Kötet, fezejet

 1     I,  I    |              fájdalmán, s azt mondá:~– Semmit se, leányom.~– Te tudsz
 2     I,  I    |                 Ugyan mit jelent ez?~– Semmit. Verd ki a fejedből! Tudhatod,
 3     I,  III  |    számadótisztem.~– Nem kívánunk érte semmit.~– Mi pedig nem élünk ingyennel.
 4     I,  IV   |              nem beszélhetett ki többé semmit.~– Kedves druszám! – súgá
 5     I,  V    |                egészen rá ütött: tőlem semmit sem örökölt. Aki ezt el
 6     I,  VII  |              leszek; soha senkit, soha semmit el nem árulok többet ebben
 7     I,  X    |                 azt elhajthatjátok; de semmit fel ne gyújtsatok – mert
 8     I,  XIII |           pirítanák, sem vallana az ki semmit. Különben is része leend
 9     I,  XV   |            Azok csak nem feleltek neki semmit. Csak egyre bámulták.~Nem
10     I,  XVI  |                a nemzetéért nem tettem semmit, meg nem ment; le nem lövi,
11     I,  XVI  |          vagyok. Az a kép nem bizonyít semmit, legfeljebb azt, hogy én
12     I,  XVII |               apának nem választasz ki semmit? – kérdi pater Renatus,
13     I,  XVIII|            amit Scharodi velem közölt. Semmit hozzá nem tettem, semmit
14     I,  XVIII|               Semmit hozzá nem tettem, semmit ki nem hagytam. Ezt kész
15     I,  XIX  |           Csajághynak sem szólt felőle semmit.~Hosszú idő is telik abba,
16     I,  XIX  |       hozzáejteni. Csajághy nem tudott semmit abból, amit Ozmonda Ocskaynak
17     I,  XXII |              láthatott a hintóablakból semmit, akkor engesztelő keggyel
18     I,  XXII |           mintha nem tudtunk volna meg semmit.~Ozmonda irigy volt Ilonkára.
19     I,  XXIII|               szüksége. Nem kell ennél semmit bevenni.~– Nem? Hát csak
20     I,  XXIV |              így legalább nem veszt el semmit. Hanem arra készen lehet
21     I,  XXIV |          Jávorka felnézett az égre, és semmit sem felelt, csak egy fogai
22     I,  XXVI |               a hajdúira: „Ne féljetek semmit! Nem lőnek itt másra, csak
23    II,  II   | körülkerítgetve tartogassák!~Pedig még semmit sem vétett, semmit nem mulasztott.~
24    II,  II   |           Pedig még semmit sem vétett, semmit nem mulasztott.~Ezredét,
25    II,  II   |       bizonyosan; pedig még nem vétett semmit.~Semmit? Hát az a csók Deliancsa
26    II,  II   |           pedig még nem vétett semmit.~Semmit? Hát az a csók Deliancsa
27    II,  III  |              motyót magával.~– Ne félj semmit! Ezek mind visszamennek
28    II,  IV   |                Miért? Én nem tudok rád semmit.~Már elfeledte.~Derült arca,
29    II,  VII  |                hitethetsz el te többet semmit a feleségeddel, mert kiveti
30    II,  VII  |               a hívek ne tudjanak róla semmit, s fegyverestől, zászlóstól
31    II,  IX   |       mivelhogy mindezek nélkül nem ér semmit a földi élet. Azután meg
32    II,  IX   |                szobájába.~– Nem láttam semmit! – mondá a korcsmáros.~–
33    II,  IX   |             Egyébiránt – én nem láttam semmit.~
34    II,  XII  |                  nem kell feljelenteni semmit: álljon a tíz körmére maga
35    II,  XV   |         harámbasa vagyok. Én nem tudok semmit, a gyenyerális úr tud mindent.
36    II,  XVI  |          retyemutyát: nem törtek össze semmit, el sem suvasztottak, a
37    II,  XVI  |                hát nem is tudtak itten semmit mindarról, ami odakünn a
38    II,  XVII |        számukra a mindennapi kenyeret.~Semmit el nem viszek rajtuk kívül
39    II,  XX   |                napi járóra nem találni semmit: se falu, se szállás. Jávorka
40    II,  XXI  |            beszélni?~Ozmonda nem szólt semmit, csak megindult az ajtó