Kötet, fezejet

 1     I,  I    |             a leányát odaadja örökre idegen embernek.~– Hát hiszen nem
 2     I,  I    |               Hát hiszen nem lesz az idegen ember; hanem nekem hites
 3     I,  I    |           még az anyádat! Majd mikor idegen fraj tépi a hajadat. Nem
 4     I,  III  |            titkok, amiket nem szabad idegen füleknek meghallani; de
 5     I,  IV   |    civilizáció divatja vala.~Egészen idegen akcentussal ugyan, de magyarul
 6     I,  IV   |       uraknak. (Ez is elárulja, hogy idegen; még akkoriban nálunk így
 7     I,  V    |         nemigen húzódik; éppenséggel idegen azoktól, akik naphosszant
 8     I,  V    |                 Én úgy szeretnék egy idegen nyelvet megtanulni.~– Melyiket?~–
 9     I,  VII  |     elfoglalta az ellenség: házamban idegen katonák tanyáznak, akik
10     I,  IX   |          Dunántúl meg van nyerve. Az idegen csak azt a darab földet
11     I,  XVIII|      meglátni, kéznek megilletni, ha idegen nőé.~Hanem azért Beliál
12     I,  XIX  |              teszi, hogy „szép”.~Két idegen úr áll előtte.~– Nos? Hát
13     I,  XXII |             tapasztalnia, hogy férje idegen hölgyeknek udvarol. Ezt
14     I,  XXII |              sima udvaronc képe után idegen lett neki az az erős vonásokra
15     I,  XXII |              dolmányos palotások, az idegen főtisztek pompában tarkálló
16     I,  XXIII|           Eleonórának mutatta, de az idegen uraknak volt szánva a látvány.~
17     I,  XXIII|       fejedelem a fiatal Rosciust az idegen uraknak, a maga igazi mivoltjában,
18     I,  XXIV |          akkor énekelni kezdenek; ha idegen vásáros nép téved a közelükbe,
19     I,  XXIV |         Kreuznál nem a mi embereink! Idegen rablók. A vénasszonynak,
20     I,  XXV  |              remények; azok mind egy idegen szellem valójával olvadnak
21     I,  XXV  |           kellene tudnod abból, hogy idegen kéz írja levelemet – én
22     I,  XXV  |          fogják győzni soha, amíg az idegen erőszakos keze küzd ellene;
23    II,  III  |            romok); azt kell hinni az idegen földről jövőnek, hogy ez
24    II,  III  |         Lengyel Magdolna nagyasszony idegen férfihadat a várába be nem
25    II,  III  |              előtt a sok apró-cseprő idegen szájtátó előtt.~Mikor elhagyta
26    II,  IV   |           derék magyar asszony: soha idegen még vendégül sem lett a
27    II,  IV   |    földönfutók leszünk, amikor talán idegen földön kezünk munkájával
28    II,  V    |                                   V. Idegen háznál~Vajmi nehezen tudta
29    II,  VI   |           amiket nem szabad meglátni idegen szemének. A három császári
30    II,  XII  |             szemközt fordul rájuk az idegen, a szögletbe lapulnak.~Mikor
31    II,  XII  |          volt, aki járatlan lévén az idegen nyelvekben, azt sem tudta,
32    II,  XIII | meggyőződésre jutottam, hogy itt egy idegen kezek által szított forradalom
33    II,  XIII |             meggyaláztatást, itt, az idegen földön! Hát azok csináltak
34    II,  XIV  |         királyi tisztekkel. Rá nézve idegen arcok. Aki az asztalfőn
35    II,  XIV  |        mondhatta ezt – mert ő német, idegen! De te nem mondhatod! Te!
36    II,  XVIII|             februári éjszakában. Vad idegen helyen. Gyalog, egymagában,