Kötet, fezejet

 1     I,  I    |        török kését ki ne rántsa, s nagyot fenyegessen vele arra nyugat
 2     I,  III  |          zomotorrá változott át. – Nagyot nőtt azóta a demutkavirág
 3     I,  III  |        várfalakról az ágyúk, olyan nagyot szólva, hogy a kastély ablakai
 4     I,  III  |            az egész ütközet sorsa: nagyot ivott a hajdúság, s danolva
 5     I,  IV   |       tetted ezt velem?~A kapitány nagyot sóhajtott, és elszomorodva
 6     I,  VII  |          itten Ocskay László, majd nagyot fordulna egyszerre a hadak
 7     I,  VIII |         meg.~E lövésre Vak Bottyán nagyot ordítva görnyedt hanyatt
 8     I,  XI   |    felébresztett hölgy álomittasan nagyot nyújtózik, egész idomzatával
 9     I,  XI   |    felébresztett hölgy álomittasan nagyot nyújtózik, egész idomzatával
10     I,  XVIII|          aki eldől, de akkor olyan nagyot fog esni, hogy mindenkit
11     I,  XIX  |             Én megyek az ágyúkhoz.~Nagyot lélegzett, mikor a szobából
12     I,  XIX  |       kiszaladt a száján.)~Ozmonda nagyot kacagott a legyezője mögött
13     I,  XX   |        megcsókolja az arcát.~Ilona nagyot sikoltva fordul vissza,
14     I,  XXI  |        megtraktálni.~A cigányleány nagyot nevetett azon.~– Sohase
15     I,  XXI  |               Ami igaz is.)~Azután nagyot ittak; az asszonyok aranypohárkából:
16     I,  XXII |          bámulatára nem tart olyan nagyot, mint a feleségére. Ilonka
17     I,  XXII |         tettetni?~– Ki? Én? – A nő nagyot bámult. A szót ismerte,
18     I,  XXII |            dobogott, mintha valami nagyot vétett volna.~– Akkor a
19     I,  XXIII|             amik azt szorongatták: nagyot nyújtózott, és ásított utána.
20     I,  XXVI |            a várvédőket, amin azok nagyot nevetének. Az igaz, hogy
21     I,  XXVI |     faedényt, s az akonából ivott. Nagyot ivott az édes tüzes borból;
22     I,  XXVI |           úgy híják, hogy „hűség”. Nagyot rúgnak rajta – úgy híják,
23     I,  XXVI |         tűztől.~A csúf cigányleány nagyot vigyorgott e szóra, széthúzott,
24     I,  XXVI |        látja az ujjadon.~Deliancsa nagyot nevetett azon: a két vállát
25    II,  III  |              Hűh! – szörnyedt fel, nagyot hördülve Gáspár úr; mikor
26    II,  III  |           Az égben? – szólt Ocskay nagyot sóhajtva. – Hajh, ott már
27    II,  III  |        fújják rá ezt a légvonatot?~Nagyot hallgatott, és hosszan elbámult
28    II,  III  |     szemeiben az a két vészcsillag nagyot lobbant. Megnyílt már a
29    II,  IV   |            a gyermek.~Ilonka aztán nagyot bámult nagy léleklátó szemeivel
30    II,  IV   |         odaborult férje keblére, s nagyot fohászkodott.~– Nem bírtam
31    II,  IV   |           rejtegetett szót.~Ocskay nagyot nevetett. Kínos nevetés
32    II,  VI   |       korhadt derekához.~Ocskaynak nagyot dobbant a szíve – a rosszabbik
33    II,  VI   |            vallotta ki, amin olyan nagyot nevetett.~Mert az csakugyan
34    II,  IX   |           tábornok vagyok.~A vámos nagyot nézett mérgesen.~– Ah! Das
35    II,  IX   |           ha nem nemesember is.~De nagyot hőkölt hátra, amint az ajtót
36    II,  IX   |          kábító arómát.~Azért sem!~Nagyot dobbantott a lábával.~„Nem
37    II,  XIII |           Ocskay!”, míg a kisebbik nagyot dobbant a lábával, mikor
38    II,  XV   |           várost.~Erre a látványra nagyot sikoltott a haldokló nő,
39    II,  XVII |            nedv villogott, s abból nagyot húzott.~Ilonka bámulva nézte,
40    II,  XIX  | parírozgatás. A kuruc vezér kardja nagyot csattant Ocskay László mellén,