Kötet, fezejet
1 I, V | suttogóba” küldték, édes bátyám, kegyelmedet hozzám (a „suttogó” volt
2 I, VII | szerető férje lőn. Áldja meg kegyelmedet ezért, meg is fogja áldani
3 I, VII | azzal fenyegetnek, hogy ha kegyelmedet rá nem veszem, hogy a pártjukra
4 I, VII | egyszerre a hadak kockája; kegyelmedet nézi, kegyelmedet várja
5 I, VII | kockája; kegyelmedet nézi, kegyelmedet várja minden népség és a
6 I, VII | fordul. Ha elbukik az ügyünk, kegyelmedet fogja vádolni mindenki.
7 I, XIX | mindenekelőtt arra kérem kegyelmedet, hogy beszéljen velem németül;
8 I, XIX | igazában szőke – azért is kérem kegyelmedet, hogy küldjön nekem a patikából
9 I, XIX | ilyen vérző sebekkel látni kegyelmedet rám nézve nagyon kellemetlen.~
10 I, XXI | hát akkor szívesen látjuk kegyelmedet. Lesz jó pörkölt tokány
11 I, XXII | Egyébiránt biztosíthatom kegyelmedet – mondá Ilonkának –, hogy
12 I, XXIII| Nem ilyen jelek azok. Kegyelmedet szívgörcs bántja. S az is
13 I, XXIII| feléje.~– Azért küldték ide kegyelmedet hozzám, ugye, hogy orvosságot
14 I, XXIII| Mármost még egyre kérem kegyelmedet. Legyen szószólóm a fejedelemnél.
15 I, XXIII| vagyok. Isten áldja meg kegyelmedet, amiért idejött hozzám.
16 I, XXIV | meg a donációkat, amikből kegyelmedet, nagy szerencse, hogy meg
17 I, XXV | Arminiát, akinek feladata lesz kegyelmedet az orvosom rendeletei értelmében
18 I, XXV | látok a szememmel, kérem kegyelmedet, olvassa fel nekem ezt a
19 I, XXV | A Mindenható oltalmazza kegyelmedet mindennemű veszedelmei közepett.”~
20 II, I | kísérgessen engem, én sem kegyelmedet.~– Valljuk meg az igazat,
21 II, III | vasajtón keresztül.~– Ismerem kegyelmedet a kellemetes szép hangjáról.~–
22 II, III | esztendeje, hogy nem láttam kegyelmedet. – Ezzel üdvözlé házuk vendégét
23 II, III | csak alig-alig. Mi hozza kegyelmedet mihozzánk?~– Látja kegyelmed.
24 II, VII | álmai.)~– A császár várja kegyelmedet, és óhajtja látni. Őfelsége
25 II, IX | útjában áll. – Én hoztam el kegyelmedet idáig, elhiheti, hogy itt
26 II, XIII | Érsekújváron, meghívtam kegyelmedet, hogy ha egyszer Bécsbe
27 II, XIII | Most már el sem bocsátom kegyelmedet: az én vendégem marad. Rendelkeztem,
28 II, XIII | Augustinnak azt a nótát, ami kegyelmedet oly dühbe hozta, hogy kirohant
29 II, XVI | erős parancsom van, hogy kegyelmedet sehol el ne hagyjam; valamennyi
30 II, XVIII| imádságképpen tisztelem kegyelmedet. Elhagyom addig Ocskay Lászlót,
31 II, XVIII| addig Ocskay Lászlót, amíg kegyelmedet biztos helyre vittem. Ha
32 II, XVIII| Nem jó lesz-e, ha elviszem kegyelmedet Vöröskő-várra? Pálffy bánnak
33 II, XVIII| felesége, leányai szeretik kegyelmedet, s igaz, jó lelkek. Hogy
34 II, XVIII| megtartotta, becsülöm érte. Ott kegyelmedet igen jól fogadják; meg is
35 II, XVIII| világon, ahol nem fogja kegyelmedet soha keresni Ocskay László;
36 II, XVIII| Vöröskőváron. Ott leteszem kegyelmedet a kapuba, s aztán visszatérek.~–
|