1-500 | 501-1000 | 1001-1132
Kötet, fezejet
1 I, I | bandériummal, a török ellen; mind azt várták haza; a menyasszony
2 I, I | egy görbe csákányt hoz, azt oda is támasztja az ajtóhoz.
3 I, I | ő éppen a menyasszonyt, azt kell neki abbahagyni.~Éppen
4 I, I | kiálta felreccsenő szóval. – Azt gondolja az ember, Eger
5 I, I | megpillantja árgus szemeivel azt a szögletben gunnyasztó,
6 I, I | tenyeréből, csak úgy ingatja azt, határozottan kifejezve,
7 I, I | aztán ahelyett, hogy kilökné azt is a többi után, hüledezve
8 I, I | mondtam, hogy meghalt; csak azt, hogy a cifra pruszlikját
9 I, I | a két kezével a szívéhez azt a drága öltönydarabot, s
10 I, I | gyilkosa?~– Hát tudom een azt? Nem kötötteek azt az een
11 I, I | tudom een azt? Nem kötötteek azt az een aóromra. Keek huszár
12 I, I | Pállfy-regementből. Nem eerjük már azt utol; mert az, amint a füleet
13 I, I | keerdezte tőlem.~– Hát akkor azt mondom, hogy egy teremtett
14 I, I | kamaraajtóra a kulcsot, s azt is lehúzta, és a többihez
15 I, I | valamit. Legfeljül tette azt a hímzett mellényt. „Mármost
16 I, I | Megint csak a kezébe vette azt a hímzett mellényt. Szemrehányásokat
17 I, I | sorsa. – Aki fegyvert köt, azt megölik. – De csak ne bajvívásban
18 I, I | megint a kezében tartja azt a hímzett mellényt, s nézegeti
19 I, I | mellényt, s nézegeti rajta azt a golyó vágta lyukat, amihez
20 I, I | anya odaszorítá ajkaihoz azt a golyó perzselte nyílást
21 I, I | előtte akármiről, nem gyújtja azt tűzlángra: el van az még
22 I, I | pántlikába, a másik még fonatlan; azt félben hagyta a nagyasszony,
23 I, I | sohasem fonta be még eddig azt a hajat más, mint az édesanya
24 I, I | édesanya keze. Még csak azt sem engedte, hogy maga tanulja
25 I, I | élhetetlenke! Mit tudod te még azt? Majd megemlegeted te még
26 I, I | csörölve-pörölve is; majd mikor azt a goromba férfihangot hallod,
27 I, I | ellenséggel, képes neki azt mondani: inkább te lőj meg
28 I, I | engedelmesen kell bánnod; mert ha azt megharagítod, még meg is
29 I, I | megtörülgesse a szemeit.~– Óh, azt bizonnyal nem teszi! – szeleskedék
30 I, I | sírsz ezen megint? Hisz én azt akartam, hogy nevess egy
31 I, I | fejedelemasszony ajándékozta volt azt a nagyasszony anyjának:
32 I, I | megtartom magamnak.~– Óh bizony, azt nekem adod. Nekem úgysincs
33 I, I | könnyeivel. – A leány mind azt hitte, hogy őt siratják,
34 I, I | az övét látnád.~A leány azt gondolta, hogy örömet csinál
35 I, I | Vajon viseli-e még a bátyám azt a mellényt?~Amint a nagyasszonynak
36 I, I | s az álla hátrarándult, azt lehetetlen volt a leánynak
37 I, I | erőt vett a fájdalmán, s azt mondá:~– Semmit se, leányom.~–
38 I, I | széjjelszakadt. Azután meg azt álmodtam, hogy együtt jártunk
39 I, I | jósoltatott magának. Álom azt jelenti, hogy aludtál. Ülj
40 I, I | könyörgött, hogy ne tegyem azt a fehér virágfüzért ma a
41 I, I | a fejemre, inkább fűzzem azt az ő homlokára: az ő feje
42 I, I | karjaikra emelve marcona férfiak azt az embert, aki neki élettársul,
43 I, I | még meg? A Gábort? Kit? Azt is a labancok?~Hanem a menyasszony
44 I, I | mintha néma volna; mikor meg azt megtudá, hogy a bátyja meghalt,
45 I, I | A bátyja elé akar menni. Azt mondja, ott jön az az erdő
46 I, I | mondjad el, édes húgom, azt a mesét, amit ő lát most,
47 I, I | időt; de előteremtem én azt a vőlegényt, aki itt fordul
48 I, I | bátyja nyakába.~– Úgy, úgy! Azt tegyétek! Öljétek, vágjátok:
49 I, II | áradt a lefolyó belvizektől. Azt, hogy merre folyik, mutatják
50 I, II | vendégség, csak kés kell hozzá. Azt esküdöztétek, mikor hozzám
51 I, II | parancsára feleleteket adni: azt csak teljesíteni kell.~–
52 I, II | amiről nem tudják, mitől jön; azt mondják, véreső. Találgassák
53 I, II | fehér oszlopot; ha egyszer azt a portölcsért szétszórja,
54 I, II | segítségükre; mert azok azt hitték, hogy a fejedelem
55 I, II | veri ilyenkor a feleségét. Azt tartják.~A vihar nyomában
56 I, II | ezrednek a csodavitézsége tárta azt ki előtte.~Hát a rongyos
57 I, II | fejedelem elé. De megnézheti azt még a hajadon leány is.
58 I, III | Ha kérőbe jön a legény, azt mondja neki: „Adok biz én
59 I, III | fojtotta a labancot, úgy űzi azt maga előtt, mint egy nyáj
60 I, III | Losonc-várt bevette, s már azt izente a lévaiaknak, hogy
61 I, III | megnövelte, felékesítette azt Tiszáné asszonyom. Mint
62 I, III | kisbaba volt: a Sándor. Azt már Ilonka is ismerheti,
63 I, III | Fizet nekik a Jehova Isten! Azt szeretném, hogyha valamennyinek
