1-500 | 501-1000 | 1001-1132
Kötet, fezejet
501 I, XXII | porszem eshetett a szemébe, azt kellett kitörülnie.~Megint
502 I, XXII | Mondja el kegyelmed neki még azt is, hogy fiai minden reggel,
503 I, XXII | mindegyik a tányérján felejti, azt mondják: „Apa távolban van,
504 I, XXII | árulja magát.~A fejedelemnő azt hitte, hogy ennek így kell
505 I, XXII | orgonavirágból, s odanyújtva azt Rákóczinak.~Ehhez már nem
506 I, XXII | szembe kell nézni – aki azt először látja.~Ezt nem akarta
507 I, XXII | Ideálja a férfinak.~– Magam is azt hiszem.~– Még Ocskaynál
508 I, XXII | ismerős lovagnak a nevét. Azt felséged is követelheti
509 I, XXII | fájt a lelkemnek, amiért azt mondtam, hogy van Ocskaynál
510 I, XXII | s csak azért is növelte azt: „Bizony mondom: ha valakit
511 I, XXII | a titok ki van találva.~Azt jött jelenteni a brigadéros,
512 I, XXII | egy farsangi menyecske.~– Azt a pirosítót alighanem az
513 I, XXII | ott az egész nép láttára, azt dörmögé a fejedelem szerelmetes
514 I, XXIII| ostrom után foglalta el azt a római császár a török
515 I, XXIII| állva ifjú ellenfelével, azt kívánhatja tőle, hogy az
516 I, XXIII| csillagok az égből; az ember azt hitte, hogy csak a kezét
517 I, XXIII| akárkinek, de nem eldobni.~Azt mondják: a fejedelmek kezei
518 I, XXIII| volt készen Bercsényinél, azt mondta, reggelig megküldi
519 I, XXIII| elfogadni adósság fejében, s aki azt el nem fogadja, notába vétetik.
520 I, XXIII| a sok „szabadság”-ért; s azt suttogják kalap alatt, hogy
521 I, XXIII| subsidium” –, „contributio”, azt mind lekaszaboljuk.~– Hát
522 I, XXIII| oldala a dicsőségnek fekete. Azt csak nem tagadod, fiam,
523 I, XXIII| mondá erre Jávorka. – Azt meg már éppen jobb nem látni
524 I, XXIII| Amit Bercsényi fundál, azt Forgách tőből kiforgatja,
525 I, XXIII| mennyire meghaladja a leírást, azt csak másnap tapasztalá.~
526 I, XXIII| fejére a kócsagos kalapját, s azt mondá: „Eb ura a fakó!” –
527 I, XXIII| majd elbukik benne: akkor azt fogcsikorgatva tépi le az
528 I, XXIII| mi baja lehetett. Egyik azt vélte, halszálka akadt a
529 I, XXIII| Szent Vida tánca.~Mindenki azt hitte, hogy itt valami megrendítő
530 I, XXIII| meg az uraknak?~– Az egyik azt mondta, hogy „eb ura a fakó!”,
531 I, XXIII| ura a fakó!”, a másik meg azt, hogy „coki tenger!”. De
532 I, XXIII| Forgách konokul hátralépett, s azt mondta, hogy Bercsényitől
533 I, XXIII| lesz az alkudozásokra.~– Azt a bécsi udvari dámát láttam
534 I, XXIII| de Érsekújváron nem lehet azt a jégre eltenni. A különben
535 I, XXIII| ami lakható magánház van, azt mind elfoglalták a külföldi
536 I, XXIII| kezében, a hóna alatt meg azt a bizonyos veszedelmes lövőszerszámot;
537 I, XXIII| ilyen állapotban meglátta; azt is le kellett fektetni,
538 I, XXIII| beleegyezett, drága kincsem?~– Azt hírlik, hogy Bercsényi uramat
539 I, XXIII| órákban. S ez az asszony azt mind el tudta felejteni.
540 I, XXIII| a betegnek, ha rá tudja azt bírni, hogy bevegye. A neveiket
541 I, XXIII| megfogta reszkető kezével azt a levelet, s bedugta az
542 I, XXIII| Ez talán kiszabadítja azt a kutya szívet a farkas
543 I, XXIII| elmúlik? Nem kell meginnom azt az átkozott medicinát, amit
544 I, XXIII| az ablakon.~– Ne tegyük azt, kegyelmes uram. Lássa,
545 I, XXIII| doktornak is van büszkesége. Ha azt megsértenők, de még olyan
546 I, XXIII| vaskapcsok szívéről, amik azt szorongatták: nagyot nyújtózott,
547 I, XXIII| itteni ködös levegő okozza azt. Jó volna ezt a helyet elhagyni.~–
548 I, XXIII| érvágást tűrni: pedig a csízió azt tanácsolja.~– Tehát…~– Tehát
549 I, XXIII| Tehát…~– Tehát kegyelmed azt véli, asszonyom, hogy valami
550 I, XXIII| sodorgatta fel a bajuszát, s azt mondá Ocskaynénak:~– Kegyelmed
551 I, XXIII| elhárítva az útból. Mindenki azt hitte, hogy ha az ő törhetlen,
552 I, XXIII| egy szerető nőnek.~Ozmonda azt mondá magában: „No, most
553 I, XXIII| kölcsönözve erejét – teheti azt, amit saját hatalmas lelke
554 I, XXIII| hatalmas lelke parancsol, azt, amiből lealkudni nem lehet.~
555 I, XXIV | gondolatra. Egyszer elveszteni azt, akit szeretünk: ez is nehéz
556 I, XXIV | másodszor is elveszteni: azt hallani, hogy a boldogság
557 I, XXIV | elhiszek – mondá Ocskay –, csak azt nem, hogy a grófnő apácává
558 I, XXIV | igazat. Ki sem szabad mondani azt a szót, hogy eltörött a
559 I, XXIV | menetele!~Úgy lett; mindenkinek azt mondták, hogy a fejedelemnő
560 I, XXIV | megölelte, megcsókolá, s azt mondta neki, hogy menjen
561 I, XXIV | vett a fejedelemnőtől, s azt a magyarok közül ezentúl
562 I, XXIV | kérdezni tőlem?”~– Úgy? – Azt kérdeztem: Akarod-e, hogy
