1-500 | 501-1000 | 1001-1105
Kötet, fezejet
1 I, II | között.~A második hadnagy Ocskay László. Ennek a viseletén
2 I, II | felelt vissza Borbély Balázs.~Ocskay László azonban csak a kardjával
3 I, II | mindjárt.~A lovas kurucok Ocskay Lászlóval ott nyugtalankodtak
4 I, II | túlsó partra.~Ekkor aztán Ocskay László is belezúdítja lovascsapatját
5 I, II | Ne hagyd magad! – rivall Ocskay László a víz közepéből Borbéy
6 I, II | A legjobb időben érkezik Ocskay, hogy beleszóljon a vitába.~
7 I, II | rettentse meg az ellenfélt. Maga Ocskay mint a kentaurok mintaképe
8 I, II | mint a fürjek a pusztában.~Ocskay elébb szétverte őket, azután
9 I, II | acélszablya csillog az öklében. – Ocskay László beváltotta szavát;
10 I, III | Hajh, de van a hírnek dolga Ocskay László nevével. Ha beszegődött
11 I, III | hősről, úgy beszélt mindennap Ocskay Lászlóról Ilonka előtt.~
12 I, III | úgysem tenné meg.~– Megteszi Ocskay! Nem hágy az maga után eleven
13 I, III | özvegyasszonyság kezét.~(Bizonyára Ocskay Lászlónak nagyon jó oka
14 I, III | Főbe is lövetne azonnal Ocskay, ha megtudná, hogy a kupához
15 I, III | mellvédjéhez tűzögették fel.~Ocskay az udvar közepén parancsokat
16 I, III | vágjuk, mint a paréjt – szólt Ocskay László szelíd mosolygással –,
17 I, III | gondoskodva lett, akkor Ocskay is felment a tornácba, s
18 I, III | pohár vizet kérek – szólt Ocskay László. Maga sietett azt
19 I, III | Mosolygott is azon erősen Ocskay, mert nem őneki magának
20 I, III | foglalnia a prezídiumot, míg Ocskay az asztal ellenkező végén
21 I, III | táborból mindenféle levelekkel.~Ocskay László az íródeákjának,
22 I, III | füleknek meghallani; de Ocskay megmarasztá, hogy csak vegyen
23 I, III | olvasá a következőt:~„Egyedül Ocskay László volt az, aki megnyerte
24 I, III | mint ezzel az egy szóval.~Ocskay felemelte a poharát, de
25 I, III | szentek glóriáját látta Ocskay feje körül derengeni.~Jaj,
26 I, IV | conductusával jött idáig.~Ocskay átvette a salvus conductust,
27 I, IV | Isten, bajtárs – fogadá Ocskay. – Azt hallom, hívünk akarsz
28 I, IV | mutatott), a keresztapa lesz Ocskay; a keresztanya meg, minthogy
29 I, IV | visszacserélgette.~Csak Ocskay nem nevetett ezen.~– Hagyjátok
30 I, IV | ülni a kapitányt – mondá Ocskay –, mert bizony még hátrafelé
31 I, IV | valaha olyan halandó, aki Ocskay László uramat diadalútjában
32 I, IV | maradt, és mégis özvegy.~Ocskay véget vetett a tréfának
33 I, IV | Ügyelni fogok rá – monda Ocskay.~Félbeszakítá e tréfás jelenetet
34 I, IV | is azt hallgatom – szólt Ocskay –, ez azt jelenti, hogy
35 I, IV | Előre tudtam – mondá Ocskay. – Ezek csinálnak a legtöbb
36 I, IV | pislogott tőle a szeme.~Ocskay előkérte a tintatartóját
37 I, IV | szomorú kötelesség – szólt Ocskay. – A legény jó vitéz volt,
38 I, IV | kettőbe roppanthatta volna Ocskay azt a vesszőt, valaki megfogta
39 I, IV | a beszélő két szemével.~Ocskay ránézett, s rajtaveszett
40 I, IV | kihajt, szép fa lesz belőle.~Ocskay elmosolyodott rá, s odanyújtá
41 I, IV | No, te gézengúz! – kiálta Ocskay a delikvensre. – Most az
42 I, V | nagybátyja –, most hevenyében Ocskay László urammal még egy vár
43 I, V | van – mondá Tormássy. – Ocskay László uramnak hogy becsülete
44 I, V | kegyelmednek küld általam Ocskay, a szíves vendéglátás emlékezetére.1~
45 I, V | kardot kértek. Meg is kapták.~Ocskay azonban fáin ember volt
46 I, V | is tanultatott be velük Ocskay. Akkori időkben már volt
47 I, V | csúfolták bennük kegyetlenül. Ocskay egy estén azzal lepte meg
48 I, V | darabról. Hol termett az?~Ocskay mondá neki, hogy azt egy
49 I, V | tudták soha.~Másnap reggel Ocskay újdonatúj bársony díszruhába
50 I, VI | meghívóleveleket, az egyik Ocskay Sándornak, a vőlegény öccsének
51 I, VI | válasz a meghívólevelekre. Ocskay Sándor kimentette magát,
52 I, VI | kelengyéjét szállítandók voltak. Ocskay a feleségét ocskói kastélyába
53 I, VI | magukra hagyja őket mindenki. Ocskay pedig egy rövid misét tartatott
54 I, VI | és le sem nyergeltetett.~Ocskay tudta előre, hogy ki az. –
55 I, VI | mintha vasból volna öntve. Ocskay erőltette a nyugalmat.~Egyik
56 I, VI | végső diadalra vezetted.~Ocskay hirtelen fölemelte kezét,
57 I, VI | nem láthatta benne magát Ocskay ebben a pillanatban. Egy
58 I, VI | Nem tudtam ezt – rebegé Ocskay; de szemeit nem bírta fölemelni.~
59 I, VI | nehéz szavakra azzal felelt Ocskay László, hogy mindkét kezét
60 I, VI | mondani a gyilkos fejére! – Ocskay olyan volt, mint a halál.~
61 I, VI | ezt a néma ajkat csókolni: Ocskay Lászlónak is. Akkor visszatette
62 I, VI | ellenséggel szemközt.~Mikor Ocskay kikísérte az előpitvarba,
63 I, VI | Soha ez életben! – suttogá Ocskay.~– Eredj vissza az „anyád”-
64 I, VII | bízva! Ez az édes teher. – Ocskay birtoka eddig is igen jól