64 I, III | maradt otthon kerti virág, azt mind elhozták: térdig járjon
65 I, III | soha a lelkem uramnak, hogy azt a divatot kövesse, az ő
66 I, III | fényből ő nem lát mást, mint azt a hódítóan mosolygó arcot,
67 I, III | édes kín állta el szívét: azt hitte, hogy rögtön sírnia
68 I, III | szája csukva, nem hallja azt senki – úgyhogy az egész
69 I, III | ezen a világon.~Amint aztán azt a nagy felhőt, ami a keblét
70 I, III | amulétom van.” Úgy tette azt fel a fejére.~Éppen fújták
71 I, III | Vak Bottyánét.~– Az ám, azt mondta, hogy amulétja van.
72 I, III | Igazán álomképnek lehetett azt neveznie; mert elevenen
73 I, III | megszámlálhatta az ember. Azt a vezéri alakot pedig a
74 I, III | Azon az egy napon nem vette azt körül sem az anya, sem a
75 I, III | meglebegtette a diadalmas hős azt a veres zászlót a vár fokán,
76 I, III | Furóné asszonyom. De még azt is elviszi magával Ilonka,
77 I, III | koszorút kötözni, amivel azt a karszéket fogják feldíszítni,
78 I, III | ismét kinéz az ablakon, azt látja, hogy a vár és kastély
79 I, III | amit az anyjuktól hallanak. Azt pedig mindenkitől hallotta
80 I, III | Nagyon szerette volna, ha azt nem tenné meg.~– De ugyan
81 I, III | tatár csapatomat”. Azok azt hiszik, hogy dervis, tűzbe-vízbe
82 I, III | Ocskay László. Maga sietett azt neki elhozni Ilonka; gyönyörű
83 I, III | is hervadtak szegények.” Azt a bokrétát tette bele a
84 I, III | foglalja el az első helyet, azt a karszéket, amit Ilonka
85 I, III | tartom az elsőnek. Nekem azt mondták, hogy én e házat
86 I, III | Bizony kegyelmed nyerte azt meg, hát csak foglalja el
87 I, III | hogy kíváncsiak legyenek azt a férfit, aki őket érdekli,
88 I, III | akarta hagyni az asztalt, azt mondván, hogy ezek már tábori
89 I, III | igyekezett is Benjamin diák azt a pirongatóriumot lemorzsolni,
90 I, III | lemorzsolni, meg kellett azt hallani mindenkinek, mert
91 I, III | becsületet.”~Ennél a szónál azt látta Ilonka, hogy a hős
92 I, III | szólni. Azért elértették azt mind a társai, s felugrálva
93 I, IV | bajtárs – fogadá Ocskay. – Azt hallom, hívünk akarsz lenni.
94 I, IV | visszhangozá a nevetést.~– Hát én azt sem bánom. Legyen a nevem
95 I, IV | jó magyar hangzású név. Azt sem bánom, ha megkeresztelnek,
96 I, IV | hogy a keresztszülőktől azt kérdezze:~„Contradicisne
97 I, IV | várkulcsot, s odaszorítá azt két kézzel Tormássy kezébe,
98 I, IV | forgatta a két szemét, amikor azt mondá: „Őrizze kegyelmed
99 I, IV | amikkel evett. Keresték azt mindenütt nála, de nem volt
100 I, IV | Hát mivel érdemlettem én azt, hogy énnékem egy eleven
101 I, IV | hogy mi az.~– Magam is azt hallgatom – szólt Ocskay –,
102 I, IV | hallgatom – szólt Ocskay –, ez azt jelenti, hogy a haditörvényszék
103 I, IV | pusztítsuk? Kő üsse meg azt a malacot gazdástól együtt!
104 I, IV | helyette. Csak nem teszik azt, hogy egy embert megpuskázzanak
105 I, IV | rá huszonöt farmatringot, azt megérdemli; de csak ne oltsák
106 I, IV | kérdést; ha a harmadiknál is azt feleli rá a vezér, hogy
107 I, IV | Istennél a kegyelem, s aztán azt a rövid vesszőt kettétöri,
108 I, IV | roppanthatta volna Ocskay azt a vesszőt, valaki megfogta
109 I, IV | s odanyújtá a leánynak azt a topolyfavesszőt.~(Még
110 I, IV | a kézcsókolásra.~De biz azt a kézcsókot nem várták be.
111 I, IV | hallja a puskaropogást, mikor azt a szegény kurucot agyonlövik.~–
112 I, V | soká is itt maradunk. Csak azt ne fájlalja aztán meg az
113 I, V | szegény megboldogult uram azt szokta mondani, hogy „clara
114 I, V | uramnak hogy becsülete van: azt meghallhatta édes húgomasszony
115 I, V | leveléből; hogy jó magyar, azt hirdetik a tettei; nemessége
116 I, V | a bor nem árt meg neki, azt megmutatta a tegnapi ítéletével.
117 I, V | leánykérőbe, mindeniknek azt mondtam: ott van a leány,
118 I, V | naphosszant kártyáznak; azt gondolta egynémely, hogy
119 I, V | lehet megnyerni a kedvét: azt meg éppen kinevette; akadt,
120 I, V | németül meg franciául vannak. Azt pedig ő nem érti. Honnan
121 I, V | németül, könyvből pedig azt nem tanítják. Aztán az úrfiak
122 I, V | Ocskay mondá neki, hogy azt egy francia költő írta.~–
123 I, V | nyelvét mind ismerem.~– Nehéz azt megtanulni?~– Az a tanítvány
124 I, V | a „zsö téme” magyarul?~– Azt teszi, hogy „én szeretlek”.~
125 I, V | kegyelmedtől.~Késő volt már. Ha azt az egy szót megtanulta.
126 I, V | tudott attól aludni. Mind azt válogatta, melyik a legszebb?
127 I, V | Négy lelke van-e annak, aki azt mind bírja? S az ötödik
128 I, V | világokba; feltárni előtte azt a mindenséget, aminek lételét