563 I, XXIV | mindjárt a kérdésemre?~– Azt gondoltam, valami bolondságon
564 I, XXIV | azokban tokaji bor van. Azt mondták: nem igaz, csak
565 I, XXIV | népet insurgáltatni! Ezek azt hiszik, vagy legalább úgy
566 I, XXIV | s most már itt vagyok, s azt kérdezem: „Mit is tetszett
567 I, XXIV | bajusz volt a szája fölött, azt pödörgette keményen.~ ~
568 I, XXIV | de hogy mi az alapnyelv, azt nehéz kitalálni.~Ez az egész
569 I, XXIV | Szent János felől, hogy azt még a strázsának állított
570 I, XXIV | cifra alabárdosokéhoz: „Azt hiszitek, volt ilyen sarkantyús
571 I, XXIV | Ördögöt volt! Mezítláb járt. Azt hiszitek, ilyen aranypaszomántos
572 I, XXIV | Keresztelő Szent János? Azt hiszitek, vajas zsemlyét
573 I, XXIV | hiszitek, vajas zsemlyét evett? Azt ám: az ördögöt! Sáskát evett
574 I, XXIV | ájtatos sokaságnak.~Jávorka azt leste, hogy mennyire közeledik
575 I, XXIV | kolduscsőcselék és marhavásár helyén. Azt az egynehány alabárdost
576 I, XXIV | szenteket, de különösen azt, akinek a válla fölött egy
577 I, XXIV | sötét erdőn túl jártak, s azt se mondták, hol keresse
578 I, XXV | Esztergomnak fordult, s azt kemény ostrom után elfoglalá,
579 I, XXV | miért nem lett valóság, azt Forgách tudja; de nem mondja
580 I, XXV | a várnak még mai nap is azt a benyomást költi, mintha
581 I, XXV | fogadták. Ezeknek mondani azt: „Most én következem az
582 I, XXV | tudott többé lóra ülni, azt parancsolá, hogy hozzanak
583 I, XXV | hajdúság ellenében nem volt azt képes tovább védeni a labanc
584 I, XXV | végén, mint én. A fejedelem azt parancsolja, hogy „hagyjak
585 I, XXV | mindez a kezedben van, akkor azt mondják: „Hagyd abba!” Kímélni
586 I, XXV | Thallósy az íródiák felolvasá azt a beteg előtt.~„Brigadéros
587 I, XXV | agyfeszítő hősége alatt azt kezdte képzelni, hogy Belzebub
588 I, XXV | neki, mintha fölébredne, s azt látná, hogy még mindig új
589 I, XXV | elkárhozott fölött! Mindenik azt akarja, hogy az övé legyen.~
590 I, XXV | földön megint csak megtalálta azt a gerendás szobát, azzal
591 I, XXV | deszkáján nyugtatva. Most már azt sem nézte ördögnek, de ugyanazon
592 I, XXV | de hirtelen visszakapta azt. Pedig nem égette meg: hanem
593 I, XXV | ellen is.~– Nem hiszem én azt. Lám, én már meg voltam
594 I, XXV | hite.~– Ki hozza vissza? Azt is a holló?~– Nem. A Noé
595 I, XXV | Ocskay a két kezével szorítá azt a levelet a homlokához,
596 I, XXV | kegyelmed, hogy a jó ima még azt a betegséget is meggyógyítja,
597 I, XXV | egymás után: mit érté ő azt, mire valók az ilyen megszólítások?~„
598 I, XXV | Evangéliomi jó hír! – Az apáca azt is csak leírta.~„Te még
599 I, XXV | Talán nem is írta még le azt a szót soha?~A sebesült
600 I, XXV | egy pohárba, s odatartá azt a lázár ajkaihoz.~– Köszönöm –
601 I, XXV | rebegé Ocskay. – Álmodtam én azt a másik nevet?~– Álom volt.
602 I, XXV | elkövetve: kegyelmed bocsáthatja azt meg egyedül nekem.~– Isten
603 I, XXV | Hát Ocskay még nem tudta azt, hogy Eleonóra megszökött
604 I, XXV | Eleonórának jó szelleme sugallta azt, hogy szökési tervét még
605 I, XXV | eltűnéséről, mikor már késő volt azt üldözőbe venni. A fejedelemnő
606 I, XXV | udvarához menekült, igyekeztek azt eltagadni, hogy ott van.
607 I, XXV | játszott, amikor Ocskaynak azt mondta, hogy a fejedelemnő
608 I, XXV | hozzá többet.~– Ki hihetné azt el?~– Az, aki Eleonórát
609 I, XXV | kálvinista.~– De hát ki mondja azt, hogy a porosz királyt kínálta
610 I, XXV | koronával? Miért nem teszi azt a saját fejére, ha kivívhatja?~–
611 I, XXV | hozza vele magát. – Higyje azt, hogy nem mondtam igazat.
612 I, XXV | kegyelmeddel megértessem, mi okozta azt, hogy a fejedelemasszony
613 I, XXV | mindent leírtam híven. Még azt is, hogy angyalok vagyunk
614 I, XXV | nevét a levél alá, s hogy azt fektében végezhesse, az
615 I, XXV | Azután összehajtogatta azt, s Ocskay pecsétnyomógyűrűjével
616 I, XXV | Istenben, másvilágban? Én azt képzelem, hogy ez a hit
617 I, XXV | látja a lelked maga előtt azt a rettenetes képet, amidőn
618 I, XXV | s az Ave Maria helyett azt énekelje, hogy: „Ordítsd,
619 I, XXV | ha meghalok, az is jó. Azt teszi velem Isten, amit
620 I, XXV | igaz! Nem hiszem. Nem teszi azt a fejedelem.~– Álmodjál
621 I, XXV | egyre vérzett.~Egy napon azt mondá, hogy szeretné, ha
622 I, XXV | lelkében bízott még, hogy azt igazán nem fogja semmi fegyver?~
623 I, XXV | Ocskayval közölte, akiről még azt kellett tudnia, hogy vakbuzgó
624 I, XXV | bort iszik s jó kedve van, azt mondják, hogy részeges és
625 I, XXV | muzsikáltat magának a sátorában: azt mondják, szibarita életet
