Kötet, fezejet

 1     I,  I    |            tükörből, hogy veresek a szemei.~– Hát hogyne sírna az ember,
 2     I,  I    |            a kezei összevagdalva. A szemei még nyitva, s üvegfénnyel
 3     I,  III  |           nagyasszony beszélt, de a szemei azon a bokrétán jártak,
 4     I,  III  |           sem veszthette az ember a szemei elől.~„Én Istenem! – fohászkodék
 5     I,  III  |          sem húzódott össze: csak a szemei égtek tűzben-lángban.~Ámde
 6     I,  IV   |          orral, kerek szemöldökkel; szemei oly sűrű ráncok közé szorítva,
 7     I,  VI   |           kifenve, mint két orsó. A szemei mélyen benn ültek, s a két
 8     I,  IX   |            látnokának nyíltak fel a szemei kerekre, ijesztő lázragyogással.~–
 9     I,  XIII |    napsütéstől barnapiros a bőre, a szemei kicsinyre összehúzva, mint
10     I,  XVIII|             én nem engedem.~Ozmonda szemei elárulták a diadalmas érzést
11     I,  XVIII|       karjait sem vette széjjel. De szemei bátran kiállták Csajághy
12     I,  XXII |       tetszést aratott, csak Ilonka szemei nyíltak bámulatra; hát szabad
13     I,  XXII |          szónál, mint volt eddig: a szemei, az ajkai nem árultak el
14     I,  XXII |        mindent elárult volna az „ő” szemei előtt.~– Szabad e jó hírrel
15     I,  XXIII|             az ajkai szederjesek, a szemei fehérét elfutotta a sárgaság,
16     I,  XXIII| szomjepedéssel látszott elnyelni. A szemei megteltek könnyel.~Azután
17     I,  XXIV |         múlva Jávorka visszajött, a szemei villogtak, az arca ragyogott:
18     I,  XXV  |              A betűk összefolynak a szemei előtt, s a sorok táncolnak,
19     I,  XXV  |            szoktak olvasni.~Káprázó szemei észre is vették, hogy még
20     I,  XXV  |             delíriumába visszaesni. Szemei kápráztak. Keresztet vetett
21     I,  XXVI |             nem volnál!~Ocskaynak a szemei keresztbe álltak már, s
22    II,  III  |             oda a közelébe: Ozmonda szemei voltak azok.~Óh, milyen
23    II,  IV   |            kigömbölyödik az arca, a szemei felragyognak, a szája visszakapja
24    II,  IV   |           kérte, hogy menne haza.~A szemei tagadták, amit a szája mondott.~–
25    II,  IV   |          összetett kezeit elvette a szemei elől, csak akkor vette észre,
26    II,  IV   |     elfeledte.~Derült arca, ragyogó szemei, forró csókjai bizonyíták,
27    II,  VII  |             elsápadt, s azok a nagy szemei úgy villogtak valami állati
28    II,  IX   |           egy kalitkában levő madár szemei sem látják, karöltve ülni,
29    II,  X    |        életre ébred; felvillannak a szemei, s tűzben kezdenek égni;
30    II,  X    |            amikor aztán megtelnek a szemei könnyel, s egyszercsak azt
31    II,  XV   |          haragra gyulladva égnének, szemei szikráznának, mintha megszólalna,
32    II,  XVI  |           mentené föl. Ozmonda szép szemei tartották őt fogva Budetin
33    II,  XVI  |    rémültetek meg?~A nagyobbiknak a szemei oly szilajul forogtak.~–
34    II,  XVII |           támadnak mély ónkarikák a szemei körül; hogy tekergőznek
35    II,  XVII |            ami a szemekben ég, az ő szemei tüzében el kellett volna
36    II,  XVIII|            mint egy halálra váló. A szemei mereven néztek, mint egy
37    II,  XXI  |             az egy Ocskay László.~A szemei örömtől tündököltek Ilonkának.~