129 I, V | akiről egyszer álmod volt, s azt mondtad a látás közben:
130 I, V | fiam lesz. No, hát mondd ki azt a szót.~Ilonka arca lángolt,
131 I, V | leány. Mindenki megértette azt a választ.~Csak legszebb
132 I, VI | napjára.~Tiszáné nagyasszony azt kívánta Ocskaytól, hogy
133 I, VI | hétig. Csajághy Márton pedig azt válaszolta, hogy ha a napjára
134 I, VI | időt engedett neki, hogy azt meg is emészthesse. Tehát
135 I, VI | Mikor a miséből kijött, azt mondá neki az íródiákja,
136 I, VI | senkinek e vendég úr, s azt kérte, hogy mutassanak a
137 I, VI | feszes magatartás véshette azt oda; barna, bronzfényű volt
138 I, VI | tanúi voltak. – Kitaláltad azt az új divatot, hogy a kurucok
139 I, VI | hitvestárs sem fedezheti azt fel soha. – Csak ketten
140 I, VI | soha. – Csak ketten tudjuk azt: testvéred – és én! – Most
141 I, VI | én! – Most vedd eszedbe azt, amit mondani fogok, s amit,
142 I, VI | rettentő titkodat; s hogy azt megőrizzük, nagy árt kérünk
143 I, VI | boldoggá tedd, ahogy az azt megérdemli tőled. És aztán
144 I, VI | És aztán követeljük tőled azt, hogy ezt a hazát, ezt a
145 I, VI | Csajághy vas keze lenyomta azt. Az övé erősebb volt.~–
146 I, VI | hozzád, hogy emlékeztesselek; azt mondanám: „Úgy kell lenni,
147 I, VI | cimboráddal, s meg tudtad azt ölni. A megfenyítésért átszöktél
148 I, VI | leveleiből tanultad megismerni azt a hölgyet, akit ő elég ártatlanul
149 I, VI | ezermesteri furfangjáig. Én még azt is tudnám hinni, hogy maga
150 I, VI | Mikor menyasszony volt, azt mondá vőlegényének: „Meg
151 I, VI | fogadását megtartani, hogy azt megöldökölje.~Ilonka egészen
152 I, VI | keblére, mintha féltené azt, hogy már öldöklik.~Édesanyja
153 I, VI | jó húgára gondolt, mikor azt felvette, mert ő hímezte
154 I, VI | örökre – azzal megcsókolta azt a golyó ütötte nyílást a
155 I, VI | ütötte nyílást a mellényen, azt a titoktartó szájat, s aztán
156 I, VI | Lászlónak is. Akkor visszatette azt az özvegyasszony a fiókjába. –
157 I, VI | leányát.~… Csajághy búcsúzott, azt mondta, hogy siet. Nem maradhat
158 I, VI | a kezét vas markával, s azt dörmögé fülébe.~– Ha te
159 I, VI | nem valeek ottan.~– Hát azt mondom neked, fickó, hogy
160 I, VII | Mennyire szeretve van, azt meg sem kísérté szavakba
161 I, VII | angyalom”.~Meg lehetett azt érteni jobban az elmondott
162 I, VII | elajándékozta a pipáit, azt mondta, hogy árt a mellének;
163 I, VII | feleségének a francia nyelvből; azt mondja, hogy majd ha egyszer
164 I, VII | ment. Fél esztendő alatt, azt mondja a drágám, hogy kész
165 I, VII | diákból magyarra fordít. Azt Ilonka azon melegében olvassa,
166 I, VII | az ő anyjának ajándékozta azt az imádságos könyvet, pedig
167 I, VII | mint hogy ővele Ocskay azt a veszedelmes Bellarminiust
168 I, VII | Bellarminiust olvastatja. Tudta ő azt Ocskayról, hogy az valamikor
169 I, VII | valahonnan levele érkezett, azt menten becsukta felbontatlanul
170 I, VII | hadműveletnek tartá ehelyett azt, hogy egy odvas fát megostromoljon
171 I, VII | kezét, megcáfolva ezáltal azt a hitet, hogy az ő testét
172 I, VII | kendőjével letörülgeté, s azt a miatta hulló vért meglátta. –
173 I, VII | jól, hogy mit írnak benne. Azt, hogy rögtön üljek lóra,
174 I, VII | nőt olyan boldoggá, ahogy azt megérdemli, a másik az,
175 I, VII | a másik az, hogy vezesd azt a zászlót, amit kezedbe
176 I, VII | vészbe-viharba mentek akkor, mikor azt látták, hogy te elöl mégy,
177 I, VII | babérod!~– Hát bánom én azt! Egy petrence babéron nem
178 I, VII | lenni kell; az nem mondhatja azt: Én nem vagyok! Ne keressetek!~–
179 I, VII | vagyok! Ne keressetek!~– S én azt mondom nektek, hogy nem
180 I, VII | mikor dicsőségem mámorában azt hittem, hogy körös-körül
181 I, VII | veszett ember a tükörtől, mert azt gondolom, mikor hozzányúlok,
182 I, VII | mikor hozzányúlok, hogy én azt a kardot még egyszer hazám
183 I, VII | fejedelem levelét, odadobta azt a lábai elé.~A vas embernek
184 I, VII | énnekem.~Én pedig ellenben azt írom kegyelmednek, hogy
185 I, VII | ember, kicsinye-nagyja, csak azt beszéli, hogy volna csak
186 I, VII | mindenki. És én nem akarom azt megérni, hogy az én leányom
187 I, VII | övébe dugott ónrudat, s azt írta e levél alá:~„Engedelmeskedem. –
188 I, VII | Engedelmeskedem. – Fia: László.”~Azt a levelet otthagyta az asztalon.~
189 I, VII | leskelődött az ajtón. Lehetett-e azt rossz néven venni neki?~
190 I, VII | dolmány alatt viseltek, s amíg azt feladta rá, megtalálta a