626 I, XXV | a feleségéhez megy haza, azt mondják, „Anda Pál katonája”
627 I, XXV | rekvirálásból szerzi be a zsoldot, azt mondják, rabol és sarcoltat;
628 I, XXV | sarcoltat; ha előretör, akkor azt mondják, szeleskedő volt,
629 I, XXV | volt, ha bajba kerül, akkor azt mondják, úgy kell neki,
630 I, XXV | cserbenhagyják; ha kivágja magát, azt mondják: megretirált; ha
631 I, XXV | átruházzák egy másikra, aki azt messziről nézte. Én tudom
632 I, XXV | vigyáznak. Bercsényi maga azt írta felőle a fejedelemnek: „
633 I, XXV | megkérdheti, ő írta-e. S ha azt fogja mondani: „nem!”, akkor
634 I, XXVI | szeplőtlen neve. Nem szabad azt elvesztegetni.~Aztán, hogy
635 I, XXVI | gyermekeitől visszatért a táborba, azt a láncot azzal a nehéz golyósúllyal
636 I, XXVI | kell az elfoglalt sáncról.~Azt, hogy milyen vitézül harcolt
637 I, XXVI | elfeledték följegyezni, hanem azt igenis szemére lobbantá
638 I, XXVI | csatában.~Újra fölvette azt. A vesztett ütközetért ő
639 I, XXVI | terrent – monda Pongrácz, azt hitte tán, hogy most mindenkire
640 I, XXVI | fejét, mint a fejedelmét!~– Azt is mondogatta többek előtt,
641 I, XXVI | klasszikus latin nyelven. Azt írá a tábornoknak, hogy
642 I, XXVI | De hogy támaszokat keres, azt már bizonyosnak veszem.
643 I, XXVI | hogy későn tudtam meg. Azt is tudom, hogy az amnesztiát,
644 I, XXVI | voltak maga mellé beszólítani azt a két emberét, akikben föltétlenül
645 I, XXVI | uralták a vidéket – hogy azt megrohanja, ágyúzás, sánchányás
646 I, XXVI | egy befejezetlen része. Azt Ocskaynak hírül hozták a
647 I, XXVI | felhalmozva, ide hordták azt messze földről össze, mint
648 I, XXVI | megfizetve.~És Ilonka erre azt írta a férjének vissza:~„
649 I, XXVI | pillanatra.”~Ocskay Sándor pedig azt mondá a bátyjának, mikor
650 I, XXVI | bátya. Mit tegyek vele?~– Azt, ami rá van írva. Felbontod,
651 I, XXVI | éljen?~– Csak te őrizd meg azt a levelet. Sohasem lesz
652 I, XXVI | zászlajához – hanem azért azt a láncot, a nehéz golyót
653 I, XXVI | fejét is vették.~Ocskay azt mondta rá: „Úgy kellett
654 I, XXVI | koronás királyt.~Ocskay azt sem bánta.~– No, hát mégiscsak
655 I, XXVI | fülébe a kedvenc nótáit, azt a ráncot nem tudta elmuzsikálni
656 I, XXVI | kecmelegtem ki az ellenségből, azt sem tudom, hány sebet kaptam.
657 I, XXVI | hadseregünket Pálffy bán? Azt a büszke armádiát, ami ország-világ-hódításra
658 I, XXVI | szólni.~– Én nem mondtam azt, hogy kegyelmetektől jött
659 I, XXVI | odaront Pekry oldalába, azt felveri, rákergeti a rendes
660 I, XXVI | kegyelmed, fővezér uram, de mi azt a vádat, hogy az ellenségre
661 I, XXVI | elsárgult. Félretette későbbre azt, amit most mondani akar.~–
662 I, XXVI | aki Komáromtól verte idáig azt az ellenséget, aki minket
663 I, XXVI | fővezér uram, tekintse azt, hogy Ocskay, és a mi egész
664 I, XXVI | kegyelmetek, úgy tegyék azt meg holnap, holnapután:
665 I, XXVI | Kegyelmed, fővezér uram, azt mondá: a fejedelmet megsebesülve
666 I, XXVI | Nagytapolcsánba! Ki tudja azt most? Én az eszeveszett
667 I, XXVI | Meddig tarthatták fel, azt nem tudom; magamnak is elég
668 I, XXVI | Ocskay hidegen. Tudta ő azt jól, hogy nem bolondult
669 I, XXVI | ürítve a bokályt, odavágta azt az asztal alá. – Azután
670 I, XXVI | dugta az ujját, – nem akarta azt az áldomást magával vinni.~
671 I, XXVI | csapatjához. Dolog lesz azt most összeszedni.~Ocskaynak
672 I, XXVI | táncoló, dőzsölő kuruchoz, s azt mondom neki, hogy „Lóra,
673 I, XXVI | elesett!”, hát legelőbb is azt fogja mondani, hogy „A kutyámat
674 I, XXVI | ágyon. Fújhatod most annak azt a nótát a tárogatóddal!~
675 I, XXVI | Kutyának való a hűség! – Hozd azt a bort!~Meg sem várta, hogy
676 I, XXVI | ha csak az a bajod? Tudod azt, hogy én boszorkány vagyok.
677 I, XXVI | No hát eredj; hámlítsd le azt a vén bőrödet. Változz át
678 I, XXVI | mind csak a káprázat okozza azt?~– No, gyere közelebb!~A
679 I, XXVI | alakot fed, szoborrá alakítja azt át; a szennyes, gyűrődött
680 I, XXVI | törökkendő alól, aminek azt össze kellene tartani, s
681 I, XXVI | két gyöngyfogsor: olyankor azt mondja az egész tekintet: „
682 I, XXVI | ujjáról a karikagyűrűjét, s azt meg a maga hüvelykujjára
683 I, XXVI | jegygyűrűje; de aztán csak azt gondolta magában, hogy majd
684 I, XXVI | hogy majd vissza lehet azt megint cserélni. Ahelyett
685 I, XXVI | húzta a láb alá való nótát. Azt a nótát, ami Ocskaynak legkedvesebb
686 I, XXVI | volt. – Nem is állhatja azt meg a magyar ember, hogy
687 I, XXVI | magyar ember, hogy mikor azt a nótát húzzák, közbe ne
