Kötet, fezejet
1 I, I | a palóc –, mert levágták ám a füleet.~Erre meg a méreg
2 I, I | engedetlen szív nem akart ám szót fogadni. Valami vékony
3 I, I | Aztán a húgámmal úgy bánj ám, mint az oltáriszentséggel,
4 I, I | váll”-amat; pedig hímeztem ám én arra anélkül is gyöngyöt
5 I, I | személy a kettő. Annak lesz ám szép piros dolmánya!” Na
6 I, I | asszonyhúgom! Ez nem lesz ám mese! Két esztendő; három;
7 I, III | mint a Vak Bottyánét.~– Az ám, azt mondta, hogy amulétja
8 I, VI | olyan szomorú lakodalom volt ám ez, mint a négy év előtti!
9 I, VI | Testedet nem fogja fegyver? Ám a testvér dákosa megtalálja
10 I, VII | magyarra. Aztán úgy megy ám ez a fordítás, hogy előtte
11 I, XIII | De úgy gondját viseld ám a hegedűmnek, mint én a
12 I, XVIII| összegyülekezik. Mert az volt ám ez idő szerint a hadiszokás.
13 I, XVIII| cimbora azt mondja: „Szoktak ám titkosírással is izeneteket
14 I, XX | kegyelmed feleségére, de nem ám azért, hogy el ne csábítsák
15 I, XXI | urasan az állapot?~– Nem ám, hanem nagyon parasztosan.
16 I, XXIV | de a feleségét nem viszi ám magával, – mert onnan, ki
17 I, XXIV | nem tetszik ennek?~– Nem ám. Amint a fejedelemnő megérkezett
18 I, XXIV | vajas zsemlyét evett? Azt ám: az ördögöt! Sáskát evett
19 I, XXVI | ketten nevettek rajt.~Ez ám a becsület.~Nem szeretem
20 I, XXVI | Panna! – hörgé Ocskay.~– Az ám, Cinka Panna. Látod, bolond,
21 II, II | Megtalálom az égben… Ám ezek mind csupán világi
22 II, III | nem azért jön ide.~– Nem ám; hanem azért, mert mikor
23 II, III | szélnek.~– Ők nem eresztenének ám.~– Tehát tessék leülni a
24 II, V | Csakhogy azok nem tudták ám a történetnek a végét; mert
25 II, V | nagy hirtelen otthagyott ám törököt, németet, s vágtatott
26 II, V | vége! De nem ott végződött ám, ahol a kántáló diákok elhagyják.
27 II, V | uraimék; egyszer csak jön ám rájuk egy másik csapat fegyveres
28 II, VII | világ.~– No, de ne ijedj ám meg! Minden ember azt mondja,
29 II, VIII | maradnak.~– Nekem nem kell ám sok ember, hanem aki velem
30 II, VIII | oroszlánnyá, hogy vérét ihassa: az ám jöjjön velem. Aki hétszámra
31 II, VIII | ágyazni a feje alját: az ám jöjjön velem. Aki nem sajnál
32 II, VIII | ott megkorbácsolják: az ám jöjjön velem. – Aztán akinek
33 II, IX | az én vendéglőmbe szokott ám szállni, ahány magyar uraság
34 II, X | ordítani; – de nem jutottak ám el odáig, hogy „Ohr ist
35 II, XII | csak egyszerre megszólal ám mély, gordonkahangon. (Pedig
36 II, XIII | Háromszor hallottam már.~– Az ám. Tudom – mondá Federreiter
37 II, XVI | Mert hiszen nem veszik ám az ilyen kis egzekúciót
38 II, XVI | vidéket ismerik. Könnyű ám Heister uramnak az ujja
39 II, XVII | nagyobb homlokizzadásba került ám, mint egy csataterv! A fegyveres
|