191 I, VII | rá, megtalálta a keblén azt az amulettet, amit Ocskay
192 I, VII | volt az. Ilonka megcsókolta azt a kis szentképet. Csajághy
193 I, VII | asszonytól, ha megcsókolja azt a talizmánt, amelyre rá
194 I, VII | sebzésétől? Bizony megtette azt.~– Hogy maradsz itt magadra,
195 I, VIII | nem mertek, s ő kiolvasta azt mindenkinek a szeméből,
196 I, VIII | maradványait, kiegészítette azt új önkénytesekkel, úgyhogy
197 I, VIII | Békében is hagyták, tudva azt, hogy a nőstényétől megfosztott
198 I, VIII | asszonyhős, hanem még hozzátette azt a rossz tréfát is: „Vajon
199 I, VIII | vegye a nyelvére, mert ha azt teszi, bizony mondom, akármilyen
200 I, VIII | alakot. Sokszor leírták azt előtte: a nyalka kuruc Ocskayt,
201 I, VIII | hagyta el az öntudat. Tudta ő azt jól, hogy Vak Bottyán is
202 I, VIII | toporzékoltatta előtte, s eközben azt az Achilles-sarkát fordította
203 I, VIII | Pál katonái.~– Megbánta ő azt már. Általam is üdvözletét
204 I, VIII | akar törni a várból, akkor azt üldözőbe vesszük, s a benn
205 I, VIII | lelket kapott, a labanc meg azt hitte, hogy a halottak támadnak
206 I, VIII | lesz sebkötőnek!~Bercsényi azt írta erről a fejedelemnek:~„
207 I, VIII | vette. Standár semmi.”~Biz azt fölszabták kenőcspólyának.~
208 I, IX | került. Hátha baj van, s azt titkolják előtte. Hogy nem
209 I, IX | van nyerve. Az idegen csak azt a darab földet bírja még,
210 I, IX | szemébe nézett élesen.~– Azt akarod mondani ezzel a tekintettel,
211 I, IX | embert gyúr belőlem”. Ne hidd azt! Nincs nagyravágyásom. Ha
212 I, IX | Mert ha elveszed tőlem, azt ami az enyim: én esküszöm
213 I, IX | poklokra, hogy elveszem tőled, azt, ami a tied!”~Csajághy nem
214 I, IX | Csajághy kezét.~– Látod azt? Ott a válasz. – Csajághy
215 I, IX | hogy mit teszek.~– Én is.~– Azt tudod, hogy én mit teszek?~–
216 I, IX | tudod, hogy én mit teszek?~– Azt.~– Akkor te jobbra, én balra.
217 I, IX | piros zászlót, s megcsókolja azt keservesen, kétszer-háromszor
218 I, X | valami! Tehát nem kellett azt egymásnak hosszasan magyarázniok.
219 I, X | Aki fegyvert nem visel, azt meg ne öljétek; asszonyt,
220 I, X | infestáljatok. Amire szükségtek van, azt elvehetitek, amire nincs,
221 I, X | elvehetitek, amire nincs, azt el ne rontsátok, ami lábán
222 I, X | rontsátok, ami lábán jár, azt elhajthatjátok; de semmit
223 I, X | ami lábasjószágot talált, azt elhajtatá, a lovaknak a
224 I, X | a hadi bulletinek egyre azt hirdették, hogy a sarkaik
225 I, X | most az a fő gond, hogy azt hazavihessük. Te rendeld
226 I, X | örömrivallással hallották ők azt a szép szót. Mennek azok
227 I, X | annálfogva rajta volt, hogy azt minél hamarább utolérje;
228 I, X | veszteségeért.~„Add vissza azt, ami az enyém, vagy fogadom
229 I, X | poklokra, hogy én veszem el azt, ami a tied!”~Egy egész
230 I, X | szentelt asszonynépével, s azt vinni el magával, áldozatul
231 I, X | volt egy nagy fafeszület, azt kiemelték a helyéből, s
232 I, X | Ocskay gyönyörrel hallgatta azt.~– Hát az én Ilonkám nem
233 I, X | esengeni. Ocskay észre is vette azt.~– Mintha csak az én Ilonkám
234 I, X | kegyetlen keserűen. – Ahogy azt meghallgatta az Isten, úgy
235 I, X | gazelláival: hogy hagyta volna azt a kuruc megkóstolatlan,
236 I, X | hogy a bécsiek, látván azt a száznál is több őrtüzet
237 I, X | zsákmányát egész Nagyszombatig, azt tette, hogy a hainburgi
238 I, XI | meg a felébresztő kezét, azt súgva: „Igazán?”~A halavány
239 I, XI | öltöztesse fel.~– Pszt! Pszt! Nem azt a ruhát – suttogja a hölgy,
240 I, XI | egy hosszú kötélhágcsót.~Azt a palota kiugró szögletrondellának
241 I, XI | nagy vész idején szokták azt félreverni. Ekkor tekinte
242 I, XI | mind a hárman Bécs foglyai.~Azt hiszik, hogy szabadítóik
243 I, XI | hogy szabadítóik jőnek, azt hallják, hogy börtönük falait
244 I, XI | Mikor a gyóntató eltávozott, azt kérdezé Eleonóra hercegnő
245 I, XI | s amit egyszer elkezd, azt bevégzi.~– Adja Isten, hogy
246 I, XI | meg a felébresztő kezét, azt súgva: „Igazán?”~A halavány
247 I, XI | öltöztesse fel.~– Pszt! Pszt! Nem azt a ruhát – suttogja a hölgy,
248 I, XI | egy hosszú kötélhágcsót.~Azt a palota kiugró szögletrondellának
249 I, XI | nagy vész idején szokták azt félreverni. Ekkor tekinte
250 I, XI | mind a hárman Bécs foglyai.~Azt hiszik, hogy szabadítóik
251 I, XI | hogy szabadítóik jőnek, azt hallják, hogy börtönük falait
252 I, XI | Mikor a gyóntató eltávozott, azt kérdezé Eleonóra hercegnő
253 I, XI | s amit egyszer elkezd, azt bevégzi.~– Adja Isten, hogy
