Kötet, fezejet

 1     I,  I    |     emelve marcona férfiak azt az embert, aki neki élettársul, hitvesül
 2     I,  I    |         sem lát már se Istent, se embert.~– Hát igazság ez? – kiabál
 3     I,  III  |       kikerülték az útjokban álló embert; annálfogva ekkora közelségből
 4     I,  IV   |          Csak nem ölnek agyon egy embert egy malac miá! Egy magyar
 5     I,  IV   |         egy malac miá! Egy magyar embert! Mikor úgyis kevesen vagyunk!
 6     I,  IV   |          nem teszik azt, hogy egy embert megpuskázzanak miatta?~–
 7     I,  V    |         én, hogy mit. Talán olyan embert, amilyenek a holdban laknak.
 8     I,  V    |        ifjúnak.~– Így rászedni az embert! Menjen innen!~– De hat
 9     I,  VII  |            Ezzel a szavakkal holt embert csináltál belőlem. Hagyj
10     I,  VII  |         hatás nélkül hagyta a vas embert.~– Bajtárs! Ahhoz én régen
11     I,  VIII |         hogy a sérthetlennek hitt embert megsebesítetted, egyszerre
12     I,  IX   |           egy harag egyszerre más embert gyúr belőlem”. Ne hidd azt!
13     I,  IX   |     káromolni… Az nyomorúság… Még embert se káromoljon senki… A szidás
14     I,  X    |    rémülettel töltsön el százezer embert; viszont az a lehetetlenség
15     I,  X    |     útjában találjon hatvan olyan embert, aki feltartóztatja. Ennyi
16     I,  XIII |      elbűvölt-bájolt; hogy ezt az embert ő meg tudja kínozni, meg
17     I,  XIV  |      rettent. De sok ezernyi ezer embert segíték hajdan a kívánt
18     I,  XIV  |        mint egy szörnyű nagyszájú embert, aki rettenetes a fenyegetőzésben,
19     I,  XVII |       születése napján sok millió embert idvezít, az bizonyos. Azokat,
20     I,  XVII |             Szólj!~– Egy bizalmas embert kellene odaküldeni a fejedelemhez.~–
21     I,  XVIII|      városszerte.~– Csak védtelen embert meg ne öljenek! – mondá
22     I,  XVIII|           mikor ezt az ostoba vas embert olyan szépen el tudtad innen
23     I,  XXII |          volna a fejedelem azt az embert, akire ezt a feladatot ruházza,
24     I,  XXII |          pofák.~– Csak azt az egy embert szeretném látni, aki most
25     I,  XXII |          sírjából azt az egyetlen embert, aki élete legátkosabb titkának
26     I,  XXIII|      folyvást vándorol, ha egy új embert kaphatnak; ha veszt, az
27     I,  XXIII|          tenyerével taszít minden embert félre, akit útjában talál;
28     I,  XXIII|          a páciens nem ereszti az embert közel magához? Rúg, kapál,
29     I,  XXV  |     lennie. – Hanem hát mi ezt az embert, ahogy én ismerem, sem kecsegtetéssel,
30     I,  XXVI |         Ez a Lilith maga! Az első embert elcsábító „nefitimlány”.
31    II,  III  |          mint a pokróc.~És ezt az embert okvetlenül meg kellett látogatni
32    II,  III  |         közelből jó, de messziről embert megismerni nem jó.~– Ejnye,
33    II,  III  |        örvénybe, amely sodorja az embert magával alá egész a mélységek
34    II,  IV   |          alkonyatkor a mezőn járó embert körüldongják, mindenhová
35    II,  IV   |         szó, egy mondás üldözi az embert, elverhetetlenül, makacsabbul,
36    II,  V    |            a jóságával öli meg az embert, s nem veszi észre, hogy
37    II,  VII  |        felsüléssel.~Azt a hétszáz embert rögtön feleskették a császár
38    II,  IX   |           kellene ragadnia ezt az embert, mintha fogadása tartaná,
39    II,  XIII | felállított fegyveres őrök minden embert megállítottak, s megkérdezték
40    II,  XIV  |          hadifoglyot. Megölni egy embert, akinek a keze meg van kötözve.
41    II,  XV   |           célra nagyon megbízható embert kellett kiszemelni. – Akadt
42    II,  XV   |     gúnyolódott Ocskayval. Minden embert minden apróságért Ocskayhoz
43    II,  XX   |       Utálom magamat. Gyűlölöm az embert, aki tegnap voltam. – Nem