65 I, VII | küldeni, mint hogy ővele Ocskay azt a veszedelmes Bellarminiust
66 I, VII | idilli nyugalmát, arra nézve Ocskay László egy igen jó stratagémát
67 I, VII | várát régen ostromolják. De Ocskay sokkal nevezetesebb hadműveletnek
68 I, VII | valódi parancsolat. Fogott is Ocskay egyet; az meg is harapta
69 I, VII | levélben, hogy serénykedjék Ocskay László uram Léva várát hevenyében
70 I, VII | Ilonka meg a férje ölében, Ocskay a fogaival törögette a mogyorót,
71 I, VII | karjait egymásba fonva Ocskay előtt.~– Mit csinálsz te
72 I, VII | Íme őfelségének a levele.~Ocskay átvette a levelet, s dölyfösen
73 I, VII | elolvasni! – kiálta indulatosan Ocskay, s kétfelé repesztve a fejedelem
74 I, VII | fogod olvasni. – Anyád írja.~Ocskay összerezzent. – Ez valóban
75 I, VII | beszéli, hogy volna csak itten Ocskay László, majd nagyot fordulna
76 I, VII | vagytok hazámnak csillagi? – Ocskay!”, s egyik napról a másikra
77 I, VII | szerető édesanyja: Zsuzsánna.”~Ocskay László fogta az övébe dugott
78 I, VII | keblén azt az amulettet, amit Ocskay mindig magával hordott,
79 I, VII | barátjai, az nincsen egyedül.~Ocskay még abban az órában távozott
80 I, VII | de hosszú a verekedésre.~Ocskay seregének a szétverése Schlick
81 I, VII | megírt.~Alig egy hét múlva Ocskay Lászlótól levelet kapott
82 I, VIII | jókedvű, vidám cimbora volt Ocskay ennekelőtte, olyan magába
83 I, VIII | nagy hirtelen helyrehozta Ocskay, Léva várát visszafoglalta
84 I, VIII | alvezére: Károlyi disputált, Ocskay duzzogott.~A labanc tábort
85 I, VIII | velem szembeállítsatok?~De Ocskay sem maradt neki adós.~–
86 I, VIII | kezében maradt – vágott vissza Ocskay.~– Kanál? De hegyes a legény!
87 I, VIII | másik pisztolyt vették elő; Ocskay közelebb léptetett ellenfeléhez.
88 I, VIII | célbavenni.~Egyszer aztán, amikor Ocskay húsz lépésnyire közel jutott
89 I, VIII | fegyverét, s abban a percben Ocskay egyszerre olyan ütést érzett
90 I, VIII | Achilles-sarkát fordította feléje, Ocskay hirtelen összeszedte magát,
91 I, VIII | a lováról.~Többet aztán Ocskay sem látott: a világ elsötétült
92 I, VIII | ki ne dugja.~Alig várta Ocskay, hogy megszabaduljon az
93 I, VIII | Amint Csajághy elhagyta Ocskay sátorát, késő éjszaka volt
94 I, VIII | késő éjszaka volt már. Ocskay, amint a földön feküvék (
95 I, VIII | volna; így azonban, amint Ocskay megjelent közöttük, s felismerték
96 I, VIII | egyre üldöztetve, vágatva Ocskay ezredétől, akinek volt annyi
97 I, VIII | Schlickhez.~Reggelre tért vissza Ocskay a táborba az ezredével a
98 I, VIII | írta erről a fejedelemnek:~„Ocskay is hozott vagy negyven német
99 I, IX | Hónapok múltak el, hogy Ocskay László nem kapott hazulról
100 I, IX | Bercsényi is az; alvezérei, Ocskay, Andrássy, Károlyi mind
101 I, IX | Megérdemlették – felelt rá Ocskay. – Vak Bottyánt én lőttem
102 I, IX | generalis.~Csajághy megfogta Ocskay kezét, s a szemébe nézett
103 I, IX | tekintettel, ugyebár – szólt Ocskay –, hogy íme „egy indulat,
104 I, IX | a rólam írt leveleket: „Ocskay ott dőzsöl Ocskó várában,
105 I, IX | indulásra.~Másnap útrakeltek. Ocskay fegyelmet tartott, mert
106 I, IX | olvadni kezdett a hó, amidőn Ocskay megérkezett a dandárával
107 I, IX | Amint egy dombtetőre felért Ocskay, ahonnan éppen le lehetett
108 I, IX | tárva-nyitva.~– Mi történt itten?~Ocskay László sarkantyúba kapta
109 I, IX | Hát még a kastély!~Mikor Ocskay bevágtatott az udvarára,
110 I, IX | De hát kik voltak azok?~Ocskay csak leroskadt, mint a szélhűdött,
111 I, IX | hevertek azok a lapok, amiket Ocskay néhanapján Bellarminius
112 I, IX | lázadj fel Isten ellen!~Ocskay úgy volt, mint akit a villám
113 I, IX | Csajághy is odatekintett, ahová Ocskay reszkető kezével mutatott,
114 I, IX | kerülő utam van. – Ezzel Ocskay elsietett.~Csajághy az elpusztított
115 I, X | Az a rövid összebeszélés Ocskay és Csajághy között pediglen
116 I, X | meghányt-vetett terv volt ez Ocskay és Csajághy között, ami
117 I, X | ugrálnak le, puskát ragadva; Ocskay viszont megkapta Móricz
118 I, X | bajtársnak igazán megörült Ocskay, hogy újra feltalálta. Nem
119 I, X | kell lépni a Morva folyón!~Ocskay ezt adta ki napiparancsban:~„
120 I, X | Probsthofig száguldoztak Ocskay előcsapatjai, sőt éjszakára
121 I, X | visszahúzódott Enzersdorfra, ahol Ocskay volt a derékhaddal.~– Bécsig
122 I, X | Helyesen mondod – szólt Ocskay. – A célunkat elértük. Zsákmányt
123 I, X | alkonyattájon csak megjelen közöttük Ocskay.~Különösen volt fölszerelve.
124 I, X | felkelő holdat ostromolni is!~Ocskay még a török-tatár légiót
125 I, X | lakik itt most élő ember.~Ocskay erre a szigetre hozta át
126 I, X | közé.~A szigetről láthatá Ocskay a felvereslő villanásokat