254 I, XIII | között.~Eszterházy tábornok azt allegálta, hogy Cinka Panna
255 I, XIII | tulajdona.~Ezzel szemben Ocskay azt vitatta, hogy Cinka Panna
256 I, XIII | világ?~Erre Ocskay megint azt felelte, hogy van a fejedelemnek
257 I, XIII | az egy Cinka Pannája van; azt ő nem adja oda a Herkópáternek
258 I, XIII | vágyódása? Cinka Panna aztán azt felelte maga jószántából,
259 I, XIII | marad meg örökre; mert ő azt az urat kimondhatatlanul
260 I, XIII | magán: addig nem is tűrhette azt a testén, amíg rongyos nem
261 I, XIII | neki piros csizmája is; de azt többnyire a hátára akasztva
262 I, XIII | valamennyi. – Emlegette azt az egész ország, mert aki
263 I, XIII | ott rezeg az ő húrjain, s azt viszi ő magával a maga ábrándos
264 I, XIII | angyaloknál is szebbnek látja azt az, akit zenéjével elbűvölt-bájolt;
265 I, XIII | gondolá a puritán alvezér, s azt hitte, hogy így már jobban
266 I, XIII | tervünkben, s neki kell azt leginkább előmozdítani.
267 I, XIII | magyarul, csak az én feleségem. Azt fogják odaküldeni hozzád,
268 I, XIII | összeverekedhetünk a helyőrséggel; hanem azt is hiszem, hogy amire mi
269 I, XIII | észreveszik a szökését, azt sem tudják, merre üssék
270 I, XIII | Bizony nagyon szeretheti azt az asszonyt!~
271 I, XIV | balszárnyát, s igyekezzék azt apró csatározásokkal feltartóztatni.~
272 I, XIV | hanem a jó sors segített azt neki könnyűvé tenni. Még
273 I, XIV | Ezt mind elviselném. Csak azt ne láttam volna, amit házam
274 I, XIV | derék, hűséges asszony, azt két fára kötve kettéhasították,
275 I, XIV | szónál felemelte erős öklében azt a hosszú pallost.) De fogadom
276 I, XIV | felesége, kisgyermeke. Azt mind ő égette, ő gyilkoltatta
277 I, XIV | rikácsoló hangja túlrecsegte még azt a riadalt is, amit a hajdúságnál
278 I, XIV | Tisza háta volt.~– Hát biz azt sehogy sem.~– Talán hát
279 I, XIV | nyugtassa meg!~– Eszerint hát azt sem égették meg?~– Mindegy
280 I, XIV | mert megszomjazik rá, s azt várja, hogy áldomást ihassék.
281 I, XIV | magyar labanc huszárság, azt csak szénázásra használják.
282 I, XIV | Ez csak jeladásra való, azt pedig hat ágyú is úgy megteszi,
283 I, XIV | várbeliek bosszantására azt a víg nótát, hogy: „Als
284 I, XIV | tudományával pótolja ki azt, ami a magyar tapasztalatlan
285 I, XIV | Ocskay a bal oldalon fogja azt közre, s a hátába kerülve,
286 I, XIV | azonban szörnyen megrestellte azt az ő rovására feltámadt
287 I, XIV | De kaphassam csak egyszer azt a gyilkos Heistert magát
288 I, XIV | Belzebubnak!~– Hát hisz azt most legkönnyebben megkaphatod,
289 I, XIV | volt akkor! – Hadd látom azt a képet! No iszen, nagyfejű!
290 I, XIV | fejedtől, mert elhozom én azt; amilyen igaz, hogy az én
291 I, XIV | ezredeikhez visszasietve, azt dörmögé Tormássy László,
292 I, XIV | egymást a nagy hóeséstől. De azt már mind a két fél tudta,
293 I, XIV | a nyomában. Maga Rákóczi azt írja felőle, hogy csodáit
294 I, XIV | öreganyját megölette.~– Bizony azt tette az! (Annyiszor elmesélte
295 I, XIV | hosszú pallossal? Mindig azt mondta kelmed, hogy csorbára
296 I, XIV | kelmed, hogy csorbára veri azt a gyilkosnak a koponyáján,
297 I, XIV | most elég közel van.~– Hát azt gondoljátok, nem teszem
298 I, XIV | muskétásait.~A hajdútársak azt hitték, hogy csak bolondozik
299 I, XIV | zabláját, jobbjával felemelni azt a hosszú kardot, és rákiáltani: „
300 I, XIV | a pallost, s megsuhintva azt kegyetlenül a feje fölött,
301 I, XV | úr volt. Alvezérei mind azt hitték, hogy már el van
302 I, XV | csapatot megpillantott, azt megfordította, vitte vissza
303 I, XV | Ocskay László még mindig azt hitte, hogy meg lehetne
304 I, XV | hitte, hogy meg lehetne azt a fátumot fordítani. Égett
305 I, XV | haditanácsosok elvesztettek, azt ő, a lenézett, kicsúfolt
306 I, XV | másik rajt állít meg, hogy azt rendbe szedje, rögtön felbomlanak.~
307 I, XV | piros leffentyűs csákókkal. Azt hitte, hogy valamelyik kuruc
308 I, XV | friss hótól nem vehette azt elébb észre. Lehetetlen
309 I, XV | csapat hátulján lovagolt, azt mondá neki:~– Tudod, mért
310 I, XV | mért mondtam neked az imént azt, hogy „hátha nem jókor”?
311 I, XV | Csajághy nem mondta neki erre azt, hogy „nem”.~*~Az éj alászállt,
312 I, XVI | Heistert mindenfelől, akkor azt mondá Dúló Pál kapitány
313 I, XVI | belőle. Inkább akarom látni azt a lakomát, amit a „serenissime
314 I, XVI | újra megtámadni, s most azt sem tudja, hogy merre van
315 I, XVI | de az ordinánc tartozik azt a maga eszétől is kitalálni.~
