Kötet, fezejet

 1     I,  I  |             fokossal kezében, hanem Tormássy László uram, a kérő násznagy,
 2     I,  I  |        eméssze el az ilyen világot.~Tormássy László bátya atyafiságos
 3     I,  III|              Nagyobb igazságért még Tormássy László uramtól is jött levélben
 4     I,  III|         csak egy maradt hátra, a jó Tormássy László bácsi: az még odafincoltatta
 5     I,  III|            mind nagy nevek később), Tormássy Lászlót ismeri kegyelmed.”~
 6     I,  IV |            Miféle nemzet? – kérdezé Tormássy László.~– Cseh biz az, Isten
 7     I,  IV |     billikomát lecsapva az asztalra Tormássy László. – De ilyen névvel
 8     I,  IV |        Meglesz mind, atyafi – mondá Tormássy. – Itt a pap (Andrássy Mihályra
 9     I,  IV |       elhagyott alatt! – veté utána Tormássy.~– Fogadom, hogy nem olyan
10     I,  IV |          hát mellém ülhetsz – mondá Tormássy, s odább rukkoltatta a székét –,
11     I,  IV |           odaszorítá azt két kézzel Tormássy kezébe, s ég felé forgatta
12     I,  IV |         amint szétnyitotta a markát Tormássy László, a nagyasszonynak
13     I,  IV |            én várkulcsom? – kérdezé Tormássy. Ami felett megint a nagyasszony
14     I,  IV |          Kedves druszám! – súgá oda Tormássy László Ocskaynak. – Nem
15     I,  V  |        kelve Tiszáné nagyasszonynak Tormássy László nagybátyja –, most
16     I,  V  |            jó feleletem van – mondá Tormássy. – Ocskay László uramnak
17     I,  V  | gyönyörűséget okozott ez ajándékkal Tormássy a nagyasszonynak.~– Nem
18     I,  V  |            éppen onnan jött – monda Tormássy, s aztán megbiztatá a nagyasszonyt,
19     I,  V  |             lépett be násznagyával, Tormássy Lászlóval együtt, a hölgyek
20     I,  VII|             Foglyul esett a bátyád, Tormássy László is.~– Mért nem tartotta
21     I,  VII|     gyalázzák nemzetemet. Bátyámat, Tormássy Lászlót, fogságba ejtették
22     I,  VII|       vagyok. A várat visszavettem. Tormássy László uram feje leitta
23     I,  XIV|           visszasietve, azt dörmögé Tormássy László, a nyárádi hajdúk
24     I,  XIV|              mindjárt mellette volt Tormássy uram hajdúsága, a háta mögött,
25     I,  XIV|          tiszántúli hajdúi, jobbról Tormássy mellett pedig a Tiszán inneni
26     I,  XIV|        engedni a mellette felvonuló Tormássy Lászlónak, meg a még hátrább
27     I,  XV |         mellett engedé előrehaladni Tormássy hajdú ezredét, s akkor egyszerre
28     I,  XV |             sortüzet adott rá.~– No Tormássy uram, hát hogy tetszik a
29     I,  XV |    megfordította az ütközet sorsát.~Tormássy hajdúi, saját szomszédaiktól
30    II,  XV |       valaha? Nézze csak kegyelmed, Tormássy László urambátyám! Valami
31    II,  XV |         minden fegyverhez kapkodás.~Tormássy László megtudva ezt a vészhírt,
32    II,  XV | nagyasszonyt, belső cselédjeivel és Tormássy Lászlóval, fogadására készen.~
33    II,  XV |           Érzem. – „Elvégeztetett.”~Tormássy László biztatni akarta.
34    II,  XV |       jajgatott; száját összefogta.~Tormássy László kinyitotta az ablakot,
35    II,  XV |            a megholt anya, mellette Tormássy László s a kálvinista pap.
36    II,  XV |             cselédek, a lelkész meg Tormássy László énekelték a halottkísérő
37    II,  XVI|            ezt a másik levelet. Ezt Tormássy László uram írja. Elpusztította