688 I, XXVI | nagyon!~– No hát ki adja meg azt a csókot?~De hát ki ne adná
689 I, XXVI | csókot?~De hát ki ne adná meg azt a csókot? Mikor van belőle
690 I, XXVI | fénnyel a félredőlt kanóc.~Azt suttogá Deliancsa:~– Hát
691 I, XXVI | suttogá Deliancsa:~– Hát azt hiszed, hogy én nem tudnék
692 I, XXVI | meg, szőke fattyú!~– Hát azt hiszed, hogy ha kimennék
693 I, XXVI | magára lett, ismét érezte azt a kimagyarázhatatlan borzadályt
694 I, XXVI | ugyanazt a ruganyos termetet, azt a pihegő keblet ölelő karjában.
695 I, XXVI | pihegő keblet ölelő karjában. Azt a csókot! Azt a forrót –
696 I, XXVI | karjában. Azt a csókot! Azt a forrót – a találkozásnál –
697 I, XXVI | a találkozásnál – meg azt a kutyaharap-csókot – a
698 I, XXVI | világa is. Kinek híják „azt”? Ha valaki megsúgná neki
699 I, XXVI | van a cigányasszonynak!”, azt mondja a nóta.~Ezalatt ráért
700 I, XXVI | Deliancsává?~– Nekem visszahozd azt az átkozott tündért. Vagy
701 I, XXVI | a hadmegállító Rúna, aki azt mondja: „Vissza, Attila!”
702 I, XXVI | korcsszülötte?~… Hanem amint azt a gyűrűt elfordította az
703 II, I | szívében, az utolsót, hajh, azt az egész valójában!~Szép
704 II, I | mindenkit, aki útjokba esett. Azt híresztelték, hogy harmincezer
705 II, I | rekvirálni mentek.~Azután meg azt kísérlé meg, hogy eltoloncozza
706 II, I | századosok nem tanácsolják azt a kísérletet, a csapataik
707 II, I | ivott-evett. És így megérem azt, hogy magamnak is el kell
708 II, I | a németet csúnyául! Most azt kergetjük: hol mi elöl,
709 II, I | énekelgették a közvitézek: azt csak az urak danolták maguk
710 II, I | Érsekújvár felé. Jobban tudom én azt, mint kegyelmed. Jobb lesz,
711 II, I | kegyelmed! Mind megennők azt a szarvasbogárnak öltözött
712 II, I | odaát. Hadd fújjam a népnek azt a nótát, hogy: „Hát a nénéd
713 II, I | Csak te fújd, fiam, azt a nagyszombati nótát.~De
714 II, I | kapott sebe nem veszélyes. Azt úgy kapta, hogy amint felzavart
715 II, I | harmadik levélből azonban azt értette meg Ocskay, hogy
716 II, II | Bercsényi keserűségében azt írja a kuruc hadról: „A
717 II, II | holnap kálvinistává lesz, hát azt semmi sakramentum nem kényszeríti
718 II, II | megkapta az absolutiót, akkor azt mondá neki a fehér barát:~–
719 II, II | beolajozták, az le nem törölheti azt onnan csak úgy egy kendővel.
720 II, II | Ebben a levélben a fejedelem azt írja a fővezérnek, hogy
721 II, II | Énhozzám?~– Igenis. A püspök azt írja neked, hogy „mindazok
722 II, II | hogy állnak a dolgok, és azt is, hogy tenálad voltam,
723 II, II | sereg után szaladgálni, azt úgysem érik utol. Ellenben
724 II, II | haudquaquam.”~(Ez a haudquaquam azt teszi, hogy „éppenséggel
725 II, II | hadjárat plánumát, talán még azt is, hogy előbb Trencsén
726 II, II | ember, aki amit megfog, azt elejti. Erre a tudósításra
727 II, II | a hírnek a valóságáról. Azt is beszélik, hogy az a cigányleány
728 II, II | cigányleányról tudnak valamit! – Azt hiszik, hogy az Ozmonda
729 II, II | Mert itt nagyon sokan azt hiszik, hogy neki kell a
730 II, II | Csalatkozni fognak, akik azt hiszik, hogy Ocskayt is
731 II, II | aminek a népéről Rákóczi maga azt írja, hogy Ocskay Lászlót „
732 II, II | futónak – akkor kergette azt be alunni a dutyijába, s
733 II, III | meredeznek elő (ma már romok); azt kell hinni az idegen földről
734 II, III | áldott földjük volt, s azt jól mívelték, adósságot
735 II, III | egy úri kastélyban most is azt az óriási mackót, aki öngyilkos
736 II, III | felülről Rohács várából azt mondják: „megállj!”, hát
737 II, III | a várhegyet, körülzárva azt is a túlsó oldalon rengeteg
738 II, III | Pongráczok fészkéből is azt a tudósítást írta Bercsényihez,
739 II, III | koszorúra, minő hőstett szerezte azt meg: csaták, bevett várak
740 II, III | keresztül kellett mennie, azt két-két más meg más egyenruhás
741 II, III | kezével a lovag szőke fejét, s azt suttogá: „Csodálatos, nagyon
742 II, III | tartani a dicséretet. De azt a legfelső mondatot, azon
743 II, III | Még nemrégiben, ha valaki azt mondta volna Ocskaynak,
744 II, III | készül a nyakába akasztani, azt mondta volna neki, hogy „
745 II, III | püspök feleségének testvérei. Azt sem neheztelem már, ha kegyelmed
746 II, III | kastélyomban az enyéimet, mert azt mindenki tudja rólam, hogy
747 II, III | legszebb petrezselyem, mert azt soha látogató vendég le
748 II, III | csapatja Zsolnáig kísérte, azt odaát hagyta a Vágon túl.
749 II, III | vasajtóhoz ért, megdöngette azt a fokosa fejével, hogy csak
750 II, III | kastély. Háromszor is kellett azt ismételnie, míg onnan belülről