316 I, XVI | volt. Annálfogva rohant azt felkeresni, és tudatni vele
317 I, XVI | úr – szólt Czobor Márk –, azt mondja a német: „Frauendienst
318 I, XVI | biz a tábornok, s mindenki azt mondá: ez a név bizony Scharodi.~
319 I, XVI | bizonyít semmit, legfeljebb azt, hogy én még akkor is, amidőn
320 I, XVI | találva a kép, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy rossz piktor
321 I, XVI | úrral ily baleset történt, azt nagyon sajnálom; de ennek
322 I, XVI | éjszaka a küldöncöd által azt izented nekem, hogy az ütközet
323 I, XVI | kezével odatartotta eléje azt a famózus torzképet: „Szamárevő!”~
324 I, XVII | jónaklennimuszájintés, amíg az „angyalka” azt mondja, hogy szabad, megnyílik
325 I, XVII | kicsiny kap valami jót, azt mondja: „A bátyámnak is!”,
326 I, XVII | Pater Renatus maga hozta azt. (Azazhogy – pater Renatus
327 I, XVII | az angyalka elég gazdag: azt is hozhat az apának.~Pater
328 I, XVII | megvetésre pittyesztve az ajkát, azt mondá:~– Az én apám igazi
329 I, XVII | angyalka a drága kincseit, ha azt nem tudta elhozni, ami az
330 I, XVII | ütközetre készül e napokban, azt egész Bécs városa tudta.
331 I, XVII | jövendőt lehet mondani. Azt kérdezzük meg.~Egy nagy
332 I, XVII | hogy dulakodnak!~– Látod azt az erős, piros alakot ottan?
333 I, XVII | körös-körül.~– Mit jelent ez?~– Azt, hogy a kurucok körülfogták
334 I, XVII | labanc tábort.~– Vagy talán azt, hogy a labancok szétverték
335 I, XVII | is foglyul esett. Eleinte azt hitték, hogy maga a fejedelem;
336 I, XVII | hercegnőnek hallania kellett azt a gúnyordítását a népnek,
337 I, XVII | De senkivel sem szabad azt tudatni.~– Hát beszélek
338 I, XVII | holott csak ketten tudtuk azt, s Ocskay vakmerő kísérlete
339 I, XVII | Fischamendig nyomult előre, s azt fel is gyújtotta.~– Egy
340 I, XVII | fog jönni nagy mérgesen, azt hiszi, kívülről osontam
341 I, XVII | alakoskodásra, s ha mégis megteszi azt, valami más oka van rá,
342 I, XVII | megtegye.~Majd megtudjuk azt is.~
343 I, XVIII| öljenek! – mondá Ocskay.~– Azt nem is teszik. Ki van adva
344 I, XVIII| fehérnéphez ne nyúljanak!~– Már azt pedig aligha meg nem teszik,
345 I, XVIII| két szememmel láttam én azt, s a gyönge selyembőréről
346 I, XVIII| sarkantyúba kapva paripáját, azt mondá a segédének: „Kísérj
347 I, XVIII| egymás közt.~– Ide hozták azt a nőt? – kérdezé haragtól
348 I, XVIII| nem lehetett látni, mert azt a két felemelt karjával
349 I, XVIII| homlokán is volt egy, de azt nem látta, azután meg az
350 I, XVIII| azután meg az arcán, de azt fel sem vette: annálfogva
351 I, XVIII| kaptam ebben a hajcécúban: azt hiszem, hogy ez elég becsület.~–
352 I, XVIII| veresbarát-soutane-t nem adunk rá: azt húztunk le egynehányat a
353 I, XVIII| kifordított bundás termetével azt egészen takarva tartotta.
354 I, XVIII| Még Attila hunnusairól is azt jegyezték föl a történetírók,
355 I, XVIII| még az ingét is letépték! Azt mondaná mindenki: „Barbárok
356 I, XVIII| tapasztalt svéd cimbora azt mondja: „Szoktak ám titkosírással
357 I, XVIII| tarsolyából Csajághy, s azt kibontva, odanyújtá a vezérnek.~
358 I, XVIII| odafordult a nőalakhoz, s azt dörmögé hozzá:~– Itt van,
359 I, XVIII| két kezével összeszorítá azt keble fölött, s úgy nézett
360 I, XVIII| elkárhozott?… Ejh, ki tudja azt, mikor fölébredt belőle?~
361 I, XVIII| mesetündérei jutottak eszébe.~Pedig azt hitte már, hogy ez a halottja
362 I, XVIII| az igazat megvallani.~– Azt csak bízd énreám. Majd kiveszem
363 I, XVIII| egész gyönyörűséggel fogom azt végezni. Torquemada maga
364 I, XVIII| közül kisül, hogy fenés, azt levágom. Aki áruló, az haljon
365 I, XVIII| Óh igen. Együtt őrzöm azt azzal a levéllel, amit menekülésed
366 I, XVIII| világnak. – Sejtetted te azt jól, mikor ezt az alkalmatlan
367 I, XVIII| László suttognak egymással, azt ne hallja meg senki. Előérzeted
368 I, XVIII| Előérzeted súgta ezt meg neked. Azt kacagtam. Te sejtetted azt,
369 I, XVIII| Azt kacagtam. Te sejtetted azt, hogy ami titkot ez a Bramarbas
370 I, XVIII| akinek tetszik. Te érezted azt előre, sejtelmed megsúgta,
371 I, XVIII| bosszút nem fogok állni, hogy azt még az ivadékaik is sírva
372 I, XVIII| Ozmondát a puska végére, s azt mondja: „Tüzelj!” Nevess
373 I, XVIII| vesszőt kettétörnéd, valaki azt fogja a füledbe súgni: „
374 I, XVIII| odasietett az ajtóhoz, felnyitá azt, és kikiáltott:~– Csajághy
375 I, XVIII| róla, hogy kiveszem belőle azt, ami tiszta igazság.~– Nem
376 I, XVIII| kard markolatához akarná azt vezetni.~Ez pedig csendes,
