Kötet, fezejet

 1     I,  I    |        Hát illik a testvéreknek egymást így megkeseríteni? No, most
 2     I,  I    |   parton bizonyosan összevárják egymást a Mátyusföldről meg a görbe,
 3     I,  I    |     heves vérű fiatalság tüzeli egymást bosszúra, megtorlásra, összeütve
 4     I,  II   |      hogy ember nem látja benne egymást.~Ezalatt a feltorlott Tisza
 5     I,  II   |         tömeg lett belőlük, ami egymást gázolta bele a vízbe. Kende
 6     I,  VII  |      megszólalásnál felismerjék egymást, az egyik felekezet az „
 7     I,  VIII | kölcsönösen nem mutatott kedvet egymást megrohanni. Tudták innen
 8     I,  IX   |   nyelven dicséri az Istent; de egymást szidni mégis tudja. Mikor
 9     I,  XIV  |      két tábor még nem láthatta egymást a nagy hóeséstől. De azt
10     I,  XIV  |          s a két tábor meglátta egymást, szemközt felállítva ágyúlövésnyi
11     I,  XV   |         úgy szerteszéjjel verte egymást, hogy egyiknek a hada sem
12     I,  XV   |          A két testvér átölelte egymást forrón. Gyermekkoruk óta
13     I,  XV   |     Gyermekkoruk óta nem látták egymást színről színre. Mind a kettő
14     I,  XV   |       keresve, hanem kerülgetve egymást. Nem kellett már senkinek
15     I,  XVII |  kíváncsiság! Micsoda kölcsönös egymást jónaklennimuszájintés, amíg
16     I,  XVIII|  támadók és védők jól láthatták egymást. Elkeseredett volt mind
17     I,  XIX  |     esztendő után viszontlátjuk egymást. Minő viszontlátás! Durva,
18     I,  XX   |         pápisták sem voltak), s egymást átölelve, áldoztak – az
19     I,  XXII |    ízben csak egy percig látták egymást; a motesici kastély előtt,
20     I,  XXII |       téged (már akkor tegezték egymást), hogy ilyen veszélyes merényletekbe
21     I,  XXII | udvarhölgyeknek nem volt szokás egymást tegezni), ismeri talán ezt
22     I,  XXII |  fejedelemnőt.~Mikor megölelték egymást ott az egész nép láttára,
23     I,  XXIII|        ahogy fejedelmek szokták egymást nevezni: „testvér”-nek.~
24     I,  XXIII|    vezér, az mind majd felfalja egymást. Amit Bercsényi fundál,
25     I,  XXIV |       hiszen még látjuk egyszer egymást”!~– Igazán visszahozod még
26     I,  XXVI |         legöregebbet! Ne verjék egymást szavakkal a vezérek! Anélkül
27    II,  I    |        tér közepére, s kihítták egymást személyes párviadalra. Szokás
28    II,  III  |     várművek rendszerével, amik egymást védik, s a betörőt siralmasan
29    II,  IV   |    tekintetüket, s megcsókolták egymást.~(Csengett eközben az a
30    II,  IV   |      hogy soha ne lássuk többet egymást!~Ocskay hüledezett. Ezt
31    II,  V    |      elő, hogy azok közül, akik egymást szeretni tartoznának, valamelyik
32    II,  VIII |     különböző irányban a rónán, egymást elhagyva.~
33    II,  X    |     Maulhalten! – figyelmezteté egymást a közönség.~Következett
34    II,  XI   |     mint két nyárspolgárt, akik egymást támogatva jöttek haza a
35    II,  XI   |         párviadalban addig ölék egymást, míg mind a ketten nyomorultul
36    II,  XI   |     testvért nyomtatja el, akik egymást agyonölték.~Borongásából
37    II,  XIII |    szemtül szembe tisztelhették egymást. A főparancsnoknak még a
38    II,  XV   |     Ocskay közeledik, hogy soha egymást meg nem látják többet.~Képzelte,
39    II,  XVI  |          amióta utolszor látták egymást!? Nem támad már Ocskay hőstetteinek
40    II,  XIX  |         a két ellenséges vezér, egymást keresve a lovagi találkozásra,
41    II,  XXI  |        megölelték, megcsókolták egymást, László azt súgta Sándornak