Kötet, fezejet

 1     I,  III  |             a fővezér.~Mennyit kell Ilonkának felőle hallani! Senkitől
 2     I,  III  |             várt vendégek érkeznek.~Ilonkának azonban egy dologtól dobogott
 3     I,  XX   |         Ocskay még az úton elmondta Ilonkának, mennyit köszönhetnek ők
 4     I,  XXII |   cseregyermekek vagyunk! – suttogá Ilonkának, s megcsókolta az arcát.~
 5     I,  XXII | versailles-i divat szerint öltözve. Ilonkának is fel kellett ölteni az
 6     I,  XXII |    Wratislaw prágai kancellár volt. Ilonkának volt annyi természetes esze,
 7     I,  XXII |          ezt a történetet elmondani Ilonkának.~A bécsi etikett szabálya
 8     I,  XXII |       története.~És aztán elmondott Ilonkának a grófné a Beckóban történtekből
 9     I,  XXII |       Ocskay László azt mondta erre Ilonkának:~– Kedves jószágom! Csak
10     I,  XXII |         belé, s aztán karját nyújtá Ilonkának, s vezette őt egy fokkal
11     I,  XXII |   biztosíthatom kegyelmedet – mondá Ilonkának –, hogy nemigen fog itten
12     I,  XXII |       kitárult, a bán karját nyújtá Ilonkának, s bevezette őt a vastag
13     I,  XXII |         kevélység kigondolni képes.~Ilonkának az arcán még csak kíváncsiság
14     I,  XXII |      csipkelődései nem fájtak volna Ilonkának, ha a fejedelemnő arcán
15     I,  XXII |             hűségnek.~– Hagyj békét Ilonkának! – mondá a fejedelemnő.~–
16     I,  XXIII|             Wolffius aztán elkezdte Ilonkának magyarázni, hogy melyik
17     I,  XXIV |          Aspremontné már elutazott.~Ilonkának a szíve összeszorult erre
18    II,  V    |         megígérte, meg is tartotta: Ilonkának még a bástyákra sem lehetett
19    II,  V    |      estéken pedig ott kellett ülni Ilonkának a nagyasszony szobájában
20    II,  V    |             következései lesznek. – Ilonkának rosszul esik ezeket hallgatni.
21    II,  V    |            tömjént füstöljön rajta.~Ilonkának ez a sok magasztalás sem
22    II,  V    |         mindennap háromszor kellett Ilonkának végighallgatni.~Hiszen ott
23    II,  V    |       zászlóját. Az is tudtára volt Ilonkának, hogy Ozmonda grófnő Szunyoghy
24    II,  V    |          elmesélte Magdolna asszony Ilonkának, hogyan tudta meg egy Illésházy,
25    II,  VI   |             magában kóborlót.~Mikor Ilonkának azt mondta: „Olyan fényes
26    II,  XIII |           négy sor igazgyöngy, amit Ilonkának vásárolt. Azzal a megnyugvással
27    II,  XIII |            négy sor igazgyöngyöt, s Ilonkának azt a szót, hogy: „Édesem”…~
28    II,  XV   | topolyafavesszőt (a kegyelem fáját) Ilonkának adta, és kellett neki hallgatni,
29    II,  XVI  |           bízta az íródeákra.~Amint Ilonkának tudtára esett, hogy levelei
30    II,  XVI  |          keresztül.~Azzal odanyújtá Ilonkának azt a kétágú vasvillát,
31    II,  XVI  |           eszével, hogy mi oka volt Ilonkának ily hevenyében fölkerekedni
32    II,  XVI  |           azt halálordítás kísérte.~Ilonkának reszketett a szíve, amint
33    II,  XVII |          szót meghallá, tért vissza Ilonkának a nyugtalan szívdobogása. –
34    II,  XVII |           győzelmet egész a mámorig Ilonkának.~Nagy társaság volt együtt:
35    II,  XVII |            felnyitva azt, odanyújtá Ilonkának.~A nő nem rejtheté el öröme
36    II,  XVII |          teremből: Ozmonda azt súgá Ilonkának:~– Majd ha elaltattad a
37    II,  XVII |          vakmerő vallomásra az volt Ilonkának a válasza, hogy nevetve
38    II,  XVII |           Tele drága vallomásokkal!~Ilonkának a szemébe akart szökni a
39    II,  XXI  |             Heister főhadiszállása.~Ilonkának megsúgta a szív ösztöne,
40    II,  XXI  |          szemei örömtől tündököltek Ilonkának.~Heister megsajnálta ezt
41    II,  XXI  |             le.~Az ijedtség elvette Ilonkának a szavát.~Rettenetes gondolat!