127 I, X | következünk, fiúk! – monda Ocskay. – „Előre!”~– A bal partra
128 I, X | megtegyék! Hová híhatta volna Ocskay, hogy utána ne mentek volna?~
129 I, X | elzárva sorompóval.~Amint Ocskay csapatja a sorompóhoz megérkezett,
130 I, X | elfoglalnotok! – parancsolá Ocskay a kurucoknak. Ez volt az,
131 I, X | gyilkos tüzeléssel fogadták Ocskay csapatját, hogy az visszahőkölt.~
132 I, X | nagyhírű vár, aminek az ormára Ocskay kitűzte a győzelmes zászlót.~
133 I, X | egy kézcsapásra elvenni.~Ocskay egypár száz kurucot leszállított
134 I, X | kurucnak ez nem tetszett; Ocskay csak azon vette egyszer
135 I, X | falára e szókat:~„Hic fuit Ocskay.”~Azzal visszament a csapatjához,
136 I, X | rémsikoltozása hangzott. Ocskay gyönyörrel hallgatta azt.~–
137 I, X | látszott feléje esengeni. Ocskay észre is vette azt.~– Mintha
138 I, X | seregeket fellármázzák. Ocskay átlátta, hogy itt jó lesz
139 I, X | bőre jó lesz kacagánynak Ocskay uram, a másiké Borbély Balázs
140 I, X | nagyított rémhírre.~Már akkor Ocskay rég hegyen-völgyön túl volt.~
141 I, X | talált maga előtt hidat.~Ocskay pedig szépen megérkezett
142 I, XI | az égő kolostor falára: „Ocskay”; a gyehenna kürtőjébe is
143 I, XI | is így legyen felírva: „Ocskay!” Méltó az egész alakja
144 I, XI | csakugyan oly szörnyalak Ocskay?~A szőke hölgy mosolyogva
145 I, XI | átkozott szép szeme miatt Ocskay László párbajban agyonlőtte
146 I, XI | az égő kolostor falára: „Ocskay”; a gyehenna kürtőjébe is
147 I, XI | is így legyen felírva: „Ocskay!” Méltó az egész alakja
148 I, XI | csakugyan oly szörnyalak Ocskay?~A szőke hölgy mosolyogva
149 I, XI | átkozott szép szeme miatt Ocskay László párbajban agyonlőtte
150 I, XIII | Panna cigányleány volt.~Ocskay hozta el Sopronból, mikor
151 I, XIII | tulajdona.~Ezzel szemben Ocskay azt vitatta, hogy Cinka
152 I, XIII | Mit szól rá a világ?~Erre Ocskay megint azt felelte, hogy
153 I, XIII | jószántából, hogy már ő csak Ocskay Lászlónál marad meg örökre;
154 I, XIII | kimondhatatlanul szereti.~De még Ocskay is nagyon szerette Cinka
155 I, XIII | tetszett neki az az élet, ami Ocskay táborában dívik. Ma itt,
156 I, XIII | szomolyáni diadalnap után Ocskay is lakomára hítta magához
157 I, XIII | kapitányok közül, Csajághy volt.~Ocskay eléje sietett, s a nyakába
158 I, XIII | Csajághy, mennyire szereti Ocskay az Ilonkáját! – Meg volt
159 I, XIII | tervemet! – sietett kirukkolni Ocskay.~Csajághy egy titkos szemvágással
160 I, XIII | szót – monda Balahó uram Ocskay megszólítására.~– Az én
161 I, XIII | az?~És még ezt is odaadja Ocskay, azért hogy a feleségét
162 I, XIV | második betörésnél Ausztriába Ocskay a Duna jobb partját választotta
163 I, XIV | darab vágómarha volt; azokat Ocskay, minthogy az útját nem késleltethette
164 I, XIV | Semmi sem új a nap alatt!~Ocskay a maga dandárából a bocskoros
165 I, XIV | esküdött. Még azonfelül Ocskay László maga lóhátról tartott
166 I, XIV | Balahó uram! – monda neki Ocskay. – Hogyan égethették le
167 I, XIV | tempót, ha értenek hozzá!~Ocskay pedig rögtön szekerekre
168 I, XIV | Mindezekről jó eleve értesítette Ocskay a fejedelmet, s Rákóczi
169 I, XIV | dandárvezér, Ebeczky a jobb, Ocskay a bal oldalon fogja azt
170 I, XIV | borsodi hajdúk, azok között Ocskay gyalogcsapatjának az élén
171 I, XIV | jobbszárnyon Ebeczky, a balon Ocskay lovasezredei vágtak be a
172 I, XIV | tartalékját, verje vissza vele Ocskay rohamát. A tábornok mérgesen
173 I, XV | üresen hagyott Nagyszombatba, Ocskay László még akkor is ott
174 I, XV | sem volt többé sereg.~És Ocskay László még mindig azt hitte,
175 I, XV | magyar szót? – rivallt rájuk Ocskay. – Nem halljátok, hogy mit
176 I, XV | Utánam, aki magyar! Én vagyok Ocskay László!~– Hahhó! – kiálta
177 I, XV | lovagnak, kardot rántva.~Ocskay most vette észre, hogy kikkel
178 I, XV | alakítva, elkezdte megkeríteni. Ocskay csak szidta őket, hisz utol
179 I, XV | hátulról megtámadhatni.~Ocskay belejutott a sömlyékbe;
180 I, XV | tárogatóhang szólal meg a mezőn, s Ocskay László egy csapat kuruc
181 I, XV | amin legjobban elbámult Ocskay, az a varázslatos tünemény
182 I, XV | tekintetével megbénítva: maga Ocskay! Így szokta az ember magamagát
183 I, XV | azon a csengő hangon, ami Ocskay Lászlóé, ezt kiáltja:~–
184 I, XV | csak! Itt jövök! Én vagyok Ocskay!~S azzal visszakézzel olyat
185 I, XV | vágásom! – motyogja magában Ocskay László. – De hát hogy vagyok
186 I, XV | felmentő csapat siet üdvözölni Ocskay Lászlót. Ráismer a kapitányra,
187 I, XV | elzüllött ezredese nyomába.~De Ocskay egyre csak arra a saját
188 I, XV | Akárcsak saját magát látná Ocskay László.~– De hát ki az az
189 I, XV | ismertél rá? – Ez a te öcséd, Ocskay Sándor.~Olyan nagyon hasonlítottak
190 I, XV | korkülönbség volt közöttük. Ocskay Sándor nem volt ugyan olyan