751 II, III | a katonákhoz fordult. – Azt a ládát vigyétek csak be
752 II, III | borom mind megnyúlósodott, azt nem ihatod.~– Lesz itt bizonnyal,
753 II, III | ilyenféle ingó-bingóm van, azt ki szoktam vinni Lengyelországba,
754 II, III | rendeletet. – Nem zárjuk be addig azt a ládát?~Attól félt, hogy
755 II, III | valamit. Úgy tekintette már azt, mint a sajátját.~Ocskay
756 II, III | Az én házam nem fürdőház; azt mondom.~– No jól van. Hanem
757 II, III | formája és a többi.~– Hát hisz azt bolond nélkül is tudom.
758 II, III | van, öreg, jól. Tudom én azt, hogy minden ember tele
759 II, III | értettem.~– Nem úgy atyafi. Azt mondtad: ezer aranyat adsz
760 II, III | tudományod. Vizsgáld meg sorban! Azt mondod, úgy értesz hozzá,
761 II, III | zöldpaprikát dugott a szájába, azt rágta össze, hogy enni lássék.~
762 II, III | akkor magadtól is ki tudtad azt találni.~– Mert ki hagytad
763 II, III | Ozmonda keze után nyúlt, s azt suttogá neki:~– Mikor mégy
764 II, III | ült a kincsek között, s azt onnan meg nem mozdítja semmi.~–
765 II, III | traktálsz ma bennünket? Azt gondolod, minden ember hajnalig
766 II, III | kapaszkodva, úgy kíséré azt ki a tornácig, s odáig is
767 II, III | visszafordult az öreghez, s azt mondá neki:~– Kedves cimborám.
768 II, III | méregettem biz én mázsával, csak azt tudom, hogy Wsetinből négy
769 II, III | lépcsőgádoron visszalépdegéltek, azt mondá Gáspár úr magában:~„
770 II, IV | is, erre a nótára fújja azt is. Néha meg egy-egy szó,
771 II, IV | szemtelen pacsirták mind azt énekelték a levegőben –
772 II, IV | aggodalmas archoz, nem kellett azt keresni.~A nagyobbik fiát
773 II, IV | a baja ragályos lehet, s azt már ölelte. Félő volt, hogy
774 II, IV | Nem bírtam tovább kiállni azt a gondolatot, hogy én más
775 II, IV | az is nagy drágaság! Aki azt elveszti, ugyan keresheti!~
776 II, IV | Kitalálta. „Cave” latinul azt teszi, hogy „vigyázz magadra”!~
777 II, IV | szó. De neked nem szabad azt megtenned, Ocskay; vagy
778 II, IV | küldeni ebbe a farkasverembe? Azt akarod-e, hogy karácsonyi
779 II, IV | zivatar elvonul. – Csak azt akarom, hogy te és gyermekeid,
780 II, IV | A gyanú lelohadt.~– Csak azt fogadd meg, hogy gyermekeidre
781 II, IV | fogadd meg, hogy gyermekeidre azt a nevet hagyod, amit büszkén
782 II, IV | becsület nélkül éljünk, azt én a világ minden dicsősége
783 II, V | helyett az Ondova mentén azt az örökké egyforma rengeteg
784 II, V | Nincs itt semmi gazdaság: azt kívül végzik a majorban,
785 II, V | nincs, tele van babonával, s azt akarja, hogy azt más ember
786 II, V | babonával, s azt akarja, hogy azt más ember is komolyan vegye:
787 II, V | terem a legszebb len, s azt már fél század óta fonja
788 II, V | elénekelt regét Ilonka, s azt hitte, hogy azok költött
789 II, V | asszony nem eresztette: azt mondta, hogy nem jó az alvó
790 II, V | Egy asszony sem szereti azt, ha a másik asszony az ő
791 II, V | dicsekedést. Hallgatva szokták azt rejtegetni. Van abban valami
792 II, V | nem szeretik, ha valaki azt mondja az ölben tartott
793 II, V | szünet-szüntelenül, nem kellett azt neki vászonra festve mutogatni,
794 II, V | elvált tőle Ocskay László, azt mondá neki:~– Most csak
795 II, V | Ne nézd te olyan nagyon azt a várat – szólalt meg az
796 II, V | megteszi, hogy a helyébe jön.~– Azt szeretném én, ha idejönne –
797 II, V | Tudod-e te, hogy híják azt a várat, amit most olyan
798 II, V | neki! Ha budetini leány azt mondja: apáca, akkor bizonyosan „
799 II, V | élvezetét.~– Ismerem én már azt a történetet.~– Honnan ismered?~–
800 II, V | történetnek a végét; mert azt mindenki elhallgatta. A
801 II, V | Hiszen majd elmondom én azt neked. Hitetlenség, csalfaság,
802 II, V | megmenekülhessen, kész volt megtenni azt a szörnyű dolgot, hogy amelyik
803 II, V | volt az uráéhoz láncolva, azt bokában levágta, s így aztán
804 II, V | fogadalmi ereklyéje; hát ő akkor azt a remetét onnan kidobatja,
805 II, V | mához egy hétig a leány azt nem mondja, hogy kész hozzámenni
806 II, V | Jakusichhoz, hát akkor még azt a kis rést is befalaztatja
807 II, V | Katinka pedig csak mindennap azt felelte a résen keresztül
808 II, V | fonáleresztőt, s magabíztában azt mondá:~– Igenis, nénémasszony;
809 II, V | hát az egész történet csak azt bizonyítja, hogy akinek
810 II, V | Nem úgy van, úr uram, még azt majd a kard dönti el, hogy
811 II, V | volt az idő a lefekvésre, azt is elmesélte Magdolna asszony
812 II, V | rátalál reggel felé. De biz azt a ládakulcsot hétfőtől kezdve