377 I, XIX | modes-ot, meg egy coiffeurt. Azt átláthatja kegyelmed, hogy
378 I, XIX | választását kegyelmedre bízom: azt is kap a görög kereskedőnél
379 I, XIX | hosszú komissiót végig, s azt mondta rá, hogy: „Igenis,
380 I, XIX | az már ott volt kéznél. Azt kulaccsal hordta Csajághy,
381 I, XIX | szolgálhatott vele a grófnőnek; aki azt köszönettel fogadta, s mindjárt
382 I, XIX | Hogyan? Ön megszólalt? Azt hittem, hogy meg van némulva.~–
383 I, XIX | Mikor az ön alvezére azt mondá, hogy éppen úgy fognak
384 I, XIX | bánnak odafenn Bécsben. No, azt én szépen megköszönném.~–
385 I, XIX | énbennem fel akarja kelteni azt a sárga szemű szörnyeteget,
386 I, XIX | házas. Ki veszi el tőlem azt a jogot, hogy összetépjem,
387 I, XIX | mint a magas Kriván. – Azt mondták neki: az ellenség
388 I, XIX | ellenség kéme vagyok. – S ő azt elhiszi szépen. – Nem kérdi
389 I, XIX | mártírság vágyával. – Egy percig azt hittem, hogy ön kitalálta
390 I, XIX | kitalálta ezt a rejtélyt.~Amidőn azt mondták: „Add ide ez asszonyt,
391 I, XIX | hadd kínozzuk halálra!”, ön azt felelte: „Nem engedem!” „
392 I, XIX | Szabadon bocsátom.” Ah, akkor azt hittem egy percig, hogy
393 I, XIX | fordul arccal. – És akkor azt mondja: „Kicserélem őt a
394 I, XIX | volna agyonlövetni; csak azt ne mondta volna: „Elcserélem
395 I, XIX | világát.~Ocskay erre csak azt mondá hidegen:~– Az én feleségem
396 I, XIX | épülni, s az ön angyala azt izeni vissza, hogy „még
397 I, XIX | kárörömmel tekinte reá. El akarta azt titkolni jobban.~– Nem fájt
398 I, XIX | Viard az egész dandárával, s azt nem szándékozik a kuruc
399 I, XIX | dámának öltözve, hagyhatja el azt a termet, ahová reggel oly
400 I, XIX | ha a szellő megéri!” – azt fújja a nóta. Az „asszonyt”
401 I, XIX | nád” alatt. Szerette volna azt a gyanút kitépni a szívéből;
402 I, XIX | kényszerített mulatság.~– Azt biz elhiszem. Zayugrócon
403 I, XIX | mond a szemembe. Hiszen azt is hallottam már, hogy Beliál
404 I, XIX | Kegyelmed bizonyosan tudja azt, hogy itt a közelben van
405 I, XIX | lovagember módjára visszahozza azt az asszonyt, akit parancsszóra
406 I, XIX | elbámulva Ocskay.~– Hát te azt nem tudtad? Hiszen magad
407 I, XIX | tud beszélni is. „Be-be” azt teszi, hogy „csúnya”. – „
408 I, XIX | hogy „csúnya”. – „Cse-cse” azt teszi, hogy „szép”.~Két
409 I, XIX | repesve borul a nyakába, s azt mondja: „Ba, Ba!” Ez pedig
410 I, XIX | a csókok csattanását, s azt az artikulátlan kitörését
411 I, XIX | percre szünetet tartottak, azt mondá Ocskaynak:~– Látod,
412 I, XIX | róla, hogy van a világon? Azt sem mondják neki: istenhozzád!
413 I, XIX | emelni hölgyeit. A fiút?~Óh, azt nem adja oda. Az lovaskatona
414 I, XX | vitték; Tiszáné nagyasszony azt is híven megosztá vele,
415 I, XX | Mindent elfelejtenék neki; de azt soha, hogy téged féltékennyé
416 I, XX | bűnömül – monda Ocskay –, ha azt mondom, hogy nem kívánom
417 I, XX | szobából.~A gyermek álmos volt, azt elvitte az öreganyja aludni.
418 I, XX | kulacs az oldalán, mind azt jelenték, hogy útra megy.~
419 I, XX | inkább elbámult aztán, mikor azt látta, hogy ez is lóra kap,
420 I, XX | elszorult a szíve, mikor azt látta, hogy a távozó alakot
421 I, XX | milyen nagy lélekfájás azt így elnézni!~Ekkor egyszerre
422 I, XX | nyitott könyvben.~– Te most azt hitted, ugye, hogy „én”
423 I, XX | jött fel hozzánk?~– S te azt nem tudnád?~– Mi őt nagyon
424 I, XX | könnyeit törli.~Végig elbeszéli azt Ocskay László, hogyan szabadította
425 I, XX | Ocskay László a feleségének. Azt a rövidke szóváltást, ami
426 I, XX | Csajághy között megtörtént. Azt a végszót: „Ha még egy percig
427 I, XX | mind a hárman!” – Most már azt tartotta, hogy „mégiscsak
428 I, XX | efelett Bercsényi eleget; azt mondta, hogy „No, ha Ocskay
429 I, XXI | vették volna ki – leszámítva azt, hogy egy kicsit rongyos;
430 I, XXI | ágyba hálni: nem állom én azt ki. Aztán rosszul élnek
431 I, XXI | ríkatsz meg. No, vedd elő azt a hegedűt, hadd látom, micsoda
432 I, XXI | batyujából, s aztán elkezdte azt a nótát húzni: a versét
433 I, XXI | sokszor el kellett húzni azt a nótát, hogy Ocskay és
434 I, XXI | széna ott ázott a rendén, azt meg kell forgatni nagy sietve,
435 I, XXI | maradt. Még csak látni sem jó azt, hogyan dolgozik más! Az
436 I, XXI | fejedelemasszony. Ez a hintó azt mondja, hogy elhozod onnan.
437 I, XXI | zöld hetes meg ez a „nap” azt jelenti, hogy hét nap alatt
438 I, XXI | senki sem törődött, hisz azt könnyű volt kitalálni, hogy
439 I, XXI | akkor vették észre, mikor azt kérdezte az asszonyoktól,