191 I, XV | Hátha nem jókor – dörmögé Ocskay László.~– Siessünk innen,
192 I, XV | oly messze elhallik!~Mikor Ocskay László, öccsét és Pongráczot
193 I, XVII | csak ketten tudtuk azt, s Ocskay vakmerő kísérlete után rögtön
194 I, XVII | azóta megint közel járt Ocskay?~– Igaz. Egész Fischamendig
195 I, XVIII| kipihenni a harc fáradalmait. Ocskay csak akkor tudta meg Csajághy
196 I, XVIII| Senkire nem fájt úgy a foga Ocskay Lászlónak, mint őrá. „No,
197 I, XVIII| szorítják, mint az egérfogóban.~Ocskay el tudott készülni.~Este
198 I, XVIII| bosszúittas hajdúság oda is utána.~Ocskay László a Vág partjáról intézte
199 I, XVIII| lövöldöztek, s megtorlásra készül. Ocskay visszaizen, hogy az ártatlan
200 I, XVIII| tieitekkel.”~Virradatkor látta Ocskay, hogy az ellenségnek csekély
201 I, XVIII| meg ne öljenek! – mondá Ocskay.~– Azt nem is teszik. Ki
202 I, XVIII| szólsz! – kiálta haraggal Ocskay. – Te láttad?~– Biz a két
203 I, XVIII| istentelenség! – kiálta indulatosan Ocskay, s sarkantyúba kapva paripáját,
204 I, XVIII| haragtól fojtott hangon Ocskay.~– Odabenn van! Dejszen
205 I, XVIII| érzik magukat tudósoknak.~Ocskay leugrott a lováról, s fölrohant
206 I, XVIII| lesz a főstrázsamester úr.~Ocskay betaszítá az ajtót, s arra
207 I, XVIII| bámulásával.~– Csajághy! – ordíta Ocskay, megtaszítva öklével a nagy
208 I, XVIII| közte.~– Az meglehet – szólt Ocskay László. – De én azért mégsem
209 I, XVIII| Hozzatok egyet! – parancsolá Ocskay a két őrt álló hajdúnak,
210 I, XVIII| aztán lódultak kifelé, míg Ocskay maga úgy állt a nőalak elé,
211 I, XVIII| egész csendes vérrel felelt Ocskay Lászlónak.~– Mondám már,
212 I, XVIII| Ez Beliál leánya maga!~Ocskay maga újra meg újra elolvasta
213 I, XVIII| a nőnemű sátán iránt is. Ocskay a belépő hajdú kezéből kikapta
214 I, XVIII| teljes nyílt tekintetével Ocskay szeme közé.~Ocskay visszatántorodott.
215 I, XVIII| tekintetével Ocskay szeme közé.~Ocskay visszatántorodott. Az asztal
216 I, XVIII| fölött, s úgy nézett föl Ocskay arcára.~Ocskay lihegett,
217 I, XVIII| nézett föl Ocskay arcára.~Ocskay lihegett, mint a vízbe fúló.
218 I, XVIII| volt Szunyoghy Ozmonda.~Ocskay hosszasan bámult maga elé,
219 I, XVIII| akarsz vele tenni? – kérdé Ocskay rekedtes hangon Csajághytól.~–
220 I, XVIII| oda jöhet tanulni hozzám.~Ocskay a fejét rázta.~Csajághy
221 I, XVIII| módja is lehet annak – szólt Ocskay. – Vannak erősebb hatalmak
222 I, XVIII| elhangzottak a folyosón, Ocskay odafordult Ozmondához; karjai
223 I, XVIII| bársonykezével félresimította a hajat Ocskay homlokáról: a ráncokat is
224 I, XVIII| nevetett.~– Asszonyom – monda Ocskay hidegen. – Önnek semmi oka
225 I, XVIII| egy szent relikviáját.)~Ocskay arca elveresedett ez emlékeztetésre.
226 I, XVIII| innen. Mikor Ozmonda és Ocskay László suttognak egymással,
227 I, XVIII| keresni az ellenségnél.~Ocskay csak fejbólintással inte,
228 I, XVIII| áruló lesz – meggyőződésből.~Ocskay mereven bámult maga elé.
229 I, XVIII| méreg, úgy ette be magát Ocskay szívébe. Jól mondta ez az
230 I, XVIII| kiálta felugorva üléséből Ocskay. – Ezt a nevet csak a vak
231 I, XVIII| mindenkit magával dönt le.~Ocskay elkábultan ült vissza elhagyott
232 I, XVIII| volna még több? – dörmögé Ocskay. – Ki van még feljebb? Ki
233 I, XVIII| kiálta fel, indulatba hozva, Ocskay.~– Én csak a hallottakat
234 I, XVIII| nevét?~– Igen.~– A neve: „Ocskay László!”~Ocskay összerezzent.
235 I, XVIII| A neve: „Ocskay László!”~Ocskay összerezzent. Hát már nemcsak
236 I, XVIII| Az ön feladata? – szólt Ocskay csodálkozva. – S ön ebben
237 I, XVIII| akkor még igézőbb volt.~Ocskay nyugalmat mutatott arcán.~–
238 I, XVIII| Hogy engem főbe lövet. Ocskay László odaállíttatja Ozmondát
239 I, XVIII| komoly pillanat! – szólt Ocskay, eltolva magától a hozzásimuló
240 I, XVIII| fa lesz belőle!” Hahaha!~Ocskay bosszúsan toppantott, s
241 I, XVIII| belépett; megállt az ajtóban.~Ocskay odatámaszkodott háttal az
242 I, XVIII| vizsgálta az arckifejezését.~Ocskay László sokáig hallgatott,
243 I, XVIII| igazság.~– Nem lehet – mondá Ocskay szárazan.~– Miért nem?~–
244 I, XVIII| kezét az indulat hevében Ocskay vállára tevé, s forró lélegzettel
245 I, XVIII| egymással szemközt, hanem Ocskay László és Csajághy Márton.
246 I, XVIII| odalépett egy kardtávolnyira Ocskay elé, és jobbját folyvást
247 I, XVIII| a kardmarkolaton tartá.~Ocskay pedig meg sem mozdult. Még
248 I, XVIII| ezzel az asszonnyal itten?~Ocskay erre gyorsan, mint a gondolat,
249 I, XVIII| mellé, s megfogta két kézzel Ocskay jobb öklét, mintha a kard
250 I, XVIII| Fölér a cserével? – kérdezé Ocskay.~– Nagy ár, de megéri. Egy
251 I, XIX | azzal egyenesen megállt Ocskay előtt, katonai tisztelgésre