813 II, V | egy hét alatt sem, mert én azt a kulcsot a te guzsalyod
814 II, V | ezt a mondát. Ő ismerte is azt a Szunyoghy Dorottyát. Az
815 II, VI | hogyne várnék én rád, mikor azt ígérted, hogy eljössz? –
816 II, VI | vállfűző varrásait; s mikor azt lefejtette a testéről, akkor
817 II, VI | vétett neki annyit, mikor azt a három iratot odaszegezte
818 II, VI | Ocskay térdére. – A császár azt mondta, hogy azzá lehetsz,
819 II, VI | a kezét. Szükséges, hogy azt minél előbb megkapd. Én
820 II, VI | kóborlót.~Mikor Ilonkának azt mondta: „Olyan fényes nevet
821 II, VI | ragyogó arcnak egyszer csak azt súgná a fülébe, hogy „Hiába
822 II, VI | igazán a nevetni való! Ocskay azt mondá magában:~– No, ha
823 II, VII | pénzt is kaptál sokat. Tudja azt már minden ember.~Ocskayval
824 II, VII | ijedj ám meg! Minden ember azt mondja, hogy okosan tetted,
825 II, VII | Lietaván, a feleségemmel.~– Azt bolondul tetted, hogy oda
826 II, VII | Hisz ez a vén varázslónő azt is meg tudja tenni, hogy
827 II, VII | is itt evett-ivott.~– Hát azt húzd le belőle!~Gáspár úr
828 II, VII | jobbat.~– Bort is ittál?~– Azt is ittam.~– Sokat?~– Amennyit
829 II, VII | ellenében. Blaskovich élő szóval azt izente neki, hogy ha Ocskay
830 II, VII | vezér megszökjék egyedül: azt tették elegen: mit nyertek
831 II, VII | kurucainak nem lehetett azt észrevenni, hogy az ő oldalcsapataik,
832 II, VII | szatirikus ötletei után azt lehetett hinni, hogy ő a
833 II, VII | rejtett. Szívében szerette azt az ügyet, amit szájával
834 II, VII | tér, össze kell vágni. Aki azt a szószátyárt élve elfogja,
835 II, VII | Ocskayval egyesüljön.~A labancok azt hitték, hogy ez az üldözött
836 II, VII | Vöröskő-várba. Akit elfoghattak, azt azután nagy diadallal az
837 II, VII | egyenlő az egész felsüléssel.~Azt a hétszáz embert rögtön
838 II, VII | csapatainkat, felhasználni azt az időt, amíg nem tudja
839 II, VII | plánumomhoz, kegyelmes bán uram?~– Azt mondom, hogy hatalmas egy
840 II, VII | bán –, hiszen én küldtem azt a grófnő által kegyelmednek,
841 II, VII | kegyelmed viszont tudni fogja azt, hogy a császári hadsereg
842 II, VII | órákra van kiszámítva, s azt vagy végre kell hajtani
843 II, VII | lesz, ha kegyelmed, amint azt a három váracskát kézre
844 II, IX | rá.~Hányszor megjárta ő azt az utat már! Ismerős volt
845 II, IX | kocsiját.~– Ki kell fogni azt a nyergest szaporán!~Mert
846 II, IX | szándékkal forgatja a kezében azt a hosszú nyársat, amivel
847 II, IX | vizitálás végett.~Legelőször is azt kérdik, hogy „kicsoda az
848 II, IX | gauklert láttam én már, aki azt mondta, hogy ő generális.
849 II, IX | felőle; ami fizetség lesz, azt majd teljesíti a korcsmáros
850 II, IX | hát az Isten áldja meg azt a barátságos korcsmáros
851 II, IX | előtte a süvegét. Megérdemli azt a német azért, ha nem nemesember
852 II, IX | annak, aki valaha látta azt az egyenes, hosszú orrt,
853 II, IX | kenték; s ha magam követtem azt el, azt felfújták elefántnak;
854 II, IX | ha magam követtem azt el, azt felfújták elefántnak; mindig
855 II, IX | őrnaggyá: rá sem hederítettek, azt mondták: a Hofkriegsratnak
856 II, IX | hogy feljöjjek Bécsbe. Azt nem adták meg. Akkor maródinak
857 II, IX | panaszra mentem a fővezérhez, azt felelte: „Wir werden schon
858 II, IX | igazságot kapjak, mindenütt azt mondták, hogy „werden schon
859 II, IX | a császár! Ha tél volt, azt mondták, fürdik; ha nyár
860 II, IX | mondták, fürdik; ha nyár volt, azt mondták, vadászik. Végre
861 II, IX | Legkegyelmesebben végighallgatá, s akkor azt válaszolta: „Wir werden
862 II, IX | kényelmesen a bőrkanapéra. – Azt okosan tetted, hogy otthagytad
863 II, IX | mit? Csapd te a földhöz azt a te generálisi kinevezésedet,
864 II, IX | dolgában a császár generosus. Azt kifizetteti rögtön, mihelyt
865 II, IX | hamvát a tenyerébe verve, azt el is szórta nagy familiaritással
866 II, IX | szokása szerint elkezdte azt szortyogtatni, ami éppen
867 II, IX | excellenciás uram. – Mindjárt hozom azt a számadást.~Azzal kikomplimentírozta
868 II, IX | éppen Scharodi szerkeszti azt a lapot maga.~Hisz Ozmonda
869 II, IX | Ocskaynak olyan kedve lett volna azt a nehéz almáriumot az ajtó
870 II, IX | veszendőre, kockára nem vetem azt, amit eddig elnyertem.~–
871 II, IX | kapuján kocsmacímer, mint azt, hogy generálissá legyek
872 II, IX | Az ő dolga volt elfogadni azt, amit neki hozok.~– Tartom
873 II, IX | megérdemeltem. Ha pofont, hát azt; ha a másikat…~Ocskay megadta
874 II, X | lieber Augustin!”~Fújd hát azt a nótát most! – parancsolá
875 II, X | nagyfejű Heister a csatatéren; azt hiszi, hogy övé az már.~
