Kötet, fezejet

 1     I,  I  |       Meghalt a fiam? – kiálta fel Tiszáné, s hirtelen visszafojtotta
 2     I,  I  |   vörösbarna folt, a kiomlott vér.~Tiszáné görcsösen szorítá mind a
 3     I,  I  |         ittak annak az igazságára.~Tiszáné nagyasszony pedig zokogva
 4     I,  III|      megnövelte, felékesítette azt Tiszáné asszonyom. Mint egy mesebeli
 5     I,  III|        vivátot, nevével kapcsolva.~Tiszáné nagyasszony Ilonkával együtt
 6     I,  III|      nagyon jó oka volt arra, hogy Tiszáné nagyasszonynak kezet csókoljon,
 7     I,  III|          Isten, bátyámuram – mondá Tiszáné az üdvözletre. – De csak
 8     I,  IV |          nagyon helyes! – monda rá Tiszáné nagyasszony. – Biz a föld
 9     I,  IV |          fejére halál volt mondva.~Tiszáné nagyasszony nem akarta elhinni,
10     I,  V  |        monda másnap reggelre kelve Tiszáné nagyasszonynak Tormássy
11     I,  V  |           No, édes leányom – monda Tiszáné, előrehúzva a háta mögé
12     I,  VI |      hívogatni a menyegző napjára.~Tiszáné nagyasszony azt kívánta
13     I,  VI |        vettem ezt most elő – szólt Tiszáné. – Most elteszem örökre –
14     I,  VII|                    VII. Mézeshetek~Tiszáné nagyasszony minden negyednap
15     I,  VII|           mondá ennek az olvastára Tiszáné nagyasszony. Ő már hallotta
16     I,  VII|       voltak belenőve a szívekbe – Tiszáné nagyasszonynak tehát alig
17     I,  VII|           Lászlótól levelet kapott Tiszáné nagyasszony:~„Datum Levae.”~„
18     I,  XIX|        ejthette volna. De még csak Tiszáné nagyasszonyomtól sem kapott
19     I,  XIX|      nyújtá a bennülőnek.~Ocskay – Tiszáné nagyasszonyt látta leszállni
20     I,  XX | megszületett, más fogságba vitték; Tiszáné nagyasszony azt is híven
21     I,  XX |        Hiszen velem volt az anyám.~Tiszáné tréfára fogta a dolgot.~–
22     I,  XX |           mesterek abban! folytatá Tiszáné. – Kegyelmed már elvetette
23     I,  XX |            Ilonka nagyokat borzad. Tiszáné nagyasszony a könnyeit törli.~
24     I,  XXI|          hát annak úgy kell lenni.~Tiszáné nagyasszony ugyan ki nem
25     I,  XXI|           a csúfidőt! – mondá neki Tiszáné nagyasszony. – Nem is hiszem,
26     I,  XXI|        ríkat meg engem! – feleselt Tiszáné nagyasszony.~– Hát bizony
27     I,  XXI|       Bizony úgy sírt ezen a nótán Tiszáné nagyasszony, mint a záporeső.~–
28     I,  XXI|          Ilonka is megtanulhassák. Tiszáné nagyasszony azon vette észre
29     I,  XXI|           mi a tatár? – szólt neki Tiszáné nagyasszony. – Hát már itthagysz
30     I,  XXI|           hazudozás! – zsémbelt rá Tiszáné nagyasszony. – Bolond hisz
31    II,  XV |          van! De hát az anyai ház? Tiszáné nagyasszony kastélya!~Aziránt
32    II,  XV |          intézni.~Levelet fog írni Tiszáné nagyasszonynak, amiben előre
33    II,  XV |     örömestebb vállalkozott Lévára Tiszáné nagyasszonyomnak levelet
34    II,  XV |  szerencsésen át is adta a levelet Tiszáné nagyasszonyomnak, meg is
35    II,  XV |       labanccá tétel gyűlöletéből, Tiszáné úgy elmegy onnan, ahová
36    II,  XV |      vészhírt, rögtön vágtatott ki Tiszáné nagyasszony kastélyába.~–
37    II,  XV |             S nem mozdult a házból Tiszáné nagyasszony, akárhogy jöttek
38    II,  XV |   tornácban ott találta maga előtt Tiszáné nagyasszonyt, belső cselédjeivel
39    II,  XV |           ilyennek szokta őt látni Tiszáné nagyasszony.~A jóság, a
40    II,  XV |             Te írtad? – kiálta fel Tiszáné nagyasszony. – Te! Ocskay
41    II,  XV |         Meg fogom ezt tenni. Igaz.~Tiszáné nagyasszonynak tűzlángban