Kötet, fezejet

 1     I,  III  |            gyermekek el szoktak hinni mindent szórul szóra, amit az anyjuktól
 2     I,  VIII |              fehérmedve kacagányával. Mindent tudott felőle, ami a háború
 3     I,  IX   |               hogy emléke sem maradt. Mindent elvittek magukkal a pusztítók,
 4     I,  XVIII|  hallucinációk ábrándbirodalmába kell mindent sorozni? Bizonyos-e valaki
 5     I,  XVIII|           tüzes harapófogót. Elmondok mindent ingyen: az első kérdezésre.
 6     I,  XVIII|           ingyen: az első kérdezésre. Mindent, amit Scharodi rám bízott:
 7     I,  XX   |           kérdé Ocskay csodálkozva.~– Mindent! – szólt Ilona neheztelést
 8     I,  XX   |             Vége van. Felejtsük el!~– Mindent elfelejtenék neki; de azt
 9     I,  XX   |             egymásnak! – Ott találunk mindent, ami volt, elveszett, újra
10     I,  XXII |               várban volt a szállás!) mindent elmondott a férjének, amit
11     I,  XXII |        rejtélyét; az a kisugárzó öröm mindent elárult volna az „ő” szemei
12     I,  XXII |           megitassa az egereket, mert mindent értett, ami másra nézve
13     I,  XXIII|              róla, hogy a dühöngő már mindent, ami a kezébe akadt, az
14     I,  XXIV |               le tudja győzni!~Ocskay mindent megtudott a feleségétől,
15     I,  XXIV |          amiket Ozmondától hallott.~– Mindent elhiszek – mondá Ocskay –,
16     I,  XXIV |           császárhoz! Hadd mondjak el mindent. Én igazi bécsi fiú vagyok,
17     I,  XXV  |            terve, s ezért vitetett át mindent a közeli Vöröskő-várba.
18     I,  XXV  |         végtelen magasba, s itthagyni mindent, jót, rosszat, az egész
19     I,  XXV  |    szentségtöréshez. – Az apáca leírt mindent szórul szóra.~„Bizony magam
20     I,  XXV  |           feleségéhez diktált! Lássa, mindent leírtam híven. Még azt is,
21     I,  XXV  |               áldó Isten helyébe, aki mindent ád ingyen, ezer kézzel,
22     I,  XXV  |             jobb kéz, aranykéz, s aki mindent megbocsát egy töredelmes
23    II,  I    |           elég volt már a franciából. Mindent megértettem.~A kurucság
24    II,  V    | cselédveszekedésben békebíráskodni, s mindent meglátni és mindenütt kitüntetni,
25    II,  VI   |               Mindjárt megtudsz tőlem mindent, csak hadd vackalódjék el
26    II,  VII  |              világosan megmagyarázott mindent.~Ekkor egyszerre kiugrat
27    II,  VII  |             arcán a kedvetlenséget –, mindent helyreütünk egy merész fordítással.
28    II,  XII  |             mert a bécsi rendőrségnek mindent meg kell tudni, ami a kerületén
29    II,  XII  |        azonban, mindamellett is, hogy mindent megtud, ami a város falain
30    II,  XII  |           Ocskay. Egyszerre megértett mindent: a bécsi gyülevész őt keresi
31    II,  XII  |       csimbókjait. – Engedett magával mindent tenni.~– Mindjárt hozok
32    II,  XV   |          semmit, a gyenyerális úr tud mindent. Az az okos ember, az a
33    II,  XVI  |               jár most Ocskay László? Mindent kitaláltak róla, ami csak
34    II,  XVI  |         Ocskaynál a hitvesi szeretet?~Mindent elfelejtett ebben a pillanatban,
35    II,  XVII |                minthogy természetesen mindent visszafoglaltak a kurucoktól,
36    II,  XVII |         Luciferig magában egyesíthet, mindent megtaláltam benne. Neked
37    II,  XVII |              semmi bizonyosság? Tudsz mindent felőle, s mindent megbocsátasz. –
38    II,  XVII |               Tudsz mindent felőle, s mindent megbocsátasz. – Anyádnak
39    II,  XVIII|            tett azzá. Kegyelmedtől is mindent elvett Ocskay László, édes