Kötet, fezejet
1 I, I | kiszaladt a nagy csetepatéra. – Sohasem fésülte, sohasem fonta be
2 I, I | csetepatéra. – Sohasem fésülte, sohasem fonta be még eddig azt a
3 I, III | neveznie; mert elevenen sohasem látott még ilyet. Várostromot
4 I, VI | nem! Ma nem átkozódom. És sohasem többet. Legyen áldott az
5 I, VII | paradicsom. Olyan virágokat ő sohasem látott, olyan gyümölcsöket
6 I, VII | látott, olyan gyümölcsöket ő sohasem ízlelt. A virágoknak maga
7 I, X | kuruc megkóstolatlan, aki sohasem evett még ilyen húst. Sem
8 I, XI | a gyermekek, a feleség sohasem látták még őt másformának.~
9 I, XI | a gyermekek, a feleség sohasem látták még őt másformának.~
10 I, XIII | sikerültére.~Cinka Panna sohasem húzta még olyan szépen a
11 I, XVI | templomba ment.~– Mi a kakukk! Sohasem hittem, hogy az én hadnagyom
12 I, XX | bírta az okát kitalálni. Sohasem látta őt még ilyennek. Mikor
13 I, XXII | olyan öltözetben, aminőhöz sohasem volt szokva. Azt hitte,
14 I, XXII | szemébe, s ilyent még ő sohasem hallott. A férje sohasem
15 I, XXII | sohasem hallott. A férje sohasem mondta neki azt, hogy ő
16 I, XXII | valódibb arcot. Eleonóra sohasem láthatta ezt a gyönyörű
17 I, XXII | urat, azt felelned rá, hogy sohasem láttad.~– Istenkém! – sóhajta
18 I, XXII | rögtön Ozmonda grófnőnek! Ő sohasem látta a fejedelmet.~Ilonka
19 I, XXII | elfordította az arcát. Ha sohasem látta volna, jobban megnézte
20 I, XXIII| bizony megbocsátom.~Jávorka sohasem feledhette el ezt a szót!~
21 I, XXV | de ilyen veszedelmeset sohasem. A két seborvos pedig két
22 I, XXV | A „Samaritana”-rendé.~– Sohasem hallottam ilyen apácarendnek
23 I, XXVI | a terveit megzápította; sohasem tudták, mely oldalról védjék
24 I, XXVI | őrizd meg azt a levelet. Sohasem lesz késő megtudnod, hogy
25 I, XXVI | azonban ettől a naptól fogva sohasem látta többet. Sem ő, sem
26 II, IV | teremtést.~– Ezért.~– Ő sohasem fog tehozzád visszatérni.~–
27 II, IV | nagy, igen nagy emberek.~– Sohasem féltél ellenségtől. Nem
28 II, V | ott lógott az övén hátul; sohasem is láttam másképp, s amint
29 II, V | bábjába dugtam volt be.” S sohasem ment felé többet. Szegény
30 II, VII | bajod. – Hanem az ezüstödet sohasem fogod látni többet, az mind
31 II, IX | asszonynál, még ha szeretett is, sohasem kértem, mindig csak adtam.
32 II, X | mondá Scharodi Ocskaynak. – Sohasem láttam őket. Pedig minden
33 II, XI | elhagyott kutak, amikben sohasem fogja keresni senki, akit
34 II, XVII | alakban, mint feleségének, sohasem. Ez az egy igazi: ez az
35 II, XX | is visz magával, úgy hogy sohasem veszt el.~– Hát hova visz
|