalomtól felmagasztalt arcát az égnek emelve, könnyező
45 II, XV | kapott, s aztán visszaesett, arcát lefelé fordítva. Ez a rémlátás
46 II, XVII | leveté magát a kerevetre, arcát kezeibe temetve, s úgy tett,
47 II, XX | de a kard helye mégis az arcát érte, s vérrel borítá el;
|