Kötet, fezejet

 1     I,  I    |            ezüstből, drágakövekkel: valaha Brandenburgi Katalin fejedelemasszony
 2     I,  I    |             majd kipótolja még neki valaha a sors; de a bátyja haláláért
 3     I,  II   |      viseletén már meglátszik, hogy valaha úrféléé lehetett, de a viszontagság
 4     I,  II   |         ezüstből, aranyból lehetett valaha: ha rézből lett volna, most
 5     I,  IV   |             vagy, mondd meg, lesz-e valaha olyan halandó, aki Ocskay
 6     I,  VI   |         testvéredé az. Ha megcsalod valaha ezt a nőt, ha elárulod valaha
 7     I,  VI   |       valaha ezt a nőt, ha elárulod valaha ezt a hazát, gyilkosod lesz –
 8     I,  VI   |     vőlegényének: „Meg ne keserítsd valaha a húgomat, mert akkor megöllek.”
 9     I,  VI   |          olyan nagyon fájt a szívem valaha miattad.~S azzal egymáshoz
10     I,  VI   |               Ha te ezt a jelenetet valaha el tudnád felejteni!~– Soha
11     I,  VII  |             rám, hogy áruló lehetek valaha. Most már vagyunk hárman;
12     I,  XIV  |        hóhéra. Mindnyájatoknak volt valaha otthon ősi háza, anyja,
13     I,  XVIII|           amit velem ma elkövettek, valaha el fogom felejteni? Hogy
14     I,  XIX  |           az, aki előtt térden állt valaha, ily irtóztatón meggyalázva
15     I,  XX   |      kincsét. Dehogy hagylak még el valaha magamtól. Halld meg, hogyan
16     I,  XX   |         hozta meg!~Az a Sándor, aki valaha olyan szívesen látott vendég
17     I,  XXII |          nőm testvérének inasa volt valaha, az anyósom hajdúja később,
18     I,  XXII |            is szeretné, ha megtudná valaha, hogy ő volt az, aki a bátyját
19     I,  XXII |            mi következése lehet még valaha?~A börtönajtó újra kinyílt,
20     I,  XXII |       gyilkos vagy, s eb legyek, ha valaha én téged szeretni tudlak!”~      ~
21     I,  XXII |       váltak el, mint akik lehetnek valaha igen jó barátok, s igen
22     I,  XXII |            tudjanak apával beszélni valaha!~De már ezt nem várta be
23     I,  XXIII|              hogy téged elhagyjalak valaha – hanem egy kis neheztelésért,
24     I,  XXV  |         francia művészek játszották valaha Racine, Corneille, Molière
25     I,  XXV  |        jámbor fiút, Marcinak híják. Valaha a szegény Tisza Gábornak
26     I,  XXVI |      puskalövésnyire feltalálhatnám valaha! Hidd el nekem, hogy azzal
27    II,  III  |            a mondása, hogyha Ocskay valaha meghal, megérdemli, hogy
28    II,  III  |            A sokat nehezebb megadni valaha napján, s könnyebben ott
29    II,  III  |           Ezt egy fejedelem viselte valaha! Meg ez a pendeloque! Ezekkel
30    II,  III  |            kerestem, akit én bírtam valaha: az nem te vagy. Mikor legközelebb
31    II,  V    |     megtiltá a Katinkának, hogy még valaha a Forgáchcsal csak egy szót
32    II,  V    |             oda ne ereszd az uradat valaha, hacsak magad is vele nem
33    II,  VII  |             a legfurfangosabb, amit valaha két remekjátékos végigjátszott.~
34    II,  IX   |          első tekintetre annak, aki valaha látta azt az egyenes, hosszú
35    II,  IX   | dohányzacskójával az asztalra, mint valaha Botond a bizánci rézkapura,
36    II,  IX   |     csatatér, aminőn csak kegyelmed valaha megfordult, s itt vitézség,
37    II,  X    |            a helyemből kimuzsikálni valaha, most azt hiszitek, hogy
38    II,  XI   |       halálra keres.~– „Ha elárulod valaha ezt a zászlót, ha megcsalod
39    II,  XI   |             a zászlót, ha megcsalod valaha ezt az asszonyt: testvéred
40    II,  XII  |   leggonoszabb forrongást, ami csak valaha Bécs utcáin kitörésre került.
41    II,  XIV  |          Ocskay ezredéhez tartozott valaha, csak azoknak volt kurta
42    II,  XV   |         ilyen istentelenséget ember valaha? Nézze csak kegyelmed, Tormássy
43    II,  XVI  |           alá s fel sétálni, de aki valaha a Kis-Fátra meg a Nagy-Fátra
44    II,  XVII |            neked is. Majd megszokod valaha!~Aztán nehányszor alá s
45    II,  XX   |          mondtam, az megáll: „Ha te valaha ezt a hazát elárulod; ha