Kötet, fezejet

 1     I,  II   |        áthangzik a túlsó partra.~Ekkor aztán Ocskay László is belezúdítja
 2     I,  IV   |        sült malacnak a fejét.~És ekkor a levágott malacfő a következő
 3     I,  VIII |        vitézebb?”~Vak Bottyánnak ekkor eszébe ötlött az a török
 4     I,  XI   |         csak bámul nagy álmosan.~Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik
 5     I,  XI   |          szokták azt félreverni. Ekkor tekinte a nő hátra. Az ablakon
 6     I,  XI   |         csak bámul nagy álmosan.~Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik
 7     I,  XI   |          szokták azt félreverni. Ekkor tekinte a nő hátra. Az ablakon
 8     I,  XIV  |         mindenen áttörtek. Hanem ekkor következett egy fegyvernem,
 9     I,  XIV  |         A hajdúezred parancsnoka ekkor észrevette, hogy az ő csapatja
10     I,  XVII |       diákság szabadalmas napja. Ekkor járják be a „currendfiúk”
11     I,  XVIII|       nem volt közte semmi írás. Ekkor egy tapasztalt svéd cimbora
12     I,  XIX  |        Neki előre kellett menni. Ekkor lehetett látni, hogy Ritschán
13     I,  XX   |      lélekfájás azt így elnézni!~Ekkor egyszerre átkarolja a vállait
14     I,  XXIV |     összefonva, mozdulatlanul. – Ekkor aztán elkeserülten kirántotta
15     I,  XXIV |       tálra téve. De a dicső még ekkor sem sírt. „Glacht had e!”~
16     I,  XXIV |         fakadé! – Kiki magáért!”~Ekkor egy händelfanger (nem „csirkefogó”,
17     I,  XXIV |          Nem látszott menekülés.~Ekkor egy bátor polgár, a kötélverő
18     I,  XXIV |          érniök a császárt. – És ekkor teljesedik Ocskay vakmerő
19     I,  XXIV |   mielőtt harc lett volna.~Hanem ekkor a fátum saját stratagémáját
20     I,  XXV  |      védeni a labanc zsoldoshad.~Ekkor egyszerre a gránátoktól
21     I,  XXV  |         Megadásról gondolkozott.~Ekkor kellett Ocskaynak takarodót
22     I,  XXV  | fejedelmem! – hebegé Ocskay. Már ekkor az álomországban beszélt.~
23     I,  XXVI |       nóta tetszik már teneked?”~Ekkor jelenti a házigazda, hogy
24     I,  XXVI |            recsegteté Bercsényi.~Ekkor aztán Ocskay Sándor is közbelépett,
25     I,  XXVI |        nem törte össze a Pálffy.~Ekkor aztán ketten nevettek.~A
26    II,  V    |          be a helyébe. – Történt ekkor, hogy a nógrádi nemességet
27    II,  VI   |          csak folyvást kacagott.~Ekkor aztán Ozmonda hízelkedésre
28    II,  VII  |          megmagyarázott mindent.~Ekkor egyszerre kiugrat az elárult
29    II,  IX   |       Wir werden schon sehen.” – Ekkor éppen szerencsémre elvitte
30    II,  XII  |     gyermekei a császárvárosban, ekkor elkezdtek felőlük mindenféle
31    II,  XII  |          ütése: „Ide Ocskayval!”~Ekkor azonban megmutatta Scharodi
32    II,  XII  |        Ocskay: ő ismeri azt jól!~Ekkor egy éles asszonyhang, mintha
33    II,  XVI  |     minden hó olvadásnak indult. Ekkor meg aztán éppen vége volt
34    II,  XIX  |          is a fűzfaerdő mögül, s ekkor aztán ő vette át maga annak
35    II,  XXI  |           mindnek várni kellett.~Ekkor ismét nyílik az ajtó, s
36    II,  XXI  |        hozzá? Ki nekem az az úr?~Ekkor a tábornagy hadsegéde kilépett
37    II,  XXI  |       halált: a karóba húzatást.~Ekkor a testvére, Sándor, odaborult