876 II, X | álmaiban fogja feltalálni azt a régi Ocskay Lászlót, mint
877 II, X | jött.~Mi dolga van vele?~Azt is megmondta.~Van-e miből
878 II, X | csendes béketűréssel.~De mikor azt kérdezte tőle a kerek hasú,
879 II, X | más kocsmába költözik át, azt újra bejelentse, s az egy
880 II, X | burnóttal is a szelencéjéből, s azt mondta neki, hogy: „Különös
881 II, X | oroszlánlábú asztalnál, s azt kérdezé tőle, hogy kinek
882 II, X | nincsen generalis.~– Hát biz azt nem tehettem fel, mert még
883 II, X | éppen azért jöttem, hogy azt a szalagot megkapjam.~–
884 II, X | okosabb.~– S mikor lesz az?~– Azt nem tudni. Őfelsége most
885 II, X | megelőző könyvekbe, mert azt tudni fogjuk, hogy a legújabb
886 II, X | miniszter levele Pálffy bánhoz. Azt ugyan szintén Ozmonda hozta
887 II, X | nótára rágyújt, utánaénekli azt az egész társaság, utoljára
888 II, X | talpát csiklandozza, mikor az azt énekli, hogy „Rock is weg,
889 II, X | jucundus nagy kedvében még azt is megtette Federreiter
890 II, X | Ozmonda grófnét, énekelje el azt a nótát, hogy „Még azt mondják,
891 II, X | el azt a nótát, hogy „Még azt mondják, hogy nem illik
892 II, X | csengő hangjával elénekelje azt a dallamos nótát, amihez
893 II, X | sőt a nóta végén, ahol azt mondják: „Illik gyöngyös
894 II, X | Mikor ez mind megvolt, akkor azt kérdé nagy hivatalos szárazsággal
895 II, X | vesszük. Paragraf so und so azt rendeli, hogy akik a kocsmákban
896 II, X | a „testvére” az úrnak.~– Azt sem bánom – szólt Ocskay
897 II, X | se veszi.~– Ne féltse ön azt a grófnőt!~– Jól van, el
898 II, X | Angyalban a kneipolásra, azt mondá az oberregistrator:~–
899 II, X | megszólítja a politzei: ő meg azt pofon találja felejteni,
900 II, X | itthon-e az excellenciás, azt a választ adta, hogy „itthon
901 II, X | mulatság volt, amint azok azt elkapták, vagy a víz fenekéről
902 II, X | nótáit.~Úgy kellett biz azt már talyigán felhozni, s
903 II, X | gliederpuppe). Megszokta azt már nála a közönség. Így
904 II, X | szemei könnyel, s egyszercsak azt mondja a duda, hogy „nyekk”,
905 II, X | publikumon. Az is egy mulatság, azt látni, hogy milyen jól tud
906 II, X | társasága utána énekelte azt, harsogó tele torokkal;
907 II, X | kimuzsikálni valaha, most azt hiszitek, hogy dudával puskáztok
908 II, X | Kétszer is utánaénekelte azt az egész közönség, asztalverő
909 II, X | Augustin megint gyantázott, azt jelezte, hogy új vers következik.~–
910 II, XI | hangzott egy tilinkó, ami azt a nótát fújta: „Repülj,
911 II, XI | Rákóczi, Bercsényi!” Majd meg azt, hogy: „Szegény magyar vér!” –
912 II, XI | hogy ha Ocskay megkaphatja azt, aki ezeket a nótákat fújja,
913 II, XI | fújja, akkor vagy ő öli meg azt, vagy az őtet, de az halálos
914 II, XI | csalogató tilinkóst. Megöli azt, akárki legyen is. Csak
915 II, XI | követ látott nem messzire. Azt hitte, hogy azok útjelzők,
916 II, XI | ferde képű planéta súgta azt meg neki, aki meghallotta
917 II, XI | Jávorkáék esküvését, s most azt küldözi szerteszéjjel bűbájos
918 II, XI | tudott felkelni a kőről, ami azt a két testvért nyomtatja
919 II, XII | menekült meg a tűzhaláltól azt is a zsidók rovására írták. –
920 II, XII | zsidóházakra pedig nem akadt vevő. Azt beszélték, hogy azok megvannak
921 II, XII | burjánzott a gaz; bejárhatta azt Ocskay László keresztben,
922 II, XII | bírságot a kocsmai hajcécúért, azt mondá neki az ő kedves barátja
923 II, XII | orrontották meg.~De egyúttal azt is megérthette, hogy az
924 II, XII | kíméletlen csúfolódó, aki egyszer azt mondta a szószékről, hogy
925 II, XII | asszony van Bécs városában, azt mind ki tudná vinni egy
926 II, XII | kapott, s kiprédikálta, hogy azt csupa gyönyörűség volt hallgatni.~
927 II, XII | egyszerre selyp lesz, s azt kiáltja helyette „lajda,
928 II, XII | város falain belől történik, azt az egyet mégsem tudta meg,
929 II, XII | Angyalt!~Meg is hallották azt, mert olyan hangja volt,
930 II, XII | ijesztené. Ide hallgassatok, azt mondom! Mikor Beckó várában
931 II, XII | várában a kurucok ostromoltak, azt mondtam nekik: jöhettek;
932 II, XII | vettetlek magammal együtt. Azt mondom, bécsiek, próbára
933 II, XII | lévén az idegen nyelvekben, azt sem tudta, miről van szó;
934 II, XII | Ki akar velem birkózni?~Azt egyszerre megrohanták, s
935 II, XII | nem az az Ocskay: ő ismeri azt jól!~Ekkor egy éles asszonyhang,
936 II, XII | egyik pisztollyal lelövöm azt a fickót, aki vezérük, a
937 II, XII | mint az enyim? Mondhatom én azt a gyermekeknek, hogy én
938 II, XII | Ozmonda, két keze közé fogva azt a bálványozott főt, s heves