440 I, XXI | valami kis ijedség is, s azt Csajághy észrevette.~– De
441 I, XXI | komámuram; mikor mindig azt gondolom, mikor kegyelmed
442 I, XXI | kedvesét, komámasszony; csak azt jöttem megnézni, hogy mit
443 I, XXI | megmutatni neki, hogy hogyan kell azt a tilinkót billegetni; azt
444 I, XXI | azt a tilinkót billegetni; azt pedig ő maga sem tudta.
445 I, XXI | kellett a csigabigájához azt a csalogató nótát. Azt is
446 I, XXI | csigabigájához azt a csalogató nótát. Azt is szívesen megtette.~Ocskay
447 I, XXI | leemelte a katlanról a földre. Azt azután körülülték, csak
448 I, XXI | hozzáláttak az egyféléhez; s azt mondták, mikor megtörülték
449 I, XXI | ide küldve.~– Tudtam én azt – sóhajta Ilonka, szemrehányó
450 I, XXI | Pozsony városa kapuján.~– Azt is megteszem! – szólt a
451 I, XXI | az Isten nevét, mikor én azt kérdeztem, hogy nem akarja-e
452 I, XXII | választhatta volna a fejedelem azt az embert, akire ezt a feladatot
453 I, XXII | nagyrabecsülését; neki pedig azt kell tudni fenntartani.
454 I, XXII | közeledtére; látta fellobogózva azt a hidat, amelyet tűzhajókkal
455 I, XXII | mit szónokolnak. Bizonyára azt, hogy ez a nap kitörölhetetlen
456 I, XXII | itt most Ocskay helyében, azt sem tudta volna, melyik
457 I, XXII | beszéltünk kegyelmedről!~Ocskay azt hitte ennél a szónál, hogy
458 I, XXII | megcsókolta Ilonka arcát, s azt rebegé neki:~– Kegyelmed
459 I, XXII | ment a nap elé, de Ocskay azt hitte, hogy az ő arcának
460 I, XXII | aminőhöz sohasem volt szokva. Azt hitte, hogy az a legyező
461 I, XXII | Először nem érti tökéletesen azt a francia nyelvet, amin
462 I, XXII | olvas, és más, amit beszél. Azt írja „eaux”, s azt mondja „
463 I, XXII | beszél. Azt írja „eaux”, s azt mondja „ó”; aztán meg „aout”,
464 I, XXII | férje sohasem mondta neki azt, hogy ő szép, más meg hogy
465 I, XXII | magyarázatot!~– No, hát azt értettem, kis grófné, hogy
466 I, XXII | állt ki Beckó várában, s azt az öltönydarabot, amin a
467 I, XXII | még őfelőle többet, mint azt, hogy ők egymásért lettek
468 I, XXII | éppen akart, s elhallgatta azt, amit tudatni nem kellett.~
469 I, XXII | Fény, pompa, hízelkedés. Azt hiszed, hogy ezt csak a
470 I, XXII | akikkel tanácsot szokott ülni, azt mondanák, hogy legyen engedékeny,
471 I, XXII | nyugodalmáért. Nem mondom azt. Bevallom neked hímezetlen:
472 I, XXII | Ozmondától hallott. Ocskay László azt mondta erre Ilonkának:~–
473 I, XXII | Kedves jószágom! Csak te azt tartsd meg, hogy amit Szunyoghy
474 I, XXII | könnyezni is látod, akkor azt a tizediket se hidd!~A fejedelemnő
475 I, XXII | elpusztítanunk! – suttogá Ocskay; azt hitte, hogy nem hallotta
476 I, XXII | még sokkal szebbnek fogják azt találni a torony esztrádjáról,
477 I, XXII | egy” darab kőből faragva; azt is vasajtó zárta, csalóka
478 I, XXII | önkénytelen egymásét keresve, s azt látszott megkísérteni, hogy
479 I, XXII | alsórendű pofák.~– Csak azt az egy embert szeretném
480 I, XXII | hogy ide bekerült, még csak azt sem lehetett kivenni, hogy
481 I, XXII | híják. Hasztalan vallatják azt, mert mindenre olyan feleletet
482 I, XXII | félreszegte a nyakát nedélyesen, s azt felelé:~– Een nekem bizony
483 I, XXII | belőle venni, hogy ki küldte azt a levelet és kinek.~– Hová
484 I, XXII | heeten háromszor peentek.~– Azt érti alatta a fickó – szólt
485 I, XXII | még egyébre is gondolt. Azt mondá, egyszerre Ocskayhoz
486 I, XXII | s bizonyára nem utasítom azt vissza, sőt sietek elfogadni.
487 I, XXII | megmutatott láncok közül azt kiválasztanom, amelyik az
488 I, XXII | legjobban tetszeni fog, úgy én azt a láncot kérem a számára,
489 I, XXII | a férje vállára. Bizony azt tette volna e percben, ha
490 I, XXII | kegyelmed jótállására megteszem azt, hogy szabadon bocsátom
491 I, XXII | az örök feledés sírjából azt az egyetlen embert, aki
492 I, XXII | kívánságát kitalálhatta, azt rögtön teljesíteni siet,
493 I, XXII | törülte a savószín bajszát, s azt mondá nagy hegyesen:~– No
494 I, XXII | Ozmonda grófnővel együtt. Azt kívánta, hogy Ocskay Lászlóné
495 I, XXII | nyújt át az asszonyának. Azt akarja megtudni, hogy vajon
496 I, XXII | megropogtatva. – A fejedelem azt a gyöngéd találós mesét
497 I, XXII | nem ismered-e ezt az urat, azt felelned rá, hogy sohasem
498 I, XXII | s Rákóczi megvárta, amíg azt neki Ozmonda lefordítja.~–
499 I, XXII | folytatá Rákóczi –, de azt kérdezteti általam a fejedelem,
500 I, XXII | Otthonnak kell neveznem azt a házat, ahol a gyermekeim
1-500 | 501-1000 | 1001-1132 |