252 I, XIX | bánnak a kegyelmetek részén Ocskay László uram feleségével.~
253 I, XIX | valósággal szokott lenni.~Ocskay nézhette a műtétet, nem
254 I, XIX | durrant szét nagy pukkanással, Ocskay megszólítá Ozmondát.~– Grófnő,
255 I, XIX | közönyt parancsolni.~És Ocskay nem hagyhatta őt magára,
256 I, XIX | tettek a nőmmel? – kérdé Ocskay, felgerjedését el nem titkolhatva.~–
257 I, XIX | fekete, s az ördöge fehér.~Ocskay az ajkait harapta. Föltette
258 I, XIX | mulat, s jól éli világát.~Ocskay erre csak azt mondá hidegen:~–
259 I, XIX | szegezte volna át egyszerre Ocskay szívét! Ez odatalált egészen.~
260 I, XIX | termetén aláomló haját.~Ocskay nem bánta volna, ha Scharodi
261 I, XIX | nemsokára ezen is segít Ocskay László. A Veres-hegyre húzat
262 I, XIX | utolérjék a hintót. Ott van Ocskay a lovasaival, majd visszaveri
263 I, XIX | következett semmi visszatorlás. Ocskay visszahúzódott Bánba a hegyek
264 I, XIX | széna, se szalma. Amint Ocskay a Beckóban összegyűjtött
265 I, XIX | vendégszeretettel lettek fogadva.~Maga Ocskay nem ment oda soha. Félt
266 I, XIX | valószínű.~– Aztán az a szegény Ocskay is olyan türelmetlenül várja
267 I, XIX | hazajutni; cserében odaadnak Ocskay László ezredes uramnak a
268 I, XIX | tíz nap alatt itt volna Ocskay László uram angyalával,
269 I, XIX | ötlettel akarta éppen Ozmonda Ocskay szívére a skorpiócsípéshez
270 I, XIX | érkezőt.~A mondott napon Ocskay maga mellé véve kétszáz
271 I, XIX | Ritschán! – hördült fel Ocskay László ez alak láttára;
272 I, XIX | közöttük. Az a hang, amivel Ocskay e nevet kimondá: „Ritschán”,
273 I, XIX | volt elmondva; hanem azért Ocskay mégis megérthette belőle,
274 I, XIX | kezét nyújtá a bennülőnek.~Ocskay – Tiszáné nagyasszonyt látta
275 I, XIX | Kegyelmed itt? – szólt elbámulva Ocskay.~– Hát te azt nem tudtad?
276 I, XIX | kastélyban. Te ezt nem tudtad?~Ocskay sietett kezet csókolni az
277 I, XIX | csapkod. „Be! Be!”~Aztán Ocskay nyújtja felé a kezét. Akkor
278 I, XIX | istenhozzád! Úgy hagyják ott.~Ocskay László siet a maga hintajába
279 I, XIX | fogadják a kis ezredesüket. Ocskay odaülteti őt maga elé a
280 I, XX | XX. Az Isten békéje~Ocskay ezúttal a zayugróci kastélyba
281 I, XX | aki most tanul beszélni.~Ocskay csakugyan majd odaégette
282 I, XX | hova hagyjalak el? – mondá Ocskay. – Kastélyom szét van rombolva,
283 I, XX | is tudod rólam? – kérdé Ocskay csodálkozva.~– Mindent! –
284 I, XX | örömeiknek, gyönyörűségeiknek. Ocskay még az úton elmondta Ilonkának,
285 I, XX | Rá is elragadt a nevetés.~Ocskay megszorítá a jó barát kezét.~–
286 I, XX | vegye tőlem bűnömül – monda Ocskay –, ha azt mondom, hogy nem
287 I, XX | valamit súgott a fülébe, amire Ocskay nagy szemeket meresztett,
288 I, XX | hihette valaki képesnek, s Ocskay elérté, ami e tekintetben
289 I, XX | hozzá olyan kegyetlen?”~Ocskay rögtön fölkelt a neje mellől,
290 I, XX | tornácajtó, s kilépett rajta Ocskay, útnak öltözve. A nehéz,
291 I, XX | sajátszerű búskomorság volt Ocskay arcán, aminek nem bírta
292 I, XX | Csajághyval kezet.~„Isten hozzád, Ocskay!”~És Ocskay kirobogott a
293 I, XX | Isten hozzád, Ocskay!”~És Ocskay kirobogott a kapun, anélkül
294 I, XX | magát a férje karjai között.~Ocskay László úgy olvas ez arcban,
295 I, XX | Jobbnál jobbakat – szólt Ocskay László. – A fejedelem őfelsége
296 I, XX | mennyországom! – rebegé Ocskay, erőteljes két karral odaszorítva
297 I, XX | Áldassék az Isten!~E szóknál Ocskay László térdre bocsátkozék,
298 I, XX | elbeszéli ezt az esetet Ocskay az egész házi nép előtt.
299 I, XX | törli.~Végig elbeszéli azt Ocskay László, hogyan szabadította
300 I, XX | egyet mégsem mondott el Ocskay László a feleségének. Azt
301 I, XX | attól a csatatértől, amelyen Ocskay a babérait tépte. Tehát
302 I, XX | azt mondta, hogy „No, ha Ocskay László Rákóczi villáma volt,
303 I, XX | villámát!” – Nevetett azon Ocskay László, mikor a fülébe ment. –
304 I, XXI | XXI. A „Repülj, fecském”~Ocskay László most már átengedte
305 I, XXI | mint férje izenethozóját, s Ocskay meg éppen nagyra volt vele.~–
306 I, XXI | fejedelemtől? – kérdezé Ocskay.~– Nagyon uras állapot az
307 I, XXI | húzni azt a nótát, hogy Ocskay és Ilonka is megtanulhassák.
308 I, XXI | leült a gyékényszőnyegre Ocskay és Ilonka elé, törökösen,
309 I, XXI | hát, Cinka Panna – szólt Ocskay László –, mikor látogatsz
310 I, XXI | megterhelni, rendet felgyűjteni. Ocskay maga is nekivetkőzve dolgozott,
311 I, XXI | Azt is szívesen megtette.~Ocskay felől még nem kérdezősködött.~
312 I, XXI | mert szokatlan. Közbe-közbe Ocskay a gazdaságáról beszélt:
313 I, XXI | tűrés-tagadás, egyéb is hozott ide. Ocskay Lászlónak be kell törni
314 I, XXI | A fejedelem egyenesen Ocskay László uramat akarja megbízni
315 I, XXI | ezelőtt három nappal – mondá Ocskay. Csajághynak a jobbik bajusza
