Kötet, fezejet

 1     I,  I    |    szájjal átadja az anyának az utolsó istenhozzádot. Az anya odaszorítá
 2     I,  II   |       és az ágyúk védőrségét az utolsó emberig. Az ellenfél meg
 3     I,  III  |         labancoknak leölette az utolsó emberig. Megteheti most,
 4     I,  III  |          ott is magam vagyok az utolsó, akihez a tál kerül.~Hallotta
 5     I,  VI   |  levágtad, vízbe fojtogattad az utolsó emberig. Egy lelket nem
 6     I,  IX   |        fordításával teleírt. Az utolsó éjszakán is azokat olvasgatta
 7     I,  XVIII|    számára egy sakramentum, az „utolsó kenet”.~Senkire nem fájt
 8     I,  XVIII|         illett! Elvenni tőle az utolsó leplét is! Még Attila hunnusairól
 9     I,  XVIII|      elraboljátok a testét fedő utolsó lepelt. Szégyen! Gyalázat!
10     I,  XVIII|    testéről ennek az alaknak az utolsó takaróját a kuruc goromba
11     I,  XVIII|   legyen, aki megfizethetetlen. Utolsó lesz, aki eldől, de akkor
12     I,  XXII |      szabálya szerint az éjféli utolsó menüett után, a fejedelemnő
13     I,  XXII |      senkinek hozzá. Rákóczi az utolsó ezüstjét szóratta ki mai
14     I,  XXII |         kastélyában. Most ez az utolsó ember a sors véletlenéből
15     I,  XXII |         az, amivel ébrednek, az utolsó szó, amivel aludni mennek,
16     I,  XXIII|     folytonos hidegrázással. Az utolsó sort mohó szomjepedéssel
17     I,  XXIII|          engemet.~      ~Ezt az utolsó szót, voltak, akik félreértették.~
18     I,  XXV  |       történtek a fegyverszünet utolsó napjai alatt.~Rákóczinak
19     I,  XXVI |         a contre-mine báróit az utolsó inggombjukig tisztára kifosztotta.
20     I,  XXVI |    hátának minek akar lenni?~Az utolsó gyertya is csonkig égett
21     I,  XXVI |     szívig hízelgi be magát. Az utolsó akkordban minden ki van
22     I,  XXVI |         az enyim lesz. Enyim az utolsó cseppig! – Mégsem ismersz? –
23    II,  I    |          A te rongyos gárdád az utolsó csapat, ami veretlen maradt
24    II,  II   |  szerencsés, aki megtalálja.~Az utolsó borzadozással vége volt
25    II,  III  |       egy kígyózó lépcsősor. Az utolsó felhágót egy falépcső képezi.
26    II,  III  | fenyegető körülményben, hogy az utolsó egypár fegyveres egy nagy
27    II,  V    |      nem állhatta meg, hogy egy utolsó búcsúvételre fel ne keresse
28    II,  V    |        apa éppen rakatta már az utolsó téglákat a résbe: csak egy
29    II,  VIII |        a pénzeszsákot –, itt az utolsó fityingetek, osszátok ki,
30    II,  IX   |        Nem megyek sehová! Hozza utolsó nap! Mit ront rám vele?~–
31    II,  XI   |        A két kereszt~Ez volt az utolsó hőstette Ocskay Lászlónak
32    II,  XII  |        vágta ki magát.~Ez is az utolsó prédikációit tartotta már,
33    II,  XII  |    éppen mint ahogy Augustin az utolsó nótáit énekelte. Abban hasonlított
34    II,  XIV  |   amivel Ocskayt meggyalázták – utolsó tanúja! Az a pozsonyi fogoly,
35    II,  XV   |        ház fel van perzselve az utolsó egyig.~Ocskay László csak
36    II,  XV   |          Most oda tekinte.~– Az utolsó egy! Ez volt az. Még éppen
37    II,  XVI  |     kegyetlen télre, mint ez az utolsó tele volt a Rákóczi hadjáratnak.
38    II,  XVI  |     mégis szeretem őt.~S ezt az utolsó szót aztán minden arcvonásainak
39    II,  XVII |    magát. Óh, még hátra volt az utolsó fegyvere: a méregbe mártott.~
40    II,  XIX  |     kezétől.~Ez a rémjelenet az utolsó erőt is elvette lelkéből.