Kötet, fezejet

 1     I,  I    |        engedetlen szív nem akart ám szót fogadni. Valami vékony pókfonállal
 2     I,  III  |        pokolégés az, mint aki ezt a szót szomjazza: „becsület!”~Egyedül
 3     I,  V    |          legszebb?~– Egyik sem! Egy szót sem tanulok többet kegyelmedtől.~
 4     I,  V    |             volt már. Ha azt az egy szót megtanulta. Egész éjjel
 5     I,  V    |              No, hát mondd ki azt a szót.~Ilonka arca lángolt, mint
 6     I,  X    |             hallották ők azt a szép szót. Mennek azok vele, ha kívánja,
 7     I,  XIII |        vizet nézik.~– Hallom a szép szót – monda Balahó uram Ocskay
 8     I,  XV   |      mindenkit, aki a visszavonulás szót ki meri mondani. Hisz ez
 9     I,  XV   |           Hát? Nem értitek a magyar szót? – rivallt rájuk Ocskay. –
10     I,  XVII |       senkitől nem hall ő erről egy szót sem.~– Imádkozzék érte kegyelmességed
11     I,  XIX  |   lohasztani; hordja a kiengesztelő szót a trón és a lázadás tűzhelye
12     I,  XXII |               A nő nagyot bámult. A szót ismerte, de a megfelelő
13     I,  XXII |           torka mélyéből, és minden szót megropogtatva. – A fejedelem
14     I,  XXIII|    félistennek, – csak csak éppen e szót: „fejedelem” nem szalasztották
15     I,  XXIII|         sohasem feledhette el ezt a szót!~Doktor Wolffius aztán elkezdte
16     I,  XXIII|       engemet.~      ~Ezt az utolsó szót, voltak, akik félreértették.~
17     I,  XXIV |            sem szabad mondani azt a szót, hogy eltörött a békepipa.
18     I,  XXV  |           azok meghunyászkodnak, és szót fogadnak neki. Egyenkint
19     I,  XXV  |            nem is írta még le azt a szót soha?~A sebesült folytatá:~„
20     I,  XXVI |         most?~– Majd én ordítok egy szót a füledbe, amitől fölébredsz!
21     I,  XXVI |           állt.~– De én az „árulás” szót az apostolnak sem engedem! –
22    II,  III  | végigszemlélgeti.~Ozmonda és Ocskay szót fogadtak: annyira elmentek
23    II,  III  |         bizony Ozmonda nem fogadott szót; hanem az eltávozó Ocskay
24    II,  IV   |              Ha Ocskay László ezt a szót meg nem hallottá tudta volna
25    II,  IV   |             kiejtette a rejtegetett szót.~Ocskay nagyot nevetett.
26    II,  IV   |       fejemhez vágnak, és mégis egy szót sem tudok abból elhárítani.
27    II,  IV   |             ott a keblemen, aki még szót nem szól, szót nem ért.
28    II,  IV   |              aki még szót nem szól, szót nem ért. Annak zokogtam
29    II,  V    |       valaha a Forgáchcsal csak egy szót is váltson. Mert ha megtudja,
30    II,  VI   |            rágják a kurucnak a szép szót; aztán hoznak nekik jó bort,
31    II,  VII  |              hogy ezt az agyonsértő szót kiáltotta eddig híven szolgált,
32    II,  VIII |           sütögetik is a bőrét, egy szót ki ne adjon: hát az maradjon
33    II,  IX   |         hamiskásan döcögtetve elő a szót.~– Pedig alighanem emlékezik
34    II,  IX   |          kegyelemdöfést.~Ocskay egy szót sem tudott szólni.~Scharodi
35    II,  XII  |             nyílt, odasúgott néhány szót az erkélyen ezermesterkedő
36    II,  XIII |     igazgyöngyöt, s Ilonkának azt a szót, hogy: „Édesem”…~
37    II,  XV   |         kapva, hogy ne hallja ezt a szót, s aztán, mint a halálra
38    II,  XVI  |        szeretem őt.~S ezt az utolsó szót aztán minden arcvonásainak
39    II,  XVII |      Budetinnak!”~Csak amikor ezt a szót meghallá, tért vissza Ilonkának
40    II,  XVII |             szájából kapkodták ki a szót, hogyan vitézkedett a vezér
41    II,  XVIII|         hogy ne hallja meg az ezt a szót az apja felől.~– Hiába tagadod! –
42    II,  XVIII|           Hiába tagadod! – nyújtá a szót a cigány. – Mi cigányok
43    II,  XVIII|         rohan!~Ilonka meghallotta e szót, s a szekérekhó hátulsó
44    II,  XIX  |             az egész harcmező ezt a szót dörgé a fülébe: „A testvér