316 I, XXI | fundál ki magában?~Csak Ocskay komolyodott el egyszerre.
317 I, XXII | XXII. Csupa fény~Ocskay álmai megvalósulását látta
318 I, XXII | Arra való a külső pompa.~Ocskay hiúsága meg volt dicsőülve!~
319 I, XXII | magát a sokaság, mikor az Ocskay előtt lovagló herold iszákjába
320 I, XXII | sok szép szem is van. De Ocskay senkinek a bámulatára nem
321 I, XXII | kurucvezér lett volna is itt most Ocskay helyében, azt sem tudta
322 I, XXII | halaványabbnak tünteti fel.~Ocskay odalép a fejedelmi nő elé,
323 I, XXII | latinul felolvassa a választ.~Ocskay megcsókolja az eléje nyújtott
324 I, XXII | beszéltünk kegyelmedről!~Ocskay azt hitte ennél a szónál,
325 I, XXII | maradjon a látott arc örökre.~Ocskay is csak akkor vette észre
326 I, XXII | felhő ment a nap elé, de Ocskay azt hitte, hogy az ő arcának
327 I, XXII | hogy a császár egészségére Ocskay László ürített poharat,
328 I, XXII | merne ilyent mondani?~Aztán Ocskay nincs mellette, hogy a karjába
329 I, XXII | fejedelemasszony, s baronesse Ocskay milyen kedves. – Ez Wratislaw
330 I, XXII | arcát.~Ha ennek elmondott Ocskay valamit abból, amit Ozmonda
331 I, XXII | amit Ozmondától hallott. Ocskay László azt mondta erre Ilonkának:~–
332 I, XXII | elpusztítanunk! – suttogá Ocskay; azt hitte, hogy nem hallotta
333 I, XXII | mutatott az üres odúra, Ocskay is odameredt tekintetével
334 I, XXII | Ez itt börtön? – kérdezé Ocskay.~A bán kedvetlenül felelt:~–
335 I, XXII | neved, jó fiú? – szólt hozzá Ocskay.~Marci félreszegte a nyakát
336 I, XXII | Hová való vagy? – kérdé Ocskay, erősen szemügyre véve a
337 I, XXII | akkor került rabságra.~Ocskay testét egyszerre a hideg
338 I, XXII | emlékeül, a felesége számára.~Ocskay László Ilonka szemébe nézett.
339 I, XXII | meg volt hatva.~Megszorítá Ocskay kezét.~– A kegyelmetek kívánatára;
340 I, XXII | gazdagabbnak érezte magát Ocskay az egész Pálffy-majorátusnál.~
341 I, XXII | aztán, ha akarsz, beállhatsz Ocskay brigadéros uram farkasbőrös
342 I, XXII | a reggeli misére indul: Ocskay búcsút vett a bántól.~–
343 I, XXII | csapatokkal volt felállítva Ocskay lovassága. Az egész dandárját
344 I, XXII | együtt. Azt kívánta, hogy Ocskay Lászlóné is az ő hintajában
345 I, XXII | szoktak ülni.~Azalatt, amíg Ocskay László, a fejedelemnő kívánatát
346 I, XXII | tehetségével.~Úgy történt, ahogy Ocskay László megmondá.~Újlakon
347 I, XXII | ideálja a férfinak? – Még Ocskay Lászlónál is szebb férfi? –
348 I, XXII | Pedig nem is igaz. Nekem Ocskay szebb.”~Ilonka rábámult.
349 I, XXII | Vigyázzunk! – suttogá Eleonóra – Ocskay jön!~Arra egyszerre mind
350 I, XXII | erőltette az arcát, hogy Ocskay észre ne vegye, miszerint
351 I, XXII | adta neki kölcsön – sejteté Ocskay, gyanakodón nézve az asszonya
352 I, XXII | A hintó mellett lovagló Ocskay pedig alig bírta az odafurakodó
353 I, XXII | megérkezett a domb elé, Ocskay László előrevágtatott a
354 I, XXIII| harcos tanyázott, azonkívül Ocskay dandára. Hadsereg volt az
355 I, XXIII| Károlyi, a mindig győztes, Ocskay, a Rákóczi mennyköve; azonkívül
356 I, XXIII| dicsérettel ment végbe. Ocskay brigadéros dandára különösen
357 I, XXIII| főurak által. Meg is volt Ocskay magával elégedve.~A katonai
358 I, XXIII| beszédmódjukban is híven utánozá.~Ocskay ráismert ez alakra, még
359 I, XXIII| csákányt, mint a pennát.~Ocskay nagyon megörült, mikor Jávorkára
360 I, XXIII| pénze.~– Nincs? – kérdé Ocskay elbámulva. – Hisz énvelem
361 I, XXIII| bajok – vigasztalá (magát) Ocskay. – Minden szabadságharcban
362 I, XXIII| miseria cum sale et aceto.~Ocskay jót nevetett a bohó fiú
363 I, XXIII| sietve, fiam? – kérdezé tőle Ocskay.~– Viszem a fővezérnek a
364 I, XXIII| tábori jelszó? – sürgölé Ocskay.~– Úgy? Hát a generálisok
365 I, XXIII| uram, ha szolgád nincs.”~Ocskay továbbadta a jelszót súgva,
366 I, XXIII| fejlógatva odébbálltak. Csak Ocskay László maradt ott, megvárva,
367 I, XXIII| keze ebben a komédiában.~Ocskay is Ozmondára gondolt. Az
368 I, XXIII| földszinten tanyáznak Bercsényi és Ocskay, a feleségükkel és cselédségökkel.
369 I, XXIII| Nos, doktor! – kérdi Ocskay. – Nincs talán elég gyógyszer
370 I, XXIII| konzíliumot tartó csoporthoz. Ocskay Lászlóné asszonyom. A fejedelemnő
371 I, XXIII| akarsz odamenni? – kiálta fel Ocskay. Eszébe jutott az a sok
372 I, XXIII| aranyból van a szíve – dörmögé Ocskay.~– De még ott van a „nostoc
373 I, XXIII| odamehetsz, angyalom – mondá Ocskay, s elkísérte a feleségét
374 I, XXIII| érdemeltem kegyelmedtől. Üdvözlöm Ocskay uramat. Igazán üdvözlöm.~
375 I, XXIV | asszony le tudja győzni!~Ocskay mindent megtudott a feleségétől,
376 I, XXIV | a fejedelemnőtől Ozmonda Ocskay Lászlónéhoz.~– Vége mindennek.