939 II, XII | hördült fel Ocskay.~– Azt teszem – szólt Ozmonda erélyesen,
940 II, XII | Most én parancsolok! Te azt teszed, amit én mondok!~
941 II, XII | az elébbvaló, hanem mind azt kiabálják, hol a kéményseprő,
942 II, XII | közben! Ozmonda észrevette azt.~– Ne félj! Itt leszek a
943 II, XII | rád talál valaki ismerni: azt én ölöm meg. – Te ma csak
944 II, XII | Ozmonda fizette vissza azt a minapi kacajt, aminek
945 II, XIII | a pisztolyához kapott. Azt hitte, akasztani viszik.~
946 II, XIII | legnagyobb szerencse, hogy azt letetted. Nem emlékezel
947 II, XIII | Ejh milyen nagyon sajnálom azt a tegnapi fatális akcidenst.
948 II, XIII | egynehányszor be akartam jönni, de azt mondták, hogy: „Ott künn
949 II, XIII | főhivatalnoknak el kellett azt fogadni. Sok büszkén felkanyarított,
950 II, XIII | legnagyobb áldozat.~Jól mondta azt Federreiter! Nagy szerencse,
951 II, XIII | tábornoki mellszalagon kívül azt a nehéz aranyláncot is,
952 II, XIII | trón mellé, s elfoglalni azt a helyet az uralkodó jobbján,
953 II, XIII | az uralkodó jobbján, ami azt megilleti.~Mikor elhagyta
954 II, XIII | négysoros gyöngy nyakfüzért, s azt megvette négyszáz aranyért.
955 II, XIII | gyöngyök könnyeket jelentenek. Azt vélte, az asszonyember,
956 II, XIII | tett kincsekért kapott, s azt hitte, hogy azokat még –
957 II, XIII | még – más úton – szerezte. Azt még vaskézzel vette el!
958 II, XIII | sokat vár tőle a jövőben. – Azt előre megsúghatja a kancellár
959 II, XIII | a népénekes Augustinnak azt a nótát, ami kegyelmedet
960 II, XIII | tervezték, hogy elfogják. Mind azt mondják, hogy élve akarták
961 II, XIII | neki tartozik.~S még csak azt sem mondta neki, hogy: „
962 II, XIII | igazgyöngyöt, s Ilonkának azt a szót, hogy: „Édesem”…~
963 II, XIV | sohase kapta a kezéhez, mert azt majd az egyik, majd a másik
964 II, XIV | hadvezér letartóztatta, azt vetve ellene, hogy a hadjáratot
965 II, XIV | városából. Senki sem hitte volna azt.~– Hja! Ha én azt tudtam
966 II, XIV | volna azt.~– Hja! Ha én azt tudtam volna, hogy az embernek
967 II, XIV | van kötözve. Rác nem tette azt soha, pogány török teszi,
968 II, XIV | emberölés miatt. Olybá vette azt, mintha egy dühödt farkast
969 II, XIV | ül a haditanács.~Ocskay azt hitte, hogy az annyit jelent,
970 II, XIV | Ocskay László tábornok úr azt mondja, hogy ő a hadifogoly
971 II, XIV | hűséget esküdött a császárnak, azt meg is tartja. A császár
972 II, XIV | ösztönével megragadta Ocskaynak azt a kezét, amit esküvésre
973 II, XIV | feladat, amit rábíznak. Azt mondja: „Végrehajtom! Esküszöm
974 II, XIV | Esküszöm rá.” Nem mondogatja azt: „Hja, ez nekem nagyon meleg,
975 II, XIV | velünk nyílt csatába, hanem azt teszik, hogy amerre a mi
976 II, XIV | feléje fordított arcokon azt vélte látni, hogy csupa
977 II, XIV | elhunytak társaságát, akik azt kérdik tőle: mért jöttél
978 II, XIV | visszautasított Ritschán, amire azt monda: – „Nem! Én harcolok
979 II, XIV | haza a szállására Ocskay, azt maga sem tudja. Künn tiszta
980 II, XIV | pisztolyait, a karabélyát: azt nem bízza más kezére. Az
981 II, XIV | pisztolya ki volt lőve; azt újra kellett tölteni; ez
982 II, XIV | sárkányát, s visszatette azt a nyeregkápájába.~– Küldtek.
983 II, XV | esni. Szép is volna, ha azt mondanák Ocskay László felől:
984 II, XV | aztán az épületben fog esni, azt mind megtéríti neki bőségesen
985 II, XV | előtte, hogy mi módon küldje azt el Lévára. Mert levelet
986 II, XV | került a levél, az eldugta azt a csizmaszárába, s nagyon
987 II, XV | való megbízatásnak vette azt, hogy Ocskaytól is levelet
988 II, XV | Amit a Marci nevében írtak, azt mondja, hogy szegény lelkem
989 II, XV | két levélben volt írva. – Azt már tudta, hogy Ocskay labanccá
990 II, XV | Ocskay labanccá lett; de azt is tudta, hogy sok méltatlanság
991 II, XV | szidja, átkozza most! De hát azt ő mind nem hallja. Olyan
992 II, XV | verjenek.~Útközben már kezdte azt észrevenni Ocskay, hogy
993 II, XV | bevádolni a haditanácsnál, s azt nyerte vele, hogy annak
994 II, XV | gyöngén akarná végrehajtani azt, amit Heister rábízott,
995 II, XV | te nevedben, édes fiam, azt a bolondságot írta, hogy
996 II, XV | összetéptem. Nem te írtad azt, én tudom. Hozott az Isten!
997 II, XV | hogy keményszívű lesz.~– Azt a levelet én írtam – mondá
998 II, XV | bálványa? S te meg tudod azt tenni, amit abban írtál?
999 II, XV | meghalok. Nem is teheti Isten azt a kegyetlenséget velem,
1000 II, XV | örökre, hogy meg ne lássák azt, ami a pokolnál rettenetesebb. –
1-500 | 501-1000 | 1001-1132 |