Kötet, fezejet

 1     I,  XI   |           Rákóczi Ferenc hitvese, Eleonóra hercegnő, az a két fiúcska
 2     I,  XI   |          kis gyermekeim – sóhajtá Eleonóra hercegnő. A fiúcskák az
 3     I,  XI   |           eltávozott, azt kérdezé Eleonóra hercegnő Ozmondától:~– Te,
 4     I,  XI   |         volt), és azzal megragadá Eleonóra hercegnő kezét, és csókjaival
 5     I,  XI   |        áhítatteljesen csókolá meg Eleonóra hófehér orcáját.~Ah! A női
 6     I,  XI   |      fohászkodásai!~Ez a nő – kém Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek
 7     I,  XI   |           Rákóczi Ferenc hitvese, Eleonóra hercegnő, az a két fiúcska
 8     I,  XI   |          kis gyermekeim – sóhajtá Eleonóra hercegnő. A fiúcskák az
 9     I,  XI   |           eltávozott, azt kérdezé Eleonóra hercegnő Ozmondától:~– Te,
10     I,  XI   |         volt), és azzal megragadá Eleonóra hercegnő kezét, és csókjaival
11     I,  XI   |        áhítatteljesen csókolá meg Eleonóra hófehér orcáját.~Ah! A női
12     I,  XI   |      fohászkodásai!~Ez a nő – kém Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek
13     I,  XVII |           fiacskám?~– Egy korona.~Eleonóra hercegnő ijedten szisszent
14     I,  XVII |   gondolatokat – mentegeté lelkét Eleonóra hercegnő a gyóntatóatya
15     I,  XVII | bűvészetet – mondta a szőke hölgy Eleonóra hercegnőnek –, amiből jövendőt
16     I,  XVII |    Újesztendő napján már megtudta Eleonóra hercegnő, hogy mit jövendölt
17     I,  XVII |       hadvezére a kuruc seregnél.~Eleonóra hercegnőnek is ki kellett
18     I,  XVII |    körülhordoztak a város utcáin.~Eleonóra hercegnőnek hallania kellett
19     I,  XXII |          jött hölgyek bemutatása.~Eleonóra megcsókolta Ilonka arcát,
20     I,  XXII |            Udvari etikett szerint Eleonóra maga foglalta el a hátulsó
21     I,  XXII | allonge-paróka. Ilyennek látta őt Eleonóra az elválás pillanatában,
22     I,  XXII |      fejedelemnek valódibb arcot. Eleonóra sohasem láthatta ezt a gyönyörű
23     I,  XXII |    kívánok felséges asszonyomnak!~Eleonóra kíváncsian hajolt előre,
24     I,  XXII | felségednek.~A virágot megismerte Eleonóra; de a szavakat nem érté.
25     I,  XXII |      felséged drága egészségének?~Eleonóra megértve a kérdést, megadta
26     I,  XXII |  szavaknál az arcába nézett volna Eleonóra Rákóczinak, lehetetlen,
27     I,  XXII |           De „ezt” talán? – mondá Eleonóra, letörve egy ágat a lilaszín
28     I,  XXII |         kalpagot a fejéről, s míg Eleonóra az orgonavirágot a sastollas
29     I,  XXII |          hófehér bársonykézre.~És Eleonóra még akkor sem ismert rá.~
30     I,  XXII |    megrovást, ami ezeket követte. Eleonóra maga példányképe volt a
31     I,  XXII |  bizonnyal minden magyar asszony.~Eleonóra arcán, mint a felébredés,
32     I,  XXII |             Vigyázzunk! – suttogá Eleonóra – Ocskay jön!~Arra egyszerre
33     I,  XXIII|     udvari személyzete, a másikon Eleonóra és udvarhölgyei; a földszinten
34     I,  XXIV |        tanácskozásokban történik. Eleonóra elmondta Ozmondának, Ozmonda
35     I,  XXIV |     szerető asszony könnyei, mint Eleonóra, a feleség, és Júlia, a
36     I,  XXIV |       kegyelmed, hogy amely napon Eleonóra fejedelemnő elutazik, kegyelmed
37     I,  XXIV |      tesznek, mintha hinnék, hogy Eleonóra fejedelemnő egy második
38     I,  XXV  |  apácarendnek a hírét.~– Új rend. Eleonóra fejedelemnő alapította.~–
39     I,  XXV  |           még nem tudta azt, hogy Eleonóra megszökött a fogságából.
40     I,  XXV  |           Ocskay kórágya mellé!~– Eleonóra nem fogoly és nem fejedelemnő
41    II,  XII  |       ütött ki, maga a császárné, Eleonóra is csak csoda által menekült