377 I, XXIV | Mindent elhiszek – mondá Ocskay –, csak azt nem, hogy a
378 I, XXIV | Körös-körül temető itt a környék!~Ocskay is megkapta a parancsot,
379 I, XXIV | tudta ezt meg az arcáról.~Ocskay a fejedelemnő hintaja mellett
380 I, XXIV | panaszló, epedő hangjaival. Ocskay leborult a lova nyakára,
381 I, XXIV | kirántotta a kardját hüvelyéből Ocskay, s bolond szokása szerint,
382 I, XXIV | Fiam! – mondá az ifjúnak Ocskay. – Nem fáj-e a szíved?~–
383 I, XXIV | magyar kíséretet felváltsa. Ocskay búcsút vett a fejedelemnőtől,
384 I, XXIV | lakik az ilyen „valaki”?~Ocskay egészen közel húzta magához
385 I, XXIV | hogyan, nevetni fogsz rajta.~Ocskay bevitte magához Jávorkát
386 I, XXIV | búcsújáró csőcselék mind Ocskay embere. A legvakmerőbb fickók,
387 I, XXIV | császárt. – És ekkor teljesedik Ocskay vakmerő álma. Egy fogoly
388 I, XXV | kereste, annak legjobb is volt Ocskay táborában. Ott nem bölcselkedtek,
389 I, XXV | csapás a másikat követte. Ocskay a hatalmas Detrekő várát
390 I, XXV | mondja meg senkinek. Azonban Ocskay viszont a maga kémei által
391 I, XXV | fegyverzetével együtt.~De még Ocskay idejében kemény feladat
392 I, XXV | egy uralkodó vonás volt Ocskay László jellemében: a „gavallérság”.
393 I, XXV | csillagsáncot elfoglalja, azé a vár.~Ocskay a megszállás első napjától
394 I, XXV | is könnyen célbavehetők.~Ocskay László, hogy példával lelkesítse
395 I, XXV | Bercsényi, mert különben Ocskay testét nem fogja a fegyver.”)~
396 I, XXV | testét nem fogja a fegyver.”)~Ocskay László, amint a lova alól
397 I, XXV | kézzel hajigálták egymásra. Ocskay az ágyútaligához köttetve
398 I, XXV | keresztül egy lovag vágtat Ocskay felé, fehér kendőt lobogtatva
399 I, XXV | lihegé a lovag, amint Ocskay elé ért. A fejedelem palotásainak
400 I, XXV | erőlködéssel igyekeztek elfojtani. Ocskay odahajtatott közel ehhez
401 I, XXV | másik kitanult borbély.~Ocskay valósággal szégyenlette
402 I, XXV | utcán postakürt hangzik: Ocskay számára érkezett levél.
403 I, XXV | írokat és flastromokat.~Ocskay pedig a sebláz agyfeszítő
404 I, XXV | Megcsonkítani nem engedem.~– Igaz. Ocskay fél lábbal nem Ocskay többé.
405 I, XXV | Igaz. Ocskay fél lábbal nem Ocskay többé. S ki tanította kegyelmednek
406 I, XXV | van benne. A címén ez áll: Ocskay László brigadéros uramnak,
407 I, XXV | mindennemű veszedelmei közepett.”~Ocskay majd kiszökött az ágyából:
408 I, XXV | ezt nem találhatják ki.~Ocskay a két kezével szorítá azt
409 I, XXV | kegyelmed, mit írjak a nevében!~Ocskay diktálta.~„Egyetlen kincsem,
410 I, XXV | egész büszke tekintetével Ocskay felé.~– Ozmonda! – hörgé
411 I, XXV | ájulásából magához tért Ocskay, késő éjszaka volt. – A
412 I, XXV | Soror Arminia – rebegé Ocskay. – Álmodtam én azt a másik
413 I, XXV | lehet azzá egy fogolynő?~Hát Ocskay még nem tudta azt, hogy
414 I, XXV | került-e maga Ozmonda is Ocskay kórágya mellé!~– Eleonóra
415 I, XXV | nekem e levélbe diktált?~Ocskay némán intett.~Az apáca végigolvasta
416 I, XXV | Azután összehajtogatta azt, s Ocskay pecsétnyomógyűrűjével lepecsételé.
417 I, XXV | nemes és nemzetes Ocskói Ocskay Lászlóné asszonynak, született
418 I, XXV | vére kettő közt megosztva.~Ocskay teste végigborzongott erre
419 I, XXV | fölött bezárni.~– Kik?~– Te! Ocskay László. És mindazok, akik
420 I, XXV | társaid fejedelmestől együtt.~Ocskay arcán a hideg veríték csorgott
421 I, XXV | én fejedelmem! – hebegé Ocskay. Már ekkor az álomországban
422 I, XXV | nap múlva jobbra fordult Ocskay baja: sebe gyorsan kezde
423 I, XXV | hagyta maga előtt olvasni Ocskay, nagy megtántorodás volt
424 I, XXV | betege fölött elimádkozék. Ocskay tudta jól, hogy ezek az
425 I, XXV | voltak a helyzetnek, aminőket Ocskay maga tudott volna legjobban
426 I, XXV | katonai tehetséggel bír: Ocskay László, akit én távolról
427 I, XXV | felőle a fejedelemnek: „Ocskay László uram felől rossz
428 I, XXV | Soror Arminiának nevezték.~…Ocskay magához vette a levelet.~
429 I, XXVI | járt. Megmondta a nevét.~Ocskay László rettegni kezdett
430 I, XXVI | s áruló a szívében. De Ocskay László nem a hírt, nem a
431 I, XXVI | elfoglalhatta volna Sopront Ocskay uram, ha kellemesebb időtöltésnek
432 I, XXVI | egy iratcsomagot hagyott Ocskay asztalán, ami őneki volt
433 I, XXVI | ami őneki volt címezve. Ocskay a csomagban talált egy kegyelemlevelet
434 I, XXVI | Mikor az a hír megérkezett Ocskay táborába, ott nagy megdöbbenést
435 I, XXVI | pártütő pribék! – kiálta fel Ocskay haraggal, mikor alezredese,
436 I, XXVI | legjobb alvezére, barátja volt Ocskay Lászlónak.~– Megrettent
437 I, XXVI | kiálta fel indulatosan Ocskay. (Őnála is éppen itt volt
438 I, XXVI | magát nem verette vasra Ocskay azért, amit elmulasztott.~
439 I, XXVI | császáriakhoz. Hivatkozik Ocskay László lovagias érzületére,
