Kötet, fezejet

 1     I,  I    |          mikor a vőlegényét hozták eléje halottan, a leány csak bámult,
 2     I,  I    |         csak arra vár, hogy a húga eléje menjen. Eresszék hát! Hadd
 3     I,  III  |      látvány, amit álmai annyiszor eléje hoztak: a délceg dalia,
 4     I,  IV   |        egész tráncsértállal együtt eléje tették, összekulcsolta a
 5     I,  VI   |          vetett magára, úgy került eléje.~Ez volt az a Csajághy Márton.~
 6     I,  VII  |       Csakhogy a feleség már akkor eléje jött. Ott hallgatózott,
 7     I,  VIII |           innen mindjárt! – kiálta eléje a vén, harcedzette hős. –
 8     I,  XIII |       közül, Csajághy volt.~Ocskay eléje sietett, s a nyakába borult.~–
 9     I,  XVI  |      fordított kezével odatartotta eléje azt a famózus torzképet: „
10     I,  XIX  | közcsúfságra levetkőztetve idehajt eléje, aki hajdan fél éjszakán
11     I,  XIX  |        salvus conductussal. Jöjjön eléje kíséretével, magával hozván
12     I,  XIX  |            megtudta.~Most már ő is eléje lovagolt Ritschánnak, s
13     I,  XXI  |            hozta, nyakába ültetve, eléje. Összecsókolóztak.~Az asszonyok
14     I,  XXI  |          küldi a fejedelem Ocskayt eléje Pozsonyba. Kegyelmed is
15     I,  XXII |       prímása, Széchenyi; itt jött eléje az ország nádora, Esterházy,
16     I,  XXII |     választ.~Ocskay megcsókolja az eléje nyújtott kezet, s átadja
17     I,  XXII |      Nyitrán innen, ő maga lovagol eléje, kapitányi ruhában, s mintha
18     I,  XXV  |        foszladozni, amiket Ozmonda eléje vázolt. Az egymás ellen
19     I,  XXVI |           Pongrácz Gáspár e hírrel eléje jött. – Mit vétett neki
20     I,  XXVI |             Ki ne mondd! – sietett eléje vágni Ocskay Sándor. – Mert
21     I,  XXVI |            nem volt türelme várni. Eléje sietett, maga nyitotta fel
22    II,  III  |         két égő csillag világított eléje, amik egyre közelebb jöttek
23    II,  VII  |         ütötte meg mérgében, mikor eléje vitték az ismeretes hadnagyokat,
24    II,  IX   |      közeledik Bécs felé, s kimegy eléje a vámig; ott ráteszi a kezét,
25    II,  X    |         elsáncolva. Az nem sietett eléje kezet szorítani.~Ismét elöl
26    II,  X    |            mert Ocskay felkapta az eléje tett boroskancsót, s úgy
27    II,  XI   |           szokta lovagolni.~Ocskay eléje ment, s megszólítá az őrvezetőt.~–
28    II,  XI   |   valamelyike mögül egyszerre csak eléje találna toppanni egy sötét
29    II,  XII  |            pisztolya oda volt téve eléje az ablak hídjára.~A szomszéd
30    II,  XIII |        látszott, hogy mindenki egy eléje írt formulare szavait recitálja.)~–
31    II,  XIII |   reggelizéshez készült.~Wratislaw eléje sietett Ocskaynak, s barátságos
32    II,  XIII |         hajtva a fejét, sasírozott eléje mazurkalépésben, s alig
33    II,  XV   |    fölébreszt!~Oda kellett hordani eléje a deszkákat, és ott ácsolni
34    II,  XVI  |      csapat vezére, Pestvármegyei, eléje szaladt megrémülten a rendeleteket
35    II,  XVI  |           jó lenne, ha maga Ocskay eléje jönne egy erős csapattal;
36    II,  XVII |          vetélytársnéja odadobbant eléje, s megragadta a kezét.~–
37    II,  XVIII|          Ocskay László némán tartá eléje Ilonka levelét. Ozmondának
38    II,  XVIII|          közeledő alakot meglátta, eléje jött. Magas szál férfi volt,
39    II,  XVIII|      cigány egyszerre odaborult le eléje, s átkarolva két izmos karjával
40    II,  XXI  |       megmenthetné Ocskay Lászlót. Eléje sietett és megszólítá:~–
41    II,  XXI  |            egy lovag jött vágtatva eléje. Ocskay Sándor volt.~– Vissza!