440 I, XXVI | aki valamennyinél drágább, Ocskay László. – Hát ennek mi az
441 I, XXVI | fenyegeti. Ilyen félelmet érzett Ocskay. Egész mélyen belátott az
442 I, XXVI | össze egymással. – Most Ocskay László behívta őket magához
443 I, XXVI | Pongrácz helyét elfoglalta Ocskay Sándor, s ahol Turkoly szokott
444 I, XXVI | valamitől félni látszik – mondá Ocskay Sándor, mikor Csajághyval
445 I, XXVI | bennünket megtör.~ ~Ocskay tanúságát is adta annak,
446 I, XXVI | megdöbbenté: oly merész volt.~Ocskay a morvaországi Wsetin várát
447 I, XXVI | hatalmas várat csak úgy akarta Ocskay elvenni, mint az érett almát
448 I, XXVI | Odamegyek, ahova küldesz – monda Ocskay Sándor, kezét nyújtva a
449 I, XXVI | ahová küldelek – szólt Ocskay László, s keményen megszorítá
450 I, XXVI | megindulunk.~Mikor Csajághy és Ocskay Sándor elhagyták a vezért,
451 I, XXVI | mondd! – sietett eléje vágni Ocskay Sándor. – Mert én nem hiszem!…~–
452 I, XXVI | morva határon átléptek, Ocskay László a testvérét Stampsennek,
453 I, XXVI | már nem élek.~Most aztán Ocskay Sándor kezdte sejteni, hogy
454 I, XXVI | fölmentésére jött, már akkor Ocskay rég benn volt Wsetin várában.
455 I, XXVI | Wsetin vára nem volt többé.~Ocskay dicsősége tetőpontjára jutott
456 I, XXVI | arany-ezüst kincseket; maga Ocskay általvető zsákba tömhette
457 I, XXVI | bárcsak egy pillanatra.”~Ocskay Sándor pedig azt mondá a
458 I, XXVI | annak még a fejét is vették.~Ocskay azt mondta rá: „Úgy kellett
459 I, XXVI | vele a koronás királyt.~Ocskay azt sem bánta.~– No, hát
460 I, XXVI | Heisterrel, Pálffyval elbánt Ocskay László meg Vak Bottyán.
461 I, XXVI | és Pálffy bánt, ezalatt Ocskay és Vak Bottyán verték maguk
462 I, XXVI | körülvett skorpió sorsa!~Ocskay, hogy minden menekülő utat
463 I, XXVI | nagy volt a gaudium. Csak Ocskay László maga volt méla és
464 I, XXVI | zsolozsmáit”? – kérdezé tőlük Ocskay László.~Azokat különösen
465 I, XXVI | Zengjétek el, fiúk! – mondá Ocskay.~Azok rákezdték a gyönyörű
466 I, XXVI | dorbézolni tudtok most?~Ocskay elbámulva kel föl helyéről,
467 I, XXVI | folyik az ütközet? – kérdezé Ocskay.~– Már nem folyik: már vége
468 I, XXVI | ezalatt mind hadastól együtt!~Ocskay úgy hebegett, mint egy álmodó.~–
469 I, XXVI | Pálffy, a bán? – motyogá Ocskay László. – Pálffy verte szét
470 I, XXVI | hadvezetésre!~De amíg ezt elmondta Ocskay, Bercsényi is közbekiabálta
471 I, XXVI | az harcolt. S mindezekben Ocskay a leghibásabb, hogyha már
472 I, XXVI | egymásra mind a ketten; de Ocskay dörgő szava legyőzte Bercsényi
473 I, XXVI | kiabálását.~Végre Csajághynak és Ocskay Sándornak sikerült a két
474 I, XXVI | Bercsényi taszított egyet, hol Ocskay László rántott másikat,
475 I, XXVI | apostolnak sem engedem! – ordítá Ocskay.~– Legyenek nyugodtak kegyelmetek!~–
476 I, XXVI | recsegteté Bercsényi.~Ekkor aztán Ocskay Sándor is közbelépett, egyik
477 I, XXVI | tehette volna.~Most már Ocskay is csendesnek tetteté magát,
478 I, XXVI | bizonyos nem lett volna, hogy Ocskay dandára a hátában meg nem
479 I, XXVI | velünk a turnai ütközetet.~Ocskay most már nem csattant fel.
480 I, XXVI | s most már határozottan Ocskay László pártjára állt.~–
481 I, XXVI | ágyúszót nem hallottunk; mi, Ocskay László alvezérei mindenben
482 I, XXVI | Erről felelek mind én, mind Ocskay Sándor.~Bercsényi most már
483 I, XXVI | s míg Csajághy szavainál Ocskay arca lett ismét életvidám,
484 I, XXVI | rémülőket. Itt van még intacte Ocskay brigadéros uram egész dandára,
485 I, XXVI | uram, tekintse azt, hogy Ocskay, és a mi egész dandárunk
486 I, XXVI | Brigadéros uram, engedje, hogy mi Ocskay Sándorral feltrombitáltassuk
487 I, XXVI | Tegyetek úgy – szólt Ocskay hidegen. Tudta ő azt jól,
488 I, XXVI | hogy most te vagy úr!”~Ocskay egyedül maradt a nagy ivóteremben.
489 I, XXVI | a nótát a tárogatóddal!~Ocskay László lelkében olyan sivatag
490 I, XXVI | maradt itten? – rivallt fel Ocskay. A nevető alak előkecmelgett
491 I, XXVI | kedvét elrontsa.~Hahaha!~Ocskay László nem készült most
492 I, XXVI | megszolgálva a dicséret! – „Ocskay László iszik, míg mi futunk!” –
493 I, XXVI | vele! Kend másra! – „Csak Ocskay László nyerte el a becsületet!” –
494 I, XXVI | rajkója! Heje huja hopp.”~Ocskay ottmaradt és ivott. Most
495 I, XXVI | vagy már: megfogtalak!”~Ocskay László elbűvölten nyúlt
496 I, XXVI | Deliancsa!” – szólt Ocskay, odavonva a tüneményt az
497 I, XXVI | termettél?~A cigányleány Ocskay térdén ülve, álla alá vette
498 I, XXVI | ezüstgyűrűjét, s felerőltette az Ocskay kisujjára, s hirtelen lerántotta
499 I, XXVI | szomorítja!~Most már aztán Ocskay maga is belejött a danolásba,
500 I, XXVI | kökényszemű lyányom is van.~Ocskay nem bírt dühös jókedvével,
1-500 | 501-1000 | 1001-1105 |